*2.ÉVAD* 64.fejezet~Derítsük ki!

Csóközön :*
Nem jött össze az 5 komi,de még a 4 sem...
Szóval azon gondolkoztam,hogy a blog végére egy olvasóm se lesz?!:DDD
Mert ha így lesz,akkor kicsit csalódni fogok bennetek..:S
Na mindegy,ez a rész..hát hogy is mondjam..hangulat fokozó vagy valami ilyesmi.
Remélem elnyeri a tetszésetek.
Puszoo:Krisztii
Jó olvasást!xx



(Sophie szemszöge)

Idegesen rontottam be Bella szobájába és ültem le az ágyára.Nagy szemekkel méregettem,miközben arra vártam,hogy megszólaljon.
-Szóval....-kezdtem,de semmit se értem el vele.Bella ugyanolyan mozdulatlanul ült velem szembe,és egyenesen a szemembe bámult.Most azt hiszi gondolatolvasó vagyok és ki tudom találni,hogy mire gondol?
-Mit szeretnél tudni Sophie?-kérdezte egy halvány mosoly kíséretében.Igaza volt,tényleg nagyon sok mindent szerettem volna tudni,nagyon sok mindent.
-Hát akkor,milyen volt Párizs?-tettem fel az első kérdést.Bella elvigyorodott,majd mesélni kezdett.Elmesélte az összes hülye cikket,a sétákat Louisval,azt hogy milyen csodálatos az Eiffel-torony s hogy mennyire tökéletes éttermek találhatok ott.Mosollyal az arcomon hallgattam,ahogy legjobb barátnőm elmeséli a párizsi útját,majd kérés nélkül áttért a Doncaster-i családlátogatásra,ahol végre megismerhette Louis mamáját.
-És lefeküdtetek?-kérdeztem,amikor ott tartott hogy nem bírták kontrollálni az érzéseiket.Bella elhallgatott,majd pár könnycsepp gördült le az arcán.Nem igazán értettem,hogy mi rosszat mondtam...vagy talán Louis nem akarta Bellával?
-Lefeküdtünk...-motyogta.Összevontam a szemöldököm és értetlenül néztem Bellára,aki szomorkásan húzgálta a paplanja csücskét.
-Akkor mi a baj?-tényleg nem értettem,hogy miért baj az,hogy lefeküdtek.Vagy talán Bella még mindig szereti Harryt és most bűntudata van,vagy mi a franc?
-Sophie,beszéltem Anne-el...-motyogta.Ráemeltem a tekintetem,Ő pedig folytatta.-Azt mondta,hogy Harry a hibáimmal együtt is szeretni fog,vagyis hogy megbocsájtja nekem,hogy megcsaltam.Aztán rátért a rosszul létekre is,és lett egy ötlete...-suttogta.Szóval akkor mégis csak van valami köze Harryhez.De milyen ötlet?Hiszen csak a stressz okozta,vagy....
-Terhes vagy?-kiáltottam,majd felugrottam az ágyból és idegesen meresztgetni kezdtem a szemem.Bella csitítgatni kezdett,majd megrántotta a vállát és semmit mondó tekintettel rám bámult.
-Nem tudom Sophie,Anne azt mondta,hogy lehetséges....de...-makogta.
-Bella,szereted még Harryt?-kérdeztem.Bells szemei csillogni kezdtek,amiből arra következtettem,hogy igen...de mi van ha mégsem?
-Azt hiszem igen,de már nem annyira.Szerelmes vagyok Louisba!-mondta.Tudtam,hogy igazat mond.Láttam ahogy egymásra néznek,ahogy beszélnek egymással,láttam a törődést és az aggodalmat a másik iránt.Őszintén szerelmesek voltak egymásba.
-Szóval azt mondod,hogy még csak lehetséges,hogy terhes vagy?-kérdeztem.Bella bólintott egyet sután,én pedig kirohantam a szobából,egyenes a szobámba.Sietősen túrtam fel a fiókomat,és húztam elő a terhességi tesztet,amit még 1 héttel ezelőtt vettem,arra az esetre ha esetleg teherbe esnék Zayntől...ugyanis már készülőben volt a kis Malik.Visszarohantam Bellához,majd a kezébe nyomtam a tesztet.Kigubbasztott szemmel tanulmányozta,majd rám emelte a tekintetét.
-Mikről maradtam le Sophie?Miért van neked ilyened?-kérdezte és vigyorogva mutogatott a tesztre.
-Csak arról,hogy újabban a kis Malikot tervezzük!-mondtam fülig vörösödve.Bella elnevette magát,majd a fürdőszobája felé indult.Idegesen toporogtam az ajtó előtt,egészen addig amíg Danielle be nem lépett a szobába.
-Bella?-kérdezte mosolyogva.A Wc felé mutattam,mire Dani elmosolyodott,majd leült a legközelebbi fotelra.-Minden rendben?-kérdezte 10 perc múlva.Kényszeredett elvigyorodtam és Danire néztem.
-Nem tudom elmondhatom-e....-húztam el a számat.Dani kíváncsian nézett rám,majd a fürdőszoba ajtóra.
-Bellával kapcsolatos ugye?-kérdezte.Bólintottam egy hatalmasat,mire ő összeszűkítette a szemét és újabb kérdést tett fel.-A rosszulléttel kapcsolatos?-Kiskutya szemekkel néztem barátnőmre,akinek egy győztes vigyor terült szét az arcán.De amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is tűnt.-Ugye nem?-kérdezte,és láttam ahogy egyre jobban elsápad.Sután bólintottam egyet,ő pedig közelebb sétált az ajtóhoz és erőteljesen kopogni kezdett.


(Bella szemszöge)

Idegesen fogtam a fejem és vártam,hogy elteljen 15 perc.A teszt ugyanis azt írta,hogyha egy csík akkor nem vagyok terhes,ha pedig kettő akkor úton van a kis Tomlinson.Imádkoztam Istenhez,hogy egy csíkot mutasson,nem akartam még gyereket.És hogy miért nem?Louis híres volt,nem tehetem tönkre a karrierjét egy gyerekkel.Mit szólna egyáltalán hozzá?Nem is igazán beszéltünk még a gyerek témáról,ugyanis még egyikünk sem állt készen a gyereknevelésre.Hiszen még mi is gyerekek voltunk,akik elfelejtettek egy s mást azon a bizonyos éjszakán.18 évesen,nem éppen arra gondoltam,hogy a fürdőszoba padlóján fogok ülni és azon imádkozom,hogy ne legyek terhes.Különben is a kapcsolatunk még nem állt olyan biztos talajon.Szerettük egymást,de még csak 3 hónapja voltunk együtt,vagyis majdnem 4.De akkor is,4 hónap után hova szüljek még gyereket,még fél évesek sem voltunk.Éreztem,ahogy pár könnycsepp végig folyik az arcomon,és a földre csöppen.Elveszettnek éreztem magam,egy rakás szerencsétlenségnek.Egy felelőtlen tinédzser voltam.
-Bella nyisd ki!-Danielle hangja igazán meglepett,de aztán eszembe jutott,hogy már biztosan ő is tudja.Feltápászkodtam a földről,majd az ajtóhoz léptem.Óvatosan nyitottam ki,de abban a pillanatban Danielle és Sophie esett be rajta.Sophie becsapta az ajtót,Danielle pedig rám nézett.
-Naa?-kérdezték teljesen egyszerre.
-Még nem telt el 15 perc!-motyogtam.Mindketten bólintottak,majd Danielle megtörte a csendet.
-Louisnak mit fogsz mondani,ha terhes vagy?-kérdezte.Lesütöttem a szemem,majd megrántottam a vállam.Az igazat bevallva semmi ötletem nem volt,abban a tudatban éltem,hogy csak egy csík lesz azon a szaron.Nem gondolkoztam azon,hogy miképp állok Louis elé s közlöm vele,hogy apa lesz.Ez nem ilyen egyszerű.
-Nem tudom.-válaszoltam.
-Egyáltalán beszéltetek már a gyerek témáról?-tudakolta Dani.Megráztam a fejem,ő pedig egy kisebb 'o' betűt formált a szájával.A tükör felé fordultam,majd óvatosan belenéztem.Hát a látvány felemelő volt.Sápadt arc,kisírt szemek,kócos haj,tökéletesen néztem ki.Azt hiszem elmehettem volna egy zombi szépségversenyre,tuti biztos megnyertem volna.Vettem egy mély levegőt,majd megmostam az arcomat.Kifésültem a hajam,a szememre pedig kentem egy kis szemfestéket.Nem akartam túlzásokba vinni,ugyanis ha tényleg kiderül,hogy terhes vagyok,akkor biztos hogy órák hosszat tartó bömbölést tartok.
-Bella mikor telik le a 15 perc?-kérdezte Sophie,de ahogy kiejtette a mondatot a száján,a telefonom rezegni kezdett,ami pedig egyet jelentett...eltelt 15 perc!Kinyomtam a rezgő telefonom,majd megragadtam a tesztet.Remegő kézzel emeltem fel,majd kezdtem el imádkozni.Egy csík,egy csík,egy csík,egy csík,egy csík,egy csík,egy csík,egy csík....könyörgöm egy csík legyen.....Óvatosan kinyitottam és ránéztem a tesztre...