*2.ÉVAD* 78.fejezet~Egy éjszaka

Hello everybody!:)
Köszönöm a pozitív visszajelzéseket,imádni valóak vagytok!:)
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszésetek!:)
Na nem is rizsálok tovább,itt a rész :*
Jó olvasást! xx
Puszii : Krisztii 



(Harry szemszöge)

*3 nappal később*

Tökéletes boldogság vesz körül.Minden a legnagyobb rendben van az életemmel.A rajongók imádják Bellát,boldogok,hogy végre megtaláltam az igazit.Az újságok címlapján álompárként emlegetnek minket,teljesen ugyanúgy,mint Elounor párosunkat.A Bellával való kapcsolatom erősebb,mint valaha,őszintén szeretjük egymást,óvjuk a másikat minden rossz dologtól.Ezt a többiek pedig édesnek találják.Szeretjük egymást,sőt inkább már azt mondom,hogy imádjuk.A szüleink büszkék ránk,teljes mértékben elfogadják a kapcsolatunkat.Anyáék imádják Bellst,az Ő szülei pedig családtagként tekintenek rá.Egy szóval tényleg mindent tökéletes.
A kapcsolatunk halál biztos,sőt még annál is biztosabb.Már csak teljesen össze kellene kötnünk az életünket.
-Kicsim!-Bella hirtelen berontott a szobába,én pedig ijedten fordultam felé.Barátnőm fürdőköpenyben állt előttem,hatalmas vigyorral az arcán.
-Mit szeretnél drágám?-kérdeztem,egy kaján mosoly kíséretében.Tudtam,hogy a köpeny alatt,csak egy fehérnemű készlet rejlik és semmi más.Bella közelebb sétált hozzám,én pedig szájára tapasztottam a szám.Forró,vad csókcsatába kezdtünk.Magamhoz húztam a lányt,aki erőteljesen beletúrt a hajamba.Jólesően felsóhajtottam,majd az ágy felé kezdtem támolyogni.Belecsíptem Bells fenekébe,aki hirtelen felugrott,én pedig combjánál fogva megragadtam és ledobtam az ágyra.Bella vigyorogva nézett felém,én pedig ráugrottam.
-Akarlak!-suttogtam.Szívem heves vágtákba kezdett,ahogy belegondoltam az elkövetkezendő pár percbe.
-Én is..-motyogta.Halványan elmosolyodtam,majd újra tépni kezdtem az ajkait.Kezeimmel 'hámozni' kezdtem Belláról a köpenyt,miközben Ő vadul simogatta meztelen hátamat.Elhúzódtam Bella ajkairól,szemeimet pedig domborulatán legeltettem.Kezeimet végig vezettem a hátán,majd kicsatoltam a melltartóját.Elhajítottam az említett ruha neműet,majd erőteljesen masszírozni kezdtem Bella melleit,az ő száját jól eső sóhajok hagyták el.Kényeztetni akartam,azt akartam,hogy élvezze a velem töltött estét.Apró csókokat hintettem a nyakára,mellkasára,majd lejjebb tértem az alhasára.Kezeimet bevezettem a bugyija alá,majd egy erőteljes mozdulattal széttéptem.Bella hirtelen megmarkolta a fenekemet,majd fordított a helyzetünkön,avagy most én kerültem alulra.Bells anyaszült meztelenül ült a csípőmön,és húzta le a boxerom.A férfiasságom hirtelen előbukkant,Bella pedig egyből kényeztetni kezdett.Eleinte csak simogatni kezdte egyre merevedő férfiasságom,majd bekapta a szájába és nyalogatni kezdte.A gerincem ívbe feszült,Bella pedig egyre jobban belejött a kényeztetésbe.Hirtelen felültem,Bells pedig rám emelte csodás íriszeit.Elhúzódott tőlem,én pedig amilyen gyorsan tudtam,fordítottam a helyzetünkön.Kezeimet lejjebb vezetem,majd az ujjaimmal behatoltam.Bella nyögött egyet,én pedig ki-be huzigálni kezdtem az ujjaim.Bella nyögdécselve élvezte a tevékenységet,én pedig gyönyörködve bámultam a barátnőmet.Kihúztam az ujjaimat,majd merevedő férfiasságommal hatoltam újra be.Bella és Én egyszerre nyögtünk fel,és kezdtünk el hajszolni a gyönyör felé.Forró csókban tapadtunk össze,teljesen úgy,ahogy a testünk is.Teljesen összeilletünk,mint 2 puzzle darab.Egyre gyorsabb tempóra kapcsoltunk,hogy minél hamarabb megkapjuk a kívánt hatást.Éreztem,hogy már csak percek kérdése és elélvezek,de még mielőtt megszólalhattam volna,Bells felnyögött.
-Harry...-dünnyögte.Apró csókot hintettem a szájra,az arcára,miközben egyre gyorsabb tempót diktáltam.Bella gerince ívbe megfeszült,majd a következő pillanatban már a gyönyör kapujában tartott,nekem sem kellett több,Bella után én is beléptem a csodák birodalmába.Kimerülten néztem a lányra,akinek gyöngyökben folyt az izzadság az arcáról.Nyomtam egy csókot a szájára,végül pedig legördültem róla.Bells felé fordultam egész testemmel és mélyen a szemeibe néztem.Mindketten elmosolyodtunk,majd szorosan magamhoz húztam Őt.Óvóan öleltem magamhoz,így kimutatva az iránta érzett féltésemet.
-Szeretlek!-suttogta,miközben elmélyülten nézett szemeibe.
-Én is szeretlek téged!-feleltem és még szorosabban húztam magamhoz a lányt.Apró csókot leheltem a feje búbjára,majd magunkra húztam a takarót,így eltakarva meztelen testünket a kíváncsi szemlélők elől.


*másnap reggel*

(Bella szemszöge)

Az ébresztőóra hatalmas ricsajjal adta tudtunkra,hogy ideje felébrednünk meghitt álmunkból.Kótyagosan nyitottam ki a szemeimet,és néztem a mellettem elterülő Harryre.Kócos haja a szemeibe lógott,arca pedig nyugodt volt.A tegnapi este,életem egyik legeslegszebb estéje volt.Végre neki adhattam magam,vele lehettem úgy,ahogy még sohasem.
-Kicsim,ki kellene másznunk az ágyból.-Harry rekedtes hangján szólított meg.Kinyitotta csodás szemeit,álmos tekintetét pedig rám vezette.Mosolyogva néztem a tökéletes srácot,aki folytatta a mondandóját.-Ma lesz egy koncertünk,tudod a turné időközben elindult,és most próbánk van.-mondta.Megértően bólintottam egyet,majd kipattantam az ágyból.A szekrényhez léptem,elővettem egy piros rövidnadrágot,egy fekete New York feliratú felsőt és egy farmer kabátot.A mosdóba lépkedtem ahol megmostam az arcom,és a fogam.A hajam pedig kifésültem,majd egy kisebb lófarokba kötöttem a fejem tetején.Kiléptem a fürdőből,és a már harci díszben várakozó Harrybe botlottam.
-Ma a lányokkal vásárolni megyünk!-mondtam egyenesen a szemeibe nézve.
-Rendben,este találkozunk a koncerten!Csinosat vegyél,ugyanis a koncert után hivatalosak vagyunk egy bulira is.-mondta és egy csókot lehelt az ajkaimra.Elmosolyodtam,majd a földszint felé igyekeztem,ahol a lányok már türelmetlenül álldogáltak.Mindannyiuknak adtam egy-egy puszit,majd felvettem a fehér Converse-m és kiléptünk a hűvös,londoni levegőre.Mosolyogva szeltük az utcákat,adtunk pár aláírást a rajongóknak és beszélgettünk.Minden butikba betértünk és legalább 15 szatyorral jöttünk ki.
-Rég vásároltam ilyen jót!-mondta Sophie.A lányokkal helyeslően bólogatni kezdtünk.
-Lányok!Ti mit vesztek fel estére?-kérdezte Eleanor.Mindannyian megtorpantunk,és érdekesen néztünk El-re.-Vagyis akkor még senkinek sincs a bulira ruhája?-kérdezte Eleanor.A lányokkal szégyenlősen elmosolyodtunk,majd egyszerre felröhögtünk.
-Hát akkor szerintem gyorsan vegyünk valamit,ugyanis a koncert 3 óra múlva kezdődik és még el is kell készülődnünk!-mondtam.Eleanorék hevesen bólogatni kezdtek,majd megindultak a legközelebbi ruha üzlet felé.Idegbetegek módjára rohangáltunk fel s alá az üzletben,hogy minél hamarabb megtaláljuk a csodálatos ruhát az estére.15 perc keresgélés után a lányokkal egyszerre visítottunk fel,miszerint megtaláltuk a legtökéletesebb ruhát.Lélegzetvisszafojtva néztünk egymásra,majd megragadtuk a ruhadarabot és kifizettük.Haza felé szinte sprinteltünk,ugyanis ha mindannyian elakartunk készülni,akkor nagyon kellett igyekeznünk.A házba beérve mindenki berontott egy szobába és készülődni kezdett.Magamra kaptam az általam kiválasztott ruhát,ami egy fehér topból állt és egy magasított virágos szoknyából.A lábbelim egy virágos magassarkú volt,ami tökéletes passzolt a szoknyához.A sminkem egy egyszerű szempilla spirál volt,egy kis alapozóval és pirosítóval.A hajamat gyorsan begöndörítettem és késznek nyilvánítottam magam.Még utoljára belenéztem a tükörbe,majd kiléptem a szobámból és a nappaliba mentem.Danielle mosolyogva nézett végig rajtam,majd elismerően füttyentett egyet.Danielle egy szürke hosszú nadrágot viselt,egy elegáns fekete felsővel,a lábán pedig egy piros magassarkú volt.A haja a szokásos formában,a sminkje pedig egy egyszerű pirosító volt.Egyszerű,de még is nagyszerű.
Hangos tipegés volt hallható a lépcső felől,majd a nappaliba vezető úton.Eleanor lépett be kecses mozdulatokkal az ajtón és mosolyodott el kedvesen.A szám hirtelen tátva maradt,ugyanis El egyszerűen csodálatos volt.Rózsaszín miniszoknya volt rajta,egy fehér felsővel,amelyen egy masni helyezkedett el.Egy bézs színű kardigánt terített a kezére,a lábára pedig egy pink tűsarkút húzott.
-Gyönyörű vagy!-ámuldoztam.-Louis álla a földet fogja súrolni.-motyogtam,El pedig elpirult.Haja egy részét feltűzte,szemeit pedig fekete szemceruzával hangsúlyozta ki.
-Köszönöm Bells.Ti is mind csodálatosan néztek ki.-mondta mosolyogva.
-Na de azért engem se hagyjatok ki!-Sophie kissé bosszús hangon szólalt fel,mi pedig mind felé kaptunk a fejünket.Szőke hajának egy részét felcsatolta,a többit pedig szabadon hagyta a vállán.Egy fekete felső volt rajta,egy fehér szoknyával.A karjára terített egy barna pulcsit,a lábára pedig egy barna magassarkút vett.
-Csodálatosak vagyunk!-mondtam elismerően.
-A fiúknak ki fog esni a szemük!-Sophie vigyorogva közölte velünk a tényeket,mi pedig helyeslően bólogattunk.Nos,akkor indulás!


*koncert után*

A koncertet a színpad mögötti kis részlegből néztük végig,és egyszerűen tökéletes volt.A fiúk fenomenálisak jól teljesítettek a színpadon,sokkal jobbak voltak,mint az előző alkalmakkor.Teljes beleéléssel énekelték a számokat,főleg az érzelmeseket.A lányokkal büszke vigyorral néztük a fiúkat,akik nekünk énekeltek.
-Bella!-a hang irányába fordultam,ahol megpillantottam Harryt.Tátott szájjal nézett végig rajtam,majd vigyorogni kezdett.-Gyönyörű vagy!-motyogta és közelebb lépett hozzám.Apró csókot hintett az ajkamra,de én átformáltam egy hosszú,szenvedélyes csókba.-Ne csináld,mert nem tudok leállni!-lihegte a számba.Vigyorogva elhúzódtam tőle,Ő pedig megragadta a kezem és a kijárat felé kezdett húzni.Beültünk a limuzinba,ahol már a többiek vártak.Louis a kezembe nyomott egy üveg bort,én pedig gondolkozás nélkül lehúztam.
-Nem is te lettél volna!-visította,én pedig hozzávágtam a poharat.Louis hatalmas sikításba tört ki,mi pedig vihogni kezdtünkSop.
-Jó lesz a buli.-mormolta Harry a fülembe.Mélyen a szemeibe néztem,majd hevesen megcsókoltam.A többiek 'húú'-zni kezdtek,majd elhallgattak.Fél szemmel a többiekre néztem,akik ugyanolyan vad csókolózásba kezdtek,mint én és Harry.Louis és Eleanor,apró puszikat nyomtak egymás szájára,Liam és Danielle rövid,de mégis meghitt csókot váltottak egymással,Sophie és Zayn szinte egymás szájába bújtak,Niall pedig Lucyval váltott egy könnyed csókot.Aranyosak voltak együtt mindannyian,főleg az új párosunk.Na,igen a hallucinációmból egy dolog igaz volt,Niall talált magának barátnőt.
-Igyuk le magunkat a sárga földig!-kiáltotta Harry,a többiek pedig egyből szétrebbentek és vigyorogva néztek ránk.Hevesen bólogatni kezdtek,majd folytatták az előbb félbe hagyott cselekvésüket.Megforgattam a szemeimet,és megcsókoltam Harryt.
Ő volt az én drogom,az életem értelme.

Bella ruhája

Eleanor ruhája

Danielle ruhája

Sophie ruhája

*2.ÉVAD* 77.fejezet~Minden a legnagyobb rendben

Sziasztok!:)
Meghoztam a következő fejezetet:)
Remélem tetszeni fog..:D
jó olvasást! xx
puszii : Krisztii


(Bella szemszöge)

Elhúzódtam Harrytől,majd mélyen a szemeibe néztek.Zöld íriszei boldogságtól csillogtak,ajkain pedig édes mosoly játszadozott.Nyomott egy puszit az arcomra,majd felállt az ágyról.
Louis leült Harry helyére és szorosan magához ölelt.Erőteljesen szorítottam magamhoz,pont úgy,ahogy a képzelődésemben is.Nyomott egy puszit a homlokomra,majd vigyorogva arrébb csúszott,hogy Eleanor is megszorongathasson.Arcon pusziltuk egymást,majd mind a hárman árgus szemekkel bámultak.
-Bella,a doktor azt mondta,hogy volt valami hallucinációd.Elmeséled?-Eleanor kedvesen rám mosolygott,a srácok pedig bambán meredtek előre.Bólintottam egyet,majd mesélésbe kezdtem.Elmondtam nekik,Harry balesetét,a haza utazásomat,a kisebb kiruccanást Párizsba,a terhességet és a veszekedést,amely Harry és Louis között folyt.
Mindannyian tátott szájjal hallgatták,ahogy elmesélek minden apró részletet,majd befejezem azzal,hogy meghaltam.
-Ez huh...-Louis szólalt meg legelőször a mese délután befejeztével.Sokkoltan álltak előttem,én pedig szégyenlősen lehajtottam a fejem,és a paplanomat kezdtem birizgálni.
-Ez elég érdekes,de srácok kimennétek egy kicsit?-Harry kedvesen az ajtó felé intett,Louisék pedig egy kisebb kacaj után elhagyták a kortermet.Harry leült mellém az ágyra,majd mélyen a szemeimbe nézett.
-Mondd,mit szeretnél?-kérdeztem.Harold elvigyorodott,megragadta a kezem,majd simogatni kezdte.
-Tudni szeretnék pár dolgot..-kezdte.Értetlen tekintettel néztem rá,Ő pedig folytatta.-Érzel valamit Louis iránt?-kérdezte fojtott hangon.Hatalmasakat pislogva néztem,próbáltam összeszedni a gondolataim.Szeretem Louist,hiszen valami miatt csókolóztunk New Yorkban,és biztos nem csak poén kedvéért.Ő mentett meg,Ő volt aki mindig mellettem volt,de ez nem szerelem.Ez csak vonzalom.
-Barátságot,semmi többet!-feleltem.Harry halványan elmosolyodott,majd újra megszólalt.
-Szeretsz még?-kérdezte.Hatalmas vigyorral az arcomon néztem az előttem ülő fiúra,aki kölyök kutya szemekkel méregetett.
-Ha nem szeretnélek,akkor megcsókoltalak volna?-motyogtam.Harry arca felvillanyozódott,én pedig folytattam.-Szeretlek Harry Styles!Mindennél és mindenkinél jobban,ez a hallucináció rádöbbentett arra,hogy nálad jobban még senkit sem szerettem,és bármekkora hülyeséget is csinálsz,Te örökké az enyém maradsz.-motyogtam.Harry közelebb csúszott hozzám,ajkait pedig hirtelen a számra nyomta,majd követelőző csókcsatába kezdtünk.
-Akkor lennél újra a barátnőm?-lihegte a számba.Újra magamra húztam,majd szenvedélyesen megcsókoltam.-Ezt igennek veszem.-suttogta,majd nyelvei újra utat törtek a számba,nyelvemmel pedig édes táncba kezdtek.
Boldog voltam,hiszen Harryvel minden rendben volt.Újra én voltam a barátnője,pont úgy mint a legelején.Minden tökéletes volt körülöttük,és ez így volt rendjén,hiszen megérdemeltük már a nyugodt életet.
De még volt egy kisebb beszélgetni valóm Louisval,amin minél hamarabb szerettem volna túl esni.Tudni akartam,hogy mi volt ebbe a 2 hónapban és azt,hogy hogyan is vannak most Eleanorral.
Bármennyire is fájt,de elhúzódtam Harrytől és egyenesen csillogó zöld szemeibe bámultam.
-Be küldenéd Louist?-kérdeztem mosolyogva.Harry mérgesen nézett rám, miközben lemászott az ágyról és az ajtóhoz sietett.Vigyorogva fordult vissza az ajtóból,dobott egy csókot,majd végleg elhagyta a 'szobámat'.
Louis,Harry távozása után úgy körülbelül 15 perc késéssel érkezett.Vigyorogva nézett rám,majd levetette magát mellém az ágyra és beszélni kezdett.
-Elég fura egy hallucinációd volt mit ne mondjak,de érdekes is volt egyben.Azért soha nem gondoltam volna,hogy Te tudsz ilyet képzelni.Élénk a fantáziád azt meg kell hagyni!-mondta és nevetni kezdtek.Durcásan néztem Louisra,de ő az arcom láttán,még nagyobb nevetésbe kezdett.Megforgattam a szemeimet,majd halványan rá mosolyogtam.
-Igen,tényleg elég jó fantáziám van!-mondtam.-De Louis,mesélj nekem! Mi volt ebben a 2 hónapban? És ami számomra a legfontosabb,hogy álltok El-el?-kérdeztem.Louis megértően nézett rám majd beszélni kezdett.
-Az első hónap nagyon nehéz volt,Harry ki volt borulva,pont úgy ahogy én is.Egyikünk sem volt jó állapotban,de a rajongók miatt tartottuk magunkat.Tudtam,hogy Harry szeret téged,ezért el kezdtem szervezni Eleanorral egyre több közös programot,ami megtette a hatását,hiszen újra belé szerettem.Elmentünk Párizsba az Eiffel-toronyhoz,voltunk New Yorkban,elvittem Los Angelesbe és így megoldódott a kapcsolatunk.aztán a második hónap az már könnyebb volt,minden nap bent voltunk nálad és beszéltünk hozzád,gondolom erre te nem emlékszel,de nagyon sok kedves dolgot mondtunk.Bent volt Anne és Gemma is,sőt még anyukám is elakart jönni hozzád,de a végén meggondolta magát.A rajongók millió kedveskedő tweetet küldtek neked és nekünk is.-mondta.Jól eső érzéssel töltött el,hogy Eleanorral ugyanolyan jó a viszonya,mint régen.-De Bella,ugye te nem érzel semmit irántam? Mármint én szeretlek téged,de csupán baráti szeretetből,ami kettőnk között történt,azt vonzalom volt és semmi más..-motyogta.Közelebb bújtam hozzá,majd magamhoz öleltem.
-Semmit se érzek,csakis barátságot és teljesen igazad van,az csak vonzalom volt és erre én is rájöttem idővel.Örülök,hogy jól megvagytok El-el,így legalább nincs galiba.-válaszoltam.Louis szorosan magához húzott,én pedig nyomtam egy puszit az arcára.-Legjobb barátok vagyunk,ugye?-suttogtam a nyakába.Loui halkan felkuncogott,simogatni kezdte a hátam,majd megszólalt.
-A mi barátságunk örökre szól,akármi történjen is!-mormolta.Erősebben szorítottam magamhoz a fiút,aki ezentúl újra a legjobb barátok kategóriába fog tartozni.Oda ahol minden rendben van újra.



(Harry szemszöge)

Talán a Föld kerekségen most nincs is nálam boldogabb ember.A szerelmem felébredt,és most már büszkén mondhatom újra,hogy a barátnőm.Újra egy csodálatos lányt tudhatok magam mellett,aki elfogad engem úgy ahogy vagyok és nem a hírnevemre hajt.Ő önmagamért szeret,amiért soha nem lehetek neki elég hálás.Befogom neki bizonyítani,hogy jól döntött,amikor adott még egy esélyt,amelyet nem akarok többet elrontani.
Óvatosan léptem be Bells szobájába,egy csokor virággal a kezemben.Bella az ágyon ült a telefonjával a kezében és gondolom twitterezett.Rám emelte csodásan kék szemeit,arcán pedig egy mosoly suhant át.Közelebb mentem hozzá,majd egy apró csókot leheltem ajkaira.
-Ezt neked hoztam!-mondtam,miközben Bella kezébe adtam a virágokat.
-Köszönöm édes!-motyogta,majd mélyet szippantott a rózsacsokorból.Maga mellé terítette az ágyra,majd az orrom elé dugta a telefonját.Összevont szemöldökkel néztem a képernyőt,majd kezdtem el olvasni a tweetet.Vigyorogva néztem barátnőmre,aki élvezettel nézte az arcmimikám.

@Harry_Styles újra én vagyok a legboldogabb,hiszen újra magam mellett tudhatlak @BellaJonhson <3 xoxo

-Szeretlek!-suttogtam.Bella édesen elvigyorodott,majd mielőtt megcsókolhattam volna,megszólalt.
-Segítesz pakolni?-kérdezte csillogó tekintettel.Értetlen tekintettel néztem rá,ő pedig egy sóhaj kíséretében folytatta.-Az orvos azt mondta mehetek haza,már a zárójelentésem is ideadta,szóval már csak össze kell pakolnom!-mondta.Az arcáról a vigyort semmiképp sem lehetett volna levakarni,de ez engem is mosolygásra késztetett.Nyomtam egy rövid csókot a szájára,majd pakolni kezdtem.Bella gyorsan átöltözött utcai ruhába,ami egy rövid nadrágból és egy denevérujjú felsőből állt.Megragadtam a kezét,majd a bőröndöt és az ajtó felé kezdtem húzni.Kiléptünk az ajtón,majd egyenesen a földszintre mentünk.A kórház bejáratánál már millió meg egy paparazzi állt,mielőtt kiléptünk volna Bells felé fordultam.
-Ugye nem fogsz haragudni?-kérdeztem.Bella hülye fejet vágott,én pedig kihúztam a kórház elé.A paparazzik gyorsan kapcsoltak,és fotózgatni kezdtek.Megrántottam a vállam,majd megcsókoltam a barátnőmet.Hátára vezettem a kezem,Ő pedig beletúrt a hajamba.A nyelvem bebocsátásért könyörgött,amelyet hamar meg is kapott.Szenvedélyesen csókolóztunk a fényképészek előtt,de nem érdekelt.Ez volt egy újabb élet kezdete,melyet meg kellett pecsételnünk.
Egy új élet,új lehetőség.

*2.ÉVAD* 76.fejezet~ Valóság

Sziasztok!:)
Köszönöm a díjakat,amiket már kiraktam,iszonyat hálás vagyok érte.
A blogból már csak 3 rész van! ( ezt nem számoltam bele.)
Egy kisebb féle csavart fog tartalmazni a rész,úgyhogy remélem elnyeri a tetszésetek:)
Jó olvasást! xx
Puszii : Krisztii 



(Bella szemszöge)

Hideg van.Fázom.Kellene egy takaró,amit magam köré tekerhetek.De vajon,most hol vagyok.
Lassan ültem fel az ágyba és néztem körbe.Louis édesdeden aludt mellettem,de én nem tudtam.Valami történt.Talán Harryvel?
Ahogy ebbe belegondoltam,a hasamba éles fájdalom nyílalt,én pedig összegörnyedtem az ágyon.Nem tudtam megmozdulni,sőt még levegőt is alug tudtam venni.
-Louis..-suttogtam,de reménytelen volt,ugyanis barátom mélyen aludt.A hasamban a fájdalom nem akart megszűnni,én pedig megijedtem.A babám.
Erőt vettem magamon,és újra megpróbáltam felkelteni Louist.- Louis..-kétségbeesetten visítottam egyet,ugyanis a hasamba az eddigieknél nagyobb fájdalom költözött.Louis hirtelen felpattant mellőlem,felkapcsolta a lámpát és ijedten nézett rám.Kitágult szemekkel mérte végig a helyzetet,majd ugrott gyorsan mellém.
-Kicsim,mid fáj?-kérdezte.Szemei aggodalmat tükröztek,de én nem voltam képes megszólalni.A fájdalom miatt nyögtem egyet,Louis pedig kirohant a szobából.Sírva néztem utána,de pár perc múlva már a kissé álmos,de mégis fitt Zaynnel tért vissza.Mindketten mellém futottak,majd Louis felemelt az ágyról,de a tekintetem hirtelen az ágyra tévedt.Vér.
Legszívesebben sikítottam volna,hogy valaki mentsen meg.Valaki mulassza el a fájdalmam,de talán a legfontosabb az lett volna,hogy valaki mentse meg a gyermekem.
-Bassza meg..-Zayn hangosan szitkozódott,majd kirohant a szobából,Louis pedig utána eredt.Pizsamástól ültünk be a kocsiba és indultunk el a kórház felé,legalább is ezt vettem ki Louis összefolyt szavaiból.Ideges volt,ahogy Zayn is.A megengedett sebességnek legalább a tízszeresével hajtott,de nem érdekelte.
-Bella,ne félj!-Louis végig simított könnyáztatta arcomon,én pedig újra összegörnyedtem.
-Szeretlek Louis!-suttogtam.Az Ő szemei kidülledtek,de én csak halványan mosolyogtam.Úgy éreztem,hogy itt a vég,hogy a sors közbe avatkozik és nekem itt meg kell halnom.
-Én is szeretlek Bella!És ezt még nagyon sokszor el fogom neked mondani,csak kérlek szépen ne kezd el búcsúzkodni!-kérlelt könnyes szemmel.Remegő kezeimet az arcához vezettem,majd végig simítottam kissé borostás arcán.
-Muszáj Louis!Szeretlek téged,mindennél jobban!Veled akartam leélni az életemet,hiszen beléd szerettem.Kérlek béküljetek ki Harryvel,az ÉN kedvemért.Jó?-suttogtam.Louis lecsukta a szemeit,majd pár perc után újra rám emelte kéken izzó íriszeit.
-Megígérem Bella!De felesleges búcsúzkodnod,ugyanis nem fogsz meghalni!-mondta kétségbeesetten.Megadóan bólintottam egyet,Zayn pedig hirtelen lefékezett.Louis felkapott az ölébe,majd szó szerint sprintelni kezdett velem és Zaynnel az oldalán.Őrültek módjára rontottak be a kórházba,és kezdtek el kiabálni.Láttam,hogy 1 orvos és pár nővér szalad felénk,de nem tudtam feldolgozni.A tudatom lassacskán kezdett elhomályosulni,én pedig kezdtem elveszteni a fonalat.A szemeim le csukódni akartak,de meg állj-t parancsoltam nekik.Hallottam,ahogy többen is a nevemen szólítanak,de képtelen voltam rá válaszolni.Hallottam,ahogy Louis kérlel,hogy maradjak vele,hogy ne hagyjam el és ne adjam fel,küzdjek.Hallottam,ahogy Zayn is jobb belátásra próbál bírni,de én képtelen voltam engedelmeskedni.Egy fekete súly rám nehezedett,és nem hagyta,hogy el meneküljek előle.Hallottam,mikor az orvosok kiabálni kezdenek,de nem tudtam mit.Hiába hegyeztem a füleimet,minden összemosódott körülöttem,biztossá téve azt,hogy nemsokára magával ragad a halál.
-Kérem menjen ki!-ez volt az első mondat,amit tisztán értettem.A szemeimet még mindig csukott állapotban hagytam,de végre hallottam.
-Nem megyek sehova!-kelt ki magából Harry.Tovább hallgattam az eseményeket,majd hirtelen megvilágosodtam.Harry mit keres itt?! Kiakartam nyitni a szemem,látni akartam,megakartam neki mondani,hogy soha sem felejtettem el az iránta való szerelmem,de nem tudtam.Akárhogy erőlködtem a szervezetem feladta a küzdelmet.A lélegzet vétel hirtelen nehézzé vált,olyan volt mintha kivették volna a tüdőm a mellkasomból.Szaporán kapkodtam levegő után,de nem ment.Tudtam,hogy mi következik most...a halál.
-BELLA............KÉRLEK!-ordította az angyal,de én már lebegtem,már nem voltam ott többé.Elmenekültem előlük,ott hagytam őket örökre.
Egyetlen egy bűnöm volt,még pedig az,hogy egyszerre szerettem 2 embert.Én voltam Bella Amy Jonhson,aki őszintén tudott szeretni.

*valóság*

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet,és néztem körbe a kórteremben.Niall mellettem ült a széken,és erőteljesen szorította a kézfejem.Pislogtam párat,majd megköszörültem a torkom.A szöszi hirtelen rám emelte csodásan izzó kék szemeit,majd elmosolyodott.Arcán döbbenet suhant át,de hamar átvette a boldogság.

-El sem hiszem,hogy felébredtél Bella!-motyogta,egy csókot hintett a fejem búbjára,majd elhagyta a kórtermet.Összevont szemöldökkel meredtem a fiúra.Nos akkor nem haltam meg?!

Pár perc múlva egy orvos lépett be,egy jegyzet tömbbel a kezében.

-Jó napot Mrs.Jonhson!Én a kezelő orvosa vagyok,Mr.Bucker.Hogy érzi magát,tudja hogy mi történt magával?-kérdezte.Összeszedtem a gondolataimat,majd válaszoltam.

-Egész jól.Igen tudom mi történt,az éjszaka a barátom behozott a kórházba,mert óriási hasi fájdalmaim voltak,majd vérezni kezdtem...-mondtam.Az orvos hatalmasra meresztette a szemeit,majd hevesen írni kezdett a jegyzetei közé.

-Kisasszony,maga tévedésben van!-mondta.Értetlenül meredtem az orvosra,aki folytatta.-Ön beugrott a Temzébe,az egyik barátja húzta ki onnan,azóta pedig eszméletlen.-mondta.Kiskutya szemekkel pislogtam a doktor úrra,aki halványan elmosolyodott.Akkor ezek szerint,össze sem jöttem Louisval?Nem voltam tőle soha terhes?És Harry nem volt fél évig kómában?-Az agya kevés oxigénhez jutott míg vízben volt,ezért volt ilyen nehéz az ébredés.Maga egy elég hosszú dolgot álmodhatott,ugyanis semmi vérzéses dolog nem volt.-folytatta.Bagolyszemekkel illettem meg Mr.Buckert.

-Akkor ezek szerint,végig csak álmodtam? Mennyi idő telt el pontosan?-kérdeztem.

-Igen,amiket most valósnak hisz,az csak képzelgés volt.Az agya szüleménye.Pontosan ma van 2 hónapja,hogy idebent fekszik.A barátai kint vannak,ha nem bánja közölném velük a tényeket!-mondta.Szégyenlősen elmosolyodtam,majd bólintottam egyet.Az orvos kilépett a kórteremből,én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.

Akkor semmi sem volt igaz,nem történt meg az álmomból semmi.Sőt,nem is az volt a valóság.Minden csak kitaláció volt.Nem vesztem össze Eleanorral,sem Harryvel.

Akkor ha minden igaz,most Louis és Eleanor együtt vannak,ami csodálatos,ugyanis az álmom ráébresztett egy fontos dologra.

Lehet,hogy szeretem Louist,de Harry az igazi.Mindig is Ő volt az igaz szerelmem,és mindig is Ő lesz.Őt fogom szeretni életem végéig és nem mást.

Ahogy Harry levele is szólt az álmomban,a mi szerelmünk örök időkre szól,egészen addig amíg a halál el nem választ.

-Bella!-egy rekedtes,mély hang,amelytől pillangók ezrei kezdtek heves táncba,a szívem pedig őrült vágtába.Őrá pillantottam és elmosolyodtam.Ott állt életem szerelme,mellette pedig Elounor párosunk.Mindannyian mosolyogtak,Louis Eleanor kezét szorongatta,a lány pedig boldogan mosolygott rám.-Jó,hogy ébren látlak!-motyogta,de nem jött közelebb.Tehetetlenül nézett rám,nekem pedig egyből leesett,hogy miért ilyen tartózkodó.

Kedvesen rá mosolyogtam Harryre,majd megpaskoltam magam mellett a helyet.Vonakodva lépdelt közelebb,majd ült le mellém az ágyra.Megforgattam a szemeimet,majd mohón megcsókoltam.Harry először meglepődött,de hamar rájött,hogy mi is történik.Élvezettel csókolt meg,és kezdte simogatni a hátamat.Mindkét kezem göndör fürtjeibe túrtam,az Ő száját pedig egy jól eső nyögés hagyta el.Belemosolyogtam édes csókunkba,nyomtam egy puszit a szájára és hatalmas mosollyal néztem rá.Harry villantott egy félmosolyt,majd újra megcsókolt.

Igen,ez 100 százalék,hogy a valóság.

5. és 6. díj :))

Sziasztok!:)
Nem,most nem résszel jelentkezem,de azt az este folyamán még megkapjátok!:D
Nos,megkaptam az ötödik és hatodik díjamat is,aminek iszonyatosan örülök!:)

Az ötödik díjat köszönöm szépen ~Dodoo~ -nak :)


Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2.Válaszolj 11 kérdésre!
3.Tegyél fel 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!



1. 11 dolog magamról

1. Most megyek kilencedikbe,és nagyon-nagyon várom.
2. Ha ezt a blogot befejezem,akkor belekezdek egy új blogba,amelynek már meg van 2 fejezete is.
3. Szabadidőmben legszívesebben a barátaimmal vagyok.
4. A nyáron még csak Répáshután voltam.
5. Utálom a hagymát,undorodom tőle.
6. A nővéremben bízok meg a legjobban.
7. Bébiszitter szeretnék lenni.
8. A Best Song Ever-t sírva néztem végig :'D
9. A tánc az életem,a drogom.
10. Imádom a milka csokoládét.
11. Nem szeretem a focit :D


2. 11 kérdés

1. Kor: 15 
2. Mióta blogolsz? : tavaly augusztusban kezdtem el.
3. Van kisállatod? : hát van,de már nem olyan kicsi :)
4. Kedvenc zeneszám? : Jelen pillanatban Selena Gomez~ Slow Down 
5. Kedvenc banda? : egyértelműen One Direction 
6. Olvasol más blogokat? : igen :D
7. Van tesód?: három is :)
8. Milyen színű a szemed? : zöldesbarna :D
9. Milyen színű a hajad? sötétbarna
10. Olvasod a blogomat? Nem,de ígérem beleolvasok :)
11. Hány díjad van? 6


3. 11 kérdésem :D 

1. Honnan meríted az ihletet?
2. Mennyire értékelnéd a blogodat 10-es skálán?
3. Szereted a nuttelás-palacsintát?:D
4. Mióta írod a blogot?
5. Melyik híresség bőrébe bújnál be legszívesebben?
6. Milyen a viszonyod a családoddal?
7. Olvasol más blogokat?:)
8. Kutya vagy macska?
9. Szeretnél tetoválást?
10. Kedvenc énekes/énekesnő?
11. Van háziállatod?


A hatodik díjamat,nagyon szépen köszönöm Fanni Kmett - nek, az én kitartó olvasómnak!:')


Szabályok!
1. 11 dolog magadról!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Tegyél fel 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!


1. Már feljebb írtam 11 dolgot,szóval most csak maximum ötöt írok le.
 1. Soha nem láttam még hullócsillagot.
 2. Eleanor Calder bőrébe szeretnék bújni legalább egy napra.
 3. Minden vágyam,hogy kijussak Londonba.
 4. Soha nem voltam még külföldön.
 5. Szeretnék a csuklómra egy tetoválást :D

2. Válaszolj 11 kérdésre!

1. Hány éves vagy? : 15 
2. Szereted az 1D-t? : egyértelműen szeretem őket <3
3. Ha igen, ki a kedvenced? : Harry,de mindegyikőjüket imádom :)
4. Mi a kedvenc színed?: rózsaszín és kék 
5. Milyen telefonod van?: samsung galaxy mini 2 :D
6. Voltál már külföldön?: nope :D
7. Ha igen hol?: sehol :c
8. Mi a vágyad? : Kijutni Londonba :)
9. Írtál már blogot?Hányat?: hát már nagyon sok blogba belekezdtem,de sosem folytattam,hanem töröltem...de szerintem volt vagy 10-15 :D
10. Mi a kedvenc állatod? : pandamaci <3
11. Szeretsz táncolni? : egyszerűen imádok,az az életem :)

3. Írj 11 kérdést!

Ez fentebb megtalálható :)


4. Küldd el 11 embernek! 

11 ember biztos,hogy nem lesz,de megpróbálom!

http://lifeistooshort-to-wait.blogspot.hu/
http://makemyheartabetter.blogspot.hu/
http://trouble-darklouis.blogspot.hu/
http://brideintrouble.blogspot.hu/
http://myguardian.blog.neon.hu/
http://princessaliceslifewith1d.blogspot.hu/
http://memoriesfromthepast.blogspot.hu/

*2.ÉVAD* 75.fejezet~Harry Styles

Halihó mindenki!:)
Meghoztam az új részt!
4-5 komi után új rész!
Remélem,most már fogtok komizni,mert szerintem nem törik le az ujjatok,ha írtok pozitív vagy akár negatív véleményt..na mind1..
Hope You Like It!
Puszii: Krisztii
Jó olvasást!××


(Harry szemszöge)

Elárultak.
Megaláztak.

Csupán csak két szó,de elég nagy jelentése van.

Minden hiába való volt,az hogy kiteregettem az érzéseim Bellának,semmi értelmet nem adott az egésznek.Az Ő szíve már foglalt volt,csak sajnos nem én foglaltam el.
Az Ő szíve már Louis Tomlinsonért dobogott,pedig egykor még értem.De be kell,hogy lássam én rontottam el.Ha nem csalom meg Bellát,akkor minden tökéletes lenne.Nem lenne Louisval,nem lennék kórházba,minden csodálatos lenne körülöttem.Nem telt volna el úgy fél év,hogy azt se tudjam,hogy merre vagyok.Bella most szeretne és a kapcsolatunk halál biztos lenne.
De én elbasztam,és már nem tehetek semmit.Most már el kell fogadnom a tényeket,hogy Bella nem az enyém,hogy nem mellettem boldog.De meg kell neki könnyítenem,nem tehetem még nehezebbé.Elvégre így is szenved.Meg kell békélnem a helyzettel,jó pofát kell vágnom a dolgokhoz,bármennyire is fáj.Ha Bella Louisval boldog,akkor el kell fogadnom,mert Bella boldogsága a legfontosabb az életemben.
És,hogy Louishoz,hogy viszonyulok? Nos,szerintem örüljön annak,hogy egyáltalán köszönök majd neki,elvégre ez is elég nagy áldozat részemről.De gondolom Ő sem várja el,hogy puszi-pajtások legyünk újra,nekem ehhez több kell.Nem tudok 1-2 nap alatt megbocsájtani,én nem ilyen vagyok.Számomra ez olyan volt ez a hír,mintha azt közölték volna,hogy megöltek egy embert,akit én igazán szerettem...bár ha jobban belegondolok,tényleg megöltek egy embert,sőt nem is csak egyet.
Eleanort és engem...mindkettőnknek óriás fájdalmat okoztak.Azért kíváncsi lennék,hogy Eleanor hogyan birkózott meg ezzel a ténnyel,bár neki volt rá fél éve,hogy feldolgozza,nekem pedig lesz rá maximum 2 hetem.Hiszen,kb. akkor engednek ki a kórházból,és akkor őket kellesz néznem,a nap 24 órájában.Bár tudom,hogy próbálkozni fognak,hogy ne előttem nyáladzanak,de én akkor is tudni fogom az igazat,azt hogy megaláztak,hogy hülyét csináltak belőlem.

-Harry!-egy kellemes,női hang rázott vissza a valóságba.Mosolyogva nézett rám,ami engem is mosolygásra késztetett.Szemei könnyektől csillogtak,de nem engedte őket útjukra.Tudtam,hogy miért van itt,és okos döntés volt,hogy most látogatott meg.Tudta,hogy csak rá van szükségem,mert Ő megért,és áttudja élni a helyzetem.
-Eleanor!Rég láttalak!-mondtam.El kedvesen elmosolyodott,majd leült mellém az ágyra.Feljebb csúszott az ágyon,a lábait felhúzta és úgy figyelt engem.Láttam a szemeiben az aggodalmat,megértést és sajnálatot.-Hogy vagy?-kérdeztem.Eleanor elnevett magát,majd válaszolt.
-Ezt nekem kéne kérdeznem és nem fordítva.-nevette el magát újra.Az arcomra egy pillanat alatt mosolyt varázsolt.
-Hát megelőztelek!A körülményekhez képest egész jól,bár lelkileg összeomlottam,de nem fogom mutatni,erős vagyok.Nem akarom,hogy Bellának rosszabb legyen!-mondtam.Eleanor hevesen rázni kezdte a fejét,majd megszólalt.
-Nem hiszem el Harry,hogy még most is Bella érdekét nézed,bár ha jobban belegondolok,teljesen megértem,hogy miért.Én is a Louis érdekét néztem anno,amikor megtudtam...-motyogtam.Láttam rajta,hogy még mindig szereti Louis és,hogy neki is maga a pokol szembe nézni velük.
-Te hogy viselted El? Mit csináltál mikor megtudtad?-kérdeztem.Eleanor vett egy mély levegőt,majd visszaidézte a fél évvel ezelőtt történteket.
-Amikor Louis a szemembe mondta,elrohantam,sőt szabályszerűen elmenekültem.Haza mentem összepakoltam,majd elutaztam.Nem akartam látni őket együtt,bár erre kevés volt az esély,hiszen ez akkor volt amikor Bella elment.3 hónapig nem hallottam Louisról semmit,persze azt láttam twitteren,hogy nyilvánossá tette a szakításunkat,de másról nem igazán vettem tudomást.Aztán eltelt az a 3 hónap,twitteren pedig elszabadult a pokol...mindenki azt kérdezgette,hogy mit szólok a kapcsolatukhoz,én pedig jó pofát vágtam az egészhez,még gratuláltam is nekik,pedig belül összetörtem.Nem akartam interjút adni,de már sok volt,hogy mindeki azt találgatja,hogy hova menekültem a szerelmesek elől.Adtam egy riportot egy újságnak,onnantól kezdve pedig többnyire békén hagytak.-mondta,csodálkozva néztem a lányt,aki vett egy hatalmas levegőt,majd tovább folytatta a mesélést,amit én hitetlenkedve hallgattam.-Amikor felébredtél,akkor találkoztam velük először fél év után,addig nem kerestem őket,sőt akkor sem hozzájuk jöttem,hanem hozzád.Próbáltak úgy viselkedni,mintha semmi nem lenne köztük,csak azért,hogy nekem jobb legyen...bár a szívem megszakadt mégis mosolyogva néztem őket,mert aranyosak voltak együtt.Aztán most mielőtt bejöttem hozzád,itt álltak az ajtó előtt és ölelgették egymást.Látszott rajtuk,hogy tényleg igazán szerelmesek egymásba..-mondta.Lehajtotta a fejét és a paplanom csücskét kezdte bámulni.Tudtam,hogy Eleanor ezt még senkinek se mondta el,de tudnom kellett,hogy mit csinált abban a 3 hónapban,rá kellett kérdeznem.
-És abban a 3 hónapban mit csináltál?-suttogtam.Eleanor rám emelte könnyes szemeit,majd újra beszélni kezdett.
-Amikor Louis közölte velem,hogy megcsalt Bellával a szívem ezer darabra tört.Azt hittem,hogy ez egy rossz vicc,de láttam a szemein,hogy komolyan gondolja.Összetörtem,újra inni kezdtem és drogoztam is,pont ugyanúgy,mint mielőtt megismertem Louist.Visszaestem abba az állapotba,amelyből Ő rángatott ki.Elveszett voltam,nem akartam tudomást venni a világról,de egy fénykép visszarántott a valóságba,és rájöttem,hogy rosszul cselekszem.Rossz példát mutattam az embereknek,azoknak az embereknek,akiknek valamilyen furcsa módon a példaképükké váltam.Twitteren sokan írtak,hogy mi történt velem,miért csinálom azt amit..és itt rádöbbentem,hogy nem éri meg magamat tönkre tenni Louis miatt.Persze még mindig fáj,hogy mással van,sőt van amikor egyszerűen hiányzik az ölelése,a csókja,a közelsége...ilyenkor legszívesebben sírnék,de megígértem magamnak,hogy nem sírok többet miatta..de egyszerűen nem megy..-motyogta.Arcán könnycseppek ezrei folytak végig.Hevesen kapott oda,és törölte le őket,mielőtt lecsöppenhettek volna a paplanra.-Tudom,hogy nehéz lesz Harry..de én itt vagyok neked!-szipogta.Megsimogattam a lány haját,majd beszélni kezdtem.
-Úgy érzem magam,mint egy rossz szappanopera főhőse.Én vagyok a szerencsétlen balfasz,akit elhagyott élete szerelme,egy másik srácért...Az életemből filmet lehetne forgatni.Szeretem Bellát,de be kell látnom,hogy én rontottam el...ha nem csalom meg,akkor mindenki boldog lenne.Én rontottam el,ezért tűrnöm kell a következményeket,bár nem értem,hogy ehhez neked miért kellett áldozatot hoznod,de ezek szerint a sors így akarta.El kell fogadnom,hogy ők ketten egy pár.Meg kell nekik mutatnom,hogy igen is erős vagyok,nem cibálhat szét a szerelem.A sajtónak is meg kell mutatnom,hogy igen is örülök a kapcsolatuknak,bár belül teljesen összetörök,de nem akarok Bellának rosszat.Láttam rajta,hogy szenved és csak azért,mert én ellenük fordultam.És bármennyire is fáj amit csináltak,nem tehetem meg ezt vele,hogy miattam szenvedjen...-mondtam.Eleanor szorosan mellém csúszott,fejét a mellkasomra tette,én pedig átöleltem a derekát.Ha valaki nem tudná,hogy éppen egymást vigasztaljuk,akkor biztos azt hinné,hogy egy pár vagyunk.Simogatni kezdtem El hátát,Ő pedig a paplanomat szorította teljes erőből.Fájt még neki,úgy ahogy nekem is.Nyílt seb volt még mindig,egy nyílt,mély seb...melyet az idő sem igazán akart begyógyítani.Pedig az mondják,hogy idővel jobb lesz,hogy idővel elfelejted,de Eleanor már fél éve szenvedett,nem tudott tovább lépni.Pedig Ő nem is volt a szerelmesek közelében,de én velük lakom...meg kell birkóznom a szerelmükkel,még akkor is ha ezzel nagyobb sebet ejtek magamon.
Mert itt már nem az érdekelt,hogy nekem mi a jó,hanem az,hogy Bellának mi a legjobb.Mert engem nem érdekelt más,csak az Ő boldogsága.
Hiszen a miénk egy elbaszott szerelem volt,amit nem lehetett megmenteni...de igaz volt.Igaz szerelem volt és reménytelen is egyben.De tudom,hogy a mi szerelmünk örök időkre szól,nem pedig csak pár hónapra.Hiába lesz Ő is mással és Én is,mindketten egymást fogjuk szeretni teljes szívünkből és ezen az idő nem fog változtatni...

Örökké és talán tovább is,egészen addig amíg a halál el nem ragad,te leszel az első igaz szerelmem.Szeretni foglak mindörökké,és tudom,hogy te is így fogsz érezni életed végéig,hiába lesz ott Louis.Mert a mi szerelmünk örök időkre szól.Ne felejtsd el Bella,hogy TE én ÉN örökké szeretni fogjuk egymást,mert ez így van rendjén...Harry xoxo

*2.ÉVAD* 74.fejezet~Te és Tomlinson?

Heyhoo!:D
Itt is van az új rész!:D
Imádlak titeket!:)
4-5 komi után új rész!
Hope You Like It!
Puszii:Krisztii 
Jó olvasást!××


(Harry szemszöge)

Hitetlenkedő pillantásokat löveltem a csókolózó pár felé,akik érzékien tépték egymás száját.Nem hittem a szememnek,a legjobb barátom és a szerelmem egymásra találtak.
Megköszörültem a torkom,Ők pedig egyből szétreppentek.Szomorú tekintettel néztek rám,én pedig csak csóváltam a fejem.Csalódott,dühös és szomorú voltam egyszerre.
-Sajnálom Harry!-motyogta Bella.Láttam a fájdalmat mindkettejük arcán,de nem érezhették azt amit én.Megaláztak ország-világ előtt,ugyanis biztos voltam abban,hogy nem titkolják,a több,mint 3 hónapja tartó románcot.
-Te és Tomlinson?-kérdeztem nyersen.Louis vette egy hatalmas levegőt,majd végre rám nézett.
-Igen,én és Louis.-válaszolt Bella.
-Miért tetted ezt velem Tomlinson?-sziszegtem.Louis lesütötte a szemeit,száját pedig elhúzta.
-Megszerettem,sajnálom Harry.Nem gondoltam volna soha ilyenre,nem akartam neked keresztbe tenni,ezt te is tudod.De megszerettük egymást!-mondta.Hitetlenkedve néztem egykori legjobb barátomra,aki semleges arccal bámult rám.
-Soha többé nem vagy a legjobb barátom Louis!Egy aljas,szemét,köcsög vagy..aki elveszi mások barátnőjét!Gondolom Eleanor teljesen kibukott!-kiáltottam.Louis megszeppenten nézett rám,majd bólintott.
-Harry,Louis nem tehet arról,hogy belém szeretett!-kelt védelmére Bella.A csalódottságom a lány iránt egyből a felszínre tört.Soha nem gondoltam volna,hogy képes ezt tenni velem.
-Te csak ne védd Őt!Egyszerűen undorodom tőletek,többé látni se akarlak titeket!-ordítottam.Louis megragadta Bella kezét,majd kirángatta a kórteremből.
Gyűlöltem őket,teljes szívemből utáltam őket!Soha nem gondoltam volna ezt róluk.Bíztam bennük,és ők eljátszották a bizalmam.

Előkaptam a telefonom a polcról és felléptem twitterre.Ha tényleg eltelt fél év akkor igen sok mindenről maradhattam le.
A kezdőlapom többnyire azzal volt tele,hogy végre felébredtem,de akadt olyan is,aki Louis&Bella kapcsolatát elemezgette.
@Harry_Styles köszönöm mindenkinek a jó kívánságokat!Imádlak titeket! xx

Kiírtam,majd tovább nézelődtem.Sok millió cikk volt az elmúlt fél évről,és ami meglepő,hogy az összesben szerepeltem.Minden újságban megemlítettek,volt amikor a kómámról beszéltek és volt olyan,amikor azt taglalták,hogy mit fogok szólni ehhez a románchoz.
És hogy mit szólok hozzá?
A lelkembe tapostak,olyan emberek gázoltak át rajtam,akiket mindennél jobban szerettem.A legjobb barátom,aki már a x-factor kezdete óta mellettem áll,és az a lány akit szerelmemnek tudhatok be.És ami a legrosszabb ebben a helyzetben,hogy az érzéseim nem változtak Ő iránta.Ugyanúgy szerettem,mint első pillanatban,persze csalódtam benne,de szerettem.


(Louis szemszöge)

Szorosan öleltem magamhoz Bellát,aki az ideg összeroppanás szélén állt.Pont ezt nem akarta.Ettől félt a legjobban,hogy Harry mit fog szólni.És a félelme beigazolódott,miszerint megutál minket.
-Bella nyugalom,megfog bocsájtani.Csak idő kérdése..Eleanor sem haragszik már ránk!-suttogtam a fülébe.Bella rám emelte kék szemeit,melyben most szomorúság és boldogság vegyült.
-Tudom,hogy megbocsájt és arra is rájöttem,hogy Eleanor sem haragszik már!-mondta egy kisebb mosollyal az arcán.Apró csókot nyomtam a szájára,Ő pedig lassan végig simított kissé borostás arcomon.
-És még a gyerek témát nem is tudja..-suttogtam.Bella fejbe kólintotta magát,én pedig elvigyorodtam.
-Ne is mondd!Már előre látom,hogy amiatt nagyobb cirkusz lesz!-sóhajtotta.
-Nyugi,majd csak megoldjuk!-vigyorogtam rá.Bella pajkosan elmosolyodott,majd erőteljesen megcsókolt.-Ne itt..-nyögtem.Bella felkacagott,majd megfordult.
Bagolyszemekkel meredtem az előttem álló lányra,aki kívül mosolygott,de belül megszakadt a szíve.Eleanor aranyos mosollyal nézett ránk,majd megszólalt.
-Aranyosak vagytok!-motyogta.Bella elengedte a kezem,majd kissé arrébb lépett.Megforgattam a szemem,de hagytam.
-Köszönjük Eleanor..-suttogta Bells.El elmosolyodott,majd belépett Harry kórtermébe.Okosan tette El,hogy most látogatta csak meg,hiszen Harrynek most csak rá volt szüksége,egyedül Ő nem csapta be.
-Gyere,menjünk!-kértem Bellát,aki pislogás nélkül meredt az ajtóra.Megragadtam a kezét,majd egyenesen a kórház udvarára húztam.
-Eleanorral szót fog érteni!-motyogtam.Bella a vállamra hajtotta a fejét,majd nézelődni kezdett.


-Harry,gyere menjünk!-kiáltottam barátom felé,aki a tengerben fürdött éppen.
-Még nem akarok Louis,gyere már be!-visította.Hangosan felröhögtem,majd belegázoltam a tengerbe.Jóízűen nevetgéltünk,pocsoltuk egymást.
-Figyelj csak Hazza,mondani akarok valamit!-kezdtem,de Harry lenyomott a víz alá.Köhögve jöttem fel onnan és meredtem barátomra,akinek ördögi vigyorral az arcán nézett rám.
-Először én szeretnék neked mondani valamit.-kezdte.-Te vagy a legjobb barátom Louis,a bátyám vagy.Bármi történjen is,mindig melletted maradok!-közölte,és elvigyorodott.
-Pontosan ezt akartam neked mondani Harry!Te vagy és te leszel a legjobb barátom!-mondtam és lenyomtam a víz alá.


Hihetetlen,hogy ennek a beszélgetésnek már 2 éve.Már két éve,hogy legjobb barátok lettünk,most pedig Ő utál engem.Elrontottam a barátságunk,csak azért mert nem tudtam az érzéseimnek parancsolni.Egy lúzer voltam.
Bár megkaptam ezt a csodálatos lányt,aki a szíve alatt hordja a gyerekünket,de elvesztettem a legjobb barátomat.
Soha nem gondoltam,hogy ilyen választás elé kell néznem,de ez is megtörtént.Én pedig a barátnőmet választottam,Harry helyett és azt hiszem ez így volt rendjén!


(Bella szemszöge)

Elcsesztem.Ez az egy szó kavargott a fejemben.Megbántottam azt a személyt,aki mindig a legjobbat akarta nekem.Megutált engem,pedig ezt soha nem akartam.Tudtam,hogy nehezen fogja viselni,hiszen ismertem.De nem tehettem ez ellen,én már Louis barátnője voltam és szerettem Őt.Persze Harry iránt is éreztem valamit,de azt hiszem ez már csak vonzalom volt.Louist választottam,pedig választhattam volna Harryt is.De nem tettem,én döntöttem így.
Szerettem ezt a répaimádó idiótát és biztos voltam abban,hogy csodálatos apa lesz.Imádni fogja a babánkat,elfogja kényeztetni és megfogja védeni a sajtó elől.Tudom,hogy azt szeretné,hogy Harry legyen a keresztapa,és az igazat megvallva én is ezt szeretném.Bár tudom,hogy emiatt még nagyobb galiba lesz a bandában,de megoldják.Hazza befogja látni a dolgokat és tovább lép,vagyis remélem.
Hogy Zayn szavaival éljek: 'azt fogja nézni,hogy neked mi a legjobb'.És igaza van,tudom hogy nem fog beleavatkozni a kapcsolatomba.Jópofát fog vágni az egészhez,csak azért hogy nekem jó legyen.Hiába fog belül széttörni,kívülről nem ezt fogja mutatni.Akárhányszor meglát majd engem vagy Louist,elmosolyodik,de ennél többet nem fog csinálni kezdetben.Aztán idővel talán jobb lesz.Remélem talál magának egy barátnőt,aki szereti és nem csak a hírnevére hajt majd.
De én vajon mit fogok szólni majd ahhoz,hogy neki barátnője van?Bár többnyire biztos vagyok abban,hogy iszonyat féltékeny leszek,de Harrynek is boldognak kell lennie.De miért is leszek féltékeny?!Nekem ott van Louis,ott lesz a gyermekünk,mi boldogok leszünk együtt.De a lelkem mélyén szeretni fogom a göndörkét,az életem része marad,úgy ahogy Louisnak Eleanor.Látom rajtuk,hogy még mindig szeretik egymást,de azt is tudom,hogy Louis engem jobban szeret és Ő választott.Ő döntött mellettem,Én pedig mellette.Mi döntöttünk így.És most szembe kell néznünk a döntésünk következményével.
Nekem pedig szembe kell néznem önmagammal,el kell engednem azt az énem,amely betegesen rajong Harry Styles-ért,azt amelyik képes megremegni a hangja hallatán.El kell engednem a Harry iránt érzett szerelmem.
De talán még utoljára elmondhatom...Őrülten szeretlek Harry Styles!....De ez nem változtat semmin.Louis William Tomlinsont imádom és vele akarok lenni örökre!

*2.ÉVAD* 73.fejezet~A tények

Sziasztok!:)
Megjött az új rész!:)
Örülök,hogy tetszett ez előző rész!
4-5 komi után új rész!:D
Hope You Like It!
Puszii: Krisztii
Jó olvasást! ××


(Harry szemszöge)

Elmondtam az összes érzésem vele kapcsolatban.Kimondtam hangosan,hogy szeretem.
Bella érzelemmentes arccal nézett rám,ami engem megrémisztett.Akkor ezek szerint már elkéstem?Nem,az nem lehet....még nem késhettem el.Elvégre még csak pár nap telt el.
-Harry,nagyon sok minden megváltozott!-suttogta.Nem értettem,mi változott meg?Mi lett más?Talán összejött azzal a sráccal,akibe bele szeretett?
-Bella,tudom hogy eltelt pár nap vagy talán egy-két hét,de nem változhatott meg ennyi minden...-mondtam.Bella rázni kezdte a fejét,aztán megszólalt.
-Harry,nem csak pár nap telt el,sőt nem is csak 1-2 hét,fél év eltelt Harry.-mondta.A levegő hirtelen megrekedt bennem,és csak két szó foglalkoztatott...fél év.
De hisz az nem lehet,a többiek sem mondtak erről semmit.De ha eltelt fél év,akkor miről maradtam le?Mit kellene tudnom,ami miatt Bells nem akar engem?Mi történt?
-Ez lehetetlen..-suttogtam.Bella elhúzta a száját,majd kibámult az ablakon.Nem hittem el,ez az egész nem lehetett igaz.
-Sajnálom Harry,de ez az igazság.-mondta.



(Louis szemszöge)

Féltem szembe nézni Harryvel,sőt Eleanortól is rettegtem.Nem akartam velük találkozni,nem akartam semmit se,csak menekülni.
-Szia Louis!-egy kellemes hang,mely ezer emléket felidézett.Lassan fordultam felé.
-Szia Eleanor!-köszöntem.El elmosolyodott,majd szorosan mellém sétált.Frusztráltan éreztem magam mellette,tudtam,hogy a lesifotósok pont ilyen helyzetre várnak.
-Hogy vagy?-kérdezte egy apró mosollyal az arcán.A szemeiben őszinte aggódást véltem felfedezni,de ami lesokkolt,semmilyen rosszindulatot nem láttam rajta.
-Megvagyok,és te?-kérdeztem udvariasan.
-Én én is megvagyok.Voltál már bent Harrynél?-tette fel a következő kérdést.
-Nem,még nem mertem bemenni hozzá.Azt szeretném,hogy Bella mondja el neki a tényeket.-mondtam.Eleanor kissé elhúzta a száját,de rendezte a vonásait.
-Lehet,hogy Bella most mondja el neki,ugyanis bent van nála!-közölte.Az idegesség percek alatt tört rám.Nem álltam még készen arra,hogy végleg elveszítsem a legjobb barátomat,mert tudtam,hogy ettől a ténytől örök haragot fogad ellenem.-Nyugalom Lou,nem lesz semmi gond!-mondta El,kezeivel pedig biztatóan megsimogatta a hátam.
-Tudom,csak hagyjuk!Eleanor ugye tudod,hogy holnap már az összes újságban benne leszünk?-kérdeztem egy sóhaj kíséretében.
-Igen tudom,de csak pletykák lesznek,elvégre mindenki tudja,hogy te és Bella nagyon jól megvagytok!-válaszolta,egy apró mosollyal.Válaszadásként bólintottam egyet,El pedig folytatta.-Aranyos neveket választottatok,igazán szép dolog,hogy Josh emlékére ezt szeretnétek!-motyogta.Tudtam,hogy fáj neki,láttam az arcán a csalódottságot,fájdalmat,de mégis apró mosoly bujkált a szája sarkában.
-Bella szerette volna..-mondtam.
-Emlékszel Louis?Mi mindig azt szerettük volna ha Meena-nak hívták volna a lányunkat,a fiunkat pedig Mike-nak...-sóhajtotta.Halványan rá mosolyogtam El-re,majd megöleltem.Eleanort hirtelen érintette az ölelés,de készségesen visszaölelt.
-Emlékszem El..-motyogtam a hajába.Bevallom hiányzott Eleanor,és tudtam,hogy érzek még iránta valamit.Ugyanúgy voltam ezzel az egésszel,mint Bella.Ő is kételyek között volt,hiába nem mondta én tudtam,és én is kételyek között vergődtem.
A zsebeimben a telefonom hirtelen rezegni kezdett,ezért elhúzódtam Eleanortól.
-Sajnálom Boo Bear!-motyogta,a szívem pedig hirtelen megszakadt.Utoljára akkor hívott így,amikor minden rendben volt köztünk.Amikor még mi voltunk 'Elounor'.
-Ne sajnáld El,nem tehetsz róla!-simogattam meg az arcát,majd előkaptam a telefonom.Megnyitottam az SMS-t és olvasni kezdtem.

Louis,itt az ideje elmondani Harrynek,de nem akarom egyedül.Feltudnál jönni a kórtermébe? Bella xx

Vettem egy hatalmas levegőt,majd eltettem a telefonom.
-Ne haragudj Eleanor,muszáj lesz felmennem Harryhez,itt az idő!-sóhajtottam.
-Idővel megérti!-mondta Eleanor.Nyomtam egy puszit az arcára,majd felviharoztam a kórházba.Gyorsan bepattantam a liftbe és egyenesen a harmadik emeletre hajtottam.Harry kórterme előtt még vettem egy hatalmas levegőt,majd beléptem rajta.


(Bella szemszöge)

-Mik történtek ezalatt a fél év alatt veled?-tette fel a kérdést.El kellett mondanom neki,hogy mik a tények.Fel kellett vázolnom a helyzetet.
-Nos,ugye elutaztam akkor Budapestre,Sophie pedig utánam jött.3 hónapig ott voltunk,dolgoztunk meg ilyenek,de ugye Sophienak hiányzott Zayn,ezért úgy döntött,hogy ő visszamegy.Aztán éppen azon a napon betoppant hozzánk Zayn és Louis,és visszarángattak minket.Én Párizsba utaztam Louisval,aztán meglátogattuk a szüleit,utána pedig visszajöttünk Londonba egyenesen hozzád a kórházba.És röviden ennyi..-mondtam.Nem akartam egyedül elmondani neki,hogy Louis és Én együtt vagyunk.
-Louisval minek mentetek Párizsba,na és a szüleihez?-kérdő tekintettel meredt rám,én pedig úgy éreztem itt az idő.Előkaptam a telefonom és írtam Louisnak egy üzenetet,miszerint jöjjön fel gyorsan Haryhez.
-Harry,emlékszel amikor azt mondtam neked,hogy megcsaltalak és beleszerettem másba?-tettem fel a kérdést,Louis pedig abban a pillanatban betoppant.Harry barátjára kapta a tekintetét és elvigyorodott.Louis szomorkásan lépdelt mögém.
-Szevasz haver!-mondta és megveregette Harry vállát.
-Szia Louis!-mondta és elmosolyodott.-Igen emlékszem!-mondta és rám kapta a tekintetét.Nagy szemekkel Louisra néztem,aki megadóan bólintott egyet.
-Harry,az van,hogy nekem van barátom!Lassan 3 hónapja....és szeretem Őt!-suttogtam.Harry szemei kidülledtek,én pedig lassan megcsókoltam Louist.Hallottam,ahogy Harry lélegzete elakad,de nem tudtam mit csinálni.Meg kellett tudnia az igazat.Ezek voltak a tények,amelyeken sajnos nem változtathattunk.

*2.ÉVAD* 72.fejezet~Szeretlek téged!

Itt az úúúj rész!:D
Remélem tetszeni fog ;)
Ebben a részben most már Harry is szerepel :3
4-5 komi után új rész!
Hope You Like It!
Puszii: Krisztii
Jó olvasást!××


(Harry szemszöge)

A napjaim unalmasan teltek,mindennap bent volt valamelyik fiú,de nem beszéltek szinte semmiről.Csak arról,hogy az egész sajtó jobbulást kívánt nekem,és hogy Liam megkérte Danielle kezét,Niall pedig végre talált magának barátnőt.
Furcsálltam,hogy Louis nem jött be hozzám,de biztos voltam abban,hogy nem tudta feldolgozni az eseményeket,ezért nem látogat.Persze a többiekkel üzent,hogy örül,hogy ébren vagyok,de Ő nem jött,úgy ahogy Bella sem.
Senki nem mondott róla semmit,ha pedig rákérdeztem folyton elterelték a figyelmemet.Látni akartam Bellát,szükségem volt rá.Tudni akartam,hogy mi történt vele.Szinte biztos voltam abban,hogy Londonban van és már visszajött.Tudnom kellett,hogy miért nem jött be hozzám,azt hogy hol van és hogy mi történt vele amíg én kómában voltam.A kómám csak ráébresztett arra,hogy szeretem Őt és visszaakarom szerezni.
Aztán megtudtam,hogy elutazott,de ennek már több napja.Tudtam,hogy már azóta hazajött,de nem jön be hozzám.
-Niall,tudom,hogy Bella már itthon van!-mondtam.Niall kissé lesápadt,de rendezte az arcvonásait.Innentől kezdve ha hazudni kezdett volna,át láttam volna rajta.
-Igen,itthon van!-mondta megadóan.
-Akkor miért nem jön be hozzám?-kérdeztem csalódottan.Nem ilyennek ismertem meg Bellát.Ő nem ilyen volt.
-Nem tudom Hazza,ezt csak Ő tudhatja.-mondta kimérten.Tudtam,hogy valamit titkolnak.Szinte éreztem,hogy valami nincs rendben.
-Niall,mond meg Bellának,hogy azt akarom,hogy bejöjjön!-kértem.Niall bólintott egyet,majd kiment a kórteremből.A remény sugara felcsillant a szememben.Bíztam Niallben,hogy betudja hozni Bellst.Beszélnem kellett vele.


*2-3 órával később*

Az ajtó hirtelen kinyílt és Ő sétált be rajta.Szőke haja fényesen csillogott,szemeit pedig egyenesen rám irányította.Egy pillanatra megtorpant,majd közelebb jött az ágyamhoz.Szaporán kapkodtam levegő után,Bella pedig halványan mosolygott.
-Szia Harry!-suttogta.A szívem kihagyott pár ütemet,majd őrült sebességre kapcsolt.-Örülök,hogy ébren vagy!-folytatta,miután nem szólaltam meg.
-Örülök,hogy látlak!-mondtam.Láttam,ahogy Bella lélegzete elakad egy pillanatra,de nem tovább.
-Ez kölcsönös Styles!-dadogta és elvigyorodott.
-Mesélj!Mi történt veled mostanság?Merre voltál az elmúlt pár napban?-kérdeztem.
-Elutaztam pár napra Svédországba!Igazán érdekesek a svédek,tuti biztos,hogy többet nem megyek oda!-felelte,a mondat végén pedig felnevetett.A szívem hatalmasat dobbant a nevetése miatt.Elmosolyodtam én is,majd megszólaltam.
-Milyen volt Budapest?-tettem fel a következő kérdést.
-Unalmas,de jó volt egy kicsit ott lenni.-válaszolta.Bólintottam egy aprót,Ő pedig elmosolyodott.Nem beszéltünk.Egymást néztük.
Az érzéseim a találkozás miatt a feje tetejére álltak,még biztosabb voltam abba,hogy szerelmes vagyok belé,még mindig.Beleszerettem egy lányba,aki talán már semmit sem érzett irántam.
-Bella,érzel még irántam valamit?-suttogtam.Bella szája 'o' alakot formált,a szeme pedig megkétszereződött.


(Bella szemszöge)

Könnyedén beszélgettem Harryvel,de a lelkem legmélyén ideges voltam.Tudtam,hogy amíg ilyen semleges témákról beszélünk,nem lesz semmi gond,de elfog jönni a pillanat,amikor be kell neki vallanom a dolgokat.
Áhítattal néztem csillogó zöld szemeibe,amelyekkel engem szuggerált.Halvány mosoly díszítette az arcát,mely miatt a gödröcskéi látszottak.A szívem hevesen dobbant meg a látvány miatt.Egy pillanatra úgy éreztem,hogy semmi sem változott meg kettőnk között.Olyan volt,mint régen,a kapcsolatunk elején.Csak Ő volt és Én,nem volt holmi kettős érzés,semmi megcsalás,semmilyen másik kapcsolat.De ahogy mindig,most is szertefoszlott a képzelgésem.
-Bella,érzel még irántam valamit?-suttogta.A döbbenettől a szám elnyílt,a szemeim pedig kidülledtek.Tudtam,hogy elérkezünk ehhez a kérdéshez,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar bekövetkezik.Harryre pillantottam,aki smaragdzöld szemeivel figyelte a reakcióm.Kifújtam a bent tartott levegőt,elszámoltam 10-ig,majd válaszolni próbáltam.
-Harry,ez nehéz kérdés!-mondtam.Hazza megrázta a fejét,amitől a göndör fürtjei a szemébe csapódtak.
-Bella,ne kertelj!Mondd meg,érzel még irántam valamit?-tette fel újra a kérdést göndörke.Lemondóan sóhajtottam egyet,majd megragadtam a kezét.Mit mondhatnék?Talán most kellene elmondanom,hogy szinte eltelt fél év,azt hogy én már Louis oldalán vagyok,és hogy már a közös gyermekünket várjuk?De én erre még nem álltam készen.Nem vághattam a képébe ezeket,nem lehettem ennyire szemét.Viszont,ha hazugságban él,akkor sem jobb neki.Kételyek,kételyek mindenhol.
-Nem tudom Harry!Abban biztos vagyok,hogy szeretlek.De sok minden történt kettőnk között.-válaszoltam.Részben igazság volt,sőt teljes mértékben igazat mondtam.
-Bella,én megbocsátom neked azt,hogy megcsaltál!-dadogta szinte suttogva.Meglepődve néztem a fiút,akinek szemei elszántságot tükröztek.Szinte biztos voltam abban,hogy most azon agyal,miként szerezzen vissza engem.De ez lehetetlen volt.Bárhogy próbálkozhatott egy dolog mindig is az utunkba állt volna; a kisbabánk.A közös gyermekünk Louisval,na és persze maga Louis is.
-Tudom,hogy megbocsájtod Harry!-mondtam fáradtan.Tudtam,hogy nem érti az indokomat,de még nem is érthette.
-Bella,tudom,hogy hülye voltam és nem úgy kellett volna viselkednem,ahogy akkor viselkedtem.Meg kellett volna akadályoznom,hogy elmenj.Sőt,ha nem csallak meg,akkor nem mentél volna el,akkor nem szerettél volna bele másba.Az egész az én hibám,de Bella én még mindig szeretlek téged!A kómám ráébresztett arra,hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.Imádom a mosolyod,a szemed,a stílusod és mindenedet.Számomra te vagy a tökéletes személy,az ideális barátnő.Megtennék érted bármit,hogy visszaszerezzelek...menthetetlenül beléd szerettem.Bella Amy Jonhson szerelmes vagyok beléd,még mindig!-mondta teljesen őszintén.Harry kiteregette az összes lapját,elmondta az összes érzését amit irántam érzett elmondott mindent.
Mélyen a szemeibe néztem,amitől teljesen elbizonytalanodtam.Arca kétségbeesést tükrözött,az én szívem pedig megszakadt.Egyetlen egy mondat csengett a fülemben; ....szeretlek téged!....