37.fejezet~Ez nem lehet!

Hi babócák!:)
Boldogságos Új Évet Kívánok!:)
Új rész,bizony!:D
Remélem örültök neki..:)
Már csak 3 (!!!!) rész van az első évadból,szóval húzzatok bele a komizásba,hogy kiderüljön lesz-e második évad:D
Na puszikállak titeket!:)
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

-Bells,csináljunk egy fotót!-visítottam.Bella megforgatta a szemét,majd mellém lépett.Elővette a telefonját és lefotózott minket.

@BellaJonhson: megérkeztünk New Yorkba @Louis_Tomlinson köszönöm.xx

-Nagyon szívesen,örömmel jöttem veled.De most menjünk a szállodába!-mondtam.Bella bólintott egyet,majd megragadta a bőröndjeit és elindult a kocsihoz.Beültünk mindketten és ámuldozva figyeltük a New York-i nevezetességeket.Csodálatos,nem ez az első,hogy New Yorkban járok,de mindig ámulatba ejt.Gyönyörű város.Telis-tele van nevezetességekkel,különféle kultúrával és mesés emberekkel.
-Louis,gyere!-rázogatta meg a vállam Bella.Elmosolyodtam,majd kimásztam a kocsiból.Hatalmas luxus szállodát vettem ki magunknak,elvégre megérdemli.
-Remélem tetszik!-suttogtam a fülébe.
-Ez gyönyörű,de nem kellett volna ennyit költened rám.-motyogta.
-Bella,elvégre a jegye te fizetted!-mondtam.-De most nyomás befelé!-kiáltottam és húzni kezdtem magam után a lányt.

(Bella szemszöge)
-Jó napot kívánok Mr.Tomlinson!-kezdte a recepciós,majd megfordult.Abban a pillanatban levegőt is elfelejtettem venni.Mély barna szemek mértek végig,úgy ahogy én is az előttem álló fiút.Haja kesze-kuszán felzselézve,ingje pedig félig kigombolva.-A nevem Joshua!-nyújtotta a kezét.Megtántorodtam,majd hátra lépkedtem.Könnyes szemmel néztem a fiút,aki menthetetlenül hasonlított egykori legjobb barátomra.
-Kérem adja a kulcsokat!-sziszegte Louis.A férfi a kezébe nyomta a kulcsot,Loui pedig karon ragadott.A lift előtt megállított és maga felé fordított.
-Bella!-kezdte,de egy hang megakadályozta.
-Kisasszony!Ott hagyta a pultnál a kis táskáját!-a recepciós fiú ott állt mögöttem.Csibészesen mosolygott,szemeit pedig az enyémbe fúrta.Ott állt velem szembe a legjobb barátom hasonmása.
-Köszönjük!-nyögte Louis,majd behúzott a liftbe.Sokkoltan álltam Louis mellett,aki hitetlenkedve próbálta felfogni az előbb látottakat.
-Louis....-suttogtam és hozzá bújtam.Szemeit áztatták a könnyek,a torkomat marta a sírás.De nem akartam sírni,nem itt.
-Bells,ugye nem csak az én szemem káprázott?-makogta.
-Nem!-kibújtam Louis védelmező karjaiból és a szemébe néztem.Aggódóan nézett a szemeimbe,majd megszólalt.
-Sajnálom,nem tudtam hogy ez lesz,én........
-Lou elég,nem a te hibád.Senki nem gondolta,hogy pont itt,messze Londontól találkozunk egy fiúval,aki tökéletes mása Joshnak!-mondtam.Louis aprót bólintott,majd kiszállt az akkor megállt liftből.
-Gyere!A 424-es a mi lakosztályunk.Előre szólok,hogy hatalmas.És nincs ellenkezés!-vigyorgott.Megforgattam a szemem és barátom után igyekeztem.Az ajtó előtt még utoljára megállt és rám nézett.
-Nyisd már ki!-utasítottam.
-De kis türelmetlen vagy!-kiáltotta.
-Louis ne csináld már!Sírni fogok..-nyávogtam.Louis rám emelte a tekintetét és abban a pillanatban kinyitotta az ajtót.
-Ez nem hatalmas,ez oltári nagy!-suttogta Boo Bear.
Az ablakok hatalmasak,a falak meseszépel,a bútorok pedig káprázatosak.Ez az egész lakosztály egy palotára hasonlít.
-Loui ez gyönyörű!Csodálatos!-kiáltottam és a nyakába ugrottam.
-Kicsi lány!-susogta a fülembe.Nyomtam egy cuppanós puszit az arcára,majd a szoba felé kezdtem spuurizni.
-Basszus!-sikítottam.Egy hatalmas francia ágy volt a szoba közepén,és egy hatalmas plazma TV.Az összhang pedig elképesztő volt.Louis berontott a szobába és tátott szájjal mérte végig a látványt.
-Huh..-nyögte,majd a következő percben az ölébe kapott és rohanni kezdett.Csukott szemmel vártam,hogy végre lerakjon de kb. 5 perc után is ugyanolyan sebességgel rohant.
-Vegyél egy nagy levegőt!-kiáltotta és elrugaszkodott.Még pont időben teljesítettem a kérését,ugyanis a következő pillanatban bombaként robbantunk a medencébe.
-Tomlinson!-mondtam,mikor feljöttem a víz alól.A hajam az arcomra,a ruhám pedig a testemre tapadt.Mily meglepő dolog,hogy az egész melltartóm átlátszott a fehér felsőm alatt.
-Jonhson!-kiáltotta Loiu.Testére simult a ruhája,ugyan úgy mint nekem.Az átázott ruhái kiemelték a tökéletes felső testét.A mindig felzselézett haja,most vizesen csillogott a koponyáján.Tökéletes összhatás volt.
-Ne hívj Jonhsonnak!-nyávogtam.Lou odaúszott mellém,majd magához húzott.
-Te meg ne hívj Tomlinsonnak!-suttogta.
-Tomlinson...-motyogtam.Lou megforgatta a szemét,majd lenyomott a víz alá.Pár másodperc múlva levegőért kapkodva jöttem fel a víz alól.-Hülye!-ziháltam.Louis gonoszan elmosolyodott,majd átfogta a derekam.
-Vegyél nagy levegőt,majd a víz alatt nyisd ki a szemed!Háromra!1...2...3.-mondta.Pár pillanat múlva a víz alatt voltunk mindketten.Louis szorosan átfogta a derekam és várta,hogy kinyissam a szemem.A víz alatt Louis-val meseszerű volt.Arca közeledni kezdett felém,és nyomott egy puszit az arcomra.Elhúzódott majd felrántott a víz alól.A levegő hiány miatt mindketten ziháltan kapkodtunk oxigénért.
-Csodálatos volt!-motyogtam,miután a légzésem visszaállt a normális tempóba.

(Louis szemszöge)
Bella átázott ruhái teljesen kiemelték az alakját.Csodálatos lány volt,mesés alakkal és gyönyörű arccal.
-Louis nem megyünk fel?-kérdezte.
-Menjünk!-mondtam.A medence széle felé kezdtem úszni,de Bells nem jött.Eltorzult arccal nézett maga elé.Odakaptam a fejem ahova Bella bámult.Joshua állt ott egy lánnyal az oldalán.Az a fiú tökéletes mása volt Joshnak.Mély barna szemek,sötét barna haj és izmos felsőtest.Rossz volt így látni a legjobb barátom,elvégre azért jöttünk hogy kikapcsolódjon.
-Bella!-suttogtam.A lány rám kapta könnyestekintetét,majd erőt vett magán és úszni kezdett.
-Felakarok menni!-sírta.Bólintottam egyet és húzni kezdtem.Kimásztam a medencéből,majd kikaptam Bellát.Sietősen akartunk távozni,de a lány megszólalt.
-Jézusom!Louis Tomlinson áll előttem!Kérhetnék egy aláírást?És a többiek is itt vannak,vagy Elanorral jöttél?-tette fel sorba a kérdéseket.Bellára néztem,aki aprót bólintott ezzel jelezve,hogy csináljam a dolgom.
-Szia!Persze kérhetsz aláírást,és nem a többiek nincsenek itt és Eleanor se jött velem.A legjobb barátommal;Bellával jöttem.Milyen névre írjam?-kérdeztem.Az előttem álló lány szeme felcsillant és beszélni kezdett.
-Daisy Mitchell és Bella Jonhson,Harry barátnője?-kérdezte.Bells Harry nevére idekapta a fejét,amire a lány felfigyelt.Bella odasétált mellém és elmosolyodott.
-Bella Jonhson!-nyújtotta kezét.
-Daisy Mitchell,ő pedig a legjobb barátom Joshua Sander!-mosolygott.Joshua odasétált hozzánk és készségesen bemutatkozott.
-Joshua Sander!És elnézést ha reggel kellemetlenséget okoztam,nem tudtam,hogy rosszul fog érinteni,hogy olyan közvetlen voltam.-mondta.Bella levegőt visszafojtva figyelte,ahogy Joshua beszélt.Láttam rajta,hogy nem sok hiányzik ahhoz,hogy sírjon.Mosolyt erőltetett az arcára,majd megszólalt.
-Bella Jonhson!Nem semmi gond nincs azzal,hogy közvetlen voltál.Csak hasonlítasz egy régi ismerősömre!-mondta.
-Viszont nekünk most mennünk kéne!-mondtam és Daisy kezébe nyomtam az aláírást.
-Rendben,sziasztok és köszönöm!-mondta Daisy.Karon ragadtam Bellát és húzni kezdtem.
-Ugyan az...-suttogta.Magamhoz húztam s a hátát kezdtem simogatni.
-Kicsi lány,nyugodj meg!-mondtam.

36.fejezet~New York

Hi babies!:)
Hoztam részt,pedig nem kaptam CSAK 2 komit.:c
Nos arra jutottam,hogy az első évadból már csak 4 rész van.
A 40. rész után indítok egy szavazást,hogy egyáltalán van-e értelme a második,esetleg harmadik évadnak.
Na mind1.
Jó olvasást!xx
ui.: komizzatok.:)


(Louis szemszöge)
-New Yorkba utazom!-mondta Bella.Meglepetten néztem az előttem álló szőkeséget.
-Miért?-kérdeztem.Bella beszívta az alsó ajkát,majd vett egy mély levegőt.
-Szakítottunk Harryvel!-mondta.Rezzenéstelen arccal nézett,én pedig hatalmas szemekkel próbáltam feldolgozni a hallottakat.
-Jól van,te tudod!-nyögdécseltem.-Ki megy veled?-tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Szerintem senki,elvégre már nagykorú vagyok!-mondta.Megforgattam a szemem és közelebb léptem hozzá.
-Bells,ne egyedül menj!Kérlek!-suttogtam.Bella kék szemei mélyen belefúródtak az enyémbe.Nem értettem Hazzát,hogy csalhatott meg egy ilyen lányt?!
-Louis....-suttogta.Elmosolyodtam és magamhoz húztam.Erősen szorított magához,én pedig finoman simogattam a hátát.-Gyere velem!-suttogta a vállamba.Elhúzódott tőlem és könnyes szemekkel bámult rám.Az igazat megvallva pont erre vártam,hogy mikor adja ki magából a szakítás fájdalmát.
-Rendben!-mondtam.Bells elmosolyodott,majd kiment a konyhából.Utána siettem és a vállánál fogva magam felé fordítottam.Könnyes szemekkel nézett rám,én pedig magamhoz öleltem.
-Add ki magadból!-mondtam,ő pedig sírni kezdett.


*2napmúlva*
(Bella szemszöge)
A Londoni repülőtéren álltunk a kis csapatunkkal.Mindenki kijött elbúcsúzni,pedig csak 3 napra utazunk New Yorkba.Niall egy uzsonnás táskát bízott ránk,amibe különféle New York-i elemózsiát kellett pakolnunk.Sophie,Eleanor és Danielle különböző ruhákról álmodoztak,míg Liam és Zayn azt kérték,érjünk haza épségben.Harry pedig csak ott állt és nézte a búcsúzkodást.
-Bells,vigyázzatok magatokra!-ölelt magához Eleanor.Aprót bólintottam és odasétáltam az utazó társamhoz.Loui lepillantott rám,aztán folytatta a beszélgetést Liammel.
-Kérjük a New Yorkba tartó utasainkat,kezdjék meg a felszállást!-a bemondó hangja zavarta meg a meghitt beszélgetést.Lou még nyomott egy csókot El szájára,én pedig magamhoz öleltem Sophiet.A következő pillanatban Lou kezeit szorongatva igyekeztünk becsekkolni.Leadtuk a csomagjainkat,majd a repülőhöz siettünk.
-Köszönöm!-mondtam Lou-nak,amikor leültünk a helyünkre.
-Mit?-fordult felém, és egy grimaszt vágott.
-Azt,hogy eljöttél velem!-mondtam és mélyen a szemébe néztem.Eleanor nagyon mázlista,hogy ilyen barátja van.
-Bells,szívesen jöttem veled!-mondta.Elmosolyodtam,ő pedig nyomott egy puszit az arcomra.Az idilli pillanatot a telefon SMS hangja zavarta meg.Előkotortam a táskámból és megnyitottam az üzenetet.
Kicsim!Annyira sajnálom,nem tudom mi ütött belém.Bolond voltam,én csak téged szeretlek!Ne haragudj!Ha hazajöttél minden megbeszélünk!Szeretlek Bells!

Harry xx

Az SMS láttán összeszorult a szívem.A szemeim automatikusan bekönnyesedtek,a kezeim pedig remegni kezdtek.Mindent kizártam a külvilágból,egyedül az SMS foglalkoztatott.Louis szorítása ébresztett fel a bambulásomból.Aggódó szemekkel nézett rám,a következő pillanatban pedig megszólalt.

-Mi történt?-kérdezte.Hangja nyugtalan volt,szemei pedig érdeklődve pásztázták az arcom.

-Harry küldött egy üzenetet.....-suttogtam.Louis arcizmai megfeszültek,én pedig megtöröltem a szemem.-De mind1 is,inkább twiterezz!A rajongóid biztos örülnének ha visszakövetnéd őket!-motyogtam.Lou elővette a telefonját és fellépett twittere,én is előkaptam és lelkesen twiterezni kezdtem.

@BellaJonhson: irány New York! :) xx 

Kiposztoltam és tovább görgettem a kezdőlapot,amikor megakadt a szemem egy tweet-en.

@Louis_Tomlinson: @Harry_Styles többet ne mert bántani! xx

Meglepetten néztem a kiírást és próbáltam felfogni,hogy miről lehet szó.

@Harry_Styles: @Louis_Tomlinson most miről beszélsz? 

@Louis_Tomlinson: @Harry_Styles BELLÁRÓL!

@Harry_Styles: @Louis_Tomlinson szeretem....xx

Most már értetten,Louis és Harry rólam beszél.

@BellaJonhson: @Louis_Tomlinson @Harry_Styles erre semmi szükség!Fejezzétek be!
Amint kiraktam,Louis felém fordult és bűnbánóan nézett rám.
-Sajnálom!-motyogta.Megráztam a fejem és tovább nézelődtem twitteren.

@Lexi_Burger: @Harry_Styles mikor csináljuk újra?

Lou hirtelen megfeszült és kikapta a kezemből a telefont,de akkor már késő volt,láttam.Visszavettem a telefont és vártam Harry válaszát,de helyette nem az övé jelent meg.

@NiallOfficial: @Lexi_Burger @Harry_Styles szállj le Harryről!Jobban jársz,ha nem tudnád van barátnője!

-A kis írmanó...-suttogtam.Louis rám nézett,majd elmosolyodott.

@Lexi_Burger: @Harry_Styles @NiallOfficial ha jól tudom szakítottak+Harrynek minek kéne egy ilyen lány?!Ki kezdett Louval is,rögtön a "legjobb barátja" halála után..

Megrökönyödve bámultam a képernyőt,ahol Lexi földbe tiport.Louis idegesen nézte a telefonja képernyőjét.
-Muszáj beleszólnom!-sziszegte.Rám nézett és várta a válaszom.
-És nekem is!-nyögdécseltem.Mindketten bólintottunk egyet és a telefont kezdtük nyomkodni.

@BellaJonhson: @Lexi_Burger kicsit rosszul tájékoztattak,ugyan is nem kezdtem ki Louval,ne hasonlíts magadhoz! @NiallOfficial köszönöm:) xx @Harry_Styles nem mersz visszaírni?

@Louis_Tomlinson: @Lexi_Burger ne kavard a szart @BellaJonhson a legjobb barátom, és @EleanorJCalder a barátnőm,akit szeretek...@Harry_Styles csalódtam benned...
Louis szemei csakugyan csalódottságot tükröztek.Tényleg csalódott a legjobb barátjában.A telefon hirtelen rezegni kezdett,majd kiesett a kezemből.Louis utána kapott és megnyitotta az üzenetet.
Bells,beszélj Harryvel...kiburult.

Nialler.xx:)

Gyorsan bepötyögtem a telefonba a választ és visszaléptem twitterre. De bár ne tettem volna,már a pokol is elszabadult,mindenki veszekedett mindenkivel.Visszatekertem az elejére és olvasni kezdtem.

@Lexi_Burger: ahj @Louis_Tomlinson ezt te sem gondolod komolyan @BellaJonhson biztos nem csak barátkozni akar @EleanorJCalder vigyázz :D

@EleanorJCalder @Lexi_Burger szánalmas vagy,én bízom bennük @Louis_Tomlinson szeretlek és @BellaJonhson @Harry_Styles-ra vigyázok.

@Louis_Tomlinson: @EleanorJCalder szeretlek!xx @Lexi_Burger szállj le rólunk!

@Real_Liam_Payne: @Lexi_Burger @Louis_Tomlinson @BellaJonhson fejezzétek be!Ezzel lesz tele a sajtó!

@zaynmalik: @Lexi_Burger szíveskedj arrébb tolni magad,mert idegesítő vagy @BellaJonhson szeretünk!xx

-Nem kell beleszólnod,ha nem akarsz!-törte meg a csendet Louis.

-Megvédem magam!-mondtam.Louis elmosolyodott és újra belemerült a twitterezésbe.

@BellaJonhson: @Lexi_Burger fáj a tudat,hogy nem tudod őket manipulálni?Nem sikerül?Magadat minősíted! @NiallOfficial @zaynmalik @Louis_Tomlinson @EleanorJCalder @Real_Liam_Payne köszönöm:) szeretlek titeket!xx

-Mi is szeretünk Bells!-suttogta Louis.

-Köszönöm Boo Bear!-mosolyogtam.Louis rám nézett,majd a telefon képernyőjét kezdte nézni.Lepillantottam a telefonra és nem hittem a szememnek.Harry beszállt.

@Harry_Styles: @BellaJonhson i love you and sorry!:c @Louis_Tomlinson tudom,hogy csalódtál bennem..én is magamba...@Lexi_Burger hagyj engem békén!Ne bazd el az életem!

@Lexi_Burger: @BellaJonhson nyugi csak idő kérdése:) @Harry_Styles a múltkor még nem ezt mondtad!:P

@BellaJonhson: @Lexi_Burger SOK SIKERT! @Harry_Styles tudom,hogy sajnálod.

@Louis_Tomlinson: @Harr_Styles örülök,hogy tudod.Lépj le twitterről!Ez nem mehet így tovább..

@Lexi_Burger: @BellaJonhson később nem ezt fogod mondani,Josht is sikerült elvennem....

Amint megláttam a válaszát,kinyomtam a telefont és elsüllyesztettem a táskám mélyére.

-Bella..-Louis aggódó hangja zavarta meg a mélázásom.Felemeltem az ujjam,ezzel jelezve hogy várjon pár percet.Lexi a fejemhez vágta azt ami a legjobban fájt,azt amikor elvette tőlem Josht.Mélyeket lélegezve próbáltam meg visszatartani a könnyeimet,a düh kitörésem és a sikításom.

-Sajnálom!-mondta Louis.Megráztam a fejem és egy mosolyt varázsoltam az arcomra.

-Ne sajnáld!Csak egyet kérek Louis,bocsáss meg Haroldnak!-mondtam.Louis értetlenül nézett rám,én pedig mosolyogtam.

-Komolyan mondtad?-kérdezte.Aprót bólintottam,ő pedig mosolyt erőltetett a pofijára.

-Kérjük kedves utasainkat,kapcsolják be a biztonsági övüket!A leszállást megkezdjük!-mondta a stewardess.Lou-val egymásra vigyorogtunk,majd szólásra nyitottuk a szánk.

-NEW YORK!

  

35.fejezet~Szakítás

Sziasztok!
először is,bocsánat hogy ilyen sokat késtem a résszel,de a Karácsonyi előkészületek mindig lefárasztanak+hazajöttem a bátyám is.:)
Nos BOLDOG KARÁCSONYT NEKTEK:) 
ÉS NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT LOUIS-NAK :)
Az előző részhez nem kaptam CSAK 2 komit.o.O
Ha ilyen kevés a komi szám,akkor egyszerűbb ha befejezem.
Végig írom az első évadot és befejezem.
Komizzatok már!
Jó olvasást!xx

(Bella szemszöge)
~Érezted már,hogy egyszerre 2 embert szeretsz?
  Elhiszed,hogy lehet több embert szeretni?
  Nem,én sem hiszem el,elvégre még sosem történt meg velem!~

A haza fele út csendben és lassan telt.Louis nem szólt hozzám ugyanis,tudta hogy rossz passzban vagyok.Az,hogy ma kimentem a temetőbe újra elkeserített,rá kellett jönnöm,hogy a legjobb barátom ma már egy sokkal jobb helyen van.
-Bella!Mi lesz Harryvel?-törte meg a csendet Lou.Ránéztem és megrántottam a vállam.Tényleg nem tudtam,hogy mit kéne tennem.Szerettem azt a fiút,de megcsalt.Ő jelentette az életem,de eljátszotta az esélyét.Már nem bíztam benne,úgy mint az előtt.Bántott a tudat,hogy félre lépett.Akkor miért mondta,hogy szeret?Miért kérte,hogy legyek a barátnője?És Lexi hogyan tudta így megfűzni?Kérdések sokasága,amire szeretném a választ.A választ ami segít a döntésemben.A döntésben miszerint szakítok vele vagy megbocsájtok neki.
-Ha haza értünk beszélek vele!-mondtam.Louis aprót bólintott,majd beletaposott a gázba.

*10percmúlva*

Kipattantam a kocsiból és besiettem a házba.A szobám felé indultam,ahol sejtettem a göndör szépfiút.Beléptem a szobába,de senkit se láttam.
-Sajnálom...-suttogta.Hátra néztem és ott állt kisírt szemekkel és beesett arcokkal.Rossz volt így látni.Nem volt az a mosolygós fiú akit szerettem,egy élettelen srác volt.-Kérlek ne hagyj el!-kérlelt.Zöld szemeit az enyémbe fúrta és várta a reakcióm.
-Beszéljük meg!-mondtam.Bólintott és az ágyam felé indult.Vettem egy mély levegőt és mellé ültem.
-Ha vannak kérdéseid,akkor kérdezz!Őszintén válaszolok!-mormolta.
-Rendben!Az első kérdés az,hogy miért mondtad hogy szeretsz?-Harry arca a kérdés láttán elfehéredett visszatért az arcára a szín.
-Azért mert szeretlek!Azért mert komolyan gondoltam!-suttogta.
-A második kérdés,mivel vett rá hogy lefeküdj vele?-kérdeztem.Harry beszívta az alsó ajkát és maga elé meredt.
-Azt mondta szerelmes belém és,hogy nemsokára meghal és minden vágya az,hogy lefeküdjön velem.Megsajnáltam és megtettem!-mondta.Szemeiben őszinte megbánás csillogott.Tudtam,hogy minden szava igaz amit mond,de fájt.Fájt,hogy egy ilyen hazugságot elhitt.
-Értem...-suttogtam.A mellettem ülő fiú,lehajtotta a fejét,majd megszólalt.
-Bells,tényleg sajnálom!Én csak téged szeretlek és nem Lexit.Bocsáss meg nekem,én csak elhittem neki.Bedőltem a hazugságának.Ne csináld ezt velem!-felemelte a fejét és rám nézett.Szemeiben könny csillogott,arca pedig eltorzult a fájdalomtól.Döntöttem.
-Harry..-kezdtem,de a telefonja hirtelen rezegni kezdett.Előkapta a zsebéből,de mielőtt megnézhette volna az üzenetet,kikaptam a kezéből és hangosan olvasni kezdtem.
-Harry!Annyira köszönöm a múltkorit,annyira jó volt.Remélem holnap is eljössz a megbeszélt időpontban.Cicafiú ott legyél.Puszikál Lexi!-mire az üzenet végére értem a szemeim könnyben áztak.Harry a fejét fogta és sajnálkozva nézett.
-Harry tűnj innen!-suttogtam.
-Bella,ne csináld!-kezdte,de leintettem.
-Menj nyugodtan Lexihez,engem pedig hagyj békén.Szakítok veled,tűnj el a házamból!-kiáltottam.Harry közeledni kezdett felém,én pedig pofán vágtam.-Nem értetted?Menj innét,látni se bírlak!-kiáltottam és lerohantam az emeletről.Magamra kaptam a kabátom és kirontottam a házból.Lou kocsija a házunk előtt állt,bepattantam és beindítottam a kocsit.Csak hajtottam egyenesen előre,elakartam tűnni a saját lakásomból.A London Eye előtt lefékeztem és kipattantam a járműből.Befizettem magam egy körre és a tájat kezdtem kémlelni.Az életem fenekestül felfordult ebben a hónapban.Talán el kéne mennem Londonból pár napra,egy kicsit kiszellőztetni a fejem.Egy másik városba vagy országba.Los Angelesbe vagy New Yorkba.Ez az,hát New Yorkba van 2 jegyem.Elgondolkozva vártam,hogy leérjen a kabin és hazamehessek.Bepattantam a kocsiba és egyenesen haza hajtottam.Berontottam a házba ahol 4 ideges szempárral találtam szembe magam.Louis,Eleanor,Sophie és Zayn idegesen mértek végig.Louis kilépett a sorfalból és mélyen a szemembe nézett.
-Te vitted el a kocsim,de miért?-kérdezte.
-Csak kiakartam szellőztetni a fejem!-mondtam.Louis érdeklődve nézett,én pedig folytattam.-Kijönnél velem 1 percre a konyhába?-kérdeztem.Louis bólintott,majd a konyha felé kezdett húzni.
-Na mi az?-kérdezte.Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.

34.fejezet~Én mindig melletted leszek!

Sziasztok!:)
Lám,lám mit hoztam,egy új részt!
Az előző részhez,CSAK 1 KOMIT kaptam.
Hova tűntek a kommentelők?:oo
Ha nincs komi,nincs rész..
Na de most itt,is van...komizni még mindig ér.
Puszii:Krisztii xx

Heart beats harder :)  nézzetek be,Grétii W. blogja..:))

Jó olvasást!xx

(Bella szemszöge)

Louis lábai összeakadtak és a következő pillanatban már a lépcsőn lefelé gurultunk.Összeszorított szemekkel vártam,hogy végre leérkezzünk a lépcső aljába.2 másodperc múlva megálltunk és hatalmas puffanással érkeztünk földre.

-Bella...-krákogta Louis,de én a szavába vágtam.

-Élek...-suttogtam és lassan kinyitottam a szemeim.Louis védelmező  karjaiban voltam,még mindig és a lépcső aljában hevertünk.Lassan megpróbáltam felkelni,de az erős szédülés megakadályozott.Hirtelen visszadőltem Louis-ra,aki abban a pillanatban felpattant.

-Jól vagy?-kérdezte.Óvatosan kinyitottam  a szemem és Lou-t kezdtem vizsgálni.Kékeszöld szemei aggódóan mértek végig,majd újra a szemembe nézett.

-Fogjuk rá!-mosolyodtam el,mire Louis vágott egy fintort.

-Sajnálom!-motyogta.Megforgattam a szemem és Louhoz bújtam.Megpusziltam a pofiját és felálltam a földről.

-Louis,ez bárkivel előfordulhatott volna,semmi bajom.-mondtam és megfogtam Louis kezét.

-Bella,mellesleg nem mondtad el,hogy mi történt..-kezdte Lou,de én már az elején megértettem.

-Gyere,menjünk fel a szobámba majd ott mindent elmondok..-mondtam és elindultam a lépcsőn.Louis átkarolta a derekam és így mentünk fel a szobámig.

-Hallgatlak!-mondta,mikor leültünk az ágyamra.Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.

-Harry megcsalt,a volt legjobb barátnőmmel Lexi Petersonnal.-suttogtam.Louis teniszlabda méretű szemekkel nézett rám,én pedig lesütöttem a szemeimet.

-Bells,én már ezt tudtam...-motyogta.Hitetlenkedve néztem a fiúra,aki világfájdalmas arccal bűvölt.

-Mióta tudod?-tettem fel a kérdést,mire Louis arca megenyhült.

-Reggel óta,akkor mondta el Harry...-mondta. 

-Rendben.-suttogtam és felálltam az ágyról.

-Nagyon utálsz?-hallottam Louis hangját a hátam mögül.Visszafordultam és Louis könnyes szemeivel találtam magam szembe.

-Utálni?Lou ugye te most csak viccelsz velem?Nem utállak,úristen dehogy is...-motyogtam.Magamhoz húztam a répa imádó fiúcskát,és erősen szorítottam magamhoz.
-Nem csinálunk ma valamit?-kérdezte.Kicsúszott a kezeim közül és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nekem van egy ötletem..-kezdtem,de amint tudatosult bennem,hogy mit szeretnék;elhallgattam.Louis kíváncsian nézett rám,majd szólásra nyitotta a száját.
-Micsoda?-vettem egy mély levegőt,és kinyögtem.
-Arra gondoltam,hogy mi lenne ha vinnék a temetőbe virágot...-suttogtam.Louis bólintott egyet és a szekrényhez sétált.Kikapkodta a cuccát,és besétált a fürdőbe.Én is odasétáltam a szekrényhez és felkaptam egy SUPERMAN-es felsőt és egy világos kék farmert.

 A lábamra felkaptam egy kék sarut és késznek nyilvánítottam magam.Louis kiszökdécselt a fürdőszobából és elém állt.Egy kék nadrágot és egy fehér felsőt kapott magára.A haját ugyan úgy felzselézte és megállt velem szembe.
-Mehetünk?-kérdezte.Aprót bólintottam és kimentem a szobából.A lépcső alján megpillantottam Harry göndör feje búbját.Zöld szemeit rám emelte,majd Lou-ra.Lesétáltam a lépcső aljába és elmentem Harry mellett.
-Hova mentek?-tette fel a kérdést Harry.Lou-val egyszerre fordultunk vissza,és néztünk a göndör fiú bűnbánó szemeibe.
-A temetőbe..-mondtam és karon ragadtam Louist.Nem akartam,hogy Harry is jöjjön. Nem akartam,hogy lássa hogyan borulok ki,újra. 


*30percmúlva* 
A temető kapuja előtt szobroztam és vártam,hogy Louis valahol leparkoljon,de nagy mázlinkra sehol se volt üres parkoló hely.10 perc után Louis ideges arca jelent meg a távolban.
-Hova parkoltál?-kérdeztem.
-Hát innen elég messze..-sziszegte.Megforgattam a szemem és beléptem a temetőbe.Josh sírja felé indultam,oda ahol a legjobb barátom nyugodott.
Pár perc után megpillantottam a fekete sírt.Gyorsabbra vettem a tempóm,hogy minél hamarabb ott lehessek.Leültem a sír mellé kihelyezett padra és gondolkozni kezdtem.
Milyen érdekes,az ilyen jó emberekért,mindig hamar jön a halál.Semmi bűne nem volt,csak annyi hogy feltétel nélkül szeret.Sose keveredett bajba,mindig a jó srácok közé tartozott.
-Shh...Bells...nyugi!-hallottam meg Louis nyugtalan hangját,rákaptam a tekintetem és bámulni kezdtem.Nem értettem miért mondja,hisz most nem csináltam semmit.Hallottam ahogy valaki ziháltan kapkod levegőért,és akkor jöttem rá,hogy az a valaki én vagyok.Már megint sírtam.Letöröltem a könnyeim és felálltam a padról,Lou-hoz sétáltam és szorosan megöleltem.
-Hiányzik...-suttogtam.
-Tudom,nagyon jól tudom.-mondta Louis.Örültem,hogy így törődik velem.Örültem,hogy ilyen barátra tettem szert itt Londonban.Sose gondoltam volna,hogy a híres-neves Louis Tomlinson lesz az,aki lelket önt belém.14 évesen csak álmodni mertem arról,hogy találkozom vele,és kapok egy aláírást.Ő volt az én példaképem,vagyis helyesbítek ők voltak az én példaképeim.Ők akik valóra váltották az álmukat,akik nem adták fel a próbálkozást.Miattuk ismerhettem meg Sophiet,miattuk lett különleges az életem.Nekik köszönhetem,hogy volt annyi akarat erőm,hogy kijöjjek Londonba.Ha ők nem lettek volna,sose váltom valóra az álmom.Ha ők nincsenek,akkor most is otthon a szobámba ülnék és élném az unalmas hétköznapi életem.Talán Joshhal,hisz kitudja ha nem jövünk ki,akkor lehet hogy élne.Ha nem jövök ki,nem találkozom Harryvel,nem jövünk össze és nem csal meg.De ennek ellenére tudom,hogy szeret.Ha nem jövök ki,nem találkozom újra Adammel.De ennek így kellett történnie,elvégre minden okkal történik.

33.fejezet~Magába zuhanva!

Sziasztok!:)
Itt a megígért rész:)
Tudom,tudom hogy mostanság nincsenek olyan gyakran részek,mint nyáron,de biztos vagyok benne,hogy megértitek.Az OK: ISKOLA.
Sokat kell tanulnom,hiszen most felvételizek,és nagyon nem mind1 hogy hova fognak fel venni..:))
De a lényeg a lényeg,imádlak titeket:)♥
Egy nap alatt összejött 4 komi is:) köszönöm szépen!
Nos,a következő lehet hamarabb jön,mint a hétvége hiszen beteg vagyok és most van időm megírni.:) 
Nyugalom sietek,HA KOMIZTOK! 
Puszii: Krisztii xx

Jó olvasást!

 (Bella szemszöge)
Vége volt mindennek.Felfogtam,hogy örökre itt hagyott és ez ellen nem tudtam mit tenni.De fájt a tudat,hogy az a fiú kiért az életemet is feláldoztam volna,most végleg elment.
1 hét telt el a temetés óta és még mindig fájt.Nem tudtam feldolgozni,hogy Josh Brandons nincs többé.De akármennyire is szerettem volna búslakodni,valaki mindig meggátolt benne.
Louis,Sophie,Harry és a többiek felváltva vigyáztak rám és próbáltak felvidítani.Noha én hajthatatlan voltam,ők sose adták fel a próbálkozást.Napról-napra hülyébbnél hülyébb ötletekkel álltak elő.Lou első nap elvitt a vidámparkba,ahol majdnem belefulladtam a tóba,amitől Louis sokkot kapott,majd eszeveszett visítozásba kezdett,hogy ő mennyire sajnálja.Második nap Zaynnel mentünk el a legközelebbi parkba sétálni,ahol nagy szerencsénkre összefutottunk pár rajongóval.Fotózkodtak Zaynnel,majd az egyik lány odajött és megfenyegetett.Mondhatom,nagyon örültem neki.Harmadik nap Sophieval és Eleanorral mentünk el vásárolni,ahol levertem egy egész cipős doboz készletet.Az egész bolt rajtam röhögött,és szemrehányóan bámultak rám.Negyedik nap Liam bemutatta a barátnőjét,Daniellet.Barna göndör hajú,gyönyörű szép lány.Elbeszélgettem velük,de egyszer csak Dani elkezdett mesélni az egyik táncos társáról,akit Joshnak hívnak.Nekem persze itt eltört a mécses,és 10 perces sírógöcsöt kaptam.Ötödik nap Niall elvitt a Nando'sba és megetette velem a fél boltot.Annyi kaját tömött belém,hogy rá 20 perce már menni nem bírtam és szépen ki is hánytam a külön féle ételeket.Hatodik nap Harry elvitt mozizni,egy romantikus vígjátékra,ami kezdetben nagyon aranyos volt,de mikor a főszereplő lány barátja meghalt,magamra ismertem és bőgni kezdtem.A moziba sirí csönd volt,csak az én bőgésemet lehetett hallani.És most a hetedik nap itt ülök az ágyamon és nézek ki a fejemből.
-Bella Amy Jonhson,ez így nem mehet tovább!-rontott be a szobámba Harry.Lassan felemeltem a fejem és a szemébe néztem.Aggódóan bűvölt smaragd zöld szemeivel,én pedig természetesen ámulatba estem.
-Mégis mi nem mehet tovább?-kérdeztem megszeppenve.Tudtam mire gondol,de nem akartam bevallani magamnak.
-Már három napja nem ettél,csak akkor mozdulsz ki a szobádból ha mi elrángatunk,úgy nézel ki,mint egy zombi.Szükségem van a barátnőmre,a mindig mosolygós lányra,akibe beleszerettem!-kiáltotta.Megszeppenten néztem Harryre,akinek mérhetetlen fájdalom tükröződött a szemében.Lassan feltápászkodtam az ágyról és odaléptem hozzá.
-Te ezt nem értheted!-vetettem oda neki foghegyről,majd kicsusszantam a szobámból.Futólépésben szaladtam a konyhába,ahol szerencsémre megpillantottam Louist.
-Bella!-mosolyodott el,én pedig rögtön a nyakába ugrottam és beszívtam bódító illatát.Éreztem,ahogy pár könnycsepp végig folyik az arcomon,de nem érdekelt.Már nem csak Josh hiánya fájt,hanem az is hogy fájdalmat okoztam Harrynek.

 -Mi a baj?-Louis aggódó hangja ébresztett fel a mélázásomból.Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.Kíváncsian fürkészte az arcomat,de mint mindig most sem tudott sok mindent leolvasni róla.
-Megbántottam Harryt.-suttogtam elhalóan.Lou vett egy mély levegőt,majd felemelte a fejem,amit időközben lehajtottam.
-Csak bántja a dolog,hogy nem tud rajtad segíteni.-mondta.
-De Louis,én nem tudom elviselni a hiányát.Azt az űrt soha senki se fogja betölteni.-suttogtam.Louis aprót bólintott,majd szorosan magához húzott.Hátamat kezdte simogatni,majd pár pillanat múlva elhúzódott és egy apró puszit nyomott a homlokomra.Értetlenül néztem rá,ő pedig hatalmas vigyort eresztett.Hátat fordított nekem,majd a következő pillanatban kirohant a konyha ajtón.Csodálkozva néztem az imént eltűnt fiú helyét,majd én is megfordultam és szembe találtam magam Harryvel.Lesütöttem a szemeim és a földet kezdtem firtatni.
-Bella..-suttogta.Óvatosan felpillantott rám.Elgyötört arca láttán,a szívem kettéhasadt.-Szeretlek!-nyögte el-el csukló hangon.Nem értettem ezt a viselkedését.Olyan bűnbánó volt,olyan gyengéd,olyan más.
-Én is szeretlek...-suttogtam.Harry halványan elmosolyodott,majd gyengéden megcsókolt.Más volt,mint a többi csókunk.Ebbe minden érzelme benne volt.Megbánás,szeretet,megértés és megannyi érzelem.Nem értettem Őt.Sose viselkedett így velem.Ez volt az első alkalom,hogy ilyen óvatosan,gyengéden csókolt.Ez a csók az Adammel való búcsú csókomra emlékeztetett.Rémisztő volt,pontosan ugyan így derült ki,hogy szakítani akar velem.Hirtelen elhúzódtam Harrytől és mélyen a szemébe néztem.
-Mi történt?-kérdeztem.Harry arca megfeszült,majd lassan ellágyult.Fájdalmas szemekkel nézett rám,aztán minden érzelem eltűnt az arácól.Ijedten néztem szerelmemre,aki semmiképp se akarta velem közölni a dolgokat.
-Bella....-kezdte,de félbeszakítottam.
-Ne köntörfalazz,mond meg az igazat!-mondtam egy kicsit hangosabban.Vett egy mély levegőt és megszólalt.
-Lefeküdtem Lexivel!-mondta.A szemem hatalmasra dülledt,a szívem pedig újabb ezer darabra tört.Meghökkenve néztem Harryre,aki lesütött szemekkel állt előttem.Tátott szájjal néztem rá,a szememet pedig újra a szokásos könnyfátyol borította.Lassan hátráltam az atjóhoz,majd gyorsan visszafordultam.
-Gyűlöllek Harry Styles!-suttogtam.Kirohantam a konyhából,és Louis keresésére indultam.
-Louis!-kiáltottam és akövetkező pillanatban összeestem.

(Louis szemszöge)

Éppen a kertben telefonáltam Eleanorral,amikor Bella kiáltását hallottam.
-El,lekell tennem.Szeretlek!-hadatam és lecsaptam a telefont.Futólépésben igyekeztem a házba,ahol nagy megelepetésemre sehol se találtam Bellát.A onyha felé kezdtem sietni,de akkor megpillantottam Őt.Eszméletlenül feküdt a padlón.
-Úristen!Bella!-kiáltottam és odarohantam hozzá.-Harry!-visítottam.2 percen belül egy kisírt szemű srác állított elém,de amikor meglátta Bellst egyből észhez tért.-Hívj egy orvost!-kiáltottam.Harry előkapta a telefonját és tárcsázta a megadott számot.Eldarálta a címet,majd lecsapta a telefont.Óvatosan leguggolt a  lány mellé és bűnbánóan rám nézett.
-Az én hibám.-suttogta.Értetlen arcom láttán egyből folytatta.-Lefeküdtem Lexivel és elmondtam neki.-mondta elcsukló hangon.
-Te barom!-kiáltottam és Harryre vetettem magam.Már majdnem bevertem a képét,amikor rájöttem ki áll velem szembe.Ő a legeslegjobb barátom,az öcsém,a csapattársam.Visszahúztam a kezem,és visszaugrottam Bella mellé.Harry lesütött szemekkel nézett minket,majd elfutott.10 perc múlva az orvossal jött vissza,aki megvizsgálta Bellst.
-Bella hallasz engem?-kérdeztem.Lassan kinyitotta kék szemeit és mélyen az enyémbe fúrta.-Elájultál.A sok stressz okozta és az,hogy napok óta nem vagy hajlandó táplálékot jutattni a szervezetedbe.Bells az egészségeddel szórakozol.-suttogtam.Bella figyelmesen végig hallgatott,majd halkan megszólalt.
-Sajnálom!-suttogta.Elmosolyodtam és egy apró puszit nyomtam az arcára.
-Szeretlek te maki.-mondtam.Bells elmosolyodott és magára húzott.Értetlenül néztem a lányt,akinek hatalmas vigyor keletkezett az arcán,és csiklandozni kezdett.2 hét alatt,akkor láttam  először igazán boldog mosolyt az arcán.Röhögve csiklandoztuk egymást az ágyán,madj 10 perc múlva véletlenül lecsusszantam az ágyról.Bella eszeveszett vihogásba kezdett,én pedig durcásan néztem rá.Bella abba hagyta a nevetsét és lemászott hozzám.Szorosan hozzám bújt és újra csikizni kezdett.5 perc után megelégeltem a dolgot és az ölembe kaptam.
-Louis engedj el!-visította és a mellkasomat kezdte ütlegelni.Már a lépcsőn szaladtunk le,amikor hirtelen megbotlottam a saját lábamba és legurultunk a lépcsőn.

 

32.fejezet~temetés

Sziasztok!
Nagyon sajnálom,hogy ilyen  későn hoztam  a részt,de tudjátok nem sok időm van.Iskola,tanulás meg a külön féle edzések.Elég bonyolult.De most itt a rész és remélem tetszeni fog.
Jó lenne ha újra ugyan olyan lelkesedéssel komiznátok,mint eddig.
Nos,a következő résszel sietek,DE CSAK HA KAPOK KOMIKAT!

Jó olvasást!xx

*1 hét múlva*

(Bella szemszöge)

Talpig feketébe öltözve vártam a csodát,hogy felébredjek ebből a rémálomból.De mint az elmúlt 1 héten,most sem ébredtem fel.Hiába vártam a régi önfeledt életemet nem akart jönni.Az életembe újra beköszöntött a bús,komor szomorúság.1 hét telt el azóta a bizonyos nap óta.Még mindig rémálmokkal küzdök és 1 nap sem telik el anélkül,hogy ne sírnék.Harryvel kicsit eltávolodtunk,mert inkább Louis társaságát keresem.Mostanság sokkal jobban ragaszkodom hozzá,amit Harry nem néz jó szemmel.Emiatt persze még nagyobb a feszültség kettőnk között,de nem érdekel.Sőt az igazat megvallva semmi se érdekel.

-Bella,gyere menjünk!-hallottam meg Eleanor megnyugtató hangját.Őt egyáltalán nem zavarta,hogy Lou-ra csimpaszkodom.El megértette,hogy miért csinálom ezt az egészet és ezért nagyon hálás voltam neki.

-Rendben,menjünk!-mondtam és az ajtóban álló lányhoz sétáltam.Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra.

(Louis szemszöge)

Eleanor  a lépcső tetején állt Bellával az oldalán.Szegény lány még most sem tudta feldolgozni legjobb barátja halálát.Még mindig kisírt szemekkel közlekedett.Sőt jobban mondva ki se mozdult a szobájából csak amikor leráncigáltam enni.Az elmúlt 1 hétben legalább 5kg-ot fogyott,ami eléggé meglátszott rajta.

-Louis!-egy csilingelő hang,majd egy lány a nyakamba.Szorosan ölteltem magamhoz,és nyugtatás képen a hátát simogattam.Az elmúlt hetemet ebben a házban töltöttem,azon belül pedig Bella szobájába.Minden éjszaka ott aludtam mellette és nyugtattam amikor rémálmai voltak.

-Gyere menjünk!-húztam magam után.Kiléptünk a lakásból és a fekete Range Roverhez sétáltunk.Eleanor beszállt az anyós ülésre,én pedig Bellával hátra ültem..Harry rám pillantott,majd barátnőjét kezdte vizsgálni.Arca meggyötört volt,szeme alatt pedig sötét karikák éktelenkedtek.

-Induljunk!-törte meg a csendet Bella.Harry lassan visszafordult a kormányhoz és erőteljesen beletaposott a gázba.Bella rám nézett majd az utat kezdte pásztázni.

(Harry szemszöge)

Már 1 hete nem szól hozzám,már 1 hete levegőnek néz.Már 1 hete egyfolytában Lou-val van,engem pedig leszar.Nem értem Eleanort mért nem zavarja?Talán ő tud valamit,amit én nem?

Lassan hajtottam a temető felé,ahol Bells utoljára elbúcsúzik Joshtól.

(Bella szemszöge)

Harry leparkolt a temető előtt,én pedig hiper sebességgel kiugrottam a kocsiból.Kettőt lépni nem volt időm,ugyanis Louis a kezem után nyúlt és visszarántott.Dühösen néztem rá,ő pedig sajnálkozva próbált a helyes irányba terelni.Erőlködve tiltakoztam ellene,majd belátva,hogy sikertelen a próbálkozásom,megadtam magam.Louis a temető kapuja felé kezdett húzni,de mielőtt beléptünk volna felém fordult és mélyen a szemembe nézett.

-Készen állsz?-kérdezte.Bólintottam és beléptem a kapun.A temetés színhelye felé indultunk,ahol már sok 100 ember várakozott.A legelső sorba sétáltunk,ahol már ott állt Josh családja.Kisírt szemekkel bámulták a bezárt koporsót,ahol legjobb barátom feküdt.Mindenhol ismerős arcok tűntek fel,a régi osztálytársaink,a baráti körök és sokan mások.Louis szorosan magához húzott,mikor érezte a zihált levegőért kapkodásom.A hátamat kezdte simogatni,amitől lassan lecsillapodtam.Kibújtam Louis ölelő karjai közül és a régi társaság felé kezdtem sétálni.Ott volt mindenki ,aki annak idején számított.David,Jenna,Brandon,Fanny és Lexi.Mindannyian együttérzéssel néztek rám kivéve Lexit.Ő csak bámult maga elé,és nem törődöm stílussal odébb állt.David közelebb lépett hozzám és megölelt.Erősen szorított magához,és éreztem,hogy minden szem ránk szegeződik.Elhúzódtam tőle és Jenna nyakába borulva sírni kezdtem.Egymást ölelve sírtunk.Brandon közelebb lépett és átfogta barátnője vállát.Jenna elhúzódott tőlem és Brandonhoz bújt.Tovább léptem Fannyhoz aki beesett arcokkal és kisírt szemekkel nézett rám.Ő is rossz állapotban volt,de még mindig jobban nézett ki,mint én.Közelebb lépett hozzám és sírni kezdett.Nyugtatás képen megöleltem,majd kicsusszantam a kezei közül és végig néztem a társaságon.

-Lefogytál!-törte meg a csendet Brandon.

-Igen!-mondtam és hátrébb araszoltam.-Ha vége van,akkor.....-kezdtem,de elcsuklott a hangom és zihálni kezdtem.Egy erős kart éreztem a vállamon,a következő pillanatban már ölelő karjai között voltam.Fel sem kellett néznem,tudtam hogy ki az.Az illata elárulta.Szorosabban bújtam hozzá és próbáltam lenyugodni.

-Bella azt akarta mondani,hogy a temetés után,nyugodtan jöhettek hozzánk!-Harry hangja teljesen megnyugtatott.A közelsége,az illata elfeledtette velem az összes gondom.

-Rendben van!-mondta Brandon.

-Kicsim!Gyere menjünk előre!-felpillantottam barátomra,aki bíztatóan mosolygott.

-Szeretlek!-suttogtam és húzni kezdtem a koporsó felé.

*pár perc múlva*

A temetés alatt legalább 3szor kaptam sírógörcsöt,amitől még a pap is megijedt.Lou és Harry felválltva próbáltak nyugtatni több-kevesebb sikerrel.Amikor éppen megnyugodtam,akkor hátul Fanny kapott sírógörcsöt.

-És most következzen a búcsúbeszéd Bella Amy Jonhsontól!-megtöröltem a szemem és felsétáltam az emelvényre.

-Josh Brandons egy csodálatos fiú volt.Csodálatos barát,aki mindig megvédte a barátait és segített nekik.Kiállt mellettük jóban-rosszban,benne volt minden hülyeségben.Ő egy olyan fiú volt aki igazán tudott szeretni,és az életét áldozta volna fel a barátaiért.Egy olyan fiú volt akiből a mai világban kevés van.Josh egy igaz barát volt,mellette az ember mindig felvidult.A legjobb barátság megtestesítője ő volt.Josh Brandons mindig te leszel a legjobb barátom!-mondtam.Éreztem ahogy a könnyeim megállíthatatlanul folynak és a kezeim remegni kezdenek.Lesétáltam az emelvényről és a helyemre igyekeztem.Harryhez bújtam és a papot kezdtem nézni,de helyette Louist pillantottam meg.

-Nem nagyon ismertem Josht,de nagyon sokat hallottam róla.Bella mindig csupa jó dolgot mesélt erről a fiúról.Köztük nem csak egy átlagos barátság volt,köztük testvériség alakult ki.Imádták egymást,olyanok voltak egymás számára mint a lelki társak.Bellának Josh jelentette a világot,Joshnak pedig Bella.Nagyon sajnálom,hogy nem ismerhettem meg olyan nagyon,de Josh Brandons megígérem,hogy vigyázok Bellára.Az életemnél is jobban fogok rá vigyázni!-Louis szavai az elevenembe találtak.Pontosan úgy mondta el,mintha a gondolataimba olvasott volna.Loui szemeibe könny csillogott,én pedig megállíthatatlanul bőgtem.Lou-hoz rohantam és a nyakába ugrottam.Sírtam és ő is.Most először láttam sírni és megrémített.

-Köszönöm!-súgtam a fülébe s a helyünkre mentünk.Harryhez sétáltam és megöleltem.Figyelmesen hallgattam a pap utolsó pár mondatát,majd legjobb barátomat végleg leengedték a mélységbe.A tudatom ebben a pillanatban fogta fel igazán,hogy soha többé nem láthatom Josht.Erősen markoltam Harry felsőjét,úgy szorítottam mintha az életem ettől függene.Hallottam,hogy körülöttem mindenkiből kitör a sírás,de nekem egyszerűen nem ment.Most éreztem azt,hogy nekem nincs tovább.

Josh Brandons

1998-2018

"Nyugodj békében!"