Lám,lám mit hoztam,egy új részt!
Az előző részhez,CSAK 1 KOMIT kaptam.
Hova tűntek a kommentelők?:oo
Ha nincs komi,nincs rész..
Na de most itt,is van...komizni még mindig ér.
Puszii:Krisztii xx
(Bella szemszöge)
Louis lábai összeakadtak és a következő pillanatban már a lépcsőn lefelé gurultunk.Összeszorított szemekkel vártam,hogy végre leérkezzünk a lépcső aljába.2 másodperc múlva megálltunk és hatalmas puffanással érkeztünk földre.
-Bella...-krákogta Louis,de én a szavába vágtam.
-Élek...-suttogtam és lassan kinyitottam a szemeim.Louis védelmező karjaiban voltam,még mindig és a lépcső aljában hevertünk.Lassan megpróbáltam felkelni,de az erős szédülés megakadályozott.Hirtelen visszadőltem Louis-ra,aki abban a pillanatban felpattant.
-Jól vagy?-kérdezte.Óvatosan kinyitottam a szemem és Lou-t kezdtem vizsgálni.Kékeszöld szemei aggódóan mértek végig,majd újra a szemembe nézett.
-Fogjuk rá!-mosolyodtam el,mire Louis vágott egy fintort.
-Sajnálom!-motyogta.Megforgattam a szemem és Louhoz bújtam.Megpusziltam a pofiját és felálltam a földről.
-Louis,ez bárkivel előfordulhatott volna,semmi bajom.-mondtam és megfogtam Louis kezét.
-Bella,mellesleg nem mondtad el,hogy mi történt..-kezdte Lou,de én már az elején megértettem.
-Gyere,menjünk fel a szobámba majd ott mindent elmondok..-mondtam és elindultam a lépcsőn.Louis átkarolta a derekam és így mentünk fel a szobámig.
-Hallgatlak!-mondta,mikor leültünk az ágyamra.Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.
-Harry megcsalt,a volt legjobb barátnőmmel Lexi Petersonnal.-suttogtam.Louis teniszlabda méretű szemekkel nézett rám,én pedig lesütöttem a szemeimet.
-Bells,én már ezt tudtam...-motyogta.Hitetlenkedve néztem a fiúra,aki világfájdalmas arccal bűvölt.
-Mióta tudod?-tettem fel a kérdést,mire Louis arca megenyhült.
-Reggel óta,akkor mondta el Harry...-mondta.
-Rendben.-suttogtam és felálltam az ágyról.
-Nagyon utálsz?-hallottam Louis hangját a hátam mögül.Visszafordultam és Louis könnyes szemeivel találtam magam szembe.
-Utálni?Lou ugye te most csak viccelsz velem?Nem utállak,úristen dehogy is...-motyogtam.Magamhoz húztam a répa imádó fiúcskát,és erősen szorítottam magamhoz.
-Nem csinálunk ma valamit?-kérdezte.Kicsúszott a kezeim közül és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nekem van egy ötletem..-kezdtem,de amint tudatosult bennem,hogy mit szeretnék;elhallgattam.Louis kíváncsian nézett rám,majd szólásra nyitotta a száját.
-Micsoda?-vettem egy mély levegőt,és kinyögtem.
-Arra gondoltam,hogy mi lenne ha vinnék a temetőbe virágot...-suttogtam.Louis bólintott egyet és a szekrényhez sétált.Kikapkodta a cuccát,és besétált a fürdőbe.Én is odasétáltam a szekrényhez és felkaptam egy SUPERMAN-es felsőt és egy világos kék farmert.
-Nem csinálunk ma valamit?-kérdezte.Kicsúszott a kezeim közül és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nekem van egy ötletem..-kezdtem,de amint tudatosult bennem,hogy mit szeretnék;elhallgattam.Louis kíváncsian nézett rám,majd szólásra nyitotta a száját.
-Micsoda?-vettem egy mély levegőt,és kinyögtem.
-Arra gondoltam,hogy mi lenne ha vinnék a temetőbe virágot...-suttogtam.Louis bólintott egyet és a szekrényhez sétált.Kikapkodta a cuccát,és besétált a fürdőbe.Én is odasétáltam a szekrényhez és felkaptam egy SUPERMAN-es felsőt és egy világos kék farmert.
A lábamra felkaptam egy kék sarut és késznek nyilvánítottam magam.Louis kiszökdécselt a fürdőszobából és elém állt.Egy kék nadrágot és egy fehér felsőt kapott magára.A haját ugyan úgy felzselézte és megállt velem szembe.
-Mehetünk?-kérdezte.Aprót bólintottam és kimentem a szobából.A lépcső alján megpillantottam Harry göndör feje búbját.Zöld szemeit rám emelte,majd Lou-ra.Lesétáltam a lépcső aljába és elmentem Harry mellett.
-Hova mentek?-tette fel a kérdést Harry.Lou-val egyszerre fordultunk vissza,és néztünk a göndör fiú bűnbánó szemeibe.
-A temetőbe..-mondtam és karon ragadtam Louist.Nem akartam,hogy Harry is jöjjön. Nem akartam,hogy lássa hogyan borulok ki,újra.
*30percmúlva*
A temető kapuja előtt szobroztam és vártam,hogy Louis valahol leparkoljon,de nagy mázlinkra sehol se volt üres parkoló hely.10 perc után Louis ideges arca jelent meg a távolban.
-Hova parkoltál?-kérdeztem.
-Hát innen elég messze..-sziszegte.Megforgattam a szemem és beléptem a temetőbe.Josh sírja felé indultam,oda ahol a legjobb barátom nyugodott.
Pár perc után megpillantottam a fekete sírt.Gyorsabbra vettem a tempóm,hogy minél hamarabb ott lehessek.Leültem a sír mellé kihelyezett padra és gondolkozni kezdtem.
Milyen érdekes,az ilyen jó emberekért,mindig hamar jön a halál.Semmi bűne nem volt,csak annyi hogy feltétel nélkül szeret.Sose keveredett bajba,mindig a jó srácok közé tartozott.
-Shh...Bells...nyugi!-hallottam meg Louis nyugtalan hangját,rákaptam a tekintetem és bámulni kezdtem.Nem értettem miért mondja,hisz most nem csináltam semmit.Hallottam ahogy valaki ziháltan kapkod levegőért,és akkor jöttem rá,hogy az a valaki én vagyok.Már megint sírtam.Letöröltem a könnyeim és felálltam a padról,Lou-hoz sétáltam és szorosan megöleltem.
-Hiányzik...-suttogtam.
-Tudom,nagyon jól tudom.-mondta Louis.Örültem,hogy így törődik velem.Örültem,hogy ilyen barátra tettem szert itt Londonban.Sose gondoltam volna,hogy a híres-neves Louis Tomlinson lesz az,aki lelket önt belém.14 évesen csak álmodni mertem arról,hogy találkozom vele,és kapok egy aláírást.Ő volt az én példaképem,vagyis helyesbítek ők voltak az én példaképeim.Ők akik valóra váltották az álmukat,akik nem adták fel a próbálkozást.Miattuk ismerhettem meg Sophiet,miattuk lett különleges az életem.Nekik köszönhetem,hogy volt annyi akarat erőm,hogy kijöjjek Londonba.Ha ők nem lettek volna,sose váltom valóra az álmom.Ha ők nincsenek,akkor most is otthon a szobámba ülnék és élném az unalmas hétköznapi életem.Talán Joshhal,hisz kitudja ha nem jövünk ki,akkor lehet hogy élne.Ha nem jövök ki,nem találkozom Harryvel,nem jövünk össze és nem csal meg.De ennek ellenére tudom,hogy szeret.Ha nem jövök ki,nem találkozom újra Adammel.De ennek így kellett történnie,elvégre minden okkal történik.
-Mehetünk?-kérdezte.Aprót bólintottam és kimentem a szobából.A lépcső alján megpillantottam Harry göndör feje búbját.Zöld szemeit rám emelte,majd Lou-ra.Lesétáltam a lépcső aljába és elmentem Harry mellett.
-Hova mentek?-tette fel a kérdést Harry.Lou-val egyszerre fordultunk vissza,és néztünk a göndör fiú bűnbánó szemeibe.
-A temetőbe..-mondtam és karon ragadtam Louist.Nem akartam,hogy Harry is jöjjön. Nem akartam,hogy lássa hogyan borulok ki,újra.
*30percmúlva*
A temető kapuja előtt szobroztam és vártam,hogy Louis valahol leparkoljon,de nagy mázlinkra sehol se volt üres parkoló hely.10 perc után Louis ideges arca jelent meg a távolban.
-Hova parkoltál?-kérdeztem.
-Hát innen elég messze..-sziszegte.Megforgattam a szemem és beléptem a temetőbe.Josh sírja felé indultam,oda ahol a legjobb barátom nyugodott.
Pár perc után megpillantottam a fekete sírt.Gyorsabbra vettem a tempóm,hogy minél hamarabb ott lehessek.Leültem a sír mellé kihelyezett padra és gondolkozni kezdtem.
Milyen érdekes,az ilyen jó emberekért,mindig hamar jön a halál.Semmi bűne nem volt,csak annyi hogy feltétel nélkül szeret.Sose keveredett bajba,mindig a jó srácok közé tartozott.
-Shh...Bells...nyugi!-hallottam meg Louis nyugtalan hangját,rákaptam a tekintetem és bámulni kezdtem.Nem értettem miért mondja,hisz most nem csináltam semmit.Hallottam ahogy valaki ziháltan kapkod levegőért,és akkor jöttem rá,hogy az a valaki én vagyok.Már megint sírtam.Letöröltem a könnyeim és felálltam a padról,Lou-hoz sétáltam és szorosan megöleltem.
-Hiányzik...-suttogtam.
-Tudom,nagyon jól tudom.-mondta Louis.Örültem,hogy így törődik velem.Örültem,hogy ilyen barátra tettem szert itt Londonban.Sose gondoltam volna,hogy a híres-neves Louis Tomlinson lesz az,aki lelket önt belém.14 évesen csak álmodni mertem arról,hogy találkozom vele,és kapok egy aláírást.Ő volt az én példaképem,vagyis helyesbítek ők voltak az én példaképeim.Ők akik valóra váltották az álmukat,akik nem adták fel a próbálkozást.Miattuk ismerhettem meg Sophiet,miattuk lett különleges az életem.Nekik köszönhetem,hogy volt annyi akarat erőm,hogy kijöjjek Londonba.Ha ők nem lettek volna,sose váltom valóra az álmom.Ha ők nincsenek,akkor most is otthon a szobámba ülnék és élném az unalmas hétköznapi életem.Talán Joshhal,hisz kitudja ha nem jövünk ki,akkor lehet hogy élne.Ha nem jövök ki,nem találkozom Harryvel,nem jövünk össze és nem csal meg.De ennek ellenére tudom,hogy szeret.Ha nem jövök ki,nem találkozom újra Adammel.De ennek így kellett történnie,elvégre minden okkal történik.
Tisztaa joo *-*
VálaszTörlésEz nem semmi ..most olvastam el az osszes fejit és nagyon nagon tetszik :) koviit *-*
VálaszTörlés