Hi babies!:)
Nagyon sajnálom,késtem a résszel..de családi okok merültek fel,és nem volt kedvem írni..sajnálom.
Köszönöm az előző részhez kapott komikat,elképesztőek vagytok!:3
Örülök,hogy tetszenek a részek.:)
Na nem is rizsálok többet,itt a rész.
Komizzatok^^
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx
(Bella szemszöge)
Egyenesen a régi házunkhoz indultunk,hogy meglepjük a többieket.Louis közölte,hogy amióta elmentünk a fiúkkal ott laknak.Fizetik a rezsit,a gázt és mindent.Imádni valóak.
Gyorsakat lépve szedtük a lábunkat,hogy minél hamarabb a házba lehessünk,elzárva a külvilágtól és a riporterektől.
Belépve a házba,megszokott illat csapta meg az orrom.A fiúk ismerős parfümje,és Danielle elképesztően jó illata.Louisval az oldalamon sétáltam be a nappaliba,ahol megláttam a többieket.Mindannyian ránk kapták a fejüket,majd egy emberként ugrottak rám,majd Sophiera.Liam a kezeibe kapott és szorosan megpörgetett a levegőbe,majd egy puszit nyomott a fejembe búbjára,és átadott Daninek.Hatalmas mosollyal az arcán nézett végig rajtam,majd a nyakamba borult és megölelt.Felemelő érzés volt,hogy nem ítéltek el amiatt amit tettem.Elhúzódtam Danielletől és Niallhez fordultam.Kék szemeivel,mosolygós arcával egyenesen engem bámult.Közelebb férkőzött hozzám és megölelt.Az illata egyből felidéztette velem a múltat,amikor még minden más volt.Erősen szorítottam magamhoz a srácot,aki apró kuncogással jelezte,hogy élvezi.Pár másodperc után elhúzódtam tőle és Louishoz fordultam.Karjai közé zárt,és egy csókot lehelt a nyakamra.
-Örülök,hogy mindketten boldogok vagytok!-mondta Dani.Louisval mindketten elmosolyodtunk,majd Tommo elhúzódott tőlem és megszólalt.
-Na akkor Bella,nyomás a szobádba és kezdj elpakolni!A repülő nem vár örökké.-mondta.Megforgattam a szemeim,majd a szobám felé indultam.Képtelenségnek tűnt,hogy újra itt vagyok.Elvégre innen menekültem 3 hónappal ezelőtt,azért hogy ne bántsak meg senkit.De az élet úgy hozta,hogy a boldogságot Louis Tomlinson mellett találhatom meg.Halvány mosollyal az arcomon léptem be a szobámba,és kezdtem el pakolni az útra.Sejtésem se volt,hogy merre akar vinni,ezért mindenféle ruhát bepakoltam amit csak találtam.Előkotortam a másik táskámból a nesze szerem és azt is bedobtam a nyitott bőröndbe.Feltápászkodtam a földről,majd sietősen beálltam a zuhany alá és lemosdottam.A hajam leengedtem és az eper illatú samponommal mosni kezdtem.Kimásztam a kabinból és a tükör elé léptem.Szőke hajam vizese terült szét vállaimon,kék szemeim pedig vadul csillogtak.Magamra kaptam egy törölközőt,majd visszasétáltam a szobámba.Előkotortam a szekrényből egy babarózsaszín felsőt,és egy hozzápasszoló cicanadrágot.A hajamat erősen dörzsölni kezdtem a törölközővel,hogy minél hamarabb megszáradjon!Óvatosan fésültem ki belőle a gubancokat,majd hagytam hogy simán lógjon a vállamon.Behúztam a bőröndön a cipzárokat, és elindultam a földszintre.Louis rám emelte kék szemeit,majd elmosolyodott.
-Készen vagy?-kérdezte.Aprót bólintottam,ő pedig elsétált mellettem.Kíváncsian néztem a többiekre,majd Louisra,aki a lépcsőn tetején állva cibálta a bőröndöm.Elmosolyodtam rajta,majd mindenkit még utoljára megöleltem és kiléptem a házból.A kocsi mellett bevártam Louis-t,aki a csomagtartóba nyomta a bőröndjeink,majd beült a volán mögé és hajtani kezdett.Kíváncsian néztem a fiút,akinek az arcán hatalmas mosoly terült szét.
-Még mindig nem mondod el,hogy hova megyünk?-kérdeztem.Louis megrázta a fejét,én pedig hátra dőltem az ülésembe és durcizni kezdtem.Lou hangosan felröhögött,majd tekintetét rám szegezte.Halványan rám mosolygott,én pedig ráöltöttem a nyelvem.Megforgatta a szemeit,és leparkolt a repülőtér előtt.Kikászálódtam a kocsiból,majd a csomagtartóhoz léptem ahol Louis már a bőröndjeinket pakolta.Megragadtam a sajátomat és húzni kezdtem az épület felé.Louis a nyomomban loholt,majd megragadta a kezem,így egymás mellett haladtunk hogy leadjuk a csomagunkat.Louis a fejére húzta a kapucnit,én pedig a szememre raktam a szemüvegem és próbáltunk feltűnés mentesen végig menni a reptéren.Leadtuk a csomagjaink,és becsekkoltunk.Sietős tempóval szálltunk fel a repülőre és ültünk le a helyünkre.Hihetetlen,hogy már megint repülőn ülök.Egyetlen nap alatt többet repülőztem,mint egész életemben.
-Min agyalsz?-kérdezte Louis.Oldalra fordítottam a fejem,ő pedig egy apró csókot nyomott a számra.
-Azon,hogy vajon hova mehetünk már megint!-mondtam.Loui elvigyorodott,majd megszólalt.
-Ha elmondom akkor nem lesz meglepetés!-mondta,közben pedig lebiggyesztette az ajkát,amitől úgy nézett ki mint egy óvodás.Elröhögtem magam a helyzeten,majd rádőltem Louis mellkasára.Simogatni kezdtem a hátam,majd a hangos bemondó hangja megzavart minket.
-Kérem kapcsolják be a biztonsági övüket,megkezdjük a felszállást!-mondta.Elhúzódtam Louis-tól,és teljesítettem a kérést,miszerint kapcsoljam be a biztonsági övet.A gép gurulni kezdett,majd a levegőbe emelkedett.Kikapcsoltam az övemet,és visszabújtam Tommo mellkasára.Újra simogatni kezdte a hátam,amitől pillanatokon belül elálmosodtam.Nagyokat pislogva próbáltam úrrá lenni az álmosságon,de képtelenség volt.Behunytam a szemem és mély álomba szenderültem.
*pár órával később*
-Kicsim,ébredj!Nemsokára szállunk!-Louis hangja ébresztett fel az álmomból.Kinyitottam a szemem,és Tommo kékeszöld szemeivel találtam szembe magam.Elhúzódtam a mellkasáról és bekötöttem a biztonsági övem.
-Meddig aludtam?-kérdeztem.
-2 órát,de hosszú volt ez a nap.Örülök,hogy kipihented magad!-mondta.Elmosolyodtam,majd mielőtt megszólalhattam volna a hangos bemondó megelőzött.
-Kérjük kedves utasainkat kapcsolják be a biztonsági övüket,megkezdjük a leszállást!-megragadtam Louis kezét,majd kibámultam az ablakon.Kíváncsian vizsgáltam a tájat,hátha rájövök hogy merre is vagyunk.Ahogy egyre közelebb kerültünk a talajhoz,minden reményem elszállt azzal kapcsolatban,hogy magamtól rájövök hogy merre vagyunk.Izgatottan Louisra néztem,aki kíváncsian méregette az arcom.
-Na rájöttél,hogy hol vagyunk?-kérdezte egy angyali mosollyal az arcán.Megráztam a fejem,ő pedig folytatta.-Jaj Bella,Párizsban vagyunk!-suttogta.Hatalmasra meresztett szemmel néztem Tommora,aki mosolyogva várta a reakcióm.
-Úristen,ezt nem hiszem el!Komolyan Párizsban vagyunk?Louis basszus imádlak!Köszönöm!-visítottam.Nem érdekelt,hogy a repülőn mindenki minket néz,egyszerűen ki kellett adnom az örömömet.A gép már javában a talajon volt,ezért kihámoztam magam a biztonsági övből és BooBear nyakába ugrottam.Apró csókot nyomtam a szájára,majd szorosan hozzábújtam.Hihetetlennek tartottam,hogy Párizsban vagyok.És hogy Louis Tomlinsonnal,ez még hihetetlenebbnek tűnt.
-Bella!Szeretlek!-suttogta és megcsókolt.Akartam Őt,menthetetlenül vágytam a közelségére.Apró csókokat nyomtam a szájára,majd áttértem az arcára.Barátom elhúzódott tőlem,s mélyen a szemembe nézett.-Kicsim,még a repülőn vagyunk,nem itt kéne elveszíteni a fejünket!-mondta.Elvigyorodtam majd Tommo kezét megragadva indultam el,hogy leszálljak a gépről.Kézen fogva sétáltunk végig a repülőtéren,és kerestünk a csomagjainkat,amik másodperceken belül az orrunk előtt voltak.Megragadtam a rózsaszín bőröndömet és húzni kezdtem.A tudat,hogy Párizsban voltam elvette az eszem.Nem tudtam feldolgozni a tényt,hogy én Bella Jonhson Párizsban vagyok,akinek minden álma az volt,hogy eljusson Londonba,az pedig már csak a ráadás,hogy voltam New Yorkban is,most pedig itt tengetem a napot Párizsban.Elképesztő.
-Fogjunk egy taxit,aztán irány a lakás!-kiáltott fel Louis,amitől megtorpantam.LAKÁS?
-Nem szállodában fogunk lakni?-kérdeztem.Lou elhúzta a száját,közelebb lépett és beszélni kezdett.
-Az az igazság,hogy vettem itt kettőnknek egy házat!Nehogy kimerj akadni Bells!-mondta.Vettem egy mély levegőt,majd magamban elszámoltam háromig.
-Nem akadok ki!De Louis mennyi pénzt költöttél erre?Bele se merek gondolni inkább!-mondtam.
-Bella,szeretlek téged..és nem akarom,hogy szállodában lakjunk ezalatt az idő alatt,amíg itt vagyunk!Ott nem találnának meg olyan könnyen a riporterek,és nyugtunk lenne,a szállodában viszont bárki megláthatna..és nem akarom,hogy neked rossz legyen!-mondta.Közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.Gyengéden és érzékien visszacsókolt,majd elhúzódott és fogott egy taxit.Bepakoltunk a cuccainkat,majd beültünk a hátsó ülésre.Louis bediktálta a címet,a sofőr pedig hajtani kezdett.Párizs utcáin végig hajtani mesés volt.A város egyszerűen meseszép,mindenhol butikok voltak,csodálatos.Minden vágyam az volt,hogy láthassam az Eiffel-tornyot,mindig is szerettem volna közelről látni és megcsodálni.
-Bella,gyere itt vagyunk!-Louis rázogatni kezdett,majd a taxi lefékezett,mi pedig kiszálltunk.Lou kifizette a fuvart,a taxis pedig elhajtott.Egy meseszép házzal találtam magam szembe.Fehér emeletes ház,gyönyörű szép kerttel,és virágokkal.
-Louis,ez gyönyörű.Belülről pedig már meg se merem nézni!-mondtam és elröhögtem magam.Lou is elmosolyodott,majd megragadta a karom és a ház felé kezdett húzni.Kinyitotta az ajtót,nekem pedig a szám a padlót súrolta.Louis kitett magáért amikor megvásárolta ezt a házat.Gyönyörű szép volt,kívülről és belülről is.A falak fehér színben pompáztak,a padló pedig gesztenye barna színt öltött magára.A bútorok tökéletesen illettek az egész házhoz.Kicsit régimódi stílusú volt a ház,ami egyszerűen magával ragadott.Letettem a bőröndöm az előszobába és feltérképeztem a házat.A konyhába belépve még jobban elképedtem.Talán a lakás ezen része volt a legnagyobb.Tökéletes összhatás volt az egész konyhában,elragadó látvány volt.A szobánk miatt az állam a padlót választotta céljául,amikor megláttam hogy hogyan is néz ki.Plazma TV,külön fürdőszoba..óriási franciaágy,kanapé,gardrób..és mindenféle luxus áru.Az ablakhoz siettem,ahonnan a kertre nyílt a kilátás.Óriási medence,és egy kisebb kuckó az udvaron.Egy szó jellemezte a házat: LUXUSVILLA!
Valaki hátulról megragadta a derekam,majd maga felé fordított.Izgatottan csillogó szemekkel mért végig,majd egy apró puszit nyomott a számra.
-Nem megyünk le egy kicsit pancsolni?-kérdezte egy kaján mosoly kíséretében.
-De menjünk!Keresek egy bikinit és máris mehetünk!-mondtam és nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.Louis elmosolyodott és kilépett a szobából.Időközben felhozta ide a bőröndömet,szóval nem kellett lerohannom érte.Előkotortam egy ciklámen színű bikinit,amit gyorsan magamra kaptam.A hajam felkontyoltam a fejem tetejére.Előhalásztam egy törölközőt,majd felkaptam a telefonom és elindultam a medencéhez.Tommo már ott ült a napágyon,és rám várt.Előkaptam a telómat és lefotóztam drága szerelmemet.
@BellaJonhson : @Louis_Tomlinson most mennyi rajongó örül ennek a képnek!:) szeretlek <3
-Hé,mit csinálsz?-kérdezte,majd felállt és odasétált hozzám.
-Semmit,csak megörökítettem azt a pózt!-mondtam és elindultam a medencéhez.Leraktam az egyik napágyra a törölközőm és a telefonom,majd Louis felé fordultam.Mögöttem állt és kaján vigyorral az arcán nézett.Megforgattam a szemem,majd közelebb araszoltam hozzá és megcsókoltam.Felkapott az ölébe és a medence felé kezdett lépdelni.Csókunkat egy pillanatra se szakította,egészen addig amíg bele nem ugrott a vízbe velem együtt.Ölelkezve jöttünk fel a víz alól,és csókoltuk meg egymást újra.Nem akartam tőle elszakadni,a közelsége nyugtató hatással volt rám.Nem féltem semmitől amíg vele voltam,minden gondom megszűnt.Csak Ő létezett számomra,senki más.
-Szeretlek Louis William Tomlinson!-suttogtam a csókunkba.Elhúzódott tőlem és szemeit mélyen az enyémekbe fúrta.
-Soha nem akarlak elveszíteni téged Bella!Nekem Te vagy ez életem értelme!Ha Te nem lennél,nem is tudom mi lenne velem.Szeretlek téged!-suttogta.Újra szájára tapasztottam a számat,és nem törődtem semmivel.Ő volt Louis Tomlinson,a szerelmem,a legjobb barátom,a védőangyalom.
Sziasztok!:)
Megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog:D
nagyon rövid lett,és gagyi is..de nyugalom a következő hosszabb lesz és élvezetesebb!:)
van egy csomó blogötletem,szóval várom az ötleteket,hogy a következő blogomban ki legyen a főszereplő srác:)
köszönöm a kommenteket,aranyos vagytok:D
puszii:Krisztii
Jó olvasást! xx
(Bella szemszöge)
Mosolyogva ültem be a kocsiba,ami kivitt a repülőtérre.Zayn és Sophie,egymást ölelve ültek a járműben,mi pedig Louisval egymás kezét fogtuk.A többiek nem tudtak arról,hogy visszamegyünk,de szerintem valahol mélyen sejtették.Elvégre ki tudna ellenállni ennek a két jómadárnak?
-Akkor ti most együtt vagytok?-kérdezte Sophie sejtelmesen.Louisval egymásra néztünk,majd megcsókoltuk egymást.
-Ez már válasz a kérdésedre?-kérdeztem vigyorogva.Zayn hangosan röhögni kezdett,Sophie pedig halványan elmosolyodott.
-Na ennek örülök,legalább boldogok vagytok mindketten!-mondta Zayn,mire Louis megforgatta a szemét,én pedig szúrósan néztem a drága jó barátnőmre.
-Bocsi,nincsenek titkaink!-mondta Sophie,én pedig elnézően bólintottam egyet.Izgatottan néztem Tommo szemeibe,aki egy folytában csak vigyorgott.Élvezettel töltött el,hogy Louist nézzem.Már olyan régóta nem láthattam Őt,most pedig itt volt mellettem.Arcának minden szegletét megvizsgáltam,kék szemei boldogan csillogtak,szája halvány mosolyban fejezte ki örömét.
-Örülök,hogy visszamegyünk Londonba!-törte meg a pár perces csendet Sophie.Mindannyian rá néztünk,ő pedig sejtelmesen mosolygott.
-Annyira gondoltam,hogy te ezt már elég régen kitervelted!-mondtam.Zayn és Sophie egymásra néztek és röhögni kezdtek.
-Bella,már akkor tudtam,hogy visszamegyünk amikor ide jöttünk!-mondta.A kocsi abban a pillanatban lefékezett,és örömmel láttuk,hogy kiértünk a reptérre.Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a csekkolás felé.Leadtuk a cuccaink,majd elindultunk hogy felszálljunk a gépre.Szomorúan gondoltam vissza az utolsó repülő utamra,akkor ugyanis éppen Louis és Harry elöl menekültem,most pedig Louisval az oldalamon térek vissza Londonba.Felszálltunk a gépre,és Louisval egyből leültünk a helyünkre.Előkaptam a telefonom és twitterezni kezdtem.Kíváncsian tekergettem a kezdőlapot,és néztem a nekem szánt tweeteket,amiben elvoltam hordva mindennek.Az egyik része a directionereknek utált,a másik része pedig próbált megvédeni.Szarul érintett,hogy utálnak.Elvégre semmi rosszat nem tettem ellenük.
-Ne vedd magadra!-Louis kivette a kezemből a telefont,a fejem pedig magához fordította.Szomorúan néztem Louisra,aki egy apró csókot nyomott a számra.-Ne törődj velük!-suttogta és visszaadta a telefonom.Tovább tekertem és próbáltam nem törődni az utálkozó tweetekkel,de azért volt egy pár ami fájt.
@JessicaTomlinson : @BellaJonhson szállj le Louis-ról mert rossz vége lesz,ne akarj ilyen fiatalon meghalni te hülye kurva! dögölj meg!
@Elison96 : @BellaJonhson akkora egy kurva vagy...nem volt neked elég Harry?Most Louist is tönkre akarod tenni?Gyűlöllek téged!
Kiléptem az értesítésekről és kiírtam egy tweetet.
@BellaJonhson nem érdekel az utálkozásotok! Szeretem @Louis_Tomlinson-t és sajnálom ami Harryvel történt,de nem az ÉN hibám!
Kiléptem a twitteremből,a telefont pedig elsüllyesztettem a táskámban.Lousira néztem,aki idegesen bámulta a telefonját,és vadul nyomkodta a billentyűzetét.Odahajoltam a telefonja felé és elolvastam a tweetet.
@MaryTommo : @BellaJonhson megöllek!
Kivettem Louis kezéből a telefont és elraktam a táskámba.
-Ne törődj velük!Ha engem nem érdekel,akkor te se foglalkozz velük!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Bella,de én nem akarom hogy neked rossz legyen!-motyogta.
-Louis,kibírom!-mondtam és közelebb bújtam hozzá.Szorosan bújtam hozzá,ő pedig finoman simogatta a hátam.Abban a pillanatban úgy éreztem,hogy minden rendben van az életemmel.Felettébb boldognak éreztem magam Louis mellett,és még bűntudatom sem volt.Nem érdekelt,hogy mennyien utálnak,csak az számított hogy Louval lehettem.Szerelmes voltam ebbe a srácba,boldog voltam vele.Nem akartam Őt elveszíteni.
-Kérem a kedves utasaink,kapcsolják be a biztonsági öveiket!Megkezdjük a leszállást!-elhúzódtam Tommo-tól és bekapcsoltam az övem.Kinéztem az balakon és vigyorogva tudtam be,hogy megérkeztünk Londonba.Mint általában most is szakadt az eső.De hiányzott már,Pesten folyton sütött a nap.Jó volt újra Londonban.Előkaptam a telefonom és fotóztam egyet a repülőből.
@BellaJonhson jó újra Londonban! xx :)
Sziasztok husók!:$
Tudom,tudom megint késtem...ezer bocsánat.:/
Nem tudom,hogy hogyan fog tetszeni a rész,nekem egy 'kicsit' tetszik...szóval ez már nagy szó:DD
Egy a probléma vele,rövid lett:/
Mellesleg táncszakon harmadik lettem,a nem tudom én mennyiből szóval tiszta boldog vagyok :3
na jó nem is jártatom a lepénylesőm!:D
5 Komi:DD
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!
(Bella szemszöge)
-Bells...-mondta.A hasamban pillangók ezrei keltek életre,a tenyerem pedig izzadni kezdett.Közelebb lépett hozzám,majd megcsókolt.Intenzíven becézte az ajkaim,és én akármennyire próbáltam ellenállni neki,nem ment.Gyorsan visszacsókoltam,és közelebb húztam magamhoz a srácot.Akartam Őt,úgy mint 3 hónappal ezelőtt.Rosszat cselekedtem akkor és most is.De nem érdekelt,szerettem ezt a fiút.Vele akartam lenni,még akkor is ha ezzel másokat megbántottam.Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.Kék szemei izgatottan csillogtak,amitől egy apró mosoly kúszott az arcomra.-Jó újra látni!-suttogta,majd Zaynnel az oldalán belépett a házba.Elvigyorodtam,majd utánuk siettem.Sophie és Zayn már egymás szájában matattak,Ő pedig engem bámult.Intettem egyet a konyha felé,mire Ő pedig gyorsan megindult.Az ajtóban felém fordult és megszólalt.
-Szeretlek Bella Jonhson,és szeretném ha visszajönnél Londonba.Azt akarom,hogy a barátnőm légy!Ez az elmúlt 3 hónap maga a pokol volt.Hiányoztál,elvitted a napot az életemből!Gyere vissza velem!-motyogta.Könnyes szemmel néztem a fiút,aki az imént vallott szerelmet.
-Louis William Tomlinson szeretlek téged!-suttogtam.Louis elvigyorodott,majd újra megcsókolt.Sokkal erőteljesebb csókolt,és húzott magához.Megráztam a fejem és elhúzódtam tőle.Loui érdekesen nézett rám,én pedig egyből hozzákezdtem a beszédemhez.
-Mesélj,mi történt ezalatt a 3 hónap alatt?Mi van Eleanorral?Niallel?Liammel és Daniellel?Mik történtek Londonban?Ugye a ház még épségben van?-kérdést özönt zúdítottam rá,majd nagy nehezen hozzátettem az utolsó kérdést is.-Harryvel mi van?-a hangom a mondat végére megremegett,de nem foglalkoztam vele,kíváncsian figyeltem Louis válaszára.
-Eleanorral még akkor szakítottam,és azóta nem is beszéltünk egymással.Haragszik rám,de jogosan.Niall még mindig zabál,és most van egy lány a láthatáron,de semmit se árul el róla...Liam és Danielle már jegyben járnak,de nem akarnak még összeházasodni,hiszen mindketten azt szeretnék,hogy ti is ott legyetek.Londonban,semmi érdekes nem volt az elmúlt 3 hónapban,habár én nem is nagyon mozdultam ki,többnyire a te szobádban voltam és gondolkoztam.Nyugalom a ház még áll!-mondta,és a végére elvigyorodott.Csillogó szemmel nézett rám,majd az arca elkomorodott és válaszolt az utolsó kérdésre,amiben a göndörkéről volt szó.-Harry még mindig kómában van.Az orvosok még 2 hónapig várnak,ha nem ébred fel,akkor.....-Louis elhalkult és rám emelte a tekintetét.Óvatosan lépdeltem felé,és szorosan magamhoz húztam.Nem tudtam semmit se mondani.Az,hogy a göndörke kómában volt mindenkit megrémített.De mindannyian reménykedtünk abban,hogy ez csak ideiglenes állapot.Mindennap imádkoztam,hogy keljen fel.És most,hogy kiderült hogy még mindig kómában van,megrémített.Ha nem kel fel,akkor mindennek vége.Nem lesz többé a One Direction,hiszen Harold nélkül nem lenne ugyanaz.Négy legjobb barát fog összetörni a testvérük elvesztése miatt.Millió directioner fog kiborulni,és hülyeséget csinálni.A szülei belefognak betegedni az elvesztésébe,és a nővére is.És én?!Én mit fogok csinálni?Elvégre,ő volt aki Adam után újra boldogságot hozott az életembe,szerettem Őt,hiába megcsalt,akkor is szerettem.Sőt TALÁN,még most is szeretem.De nem,Harry nem halhat meg.Elvégre ő Harold Edward Styles,a One Direction göndör hajú,smaragzöld szemű,gödröcskés kisfiúja,akit lányok milliói imádnak.Szorosan öleltem magamhoz Louist,aki a hátamat simogattak és nyugtatott.Hiába nem akartam kimutatni az érzelmeim,nem tudtam visszafogni magam.Szaggatottan lélegeztem,és próbáltam megnyugodni,ami Louis közelségétől elég hamar sikerült.Kibújtam Lou ölelő karjai közül,és letöröltem a könnyeim.
-Pakolnom kéne,ugyanis ha visszaakarunk menni Londonba a cuccaim is kellenek!-mosolyodtam el,Louis pedig érdekesen nézett.
-Ez akkor azt jelenti,hogy visszajössz velünk?-kérdezte,és majdnem elszállt örömében.
-Igen Tommo,azt jelenti..-mondtam,ő pedig magához ölelt és megforgatott a levegőben.Pár perc után letett,én pedig a szobám felé kezdtem húzni.Előkotortam a bőröndöm az ágy alól és elkezdtem pakolni.Louis az ágyamon ülve figyelte,ahogy gondosan behajtogatok minden ruhadarabot a bőröndbe,majd felállok és behajigálok minden mást.Éppen a tusfürdőm tettem be a cuccaim közé,amikor két kéz fonódott a derekam köré.Szembe fordultam a támadómmal,aki egy csókkal díjazta a tevékenységem.
-Bella,lennél a barátnőm?-kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.Megforgattam a szemeim,és egy puszit nyomtam az arcára.
-Ezer örömmel!-mondtam és megcsókoltam az újdon sült barátomat.
-Ez esetben,nem Londonba megyünk!-mondta egy sejtelmes mosollyal az arcán.Kíváncsian fürkésztem az arcát,de semmi jelét nem adta annak,hogy folytatná a mondatot.
-Akkor hová?-kérdeztem kíváncsian.Louis egy puszit nyomott az orrom hegyére,és visszaült az ágyra.
-Bemegyünk Londonba,hazavisszük a cuccaid.Ott maradunk egy éjszakára,aztán indulunk tovább.Nyugalom Bells,majd megtudod hogy hová megyünk!-mondta és elvigyorodott.Megforgattam a szemem,és tovább pakoltam a bőröndöm.10 perc után kíváncsian ültem le Tommo mellé,aki intenzíven twitterezett.Rám mosolygott és írni kezdett egy tweetet.Leírta és kiposztolta.Tudtam,hogy a média ezen fog mostantól csámcsogni,és hogy innentől kezdve millió fenyegető levél fog érkezni a twitteremre.De valami miatt mégis úgy éreztem,hogy Louis megfog védeni...mindenáron.
@Louis_Tomlinson : sajnálom drága directionerek,de mostantól nem vagyok szingli..@BellaJonhson szeretlek kicsim!:) xx
Hi drágáim!:D
Meghoztam az új részt,remélem tetszeni fog.
Nekem nem tetszik,szerintem ritka szar..:/
Sajnálom kicsit csúsztam vele,de sok dolgom volt a héten.
btw.: felvettek álmaim sulijába*-*
no rizsa,itt a rész!:D
puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx
(Bella szemszöge)
Óvatosan nyitottam ki a szemeimet,és néztem körbe az ismeretlen szobában.Sophie mellettem ült az ágyon és aggódva nézett.Felültem,majd a lényegre tértem.
-Hol vagyunk?-kérdeztem.
-Egy szállodában,de nem hiszem hogy sokáig itt maradunk,mert
visszamegyünk Londonba!-mondta.Értetlenül néztem rá,ugyan is én nem akartam visszamenni Londonba.
-Én nem megyek vissza Londonba!-mondtam.Sophie összevont szemöldökkel bámult,én pedig folytattam.-Tudom,hogy Harry kómában van,de én nem tudok mit csinálni.Te nyugodtan visszamehetsz,én nem akarok!-kiáltottam,majd felálltam az ágyról és öltözködni kezdtem.-Elmegyek sétálni!-szóltam vissza az ajtóból,majd kiléptem.
*10 perccel később*
A telefonommal a kezembe ültem le az egyik padra és kezdtem el twitterezni.Apró mosollyal az arcomon tekergettem a kezdőlapot,egészen addig a kiírásig.
@Louis_Tomlinson kérlek directionerek küldjetek sok energiát és szeretet @Harry_Styles-nak...kómában van...drukkoljatok,hogy felébredjen..xx
Könnyes szemmel tekertem tovább és olvastam a fiúk tweetjeit.
@NiallOfficial egy szörnyű trauma :'(
Kinyomtam a twittert és elraktam a telefonom.Felálltam a padról és sétálni kezdtem.Szörnyű volt belegondolni abba,hogy Harry most egy kórházi ágyon fekszik,kómában.De még se mehettem vissza Londonba,nem nézhettem szembe Eleanorral.Nem álltam rá készen.
(Zayn szemszöge)
Idegesen tárcsáztam Sophiet,ugyanis nem értettem az üzenetét.Mi az hogy Bella nem akar visszajönni?
-Sophie beszéld meg vele,hogy gyertek vissza..vagy mond meg hogy merre vagytok!-kértem.
-Zayn,nem mondhatom meg hogy hol vagyunk...nem tudom rávenni.És nem akarom kényszeríteni..-mondta.Tudtam,hogy Bella makacs,de valahogy rá kellett vennünk.
-Louis kiborult,Niall alig eszik,Liam bezárkózott a szobájába,én pedig egyfolytában cigizek...Sophie,gyertek vissza!-könyörögtem.A szemeim megteltek könnyekkel.Szükségem volt a barátnőmre.
-Zayn,én tudod hogy visszamennék,de Bella is kivan borulva..nem hagyhatom magára!-motyogta.Igaza volt,Bellának nem volt senkije,nekem pedig itt voltak a srácok.
-Rendben,most leraklak...szeretlek,vigyázz magadra!-mondtam.
-Én is szeretlek Malik!-suttogta.Elmosolyodtam és leraktam a telefont.Felálltam a fotelból és az elemeltre sétáltam.Louis szobája előtt megállva,ráébredtem arra,hogy neki van a legnagyobb szüksége társaságra.Benyitottam a szobájába és oda sétáltam hozzá.Kipirosodott szemekkel nézett rám,és újra sírni kezdett.Magamhoz szorítottam és simogatni kezdtem a hátát.
*3 hónap múlva*
(Bella szemszöge)
Eltelt 3 hosszú hónap.A fiúkkal azóta sem beszéltem,nem akarok róluk semmit se tudni.Lezártam magamban azt a fejezetet,és tovább léptem.Nem tudom hogy mi van Louisval,Liammel,Niallel,Zaynnel vagy Harryvel.Sophie még mostanság is beszél velük,de nem közli velem a híreket.Tudja,hogy rosszul érint.
3 hónapja tartózkodunk Budapesten,egy takaros kis kertes házban...egyszerűen gyönyörű.Nem túl nagy,de nem is olyan kicsi.Pont nekünk való.Tökéletes.
Már beilleszkedtünk és dolgozunk is.Sophie egy kisboltban eladó,én pedig egy étteremben pincérkedem.Nem olyan rossz állás,de nem is a legjobb.
Napsütötte délután volt,Sophieval pedig úgy döntöttünk,hogy csinálunk pár képet és feldobjuk twitterre.Előkaptam a mobilom és lefotóztam Sophiet.
@BellaJonhson : @SophieMohn egy átlagos nap (:
Sophie kikapta a telefont a kezemből majd lefotózott.
@SophieMohn: @BellaJohnson emlékeek :D
-Bella,én szeretnék vissza menni Londonba!-mondta.Felkaptam a fejem és érdekes néztem a barátnőmre.Nem értettem,ez most hogy jött ide.
-Miért?-kérdeztem.
-Hiányzik Zayn,és a többiek is.-mondta.Elmosolyodtam és bólintottam egyet.
-Figyelj nyugodtan menj vissza,most már el leszek egyedül is.Hálás vagyok,hogy itt maradtál velem,de tudom hogy hiányzik neked Zayn és London,szóval megértelek!-mondtam.Sophie elmosolyodott és szorosan magához ölelt.Igaza volt,neki Londonban a helye és nem mellettem.De mi lenne akkor ha én is visszamennék?Képes lennék a fiúk szemébe nézni?
-Akkor most hazamennék pakolni..-mondta.
-Rendben segítek!-kiáltottam.Sophiet karon ragadtam és húzni kezdtem a lakásunk felé.5 perc után haza is értünk,és elkezdtünk pakolni.Már a bőrönd felénél jártunk,amikor csengettek.
-Kinyitoom!-kiáltottam és az ajtóhoz sétáltam,majd elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót.A szemem a háromszorosára nőtt,a szívem pedig vad kalapálásba kezdett.Az ajtónkba két olyan személy állt,akit soha nem hittem volna.
-Bells...
Hi drágáim!:D
Hoztam nektek részt,és nem mondok róla véleményt.
Komizzatok!:D
puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx
(Louis szemszöge)
Sophie elrohanás után mindannyian magunkba süllyedve ültünk a nappaliban.Mindenki csak annyit tudott,amit Bella a levélben leírt,viszont én tudtam mindent.Tudtam,hogy miért megy el.Neki erre volt szüksége,nekem pedig rá.Rosszul éreztem magam,elakartam venni a legjobb barátom szerelmét,miközben nekem itt volt Eleanor.A csodálatos,kedves és megértő Eleanor,aki iránt már nem éreztem ugyanazt.Rémisztő dolog volt.
-Írjunk neki twitteren!-Zayn hangja törte meg a kínos csendet.Mindannyian rá néztünk,ő pedig elmosolyodott.
-Jó ötlet,talán Bella még reagál nekünk,bár kitudja lehet hogy vissza sem ír.Mondjuk megpróbálhatnánk felhívni őket..-suttogta Niall.Nem is tűnt olyan rossz ötletnek,egy próbát mindenképp megért.Felálltam a kanapéról és Bella szobájába mentem.Nem érdekelt,hogy a többiek értetlenül néztek rám,meg kellett próbálnom.Előkotortam a zsebemből a telefont és tárcsáztam Bellát.Reménykedtem benne,hogy felveszi.Már nem maradt más,csak a remény.Kicsöng,kicsöng,kicsöng és...
-Igen Louis,mit szeretnél?-kérdezte.
-Bella...-motyogtam,és leültem az ágyra.Nem hittem volna,hogy felveszi,azt hittem soha többé nem akar rólunk hallani,de tévedtem.
-Igen én vagyok,mit szeretnél?-kérdezte még egyszer.
-Gyere vissza,kérlek.Harry kiborult,mindenki magába roskadva ül a nappaliban.Szeretünk Bells!-mondtam.Hallottam ahogy Bella a vonal végén beszívja a levegőt,majd szaggatottan kifújja.
-Lou,ezt már eldöntöttem.Nem megyek vissza Londonba,nem ártok többet nektek.Ez az utolsó hogy twitteren reagáltam,vagy éppen felvettem a telefont.Jó lesz nekem ott ahol vagyok.Mélyen megsebeztelek téged és Harryt is....de most már lényegtelen.Te maradj együtt Eleanorral,Harry pedig majd talál magának egy újabb barátnőt,akivel boldog lesz.Viszont most leteszlek,a gépünk mindjárt leszáll.Sajnálom Tommo,de így lesz mindenkinek a legjobb.A sebek idővel begyógyulnak...Vigyázz magadra!-mondta,és lecsapta a telefont.Könnyes szemmel meredtem magam elé.Miért csinálja ezt velem?Szeretem,miért nem fogja fel?
-Louis..-Eleanor a szoba ajtóban állt és szomorúan nézett rám.
-Mond!-nyögtem.Eleanor szemei fájdalmasan csillogtak.Megbántottam.
-Figyelj!Tudom,hogy valamit titkolsz előlem....mond el!Talán tudok segíteni...-mondta.Nagy lelki erő kellett ahhoz,hogy visszatartsam a kikívánkozó ordibálást.
-Eleanor,ebben nem tudsz segíteni!-minden egyes szót külön kiemeltem,és figyeltem a reakciót.El könnyes szemmel nézett rám,de nem tudott érdekelni.El kellett mondanom neki,mindent.-Megcsaltalak!-mondtam.Eleanor szomorúan nézett rám,könnyeit próbálta visszatartani.
-Kivel?-szipogta.Felálltam az ágyról és közelebb sétáltam hozzá.
-Bellával!-mondtam.Eleanor felemelte a kezét és pofon vágott.Megértettem,jogosan csinálta.
-Louis...-kezdte,de a sírástól elcsuklott a hangja.Teste remegett az elfojtott sírástól.
-Sajnálom Eleanor,beleszerettem....nem így akartam!-mondtam.El bólintott,majd kifordult a szobából.Sajnáltam szegényt lányt,de ennek meg kellett történnie.
Eleanor tud rólunk.El mondtam neki,sajnálom Bella!...Louisxx
Elküldtem az üzenetet és leballagtam a nappaliba.Mindenki csodálkozva nézett rám.Gondolom nem értették Eleanor kirohanását.
-Mi történt odafent Louis?-kérdezte Niall.Bólintottam egy minimálisat,amitől Niall egyből megvilágosodott.Tudta mi történt.
-Elmondtam Eleanornak az igazat,szakítottunk!-mondtam.A fiúk szörnyülködve néztek rám,de nem érdekelt.
-Milyen igazat?Miért szakítottatok?-Liam hitetlenkedve nézett rám,Zayn pedig teljesen elhűlt.
-Megcsaltam,szerelmes vagyok Bellába!-mondtam.Liam kezéből kiesett a telefonja,Zayn pedig fal fehér arccal bámult rám.
-Szóval ezért ment el Bella,mert szerelmes volt beléd és Harrybe is.-mondta Liam.
-Jól gondolod Liam.Így van az egész!-mondtam,majd leültem a kanapéra és néztem a srácokat.
-Sajnálom Tommo..-motyogta Niall.Megráztam a fejem,ő pedig elmosolyodott.Pár perc után a telefonom jellegzetes csörgése zengte be a szobát.Elővettem a zsebemből és felvettem.
-Igen tessék,Louis Tomlinson!-szóltam bele.
-Jó napot,a kórházból telefonálok,a barátjukat Harry Stylest nem rég szállították be,betudnának jönni?-kérdezte.Harry neve hallatán éreztem,ahogy fokozatos lesápadok.A fiúk aggódva néztek rám.
-Persze,máris indulunk!-mondtam és kinyomtam a telefont.A fiúk aggódva néztek rám,de én képtelen voltam megszólalni.
-Louis,mi történt?Fal fehér vagy,mondj már valamit!-kiáltotta Liam.Vettem egy mély levegőt,majd nagy nehezen kinyögtem.
-Harry kórházban van..-suttogtam.A fiúk abban a pillanatban lesápadtak,de Liam kezelte a helyzetet.
-Nyomás a kórházba!-kiáltotta.
*10 perccel később*
Idegesen mászkáltunk a folyóson és vártuk a mindent megmentő választ,miszerint Harrynek nincs semmi komoly baja.A nővér szerint egy buliban esett össze és verte be a fejét,és azóta eszméletlen.Remélem semmi baja sem lesz.
-Maguk Harry Styles hozzátartozói?-kérdezte egy magas,szemüveges alak.
-Igen!-mondta Liam és árgus szemmel figyelte a doktor minden mozdulatát,és szavát.
-Nos a barátjuk elég sok alkoholt fogyasztott,amitől elesett és beverte a fejét.Eddig nem tért magához,ezért elvégeztünk pár vizsgálatot,ami kimutatta,hogy Mr.Styles-nak súlyos fejsérülése van,aminek következtében kómába esett.-mondta.Éreztem,ahogy az arcom verejtékezni kezd,és folyamatosan sápad.Megtántorodtam és lecsúsztam a földre.Nem ez nem lehet igaz,Harryvel nem történhet ilyen.
-Mikor ébred fel?-suttogta Niall,aki hasonlóképpen a földre csúszva próbálta feldolgozni a hallottakat.
-Nem tudjuk,mindenesetre 1-2 hónap,de lehet akár fél év is!-mondta.A fél év hallatára Niallből kitört a sírás,Zayn pedig hangosan zihálni kezdett,majd elrohant.Liam megindult utána,de félúton vissza fordult és rám nézett.A földön ülve próbáltam felfogni,hogy akár fél évig nem láthatom Harry mosolygós arcát és zöld szemeit.Fel kellett hívnom Bellát.
-Liam..-suttogtam,ő pedig rám emelte könnyes szemét.
-Mi az?-kérdezte.
-Fel kell hívnunk Belláékat..-motyogtam.Niall Bella nevére felkapta a fejét és bólintott egy óvatosat,majd Liam is.Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számot.Reménykedtem,hogy most felveszi.Muszáj volt vele beszélnem.
-Louis,kérlek!Megmondtam hogy ne hívj!-mondta.Halványan elmosolyodtam,majd belekezdtem.
-Bella...-kezdtem,de nem tudtam befejezni.Elcsuklott a hangom és sírni kezdtem.Most fogtam fel igazán,hogy mi történt.Basszus a legjobb barátom kómába esett.
(Bella szemszöge)
A gépünk éppen leszálló félben volt,amikor a telefonom megszólalt.Szinte biztos voltam abban,hogy Louis hív és nem is tévedtem.Nézegettem egy kicsit,még a telefont majd valamilyen oknál fogva felvettem.
-Louis kérlek!Megmondtam,hogy ne hívj!-mondtam.Éreztem,hogy Louis most elmosolyodik,majd vett egy nagy levegőt és megszólalt.
-Bella...-kezdte,de a hangja elcsuklott és sírni kezdett.Megijedtem.Valami rossz történt.
-Louis,mi történt?-kérdeztem.Sophie figyelmesen nézett rám,én pedig hallgattam Louis folyamatos sírását.
-Bella,vissza kell jönnötök!-Niall szipogós hangja,végképp megrémített.
-Niall mi a franc történt?-visítottam.Nem érdekelt,hogy egy repülőn ülök és rajtam kívül még több ember van.
-Harry kórházban van.....szúval,ő kómába esett..-motyogta.A telefon kiesett a kezemből és éreztem,hogy alig kapok levegőt.A szemeim bekönnyesedtek és a levegőm is elfogyott.Ziháltan kapkodtam levegő után,és próbáltam kontrollálni az érzelmeim.De nem sikerült,hangos sírásba kezdtem.Sophie rémülten nézett rám és kezdett el rázogatni.
-Bella,mi történt?-kérdezte.
-Harry kómában van!-nyögtem,majd minden elsötétült.
~A tény,miszerint az a fiú akit mindennél jobban szeretsz,kómába esik rosszul érint.Nem láthatod többé a mosolygós arcát,a gödröcskét,a smaragzöld szemeit,a kaján vigyort az arcán.Nem fogom érezni a közelségét,nem fogom hallani a hangját.Talán soha nem is látom.Mi van akkor ha fel sem ébred?~
