*2.ÉVAD* 51.fejezet~Mi történt?

Hi babies!:)
köszönöm a komikat,imádlak benneteket:)
remélem örültök a résznek,és komiztok:D
5 KOMI UTÁN ÚJ RÉSZ!
puszii:Krisztii 
Jó olvasást!xx


(Bella szemszöge)

Vártam a felszállást,de még is rossz érzéssel töltött el a tudat,hogy elmegyek Londonból.Szerettem Londont,mindig is ez volt az álmom,hogy kiköltözök és most saját döntés alapján hazautazom.Hihetetlen.Az álmélkodásom a telefonom zavarta meg,amit gyorsan előkapartam a táskámból és megnéztem,hogy ki hív.Sophie arca mosolygott rám,amitől elszomorodtam.De mégis úgy döntöttem,hogy felveszem.
-Igen tessék!-szóltam bele.
-Bella,szállj le a Budapestre tartó gépről,a reptér felé igyekszem.Szállj le és mindent elmagyarázok,egyedül jövök!-mondta és sürgetően várta a válaszom.Semmit se értettem,de engedelmeskedtem neki.Felálltam az ülésből és leszálltam a repülőről.Hitetlenkedve néztem körül és pillantottam meg Sophiet a bőröndjeivel.Átvágta magát a tömegen és hozzám rohant.
-Mindjárt felszállok a gépre veled együtt,csak becsekkolok!-mondta és elrohant.Pár perc múlva karon ragadott és a repülőre tuszkolt vissza.
-Na mesélj!Mi ez az egész Sophie?-kérdeztem.Sophie elmosolyodott és belekezdett a mesélésbe.
-Szóval,nem hiszem hogy egyedül szeretnél vissza menni,ezért jövök veled haza.Onnan tudom,hogy Pestre mész,mert Harry elmondta.Nyugalom senki se tudja,hogy hova utazol..Harry tartani fogja a száját,de áruld el nekem.Kivel csaltad meg Harryt és miért?-a mondandója végére szigorúan a szemembe nézett és várta a válaszom.Bíznom kellett Sophie-ban,el kellett neki mondanom az igazat.
-Beleszerettem abba a fiúba,nem gondoltuk át,hogy mit cselekszünk.Csak csókolóztunk és tudom,hogy már ez is épp elég abszurd,de nem akartuk.Louisval csaltam meg..-suttogtam megadón.Sophie még levegőt is elfelejtett venni,és egyenesen a szemembe bámult.
-Te beleszerettél Louisba?De hisz neki ott van Eleanor,és azt hittem neked ők az igazi álompár..Bella hogy történt?-kérdezte,és a gép abban a pillanatban felszállt.
-Sophie,én sem tudom..ezért kell eljönnöm onnan.Nem akarom elrontani a barátságuk.Louis már azt tervezte,hogy szakít Eleanorral,miattam.Ez szörnyű,én nem akarom hogy szakítsanak.Nem tudom mi ütött belénk,de ennek most már vége.Soha többé nem megyek vissza Londonba.Te visszamehetsz nyugodtan,elvégre neked ott van Zayn,én pedig itthon maradok.Majd néha meglátogatlak,vagy te engem!De kérlek szépen,ne beszéljünk többet a fiúkról..ezért jöttem el.-mondtam.Sophie bólintott és előkapta a telefonját.
-Rendben Bells,akkor most hazamegyünk és kiveszünk Pesten egy lakást.De arra számíts,hogy a directionerek eléggé ismernek már minket!-mondta,én pedig bólintottam egy hatalmasat.Pontosan ettől félek,a rajongóktól.Akik szerettek,és akik utáltak.De megnyugodhatnak,soha többé nem kerülök a fiúk közelébe.Előkaptam a telefonom és felléptem twitterre.Pont úgy volt,ahogy sejtettem.A kiírásom alá az összes fiú hozzászólt.Még utoljára.

@Real_Liam_Payne : @BellaJonhson nem értem a döntésed,de ha neked így jobb,akkor nosza rajta!Kicsilány,majd értesítelek mindenről,már ha akarsz rólunk hallani.Nyugalom,még mindig a barátunk vagy :)

@NiallOfficial : @BellaJonhson remélem hamar észhez térsz és visszajössz hozzánk.Sajnálok mindent..xx

@EleanorJCalder : @BellaJonhson nem értelek téged..

@Louis_Tomlinson : @BellaJonhson miért?

Louis ebben az egy szavában,több fájdalom volt,mintha egy egész regényt írt volna.Mélységesen megsebeztem,és ezt sehogy se tudtam helyrehozni.

@BellaJonhson : @Louis_Tomlinson idővel könnyebb lesz...sajnálom..

Tovább nézelődtem,és megláttam Harry kiírását is.Talán az összes közül ez volt a legrosszabb,a legfájdalmasab.

@Harry_Styles: @BellaJonhson nélküled semmi se lesz ugyan olyan..nem gátollak meg,mert sokkal jobban szeretlek mint hinnéd...egyszer majd együtt leszünk,hiszen nekünk együtt kell lennünk....mindig is te leszel az igaz szerelmem.:) <3 xx

Tovább görgettem és próbáltam nem tudomást venni a fiúkról,de képtelenség volt.Szinte mindegyik második tweet tőlük jött.Rossz volt látni,fájdalmas volt.

@SophieMohn : @BellaJonhson ketten együtt :) te vagy a legjobb barátnőm,mindig melletted állok :) 

Elmosolyodtam és megöleltem a mellettem ülő lányt.
-Köszönöm!-mondtam.
-Ezt nem kell köszönnöd!-mondta és tovább kockult.Egy aranyos tweet jelent meg előttem,amit muszáj volt RT-znem.

@SophieMohn :@zaynmalik nyugalom,jól vagyok..szeretlek!:) ígérem hamarosan beszélünk <3

Ők boldogok,nekik összejött.Gyönyörű pár lett belőlük,amit nem bánok.



(Harry szemszöge)

Bulizás.Pia.Részegség.Megoldás.

Sorra ugrottak fel a szemem előtt különböző képek,hogy mit is kéne csinálnom.De mindegyikben ugyanaz a terv.Részegre inni magam és elfelejteni mindent a külvilágból.Sietve indultam meg a legközelebbi buli helyszíne felé,ahova hivatalosak voltunk...Bellával.Gyorsan kivertem ezt a nevet a fejemből,és tovább mentem.
-Harry,jó hogy itt vagy!-vigyorgott a képembe Lexi.A lány láttán emlékek ezrei kezdtek az agyamban cikázni,mégis az egyik megragadt a szemem előtt.Bella kirohan a házból,és öngyilkos lesz.Minden Lexi hibája.Ha nem csalom meg Bellát,akkor ő sem csal meg.Minden tökéletes lenne köztünk.
Dühösen meredtem az előttem álló lányra,aki szemmel láthatólag nagyon szeretett volna újra rám mászni.
-Nem miattad jöttem!Bulizni akarok,és nem veled!Örülnék,ha nem jönnél az este folyamán a közelembe!-sziszegtem és a bárpulthoz igyekeztem.Rendeltem magamnak pár pohár koktél,whiskyt és vodkát.A szeszes italok pillanatok alatt elvégezték a feladatukat.Nem éreztem fájdalmat,csak a részegséget.Ez volt a célom,ki akartam verni a fejemből minden rosszat.Hangosan beszélve mentem közelebb a táncparketthez,ahol felkértem egy lányt,aki minden bizonnyal nem Lexi volt.Megkönnyebbültem és táncolni kezdtem a lánnyal.A tánc ugyan nem tartott sokáig,hiszen eszembe jutott egy név.Bella.Ő is táncolt,az volt az élete...Innom kell.A bárpulthoz sétáltam és kértem mindenből egy pohárral.10 perc után már magamon kívül voltam,semmit se tudtam magamról.Nem tudtam a nevem,a korom azt,hogy hol lakom.Jól éreztem magam.bár ez nem tartott olyan sokáig mint gondoltam.Ügyetlenül,támolyogva mentem vissza a lányhoz akit ott hagytam,de persze ez sem sült el olyan jól.A két lábam összeakadt,én pedig a padló felé kezdtem közelíteni.Az asztal sarka vészesen közel volt a fejemhez.Hallottam ahogy hangos csattanással a földre esem és beverem a fejem,aztán minden elsötétül.

Meghaltam?Mi történt?Sötét van,nem látok semmit.Vagyis akkor meghaltam.Beleőrültem volna,hogy Bella elhagyott?Vagy egy diliházban vagyok?És magammal beszélek?Mi a franc történt velem Harry Stylessal?Elmentek hazulról?Hol vannak a többiek?Vagy csak én őrültem meg?Hihetetlen.Vagy talán agyamra ment a sok pia,és most józanodom.Vagy talán tényleg meghaltam.Azért nem hittem volna,hogy a halál ennyire,unalmas.Borzasztó.De azért rémisztő is...Harry Styles a One Direction göndör hajú szépfiúja meghalt.Mi lesz így a bandával?Mit fognak a többiek kezdeni?És a rajongók?És Bella?

*2.ÉVAD* 50.fejezet~Elment

Sziasztok drágáim!:)

Köszönöm az előző részhez kapott komikat,hihetetlenek vagytok:)

Köszönöm a biztató szavakat,de örülnék ha kicsit kifejtenétek a véleményetek a blogról!:)

5 KOMI UTÁN ÚJ RÉSZ!

Nem is rizsázok,itt a rész:P

puszii:Krisztii 

Jó olvasást!xx

(Harry szemszöge)

Ott álltam az ajtóban és bámultam a lányt.A lányt akit mindennél jobban szerettem,Őt aki alig egy órája kidobott.Bőrönddel a kezében,és egy repülőjegyet szorongatva állt velem szembe.Próbálta a repülőjegyet eltakarni előlem,de akkor is láttam,hogy mi van ráírva.Budapest.

-Te meg hová mész?-kérdeztem.Nem akartam hogy tudja,hogy észrevettem.Tudtam,hogy nem akarja nagy dobra,de mégis fájt hogy egy szó nélkül el akar menni.

-Sajnálom Harry,így lesz mindenkinek a legjobb!-suttogta,és elhaladt mellettem.Utána akartam menni,de a makacsságom felül kerekedett a többi érzelmeimen.Egy helyben állva figyeltem,ahogy Bella fog egy taxit és beül.Könnyes szemmel néztem a taxi után,ami nem sokat várakozott,gyorsan megindult,és elvitte a szerelmem.

Álltam még egy pár percig,aztán bementem a házba és Bella szobájába indultam.Szomorúan néztem körbe a szobába,ahol most minden olyan üres volt.Elment,és talán soha többé nem jön vissza.Leültem az ágyra és sírni kezdtem.Én a híres-neves Harold Styles,sírt.Itt hagyott a szerelmem,elment.Valamit tennem kellett,nem akartam érezni ezt a fájdalmat.A szívemet mintha kettétépték volna,és az egyik felét elvitték volna.Igen,pontosan így volt.Bella magával vitte a fél életem.Igaza volt,jobb lesz így mindenkinek,csak nekem nem.Inkább maradt volna itt,és maradtam volna vele,még akkor is hogy ha megcsalt,mintsem hogy azt se tudjam,hogy láthatom-e valaha.Előkotortam a mobilom a zsebemből és írni kezdtem.

Bella.Gyere vissza,könyörgöm.Megbocsájtom,mindent elrendezünk.Ne csináld ezt velem,én még mindig szeretlek..Harold.xx

Elküldtem,és a telefont elhajítottam.Semmi se érdekelt,semmit se akartam csak elfelejteni ezt a fájdalmat.Boldog akartam lenni azzal a lánnyal,aki már a reptéren lehetett.Menj utána!A belső hang az agyamban megszólalt,de nem mehettem utána.Túlságosan hülye voltam.

(Louis szemszöge)

Céltalanul bolyongtam a Temzénél.Nem akartam senkivel se találkozni.Gondolkoznom kellett.Ha tovább látom együtt Harryt és Bellát,akkor megbolondulok.De igaza van Bellsnek,Harry a testvérem,nem okozhatok neki ekkora fájdalmat.Eleanor pedig össze roppanna,nem lehet ilyen önző,hogy csak magamra gondoljak.Csendben kell szenvednem,semmi jelét nem szabad mutatnom annak,hogy bármit érzek Bella iránt,barátságon kívül.

(Bella szemszöge)

A reptéren álltam amikor a telefonom rezegni kezdett.Elővettem és könnyekkel küszködve olvastam Harry üzenetét.

Sajnálom,így mindenkinek jobb lesz..idővel könnyebb lesz.Bella.xx

Elküldtem és elsüllyesztettem a mobilom a táskámba.

-Kérjük a Budapestre tartó utasokat,kezdjék meg a beszállást!-a hangosbemondó hangja belengte az egész repteret.Felkaptam a csomagjaim és elindultam csekkolni.Leadtam a bőröndjeim és átestem a vizsgálaton.Egy mosoly kíséretében szálltam be a repülőre és ültem le a helyemre.Előkotortam a telefonom és tweeteltem egy utolsót,innen Londonból.

@BellaJonhson köszönök mindent London!:) Sok kedves embert ismerhettem meg,de azt hiszem innen is tovább állok. xx

Kiírtam és le is léptem twitterről.Nem akartam,hogy bárki is gyanakodni kezdjen,de tudtam hogy a fiúk nem fogják szó nélkül hagyni.

(Sophie szemszöge)

Hazafele igyekeztünk a kórházból,ahol a doktor közölte velünk,hogy Bella saját felelősségre hazajött.Liam vezetett mi pedig a hátsó ülésen ülve próbáltunk elérni,Louist és Harryt.Eleanor nagy nehezen elérte Louist,aki azt ígérte,hogy egyből indul hozzánk.Harryt még mindig nem tudtuk elérni,de betudtuk annak,hogy Bellával van valahol.Liam leparkolt a ház előtt,mi pedig kiugrottunk.Beléptünk a házba és kiáltozni kezdtünk.

-Bella,Harry!-kiáltottam,és a következő percben lábdobogást hallottunk.Harry kisírt szemmel,kótyagosan jött le a lépcsőn.Ránk nézett,majd a nappali felé mutatott.Mindannyian kíváncsiak követtük és vártuk,hogy megszólaljon.

-Louis,hol van?-kérdezte,de abban a pillanatban csapódott az ajtó és Louis ugrott be rajta.Harryre nézett és lesápadt.Nem értettem ezt a viselkedést,de nem is érdekelt.

-Harry,mi történt?-kérdezte Niall.Harry elővett egy borítékot és a kezembe nyomta.

-Olvasd fel Sophie!-suttogta.Kiszedtem a levelet a borítékból és olvasni kezdtem.

-Srácok és Lányok!Sajnálom,elég régimódi a levél írás,de ez most megfelelőnek tűnik.Sajnálom,hogy ebben a levélben kell elbúcsúznom tőletek,ne haragudjatok.

Elutazom,elmegyek Londonból,és sajnálom de nem mondom meg,hogy hová.Nem akarok még többet ártani nektek,elég volt így is.
Zayn,vigyázz a barátnőmre és becsüld meg,elvégre nem mindenhol találsz egy ilyen csodabogarat.
Sophie,ne aggódj miattam,biztonságos helyre megyek.Ne csinálj butaságot,légy boldog Malikkal!
Liam,köszönöm szépen,csak ügyesen,nem kell az én segítségem,egyedül is megoldod.Nyugalom köztünk marad.
Niall,senkinek se mond el.. Bízom benned,maradj mindig ilyen önfeledten vidám és kajás.Egyél sokat,nem akarom hogy legközelebb mikor visszajövök egy csont vékony srác fogadjon.
Eleanor,drága barátnőm!Vigyázz erre e répaimádó srácra,szeresd és legyetek boldogok!
Boo Bear,köszönök neked mindent és sajnálom,hogy olyan zűrösen váltunk el.Vigyázz a barátnődre,ne csinálj semmi hülyeséget.Gondolj meg minden lépést!Szeretlek,te vagy a legjobb barátom
Harry,sajnálok mindent.Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam neked.Találd meg azt a lányt,aki őszintén szeret és nem csak a pénzedért van veled.Légy vele boldog,elvégre kijár neked a boldogság.Szeretlek téged,de jobb így mindenkinek.Már túl sok fájdalmat okoztam neked/nektek.Egyszerűbb lesz nektek nélkülem.
Köszönök nektek mindent.
Millió puszi: Bella Amy Jonhson- olvastam hangosan,a végére viszont már elcsuklott a hangom és a sírásom próbáltam visszafojtani.Harry mit sem törődve velünk,bőgni kezdtek és káromkodni.Louis halálsápadt arccal nézett körbe-körbe,aztán a tekintete megakadt Niall-nél és le se vette róla a szemét.Niall szomorkásan nézett Louisra,majd rám.

-Harry miért ment el Bella?-kérdezte Liam és Harryre nézett.A göndör felkapta a fejét,majd válaszolt.

-Megcsalt engem...-suttogta.Louis arca a sápadtabbnál és sápadtabb lett,Niall pedig megfeszült.

-Kivel?-kérdeztem.Harry rám emelte a tekintetét és megrántotta a vállát.

-Azt mondta nem mondhatja el..elment Sophie!Itt hagyott..-kiáltotta és kiviharzott a nappaliból.Rá 2 percre a bejárati ajtó hangos csapódása jelezte,hogy Styles távozott a köreinkből.Mindannyian értetlenül néztünk egymásra és próbáltuk felfogni a tényeket.Gyorsan előkaptam a telefonom a zsebemből és tárcsázni kezdtem Harryt.

-Harry..kérdeznem kell valamit!-mondtam és felrohantam a szobámba.-Bella hova ment?-kérdeztem,és reménykedtem benne,hogy Harry csak ugyan tudja.

-Nem mondhatom el!-hallottam a vonal másik végén ahogy Harry megfeszül és próbál lehiggadni.

-Basszus Styles,azonnal mond meg!Tudom,hogy szereted Bellát,de utána kell mennem!Harry,visszahozom..kérlek!-kiáltottam.Harry kifújta a levegőt és megszólalt.

-Hazament!-mondta és pedig kinyomtam a telefont.Előkotortam a bőröndöm az ágy alól és pakolni kezdtem.Beledobáltam mindent ami a kezem közé kerültem,és reménykedtem hogy időbe utol érem.Felálltam a földről és magam  után húzva a bőröndöm elindultam a földszintre.

-Kicsim,mi ez a bőrönd?-kérdezte Zayn az ajtóban állva.Szemei aggodalmat tükröztek.

-Bella után megyek!-mondtam határozottan.Mindenki megkövülten állt,én pedig elindultam az ajtó felé.

-Sophie ne hagyj itt!Mond el,hogy hova mész!-Zayn könyörgő szemei visszarántottak és igézve nézett rám.

-Nem mondom el,hogy hova megyek.De ígérem visszajövök hozzád,Malik!De engedj,Bellának szüksége van rám.Szeretlek téged!-suttogtam és nyomtam egy csókot barátom arcára.Zayn bólintott egyet és elengedett,Hálásan rámosolyodtam és elindultam a reptér felé.

*2.ÉVAD* 49.fejezet~Döntés

Hahi!:)
Ti aztán hihetetlenek vagytok,egyből meglett az 5 komi,imádlak titeket:))
Először is köszönöm a 32 rendszeres olvasót,a majdnem 22.000 oldalmegtekintést,és a komizást:)
A részhez nagyon köszönöm a segítséget Grétii W.-nek és Húsvétinyuszinak:)
Nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni,az egyik kedves olvasónak és az egyik legjobb barátnőmnek: Szinti nagyon boldog szülinapot:')
KOMIZZATOK:D
ui.:remélem tetszeni fog.:P
puszii:Krisztii 
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Hátat fordítottam Niallnek és Bella szobájába igyekeztem.Döntöttem,vagyis nem teljesen.Meg kellett arról bizonyosodnom,hogy melyik a biztos út.Felsprinteltem a lépcsőn és teljes erővel beugrottam Bella szobájába.Bella amint meglátott mosolyra húzta a száját,és feljebb ült az ágyon.
-Louis..-mondta.Közelebb sétáltam az ágyhoz és belekezdtem a mondandómba.
-Bella,én elmondtam Niallnek mindent,azt ami New Yorkban történt és azt,hogy mit érzek irántad!Bella sajnálom,de már nem bírtam..én szeretlek téged,és utálom látni hogy Harryvel vagy..azt szeretném ha engem választanál.Én döntöttem és veled szeretnék lenni!-mondtam és megcsókoltam.Bella nem tiltakozott,készségesen visszacsókolt,de hamar elhúzódott és sajnálkozva a szemembe nézett.
-Louis,ez annyira nehéz.Én szeretlek téged,de Harryt is..ahogy a szavaidból kivettem te képes lennél eldobni El-t,de én nem tudom.Louis,nem csinálhatjuk ezt.Eleanor összetörne,és Harry is csalódna benned.Elvégre te vagy a legjobb barátja,a testvére..nem lehet.Most menj el kérlek!-mondta én pedig könnyes szemmel néztem a lányra.
-Bella,ne csináld ezt!Én szeretlek,nem bírom látni,hogy ha Harryvel vagy,fáj..-suttogtam.Bella szemei megteltek könnyekkel,de nem engedte azokat szabadlábra.
-Sajnálom Boo Bear,sose hittem volna,hogy ilyen helyzetbe kerülhetünk.Sose álmodtam arról,hogy ez megtörténik.Sajnálom,nem akartam ezt...Louis menj el kérlek!-motyogta.Az ajtó felé mutatott,én pedig hihetetlen sebességgel kiviharoztam rajta.
-Tomlinson!-hallottam,ahogy valaki a nevemet kiálltja,és azon nyomban megfordultam.Niall aggódó szemekkel nézett végig rajtam én pedig gyorsan megszólaltam.
-Nem úgy jött össze ahogy terveztem,kidobott...-szipogtam és kirontottam a kórházból.

(Bella szemszöge)

Sírógörccsel küszködve ültem az ágyban,és vártam hogy megnyíljon alattam a padló.Hogy lehettem ekkora idióta,hogy fájdalmat okoztam Neki?Ő csak belém szeretett,én pedig hülye módjára elküldtem...akkora idióta vagyok.
-Bella...-a hang irányába néztem és megláttam az ajtóban álló ír srácot.Tétován közelebb lépett,majd gyorsan közelebb ugrott hozzám és szorosan magához ölelt.Nyugtatásképpen a hátam kezdte simogatni,amitől eszembe jutott pár emlék,a mi egyetlen Tomlinsonunkról.Az emléktől még jobban rám tört a sírás,ami Niallt is megrémítette,de kötelességtudóan ölelt magához és csitítgatott.
-Bella,biztos hogy jól döntöttél?-kérdezte.Kibújtam a szorításából és mélyen a szemébe néztem.Többé-kevésbé voltam benne biztos,hogy megtudok szólalni,de egy próbát megért.
-Niall,én már döntöttem és,egyik választást sem úszom meg....behívod nekem Harryt?-kérdeztem.Niall bólintott egyet és búcsúzóul egy puszit nyomott a fejem búbjára.
A tervem már elkészült,tudtam hogy mit szeretnék.Nem tehettem ezt velük.Ha Harryvel maradok,akkor Louist bántom,ha pedig Louist választom akkor Harryt és Eleanort is megsebzem egy életre.

Harry 5 perc után már a szobámban állt és észveszejtően mosolygott.Meg kellett tennem.Ez volt az egyetlen választás,ami helyesnek mondható.
-Harry,beszélnünk kell!-kezdtem,ő pedig egyből megrémült.Leült mellém és erősen koncentrálva rám,figyelni kezdett.-Én nem így akartam,és nagyon sajnálom.Szeretlek téged,szerelmes vagyok beléd,de valami történt.Megszerettem valaki mást,sajnálom Harry,de megcsaltalak!-sóhajtottam.Harry arca a szavak hallatán fehéredett el,amitől eléggé megijedtem.
-Te megcsaltál engem?-kérdezte fojtott hangon.Szörnyű volt így látni,olyan volt mintha a szívembe egy tört döftek volna.Szemei könnyesedni kezdtek,teste pedig remegni kezdett.
-Meg....-suttogtam.Harry beszívta a levegőt és felpattant mellőlem.
-Csalódtam benned Bella Jonhson!De egyet árulj el nekem,ki volt az?-kérdezte és lehajolt az arcomhoz.
-Nem mondhatom el..-mondtam,ő pedig feltápászkodott.
-Miért?-nyögte fájdalmasan.A szemeimből hirtelen folyni kezdett a könny.Harry fájdalma ezerszer rosszabb volt,mint a saját fájdalmam.Minden szava,pillantása újabb lyukat ejtett a szívemen.Egy hárpia voltam,rosszabb mint Lexi.Gyűlöltem magam,egy szörnyeteg voltam.
-Harry..nem tudom,csak megtörtént..sajnálom!-makogtam.Harry bólintott és az ajtóhoz sétált,még mielőtt kilépett rám nézett.
-Nem így képzeltem a jövőnket!-mondta és kilépett az ajtón.Kimásztam az ágyból és az ajtóhoz sétáltam,szükségem volt információkra.
-Doktor úr!-szólítottam meg gyorsan az előttem álló doktort.Ő felkapta rám a tekintetét és kedvesen elmosolyodott.
-Miben segíthetek kisasszony?-kérdezte.Elmosolyodtam és ecsetelni kezdtem az ötletem.
-Saját felelősségre hazaszeretnék menni!-mondtam.Az orvos érdekesen nézett rám,én pedig kedvesen mosolyogtam.
-Rendbe,ahogy akarja.Megírom a zárójelentését!-mondta és bement az egyik szobába.Visszasétáltam a kórtermembe és öltözni kezdtem.Magamra kaptam egy egyszerű szürke pulcsit és egy rövid farmer nadrágot.A hajam lófarokba kötöttem és vártam a zárójelentésem,ami 10 perc után meg is érkezett.Megköszöntem és elköszöntem az orvostól.
Útközben tárcsáztam a repülőteret,ahol a legközelebbi Magyarországi repülőre foglaltam jegyet,amit készségesen kiküldtek a lakásomhoz.Otthon szerencsére senkit se találtam,így nyugodtan tudtam pakolni.Nem siettem,de nem is lazsáltam,nem akartam véletlenül se lebukni.A jegyem a rendelés után rá 1 órára érkezett meg,aminek kifejezetten örültem.Bedobáltam még a legfontosabb dolgaimat,és a bőröndömet kezdtem lecibálni a földszintre.Elővettem egy papírt és írni kezdtem a többieknek.

Srácok és Lányok!
Sajnálom,elég régimódi a levél írás,de ez most megfelelőnek tűnik.Sajnálom,hogy ebben a levélben kell elbúcsúznom tőletek,ne haragudjatok.
Elutazom,elmegyek Londonból,és sajnálom de nem mondom meg,hogy hová.Nem akarok még többet ártani nektek,elég volt így is.
Zayn,vigyázz a barátnőmre és becsüld meg,elvégre nem mindenhol találsz egy ilyen csodabogarat.
Sophie,ne aggódj miattam,biztonságos helyre megyek.Ne csinálj butaságot,légy boldog Malikkal!:)
Liam,köszönöm szépen,csak ügyesen,nem kell az én segítségem,egyedül is megoldod.Nyugalom köztünk marad.
Niall,senkinek se mond el..:) Bízom benned,maradj mindig ilyen önfeledten vidám és kajás.Egyél sokat,nem akarom hogy legközelebb mikor visszajövök egy csont vékony srác fogadjon.
Eleanor,drága barátnőm!:)Vigyázz erre e répaimádó srácra,szeresd és legyetek boldogok!:)
Boo Bear,köszönök neked mindent és sajnálom,hogy olyan "zűrösen" váltunk el.Vigyázz a barátnődre,ne csinálj semmi hülyeséget.Gondolj meg minden lépést!Szeretlek,te vagy a legjobb barátom:)
Harry,sajnálok mindent.Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam neked.Találd meg azt a lányt,aki őszintén szeret és nem csak a pénzedért van veled.Légy vele boldog,elvégre kijár neked a boldogság.Szeretlek téged,de jobb így mindenkinek.Már túl sok fájdalmat okoztam neked/nektek.Egyszerűbb lesz nektek nélkülem.
Köszönök nektek mindent.
Millió puszii: Bella Amy Jonhson

Összehajtogattam a levelet és gondosan becsomagoltam a borítékba.Utoljára hátra néztem az ajtóból és kiléptem a bejárati ajtón,ami előtt Harry Styles álldogált.
-Te meg hová mész?-kérdezte,és szemeit le nem vette volna a bőröndről és a kezemben levő jegyről.
-Sajnálom Harry,így lesz mindenkinek a legjobb!-mondtam és elmentem mellette.Gyorsan fogtam egy taxit és a reptér felé invitáltam.Az autóból visszapillantottam Harryre,aki megrökönyödve állt az ajtóban és nézett engem.Szemeim bekönnyesedtek,de nem engedtem meg magamnak hogy sírjak.Én döntöttem így,az ÉN DÖNTÉSEM volt.

*2.ÉVAD* 48.fejezet~Titok

Hello:')
Szörnyen rosszra sikeredett ez a rész...katasztrofális...
Köszönöm a komikat,az új rész 5(!!) komi után jön.SAJNÁLOM.
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Gyorsan fordultam meg,ahol szembe találtam a kihallgatómmal.
-Jól hallottam?-kérdezte,és csakugyan érdekelte a válaszom.Őszinte érdeklődéssel nézett szemeimbe,ahonnan reményeim szerinte semmit se tudott kiolvasni.-Louis!-sürgetett és egy lépéssel közelebb jött hozzám.
-Jól hallottad...-suttogtam erőtlenül,a fiú pedig még levegőt is elfelejtett venni.
-Tomlinson,de hát...-kezdte,de abban a pillanatban Eleanor sietett mellénk.
-Skacok,nekem most mennem kell...most hívtak,hogy lenne egy fotózásom!-mondta és kedvesen rám mosolygott.Karon ragadtam a barátnőmet,és az ajtó felé kezdtem húzni.
-Szívesen elkísérlek.-mondtam és egy csókot nyomtam az arcára.-Majd folytatjuk ezt a beszélgetést.-szóltam még oda a földbe gyökerezett lábú srácnak,majd elindultunk Eleanorral.Végig azon gondolkoztam,hogy vajon most mit kéne csinálnom.Elmondani mindent ami New Yorkban történt,vagy játszani a hülyét és mi van akkor ha Bellán számon kéri,habár kétlem hogy beleavatkozna,elvégre csak annyit tud,hogy én szeretem.


(Bella szemszöge)

Csendben nézelődtem a szobámba és vártam,hogy végre valaki bejöjjön hozzám,és boldogítson.És ez nem is maradt el sokáig,ugyanis Liam rontott be hozzám és felettébb izgatott állapotában volt.
-Kicsi lány!-mondta,amitől nekem emlékek ezrei kezdtek leperegni a szemem előtt.Apró mosollyal díjaztam az előbbi megszólalását.
-Liam.-mosolyogtam,ő pedig leült mellém az ágyra.
-Én még nem tettem neked szemrehányást,és nem is szeretnék.Örülök,hogy jól vagy és már nem vagy életveszélyes állapotba.De azért még is haragszom rád,hogy képes voltál ekkora őrültségre,azt hittem neked épp elméd van,de ezek szerint tévedtem...-mondta,de az utolsó szavaknál már önfeledten vigyorgott.
-Sajnálom Liam,nem így terveztem,sőt az igazat megvallva nem is terveztem el,csak cselekedtem..de soha többé nem csinálok ilyen meggondolatlanságot.-mondtam,ő pedig magához húzott.
-Nagyon megszerettünk az utóbbi időben,nem is értettem,hogy Harry hogy lehetett ilyen idióta..-mondta,én pedig csakugyan megkönnyeztem ezt a kedveskedő beszédet,amiből természetesen drága barátom se maradhatott ki.
-Tudjuk,hogy milyen Harry!-suttogtam és felnéztem Liamre,aki kedvesen mosolygott.-Na de mesélj,miújság van Daniellel?-kérdeztem,Liam arca pedig hirtelen felragyogott.
-Hát tudod,azon gondolkozom,hogy megkérném a kezét...de nem tudom,hogy hogyan és,hát szeretném ha segítenél nekem!-mondta sejtelmesen.Őrült vigyorgásba kezdtem,amint felfogtam a szavak jelentését.
-Liam,ez csodálatos..úristen..jaj,természetes hogy segítek..mond csak!-lelkesedtem az ötletért,hogy Liam és Danielle egybe kelljenek.
-Bella köszönöm!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra.-De ez még titok,nem szeretném ha rajtad kívül bárki is tudna erről az egészről.Még nem jött ez az ideje,hogy mindenki tudjon róla.-mondta,én pedig megtisztelve éreztem magam,hogy beavatott ebbe a titokba.
-Liam inkább én köszönöm,hogy bízol bennem,nyugalom senkinek se fogom elárulni!-motyogtam.


(Louis szemszöge)

Amint visszaértem a kórházba.egyből megpillantottam a végzetem.Ahogy ő is észrevett közelebb sétált hozzám,és megszólalt.
-Rendben Louis most már elmondhatnád ezt az egészet,mert ez így nekem eléggé gyanús.-mondta.Tudtam,hogy benne teljesen megbízhatok,ideje volt megtudnia valaki kívülállónak,hátha ő tudott segíteni.
-Oké,elmondok mindent...csak ne itt..-mondtam és a kijárat felé mutattam.Ő készségesen megindult én pedig követtem.Most vagy soha.
-Nos akkor hallgatlak!-nézett rám hatalmas kék szemeivel.Tudtam,hogy innen már nincs visszaút.
-Ígérd meg,hogy amit most elmondok neked soha senkinek se mondod el..Ígérd meg Niall Horan..-mondtam.
-Akkor ezek szerint,komoly dologról van szó.Megígérem Louis,esküszöm!-és csakugyan láttam,hogy komolyan gondolja.
-Szerelmes vagyok Bellába.New Yorkban majdnem megcsaltam Eleanort,csókolóztam vele..és majdnem le is feküdtünk de megszólalt a telefonom.Ő is szeret engem,de Harrybe is szerelmes...nem tudom Niall,hogy mi legyen.Annyira nagyon nehéz,én imádom Eleanort,de valamit érzek Bella iránt is,de ő annyira más.Én nem akarom megbántani Elt,és Harrynek se szeretnék rosszat,és tudom hogy Bella és Harry most megint összejöttek,hiszen ÉN mondtam neki,hogy bocsásson meg neki.De annyira rossz őket együtt látni...Niall,mit csináljak?-kiakadtam.Niall tehetetlenül nézett rám,és ahogy láttam nehezen talál szavakat.
-Louis,ez tényleg nagyon bonyolult...de erre csak egy dolgot tudok mondani,ha az elsőt igazán szeretted volna,akkor nem szerettél volna bele a másodikba!Döntened kell,mérlegeld a dolgokat,nem hiszem hogy Bella elhagyná Harryt,viszont téged Eleanor imád és ezt te is jól tudod.-mondta.Igaza volt,döntenem kellett,jól kellett döntenem.
-Tudom,hogy mit fogok csinálni..

*2.ÉVAD* 47.fejezet~Vallomások

Sziasztok!:)
Úristen,nagyon szégyenlem magam,hogy ilyen sokára hoztam a részt.
Nem mondok róla véleményt,ezt mondjátok el majd ti!:)
Köszönöm az eddig kapott komikat,imádlak titeket:)
Na itt is a rész,Komizzatok!:)
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Niall szemszöge)

-Niall....-amint meghallottam a nevem 180 fokos fordulatot vettem.Az ágyra néztem,ahol Bella apróra nyitott szemmel nézett engem.A szemeim megteltek        könnyekkel,és közelebb sétáltam hozzá.
-Bella..-suttogtam és megöleltem a lányt.-Hogy lehettél ilyen idióta?Miért kellett ezt csinálnod?Mindent megtudtatok volna beszélni Harryvel,vagy segítettem volna akár én is,sőt szerintem mindenki.-mondtam.Bella lesütötte a szemeit és a takarót kezdte fixírozni.
-Sajnálom Niall!-motyogta.-Tudom,hogy hülyeség volt,de akkor nem gondoltam semmire,csak arra hogy nekem elegem van ebből.-folytatta.Szemei csillogtak a könnyektől,de nem engedte azokat szabadjára.
-Szólok egy orvosnak hogy felébredtél és szerintem a többiek is beszeretnének jönni.-mondtam és meg sem vártam a válaszát,kirontottam a kórteremből.Louis felkapta rám a tekintetét,én pedig sokatmondó tekintettel néztem rá.
-Felébredt?!-visította,amire az alvó Harry felpattant és rám emelte a tekintetét.
-Niall!-sürgetett.Bólintottam egyet,Harry pedig az ajtó felé indult.
-Ne menj még be,először küldjünk be egy orvost.-mondtam és megindultam az orvos keresésére.Még gyorsan hátra pillantottam Harryre,aki a falnak dőlve támaszkodott.


(Bella szemszöge)

Fáradtan feküdtem a kórházi ágyon,és vártam,hogy az orvos bejöjjön és közölje velem,hogy hazamehetek.Nem is kellett sokat várnom,ugyan is az orvos 10 perc után besétált az ajtón és elmosolyodott.
-Látom Miss Jonhson már jobban van,de még nem mehet haza.Életveszélyes állapotban szállították be,abban sem voltunk biztosak,hogy túléli,de hát csodák még léteznek.-mondta és elmosolyodott.
-Értem!-mondtam és én is elmosolyodtam.A doktor úr elindult az ajtó felé,de visszafordult.
-A barátai már nagyon beakarnak jönni!-mondta és kisétált az ajtón.A következő pillanatban pedig Louis ugrott be rajta,egy hatalmas vigyorral az arcán.Elmosolyodtam a jól ismert srác láttán.
-Louis.-suttogtam.A fiú közelebb lépett hozzám,és szorosan megölelt.Bódító illata most is lerészegített,úgy mint New Yorkban,de nem engedhettem a csábításnak,nem lehettem újra hülye.
-Annyira jó téged látni.El sem tudod képzelni,milyen volt belegondolni abba,hogy soha többé nem láthatlak.Hogy nem ölelhetlek meg,nem láthatom a szemeid,az arcod,a mosolyod,mindent...Bella,nem tudom hogy mi ez amit irántad érzek,de kezd rajtam felül kerekedni.Nem tehetem ezt Eleanorral,se Harryvel...de azt hiszem szerelmes vagyok beléd.-motyogta.Könnyes szemmel firtattam a srác arcát,akit én is ugyan úgy szerettem.
-Louis,sajnálom hogy ekkora fájdalmat okoztam neked.Nem gondoltam végig,hogy mit cselekszem..sajnálom.Szeretlek téged,de tényleg nem tehetjük ezt velük.Elvégre Harry a legjobb barátod,nekem pedig Eleanor az egyik legjobb barátnőm.Olyan nehéz..-suttogtam.Louis bólintott és egy apró puszit nyomott az arcomra.
-Talán próbáljunk meg ugyan úgy CSAK legjobb barátok maradni..és ezzel nem bántunk meg senkit.Beszélj Harryvel!-mondta és azzal a lendülettel kiviharzott az ajtón.Megsemmisülten dőltem vissza az ágyba és vártam Harryt,aki három másodpercen belül már a kórterem kellős közepén állt.Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,szemei pedig piros színben pompáztak.Sírt és fáradt volt.
-Bells...-motyogta és közelebb sétált hozzám.Szomorúan nézett rajtam végig,majd a kezemért nyúlt,de félúton meggondolta és visszahúzta maga mellé a kezét.-Figyelj,én nagyon sajnálom,hogy ilyen hülye voltam.Én téged szeretlek és nem azt a hárpiát,én nem tudom hogy mi ütött belém,én csak hülye voltam,sőt egy idióta.De megbántam Bella,sose akartam hogy miattam ide kerülj,én mindig vigyázni akartam rád,veled akartam lenni,megakartalak védeni mindentől,de egy balfasz vagyok és elrontottam.És tudom,hogy megbocsáthatatlan a bűnöm,de én a bocsánatodért esedezem.Bella Jonhson megtudnál nekem bocsájtani?Tudnál még engem szeretni ezek után,vagy örökre felejtselek el és hagyjalak békén?-Harry azt hittem sosem fejezi be a szófosását,aranyos volt és tudtam,hogy sajnálja,de ez egy kicsit kimerítő bocsánat kérés volt.Reménykedve nézett smaragdzöld szemeivel,én pedig apró mosollyal néztem vissza rá.
-Harry.Elhiszem,hogy sajnálod,és igen egy nagy balfasz voltál.Tudom,hogy nem akartál nekem rosszat,csak a férfiasságod hát szóval érted.Megbocsájtok neked,és nem nem kell elfelejtened,sőt ne is hagyj békén.Szeretlek téged te idióta!-mondtam.Harry arca pá másodperc alatt váltott a halál sápadtból iszonyúan boldoggá.Közelebb lépett hozzám és megcsókolt.Erőteljesen csókolt,úgy mint aki soha többé nem akar elengedni és ez így is volt helyén.Tudtam,hogy jól cselekszem ezzel,hogy megbocsájtok Harrynek,elvégre Louisval soha nem lehettünk volna együtt.Vele nem volt ilyen sors írva,viszont Harryvel mindent kibírtunk.A szerelmünk mindent legyőz.

(Harry szemszöge)

Hihetetlenül boldog voltam,amikor Bells azt mondta,hogy megbocsájt.Madarat lehetett volna velem fogatni,nem hittem a fülemnek.Ez a lány egy csoda volt,egy csoda akit a világon mindennél jobban szerettem.
-Szeretlek Kicsim!-motyogtam amikor ajkaink elváltak egymástól.Bella rám mosolygott,majd az ajtó felé nézett,ahol Louis és Eleanor álltak.Louis kissé szomorúan nézett ránk,Eleanor pedig őszinte mosollyal díjazta a jelenetet.
-Örülök,hogy kibékültetek,de annak sokkal jobban,hogy jól vagy Bells!-mondta Eleanor és az ágyhoz sétált.Arrébb lépkedtem és vigyorogva néztem ahogy a két lány szorosan megöleli egymást.
-Remélem haver,most már nem rontod el!-mondta Louis,aki időközben közelebb jött hozzám.Arca figyelmeztető volt,és ezt meg is értettem.
-Soha többé,nem leszek ekkora gerinctelen állat,mint most voltam!-mondtam és visszafordultam a lányokhoz.Louis mereven nézte a két lányt akik elmélyülten beszélgettek.
-Na jól van,szerintem hagyjuk őket magukra.-áll fel Eleanor és Louishoz sétált.Louis aprót bólintott és Bellához sétált.Pár másodpercig csak nézték egymást,majd Louis nyomott egy puszit Bells fejére és elvigyorodott.
-Majd még látjuk egymást!-vigyorogta és El-t átkarolva kiment az ajtón.
-Annyira hülye!-röhögte Bella.Olyan jó volt látni,hogy boldog.Azt hogy végre nem csak sír,és azt hogy életben van.
-Soha többé ne csinálj ilyen hülyeséget.Nem tudnám elviselni,ha elveszítenélek.Nekem te vagy a legfontosabb.Szeretlek téged Bella,még akkor is amikor nem látszik.Teljes szívemből szeretlek,totálisan beléd vagyok esve!-suttogtam és közelebb lépkedtem hozzá.
-Megígérem,hogy soha többé nem csinálok ilyen butaságot.Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam neked.Szeretlek téged mackó!-mondta és megcsókolt.Ott abban a pillanatban tényleg úgy éreztem,hogy boldog vagyok.Hogy soha senki nem választhat el tőle,hogy Ő és Én mindig együtt leszünk.


(Louis szemszöge)

Fájt látni őket.Tudtam,hogy ennek így kell lenni,de fájt.Szerettem Eleanort,ő volt a barátnőm.Vele eltudtam képzelni,az egész életemet,de Bella,ő annyira más volt.Felettébb szórakoztató egyéniség volt,aki mindig képes volt felvidítani.Más volt,mint Eleanor.Teljesen különböztek,mégis mindkettejüket szerettem.Sose akartam két tűz közé kerülni,de ez most megtörtént.Tudtam,hogy annak,hogy Én és Bella együtt legyünk semmi esélye.Én nem akartam megbántani El-t,Ő pedig szerette Harryt.Ráadásul Harry volt a legjobb barátom,nem akartam neki ekkorra fájdalmat okozni.És Eleanornak sem.Gondoltam,hogy Bella megbocsájt Harrynek,hiszen a repülőn is megmondta,hogy megfog neki bocsájtani.Tudtam,hogy így lesz,ennek így kellett lenni.Nekem és Bellának CSAK barátoknak szabad maradnunk.Nem tehetjük tönkre ezt.Elvégre ha kiderül,hogy szeretem,csak rosszabb lesz minden.
-Soha senki nem tudhatja meg,hogy szerelmes vagy Bellsbe!-suttogtam.
-Micsoda?-kérdezte egy hang.Egy hang akit,nagyon is jól ismertem.

*2.ÉVAD* 46.fejezet~Ne merj itt hagyni!

Sziasztooook!:)
Bizony megjöttem az új résszel!:D
Remélem tetszeni fog.:D
Komizzatok!
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Harry szemszöge)

Óvatosan nyitottam ki a szemem és vezettem végig a tekintetem a többieken.Louis és Eleanor össze karolkozva,Liam és Danielle egymás kezét szorongatva,Zayn és Sophie pedig egymáshoz bújva álltak a szobában.Niallt sehol sem láttam,ami megrémített.Vajon hol lehet a kis ír manó?
Körbe vezettem a tekintetem még egyszer a szobán,majd megpróbáltam felülni,de egy hang megakadályozott.
-Meg ne próbáld!-Liam erőteljes hangja zengte a szobát.Szemöldök ráncolva néztem a fiúra,aki idegesen mért végig.
-Miért?-kérdeztem.Liam közelebb lépett az ágyhoz és sorolni kezdte az okokat.é
-Az orvos azt mondta,hogy nem szabad felkelned.Ki merültél Hazza,túl sokat stresszeltél.Pihenésre van szükséged!-mondta és végig simított a vállamon.Hitetlenkedve meredtem a fiúra,aki időközben visszasétált Danihez.
-Nem érdekel,hogy az orvos mit mondott!Látni akarom Bellst!-ordítottam és kipattantam az ágyból.Nem érdekelt,semmi csak az,hogy láthassam a barátnőmet.Kirontottam a kórteremből és egy orvos keresésébe kezdtem.Tudnom kellett,hogy hogy van Bella.
-Elnézést!-szólítottam meg az első utamba kerülő,fehér köpenyes hapsit.
-Igen,miben segíthetek?-kérdezte.
-Megszeretném tudni,hogy merre találom Bella Jonshont!-mondtam.A doki felhúzta a szemüvegét az orra hegyére és bámulni kezdett.
-A kisasszony az intenzív osztályon fekszik,oda csak is rokonok mehetnek be!-mondta.
-A barátja vagyok!-suttogtam.A doktor rám nézett,majd az ajtóra kezdett mutogatni.
-Jöjjön velem!-mondta és elindult.Bólintottam és a doki után kezdtem araszolni.Pár percet sétáltunk fel-le,amikor a doki megállt és felém fordult.-A kisasszony nincs magánál.Ne maradjon bent sokáig!-mondta és magamra hagyott.Vettem egy mély levegőt és beléptem a szobába.Bella az ágyon feküdt,hófehér arccal és millió meg egy csővel.A szemeim megteltek könnyel,de türtőztettem magam.Még nem sírhattam.Közelebb léptem hozzá és az ágya mellé ültem.Megfogtam a kezeit és sírni kezdtem.
-Nem hagyhatsz itt Bells,nem teheted ezt velem!Te erős vagy,túl kell élned!Én szeretlek téged!Fel kell épülnöd,nekem te vagy az életem!Kérlek,kicsim...-suttogtam,és sírni kezdtem.Erősen szorítottam a kezeit,és apró puszikat leheltem rá.Pár perc után letöröltem a könnyeim és egy apró puszit nyomtam Bells szájára.Felálltam az ágy mellől és az ajtó felé indultam.Még utoljára rá néztem,majd kiléptem.Az ajtóban Louisba botlottam aki ugyan olyan rossz passzban volt,mint én.Mély levegőt vettem és elsétáltam mellette.Tudtam,hogy utál..tudtam,hogy nem kíváncsi rám.És okos kisfiú módjára nem akartam kihúzni még jobban a gyufát.



(Louis szemszöge)

Érdekesen néztem Harry után aki egy szó nélkül elsétált mellettem.Nem tettem szóvá,nem akartam még jobban kikészíteni.
Óvatosan nyitottam be a szobába,ahol Bella volt.Lassan sétáltam az ágyához,és leültem a székre.Kezeim közé vettem puha kezeit és simogatni kezdtem.Nem tudom mit mondhattam volna neki.Nem tudom hol kezdhettem volna az egész beszámolót.Nem akartam sírni,elvégre már elegem bőgtem.Bíztam abban,hogy Bella megéli a holnapot.
-Kicsi lány..maradj erős!Nagyon szeretünk,tarts ki!Nem hagyhatsz itt minket.Küzdened kell,elvégre mindannyian bízunk benned.Szeretünk téged.Harry is szeret téged,mindennél jobban!Bells,kérlek szépen légy erős és tarts ki!-motyogtam és egy puszit nyomtam Bells arcára.-Szeretlek!-suttogtam és felálltam az ágy mellől.Elsétáltam az ajtóhoz és kiléptem rajta.Harry a földön és a fejét a térdére hajtotta.
-Harry,felfog épülni!-mondtam,mire Harry hirtelen rám kapta a fejét.Szemeiben értetlenséget véltem felfedezni,amit nem értettem.-Miért nézel rám ilyen furán?-kérdeztem.
-Mert nem értem miért szóltál hozzám,amikor utálsz..-motyogta.Közelebb léptem Harryhez és leültem mellé.Közelebb csúsztam hozzá és megöleltem.Nem érdekelt,hogy eddig haragudtam rá.Ő volt az öcsém,a legjobb barátom,nem érdemelte meg hogy így viselkedjek vele.
-Harry,haragudtam rád,de te vagy a legjobb barátom...nem utállak..soha nem is utáltalak.Hibáztál,de melyik ember nem hibázik?!Tudom,hogy Bella is megfog bocsájtani neked.Szeret téged!-mondtam.Harry könnyes szemeit rám emelte és megölelt.Tudtam hogy szereti Harryt,de abban is biztos voltam hogy engem is szeret.De Bella és Én nem lehettünk együtt,elvégre nekem ott van Eleanor,akit szeretek,neki pedig ott van Hazza.


(Niall szemszöge)

Az intenzív osztály felé csetlettem-botlottam,amikor megláttam Harry-t és Louis-t a földön ülve.Odasétáltam hozzájuk és hatalmasra meresztett szemekkel néztem őket.Louis felpillantott rám és halványan elmosolyodott.Harry feje a vállán pihent,amiből azt vontam le,hogy Harry elaludt,habár nem csodálom mindannyian fáradtan voltunk.
-Menj csak be Bellához!-mondta Louis és az ajtó felé bökött.Bólintottam egy minimálisat és besétáltam a kórterembe.Sietősen odalépkedtem az ágyhoz és ráültem.Nem nagyon izgatott,hogy ott van mellette a szék,az ágy szimpatikusabb volt.
-Jaj Bella!Miért kellett neked ilyen hülyeséget csinálnod?Olyan buta vagy néha,de erős vagy és kifogsz tartani.Felfogsz épülni,számítunk rád!Szeretünk téged te,mostantól több időt fogunk együtt tölteni sokkal.Ügyesen Bella,küzdj az életedért!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.Felálltam az ágyról és az ajtó felé araszoltam.Éppen kinyitottam az ajtót amikor valaki megszólalt.
-Niall.....

Csoport!:D

Sziasztok!:)
Nos,megcsináltam a csoportot amibe minden kedves olvasót beveszek.:)
Lépjetek be!:))
http://www.facebook.com/groups/235688569900571/

Mindenkit nagyon szívesen beveszek,szóval nosza rajta :D
Ha van kérdésetek,ott feltehetitek:D

A részről pedig,köszönöm az eddig kapott komikat!:)
Aranyosak vagytok:P
Az új rész pedig vagy ma vagy pedig holnap jön,addig is kitartás:) <3

Mellesleg tegnap elfelejtettem kiírni,de így utólag is nagyon boldog szülinapot a mi egyetlen Harrynknek!:))

*2.ÉVAD* 45.fejezet~Újra,de életveszélyben

Húhúú:D
itt is vagyok,megjöttem az új résszel!:)
Köszönöm a komikat,imádlak titeket!:)
Sokat jelent nekem,hogy komiztok :)
Nos,azon gondolkoztam,hogy ha csinálok Fb-n egy csoportot akkor csatlakoztok majd hozzá?:)
Írjátok meg Komiban:)
Nos,itt a rész:D
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt,amint tudatosult bennem hogy Bella túlélte.Tudtam,hogy most következik a nehéz időszak,amikor ki kell tartanunk Bella mellett és vigyáznunk kell rá.
-Gyorsan kórházba kel vinnünk!Teljesen átfagyott!-mondta az egyik mentős,és már rá is rakta a hordágyra.Minden olyan gyorsan történt,hogy alig tudtam követni az eseményeket.Sokkoltan ültem a a földön és néztem a mentősök után.
-Elnézést,melyik kórházba viszik?-tettem fel a kérdést,mire az egyik mentős gyorsan rám nézett.
-A St.Patrickba!-mondta és a mentőautó felé vette az irányt.Aprót bólintottam és visszaültem a földre.Fejem a két kezem közé temettem és próbáltam lenyugtatni magam.Pár másodperc után feltápászkodtam a földről és 'haza' felé vettem az irányt.Nem siettem,szépen nyugodtan sétálgattam.Ideges voltam,hogy mi lesz Bellával,és nem akartam Harry szemei elé kerülni.Elvégre az ő hibája,hogy Bella majdnem meghalt.
A ház előtt még utoljára megálltam,majd szépen lassan benyitottam.A nappali felé vettem az irányt,ahol mindenki halál sápadt arccal bámulta vagy a földet,vagy éppen a szoba egyik szegletét.Egy köhintéssel jeleztem,hogy megérkeztem,mire mindannyian rám néztek és egyből rám ugrottak.
-Mi van Bellával?Hol van?Ugye életben van?-kérdések sokasága,amire azt se tudtam hirtelen mit válaszoljak.Arrébb léptem a társaságból és a kanapéra ugrottam.Harry a kanapén ült,könnyes szemekkel és zihált arccal.Tudtam,hogy ki fog borulni és bűntudata lesz,de nem tudtam sajnálni.
-Bellát bevitték az St.Patrick kórházban,életben van,de ennél többet nem tudok,mert ide jöttem!-suttogtam.Eleanor az ölembe ugrott és szorosan hozzám bújt.Éreztem ahogy a forró könnyei a nyakamon csorognak,és ahogy a teste a kezem alatt rázkódik a sírástól.Simogatni kezdtem a hátát,és közben Harryre néztem.Üreges szemmel bámulta a falat,és próbálta türtőztetni a sírást.Rossz volt így látni,és be kell hogy valljam a végére megsajnáltam.



(Harry szemszöge)

Idegesen meredtem magam elé,és szidtam magam minden féleképpen.Az én hibám volt,hogy Bella ezt csinálta.Ha nem vagyok ilyen ostoba,akkor most itt lenne velem és minden rendben lenne,de nem.Elrontottam,ezek után örülhetek ha szóba áll velem.
Louis szemei már lassan lyukat vájtak a bőrömbe,ezért úgy döntöttem jobb elmenekülni a kíváncsi szemek elöl.Felpattantam a kanapéról és az emelet felé indultam.Sírni akartam,de nem mindenki előtt.Nem akartam,hogy így lássanak.Benyitottam Bells szobájába és az ágyára vetettem magam.A hasamra fordultam és sírni kezdtem.Hiányzott Bella,az ölelése,a csókjai,a közelsége.Minden hiányzott,ami ő volt.Szerettem,és még mindig szeretem.Nem értem,hogy lehettem ekkora idióta hogy képes voltam megcsalni egy ilyen perszónával.
-Harry!-hallottam ahogy valaki a nevemet suttogja.Feltápászkodtam az ágyról és szembe fordultam a látogatómmal.Eleanor állt előttem,könnyes szemekkel és megszeppenve.Nem értettem,hogy miért ilyen fura,de úgy döntöttem nem teszem szóvá.-Bemegyünk a kórházba,ugye te is jössz?-kérdezte.Bólintottam egy minimálisat,mire Eleanor megeresztett egy apró mosolyt s kiment a szobából.Megint egyedül maradtam a gondolatimmal,és a fájdalmammal.De most nem kerekedhetett felül rajtam,most erősnek kellett lennem.Felálltam az ágyról és lebaktattam a lépcsőn.A többiek már a bejárati ajtónál tolongtak és rám vártak.Beálltam a kupacba és vártam,hogy el induljunk.Liam még utoljára rám nézett,majd kinyitotta az ajtót.




*15perccelkésőbb*

A kórház recepciósa előtt álltunk és a körmünket lerágva vártuk,hogy a recepciós közölje velünk,hogy Bella él.5 perce keresgette a nevét,majd megszólalt.
-Sajnos nem találom..-motyogta.A többiekben megállt az ütő én pedig hirtelen természetemmel ordítani kezdtem.
-Keresse tovább!Bellának élnie kell!Nézze meg az intenzív osztályon,vagy hívjon ide egy orvost..csak az Isten szerelmére keresse már meg azt a rohadt nevet!-ordítottam.A nő megszeppenten nézett rám,én pedig idegesen meredtem a többiekre,akik sajnálkozva néztek rám.
-Megtaláltam...az intenzív osztályon van.Harmadik emelet,ott pedig majd eligazítják egymást!-suttogta és rosszallóan rám nézett.
-Köszönjük!-mondta Liam,és a lift felé kezdett húzni.Beszálltunk mind a nyolcan és fel lifteztünk a harmadik emeletre.Mindannyian egyszerre ugrottunk ki a liftből és kezdtünk el keresni egy orvost.Ide-oda forgolódtam,amikor meghallottam a nevem.Liam felé fordultam aki egy orvossal szemben állt,oda siettem és hatalmasra nyitottam a füleim.
-Nos,a kisasszony elég sokáig volt oxigén nélkül.Nem kizárt,hogy agykárosodást szenvedett,habár a röntgen és a különböző vizsgálatok,nem mutatnak semmilyen elváltozást.A kisasszony él,de nagyon súlyos az állapota.Életveszélyes!Nem akarom magukat megijeszteni,de készüljenek fel a legrosszabbra.A kislány nem biztos,hogy megéli a holnapot!-mondta.Eleanorból,Sophieból és Danielleből egyből kitört a sírás,aminek hatására Liam,Zayn és Louis vigasztalni kezdték őket.Niall leült a földre és csendben sírni kezdett,én pedig csak álltam és egyenesen a doktor szemébe bámultam.Képtelenség,hogy Bella meghaljon.Ő nem teheti ezt velem.
-Szeretlek Bella!-suttogtam,és éreztem ahogy egyre sötétebb és sötétebb lesz minden.Nagyokat pislogva próbáltam elkerülni az ájulást,de azt hiszem nem jött össze.A következő pillanatban már a földön elterülve feküdtem és hallgattam ahogy Louis hirtelen fel kiállt.Még hallottam ahogy Eleanor egy orvosért kiállt,aztán minden elsötétült.
~Ha már Bella nem éli túl,akkor már én sem akarok élni.Akkor már nincs miért.Nekem Ő az életem.~ Harry Styles