ÚÚÚJ rész!:DDD
Tisztára büszke vagyok magamra,hogy mostanság naponta hozom a részeket és ti meg írtoook komit..imádlak titeket♥
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszésetek és komiztook:$
4-5 komi után jön a következő...de lehet ma még kaptok +1 részt...attól függ milyen a hangulatoom:D
Puszoo:Krisztii
Jó olvasást!xx
(Anne Cox szemszöge)
Összezavarodottság.Ez jellemezte az utóbbi 3-4 hónapomat.Először is nem értettem,hogy a fiam hogy volt képes megcsalni egy ilyen imádni való lányt,aki minden hülyeségével együtt szerette.Aztán jött a következő csapás,amikor Bella elutazott,a fiam pedig kiborult és kórházba került,akkor még nem gondoltam hogy a kislánynak ilyen nagy galiba van a háta mögött,de tévedtem.Sose gondoltam volna,hogy Ő és Louis összeszűrik a levet..Haragudtam rájuk,de később megértettem,hogy tényleg szeretik egymást.Aztán most itt ülök a kórház folyosóján és imádkozok,hogy a kisfiam felépüljön és gondolkozom a jövőn.Hogy min is?Ez egyszerű kérdés.Bellán.
Vajon tényleg a stressztől esett össze vagy valami más áll a háttérben?És vajon szereti még Harryt?
-Anyu,hol vannak a többiek?-Gemma megállt előttem és érdeklődve nézett bele a szemeimbe.
-Bella rosszul lett,Louisval és Liammel hazament,Zayn pedig szerintem cigizik.-mondtam.Gemma bólintott,majd leült mellém.
-Anyu,szerinted Harry mit fog szólni ahhoz,hogy Louis és Bella együtt vannak?-kérdezte.
-Figyelj kicsim!Tudom,hogy Harrynek nagyon rosszul fog esni,de visszafogadná Bellát.Szereti és pont ezért van most itt,ahol van.-mondtam.Gemma kifújta a levegőt,majd előkapta a telefonját és twitterezni kezdett.
Biztos voltam abban,hogy Harry az életénél is jobban szereti Bellát,de azt is tudtam hogy Bella is szereti még a fiam.Láttam rajta,amikor kijött a kórteremből és Louis is nagyon jól tudta,hogy a barátnője szereti Harryt.De nem merték bevallani,hiszen nem akarták tönkre tenni a kapcsolatukat.Mert szerették egymást,és akár az életüket is feláldozták volna egymásért..és ez példaértékű volt.De még mindig rossz volt őket együtt látni.Mert Bellát a fiam mellett szerettem volna látni,hiszen ő egy csoda volt.Egy földre szállt angyal...egy rossz szava se volt hozzám vagy akár a fiamhoz.
Felálltam a székről,majd a lányomhoz fordultam.
-Maradj itt,szerintem Zayn is hamarosan itt lesz...én most elmegyek,beszélnem kell Bellával.-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.Kiviharoztam az épületből,majd beültem a kocsimba és hajtani kezdtem a házukhoz.Pár perc után lefékeztem a járművel,majd az ajtóhoz léptem és becsengettem.Liam kissé szomorkás arccal nyitott ajtót,de amint meglátott egy mosolyt csalt az arcára,majd beinvitált.
-Mi szél hozott Anne?-kérdezte,miközben a nappali felé vezetett.
-Bellához jöttem.-válaszoltam,mire felkapta a fejét és érdekesen kezdett méregetni.-Beszélni szeretnék vele,nyugalom nem fogom megenni.-mosolyodtam el.
-Fent van az emeleten,jobbról a második ajtó...de nincs valami jó passzban!-mondtam,a mondandója végére pedig elhúzta a száját.Bólintottam egyet,majd az emelet felé indultam.Óvatosan kukucskáltam be a szobába,ahol Bella volt.Kissé fehér arccal feküdt az ágyban és olvasgatott.Beljebb merészkedtem,ő pedig felkapta a fejét és a szájával 'o' alakot formált.Maga mellé rakta a könyvet,majd kitakarózott és megpróbált felkelni.
-Ne,maradj csak nyugton!-mondtam,Ő pedig tehetetlenül visszasüppedt a párnák közé.-Ugye nem zavarok?-kérdeztem.Megrázta a fejét,majd megpaskolta maga mellett a helyet.
-Miben segíthetek?-suttogta.
-Bella,ugye tudod hogy a fiam nagyon szeret téged?-kérdeztem.Bella hatalmasra meresztett szemekkel nézett rám,majd megszólalt.
-Szeretett,de miután megcsaltam a legjobb barátjával,a pokol legmélyebb zugába kíván.-motyogta.
-Na figyelj rám.A fiam teljes szívéből szeret téged,soha senkit nem szeretett annyira mint téged,és az hogy megcsaltad nem azt jelenti,hogy nem szereted,mert hiába akarod letagadni látom rajtad,hogy még mindig érzel iránta valamit.És nem ezzel,nem azt mondom hogy nem szereted Louist,mert tudom,hogy szereted,de a fiamhoz fűz egy bizonyos kötelék,ami miatt nem tudsz tőle szabadulni.És tudom,hogy ha felébred küzdeni fog érted,persze először utálni fog titeket,de megbocsájt majd.Csak idő kell neki!-mondtam.Bella csillogó tekintettel nézett rám,majd megszólalt.
-Nem akartam soha megcsalni...-suttogta.Megszorítottam a kezét,mire ő halványan elmosolyodott.
-Tudom..de muszáj megkérdeznem tőled..Szereted még Harryt?-kíváncsian néztem Bellára,aki másodpercek alatt sápadt le és ugrott ki az ágyból.Hirtelen nem értettem mi történt,de a következő percben hangos öklendezés volt hallható a fürdőből.Felpattantam az ágyról,majd a fürdőhöz rohantam.Bella a Wc felett görnyedt,és hangosan öklendezett.Nyugtatásként a hátát kezdtem simogatni,amitől pár percen belül jobban lett.Lecsúszott a Wc mellé,én pedig leguggoltam elé.Könnyes szemeit rám emelte,majd megszólalt.
-Igen...-suttogta.Tudtam,hogy szerette,de jó volt az ő szájából is hallani.
-Isabella,biztos hogy csak a stressztől vannak ezek a rosszul létek?-kérdeztem.Értetlenül nézett rám,majd megrántotta a vállát.
-Mire gondolsz?-nyögte.Tisztán láttam a szemeiben,hogy félt.Félt a válaszomtól.
-Nem vagy te véletlenül terhes?-kérdeztem felvont szemöldökkel.Ahogy Bellára néztem,rögtön rájöttem arra,hogy bizony ők lefeküdtek...és talán igazam is van.Megrökönyödve nézett rám,és próbálta feldolgozni a hallottakat.
-Ez teljességgel lehetetlen...-motyogta.
-Védekeztetek?-kérdeztem.
-Nem....-nyögte,majd sírni kezdett.Tehetetlenül néztem Őt,és azon gondolkoztam hogy most mit kellene tennem.Hogy jöjjenek össze újra Harryvel,ha terhes Louistól?Kérdések,kérdések és kérdések...de a legfontosabb kérdés mégis ez volt..:Biztos hogy terhes?
Héééééj bébiik!:D
Meghoztam az új részt,remélem örültök neki.
4-5 komi után új rész!
Nekem egyáltalán nem tetszik ez a rész,katasztrofális,de azért remélem komiztook.:$<3
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx
(Bella szemszöge)
Levegőért kapkodva figyeltem az eseményeket,amik percek alatt folytak.A orvosok eszeveszettül rohantak be Harry kórtermébe és kezdték meg az újra élesztést,mi pedig értelmetlenül és idegesen álltunk a folyosón.Anneből másodpercek alatt tört ki a sírás,úgy ahogy Gemmából is.Liam segítőkészen odament Anne-ékhez,mi pedig csak álltunk és néztünk ki a fejünkből.Imádkoztam Istenhez,hogy ne vegye el tőlem Őt.Neki még élnie kell,még túlságosan fiatal.Hatalmasakat lélegeztem és próbáltam nem összeesni.Louis és Zayn erősen tartottak,amit először nem értettem,de aztán rájöttem hogy teljes testemben remegek.Lehunytam a szemeim és próbáltam úrrá lenni magam.
-Bella...-suttogta Louis.Kinyitottam a szemem és barátomra néztem,aki idegesen nézett végig rajtam.-Ülj le!Összefogsz esni..-mondta és a székhez húzott.Óvatosan leültetett,majd mellém guggolt és megfogta a kezem.Zayn a másik oldalamhoz lépett és biztatóan rám mosolygott.Hirtelen kicsapódott a kórterem ajtaja és az orvos lépett ki onnan.Közelebb sétált hozzánk,majd belekezdett a mindent eldöntő mesélésébe.
-Nos,stabilizáltunk Mr.Styles állapotát,de még mindig életveszélyes állapotban van.Ha nem ébred fel 1 héten belül a kómából,akkor lekell vennünk a gépekről és akkor...sajnálom,de nem él tovább.Egy ember bemehet hozzá,de csak pár percre...!-mondta és ott hagyott minket.Anneből újra kitört a sírás,Gemma pedig újra vigasztalni kezdte.Semmitmondó tekintettel néztem végig a többieken,akik a padlót kémlelték.
-Bella,menj be hozzá!-motyogta Anne.Csodálkozva néztem rá,de ő csak egy aprót bólintott,majd újra sírni kezdett.Kifújtam a levegőt,majd a kórteremhez lépdeltem.Óvatosan benyitottam,majd csukott szemmel közeledtem az ágy felé.Lassan nyitottam ki a szemeim,és próbáltam magam felkészíteni a látványra,de nem; erre lehetetlenség felkészülni.A mindig vidám,élénken csillogó szemű fiú,most fal fehér arccal és lélegeztető géppel feküdt az ágyon.A szememet szúrni kezdték a könnyek,de nem akartam sírni.Megfogtam Harry kezét és beszélni kezdtem hozzá.
-Styles,nem hagyhatsz itt!Küzdj azért,hogy felébredj.A rajongóid számítanak rád,a családod,a barátaid és a szerelmed.Harry,ne add fel...erős fiú vagy.Túl kell élned.Nem teheted ezt velem,velünk.Szeretünk téged,nagyon fontos vagy mindenkinek!Emlékszel a megismerkedésünkre?Az a bizonyos kávézó,aztán a Temze partja ahol megcsókoltál,és akkor sem adtad fel,küzdöttél értem!És most is küzdened kell az életedért,és tudom hogyha felébredsz csalódni fogsz Louisban és bennem is,de idővel megérted.Kérlek szépen Harry Styles,küzdj!!Szeretlek téged!-motyogtam,majd egy csókot nyomtam az arcára.Megsimítottam a kezét,majd felálltam és kisétáltam a kórteremből.Zayn egyből a karjai közé zárt,Louis pedig beslisszolt mellettem a kórterembe.
(Louis szemszöge)
Szomorúan kezdtem el nézni legjobb barátomat,aki elég rossz passzban volt.Bűntudatot éreztem,ugyanis ha akkor nem szeretek bele Bellába,akkor Harry sem itt lenne.Minden más lenne.
-Sajnálom haver!Tudom,hogy részben az én hibám hogy most itt vagy,de tudom hogy erős vagy és képes vagy küzdeni.Túl kell élned,bízunk benned.És Harry szeretünk,mindannyian.És azt hiszem még Bella is szerelmes beléd,csak fél magának bevallani.-suttogtam,majd ott hagytam a barátomat.Kiléptem a kórteremből és Bellát kezdtem keresni,akit sehol sem találtam.
-Rosszul lett!-suttogta Anne.Felkaptam a tekintetem és Őt kezdtem nézni.
-Bella?-kérdeztem.Anne aprót bólintott,majd felállt a székről és hozzám sétált.
-Ne izgulj!Zayn kikísérte a friss levegőre..-mondta és nyugtatásképpen végig simított a kezemen.
-De mi történt?-motyogtam.Haragudtam magamra,amiért nem voltam itt Bellával...
-Hát először összecsuklott,aztán csak annyit mondott hogy nem kap levegőt...Zayn pedig kivitte a levegőre..-suttogta.A pánik egy perc alatt söpört végig rajtam,amit Anne is észrevett.-Menj Bellához!-suttogta és elmosolyodott.Hihetetlen sebességgel rohantam ki a friss levegőre,és kezdtem el keresni Zaynéket.Pár perc után megtaláltam őket egy padon ülve.--Kicsim jól vagy?-kérdeztem aggódva.Óvatosan felemelte a fejét és egy halvány mosolyt eresztett meg,majd újra hányni kezdett.Idegesen toporogtam mellette,Zayn pedig fogta a haját.Kérdőn néztem Malikra,aki semmit tudóan megrázta a fejét,és a távolba meredt.
-Jól vagyok...-nyögte Bella,majd felemelte a fejét és rám nézett.Közelebb léptem hozzá,majd megöleltem.
-Liam mindjárt itt van a kocsival!-mondta Zayn,bólintottam egyet majd felemeltem Bellst a padról és elindultam.Pár perc után Liam fékezett le előttem,és vette el tőlem Bellst.Berakta a kocsiba,majd megvárta míg én is beülök,aztán gázt adott.
-Tommo,mi a gond?-kérdezte Liam.
-Aggódok Bella miatt..-suttogtam.Liam megcsóválta a fejét,majd megszólalt.
-Ez a sok stressz.Nyugalom csak egy kiadós alvásra van szüksége!-mondta,mire én bólintottam egyet.Reméltem,hogy igaza van,mert ott és akkor semmilyen más lehetőségre nem gondoltam..
Hát sziasztok!:)
Az előző részhez elég nehezen akart összejönni az 5 komi,sőt össze sem jött.
De megírtam az új részt..:)
A második évadból pedig már csak 19 rész van :)
Az egész blogból pedig már csak 39 rész vaan:D
Na mind1,nem rizsálok...itt a rész!:)
4-5 komi után új rész!:D
puszoo:Krisztii
Jó olvasást! xx
(Bella szemszöge)
*2 nappal később*
-Louis,állj le!Ne csikizz!-kiáltottam,Ő pedig mélyen a szemembe nézett.
-De olyan aranyos vagy,amikor visítasz!-mondta és elkezdett röhögni.Bosszúsan néztem rá,egészen addig amíg a telefonom csörögni nem kezdett.Kihalásztam a zsebemből és a képernyőre néztem.Liam.Megnyomtam a gombot,majd a fülemhez emeltem a készüléket.
-Bella,haza kell jönnötök!-mondta.-Baj van!-egy pillanatra az ütő is megállt bennem.Ki sérült meg újra?Vagy ki szakított kivel?Vagy esetleg Harryvel van valami?
-Mi történt?-kérdeztem.Liam a vonal másik végén vett egy hatalmas levegőt,majd belekezdett.
-Reggel csörgött a telefonom,a kórházból hívtak.Azt mondták,hogy az éjszaka Harry befulladt és leállt a légzése.Stabilizálták az állapotát,de reggel rohama volt,még az orvosok sem tudják hogy mi történt.Bella gyertek vissza Londonba,a doki azt mondta hogy Harry haldoklik..érted?Itt már csak a csoda segíthet!!Az esélye annak,hogy túléli kevesebb mint 40 százalék..-suttogta elhalóan.A lélegzetem megakadt,a szemem pedig elhomályosult.Szaporán kapkodtam levegő után,de hiába.Úgy éreztem,mintha a tüdőmre egy több kilós súlyt tartottak volna.-Bella!Bella,hallasz?Itt vagy?-Liam sürgetően várt a válaszomra,de képtelen voltam megszólalni.A telefont elemeltem a fülemtől,majd jó messzire hajítottam.
-Bells,mi történt?-Louis rázogatni kezdett,de nem érdekelt.Felpattantam az ágyból és a bőröndömhöz léptem.Belehajítottam az összes ruhám,majd a fürdőbe mentem.Felkaptam a tisztálkodási szereim és bevágtam a bőröndbe.Louis rémültem nézett rám,de nem bírtam egy szót sem kinyögni.Tudtam,hogy ha elkezdem mondani,sírógörcsöt kapok,amitől Louis megrémül,de nem titkolhattam el előle,hogy a legjobb barátja.....
-Louis..-suttogtam.Az említett felkapta rám a tekintetét,én pedig folytattam.-Harry haldoklik...-nyögtem.Louis szemei elkerekedtek,én pedig könnyes szemmel néztem,hogy mit reagál.Előrángatta a bőröndjét és szabályszerűen beborította a cuccait,a fürdőszobába rohant és hangosan becsapta az ajtót.Pár másodpercig csak a levegőért kapkodásom lehetett hallani,aztán egy hatalmas üvöltés és kisírt szemű Louis az ajtóban.Ijedten néztem barátomra,aki engem bámult.
-Megyünk!-mormolta,a következő pillanatban pedig már a recepciónál álltunk és kijelentkeztünk.Louis amint kiért,lestoppolt egy taxit,majd belökött az ülésre,ő pedig bepakolt,aztán amint beült már hajtottunk is a repülőtér felé.Az út,ami amúgy fél órás,mi 10 perc alatt megtettük,ugyanis Louis nem kis mértékű pénzt lökött a hapsi kezébe.A repülőtéren rohanva csekkoltunk be és adtuk le a csomagunkat,majd szálltunk fel a gépre,ami azon nyomban el is indult.
Hihetetlennek találtam,hogy Harry haldoklik.Ő nem tehette ezt velem,Ő nem hagyhatott itt.Nem mehetett Josh után.Képtelennek tűnt,hogy a történelem megismételje önmagát.Nem veszíthetek el szinte egymás után 2 embert.Hiába szakítottunk Harryvel,Ő volt az egyik legfontosabb ember az életemben.Szerettem Őt....
*2 órával később*
Bőröndöstül hajtottunk a kórház felé,nem akartunk egy percet sem elpazarolni.Féltünk,hogy ha késünk még időnk sem lesz elbúcsúzni Tőle.A kocsi hirtelen lefékezett,én pedig vadállat módjára pattantam ki belőle.Gyorsan kikaptam a cuccaim a csomagtartóból,és sprinteltem a kórház ajtaja felé.Idegbeteg módjára rohantam a recepcióhoz és kezdtem el darálni,a nevet.A recepciós elmondta a szoba számot,én pedig eszeveszettül rohanni kezdtem.Louis a hátam mögött futott,de nem vártam meg,minél hamarabb Vele akartam lenni.A folyosó ajtaja előtt megálltam,megragadtam Louis kezét majd berontottam.Liam és Zayn egyből felkapták a fejüket és kezdtek el felénk rohanni.Liam szorosan megölelte Louist,akiből egyből kitört a sírás.Zayn megállt előttem,én pedig a nyakába ugrottam és sírni kezdtem.Sőt,nem is sírtam,szabályszerűen bőgtem.Nem voltam képet feldolgozni azt a tényt,miszerint elveszíthetem Harryt.Zayn simogatni kezdte a hátam,de ezzel most nem ért el semmit.Megállíthatatlanul folytak a könnyeim,és nem tudtam nekik megállj-t parancsolni.
-Bells,menj be hozzá!-suttogta Zayn a fülembe.Megráztam a fejem és még jobban szorítottam magamhoz a fiút.Éreztem ahogy megcsóválja a fejét,de közelebb húz magához és egy cuppanós puszit nyom az arcomra.-Harry erős fiú,túl fogja élni!-motyogta.
-Zayn,ha Ő meghal,én összeroppanok..-suttogtam,és reméltem hogy csak az említett hallotta.
-Szereted még Őt?-motyogta.Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni,egyedül a kérdésre koncentráltam.Szerettem még Őt?Éreztem még iránta valamit?Szerelmes voltam még belé,vagy már csak barátként szerettem?Bizonyos értelemben szerettem,de vajon Zayn milyen értelemben kérdezte.
-Milyen értelemben kérded?-kérdeztem.Zayn halványan elmosolyodott,majd megszólalt.
-Hagyjuk kicsi lány!-mondta.Óvatosan felnéztem Zaynre,aki meredten nézett egy pontra.Odafordítottam a fejem és megláttam Anne-t.Vörösre sírt szemmel nézett rám,majd Louisra.A földre szegeztem a tekintetem,majd barátomra néztem,aki engem bámult.Közelebb sétált hozzám,majd megölelt.
-Jobban lesz,tudom!-motyogta,majd egy apró puszit nyomott a számra.Miért gondolta azt mindenki,hogy jobban lesz?Miért voltak ilyen biztosak?Mi van akkor ha nem lesz jobban,és netalántán meghal?
-Louis...-kezdtem,de akkor egy orvos rontott ki Harry szobájából és ordítozni kezdett.Rémültem kapkodtam a fejem és próbáltam felfogni,hogy a nő most mit kiabál.
-Orvost!A betegnek rohama van,csökken a pulzus!Elveszítjük!
Hello mindenki!
Igen nagyon régen hoztam részt,és most sem állt szándékomban,de nagyon unatkoztam.
Szóval,az előző részhez nem gyűlt össze az 5 komi,amin nem is csodálkoztam mert ritka szar lett a rész,mint mindig..na de nem ez a lényeg nem is rizsálok tovább,itt a rész!
A részről annyit,hogy most írok ilyet életemben először,szóóval nézzétek el ha rossz :D
És tudom,hogy megígértem hogy hosszú rész lett,de már nem tudtam mit írni bele,sajnálom!:/
Jó olvasást!
Puszi:Krisztii
(Bella szemszöge)
Louis apró csókokat hintet a nyakamra,amitől engem jóleső borzongás járt át.Tudta,hogy szeretem ha kényeztetnek és ezt meg is adta nekem.A bikini felsőmet kezdte lehámozni rólam,míg én a fürdőnadrágját húzgáltam.A bikini felsőm egy halk puffanással ért földet,Louis nadrágja pedig bizonyára levert valamit,ugyanis nagy csattanás következett.Elmosolyodtam Louis pedig lehúzta a bugyim.Apró csókokat nyomott a száma,majd lejjebb tért a mellkasomra.Két hatalmas kezével megragadta a melleim,majd masszírozni kezdte.Jóleső nyögés hagyta el a számat,ő pedig folytatta.Fordítottam a helyzetünkön,én kezdtem el Őt kényeztetni.Simogatni kezdtem a hasát,majd egyre lejjebb tértem.A férfiassága megfeszült,én pedig óvatosan bekaptam a számba.Louis káromkodott egy hatalmasat,én pedig folytattam amit elkezdtem.Louis aprókat nyögött,ami engem örömmel töltött el.Kivettem a számból a férfiasságát,ő pedig rögtön maga alá tepert.Elvigyorodott,majd az ujját a hüvelyembe dugta,és ki-be húzgálta.Apró sikoly hagyta el a számat,de ez Louis nem tántorította vissza,ugyanolyan sebességgel folytatta a dolgát.Pár perc után kihúzta az ujját,majd a nyelvével kezdte simogatni a szeméremajkam.Megragadtam az ágytámlát és próbáltam egyenletesen venni a levegőt,több-kevesebb sikerrel.Fölém hajolt,majd az ágyékát hozzám nyomta.
-Bells,ugye már nem vagy szűz?-kérdezte kissé ziháltan.Megráztam a fejem,ő pedig egy csókot nyomott a számra.Kérdőn nézett rám,én pedig bólintottam egy hatalmasat.Éreztem,ahogy Louis szépen lassan belém hatol és kezdett el 'döfködni' (nemjutottsemmimásazeszembe:D-szerk.megj) .Apró nyögésekkel adtam Louis tudatára,hogy nagyon is élvezem amit csinál.Egyre gyorsabb és gyorsabb lett,én pedig egyre közelebb értem a gyönyörhöz.A kezemmel megragadtam Louist és apró karmolásokat ejtettem a hátát,amitől Ő nyögött egy hatalmasat.Erősen szorítottam a fiút,akinek a férfiassága egyre nagyobb és nagyobb lett.Tudtam,hogy nem sok kell ahhoz,hogy Louis elélvezzen,ezért még jobban kényeztettem.Megragadtam a nyakát,majd szívni kezdtem.Louis elmondott egy halk 'basszameget', a következő pillanatban pedig éreztem,hogy belém élvez.Mosolyogva néztem barátomra,akinek homokán izzadtságcseppek folytak végig,kék szeme pedig vágytól égett.Megcsókoltam barátomat,úgy ahogy még sohasem.Bekebeleztem az ajkait,és édes táncra hívtam a nyelvét.Mindketten levegőárt kapkodva váltunk szét,de nem sokáig,ugyanis Louis újra kezdte a 'döfködést'.Éreztem,hogy pár másodpercen belül én is elélvezek,megmarkoltam a lepedőt és felvisítottam.
-Tomlinsooooooooooooon!-kiáltottam,a következő pillanatban pedig beteljesült a várva várt gyönyör.Louis óvatosan kihúzta a férfiasságát s óvatosan mellém feküdt.Mindketten ziháltan kapkodtunk levegő után,és simogattuk egymást.
-Szeretlek Bella Jonhson!-suttogta és egy csókot nyomott a kezemre.Minden erőmet összeszedve rámásztam Louisra,majd megcsókoltam.Beletúrtam a hajába,ő pedig meztelen hátamat kezdte simogatni.Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.
-Én is téged Louis Tomlinson,mindennél és mindenkinél jobban szeretlek!-suttogtam a szájába,majd újra megcsókoltam.Louis belemarkolt a fenekembe,én pedig egy aprót sikítottam.Hangosan felröhögött,amit persze nem hagytam szó nélkül és a férfiasságához csúsztam.Louis abba hagyta a röhögést,én pedig megnyaltam a férfiassága végét.Tommo egy aprót nyögött,én pedig újra bekaptam az egészet a számba.Nyalogatni kezdtem,amitől egyre keményebb lett.Tudtam,hogy ha sokáig csinálom,Louis újra elélvez,én pedig megkóstolhatom.Nyalogattam,majd a kezeimmel kezdtem babrálni a heréit.Louis erősen szorította a matracot,a férfiassága pedig egyre keményebb és keményebb lett.Mosolyogva néztem fel barátomra,aki csillogó szemmel nézett engem.
-Bella...-suttogta,én pedig újra bekaptam kemény férfiasságát.Louis felszisszent egyet,a következő pillanatban pedig a számba élvezett.Örömmel tapasztaltam,hogy finom íze volt,kissé sós de mégis finom.Megnyaltam a számat,majd megcsókoltam a fütyijét és visszamásztam az ágy tetejére.Louis egy apró puszit nyomott a számra és elmosolyodott.
-Isteni vagy Bella!-mondta,majd közelebb húzott magához.
-Nos te is tökéletes teljesítesz az ágyban Tomlinson.-suttogtam.Louis lenyúlt a takaróért,majd kettőnkre terítette.Az oldalamra fordultam,Tommo pedig a hasamra tette a kezeit és belecsókolt a nyakamba.Felkuncogtam,Ő pedig a kezeit hirtelen feljebb rakta és masszírozni kezdte a melleim.Felnyögtem,Ő pedig folytatta,a bimbóim pár másodpercen belül megmerevedtek,amit Louis is észrevett.
-Ha ezt csinálod Tomlinson,sosem fogunk aludni.-motyogtam fojtott hangon.
-Jól van szívem,befejezem!-mondta és visszavezette a kezet a hasamra.
-Jó éjt Louis!-suttogtam.
-Jó éjt Kicsim!-mondta.
