*2.ÉVAD* 62.fejezet~Styles,nem hagyhatsz itt!

Héééééj bébiik!:D
Meghoztam az új részt,remélem örültök neki.
4-5 komi után új rész!
Nekem egyáltalán nem tetszik ez a rész,katasztrofális,de azért remélem komiztook.:$<3
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx

(Bella szemszöge)

Levegőért kapkodva figyeltem az eseményeket,amik percek alatt folytak.A orvosok eszeveszettül rohantak be Harry kórtermébe és kezdték meg az újra élesztést,mi pedig értelmetlenül és idegesen álltunk a folyosón.Anneből másodpercek alatt tört ki a sírás,úgy ahogy Gemmából is.Liam segítőkészen odament Anne-ékhez,mi pedig csak álltunk és néztünk ki a fejünkből.Imádkoztam Istenhez,hogy ne vegye el tőlem Őt.Neki még élnie kell,még túlságosan fiatal.Hatalmasakat lélegeztem és próbáltam nem összeesni.Louis és Zayn erősen tartottak,amit először nem értettem,de aztán rájöttem hogy teljes testemben remegek.Lehunytam a szemeim és próbáltam úrrá lenni magam.
-Bella...-suttogta Louis.Kinyitottam a szemem és barátomra néztem,aki idegesen nézett végig rajtam.-Ülj le!Összefogsz esni..-mondta és a székhez húzott.Óvatosan leültetett,majd mellém guggolt és megfogta a kezem.Zayn a másik oldalamhoz lépett és biztatóan rám mosolygott.Hirtelen kicsapódott a kórterem ajtaja és az orvos lépett ki onnan.Közelebb sétált hozzánk,majd belekezdett a mindent eldöntő mesélésébe.
-Nos,stabilizáltunk Mr.Styles állapotát,de még mindig életveszélyes állapotban van.Ha nem ébred fel 1 héten belül a kómából,akkor lekell vennünk a gépekről és akkor...sajnálom,de nem él tovább.Egy ember bemehet hozzá,de csak pár percre...!-mondta és ott hagyott minket.Anneből újra kitört a sírás,Gemma pedig újra vigasztalni kezdte.Semmitmondó tekintettel néztem végig a többieken,akik a padlót kémlelték.
-Bella,menj be hozzá!-motyogta Anne.Csodálkozva néztem rá,de ő csak egy aprót bólintott,majd újra sírni kezdett.Kifújtam a levegőt,majd a kórteremhez lépdeltem.Óvatosan benyitottam,majd csukott szemmel közeledtem az ágy felé.Lassan nyitottam ki a szemeim,és próbáltam magam felkészíteni a látványra,de nem; erre lehetetlenség felkészülni.A mindig vidám,élénken csillogó szemű fiú,most fal fehér arccal és lélegeztető géppel feküdt az ágyon.A szememet szúrni kezdték a könnyek,de nem akartam sírni.Megfogtam Harry kezét és beszélni kezdtem hozzá.
-Styles,nem hagyhatsz itt!Küzdj azért,hogy felébredj.A rajongóid számítanak rád,a családod,a barátaid és a szerelmed.Harry,ne add fel...erős fiú vagy.Túl kell élned.Nem teheted ezt velem,velünk.Szeretünk téged,nagyon fontos vagy mindenkinek!Emlékszel a megismerkedésünkre?Az a bizonyos kávézó,aztán a Temze partja ahol megcsókoltál,és akkor sem adtad fel,küzdöttél értem!És most is küzdened kell az életedért,és tudom hogyha felébredsz csalódni fogsz Louisban és bennem is,de idővel megérted.Kérlek szépen Harry Styles,küzdj!!Szeretlek téged!-motyogtam,majd egy csókot nyomtam az arcára.Megsimítottam a kezét,majd felálltam és kisétáltam a kórteremből.Zayn egyből a karjai közé zárt,Louis pedig beslisszolt mellettem a kórterembe.

(Louis szemszöge)

Szomorúan kezdtem el nézni legjobb barátomat,aki elég rossz passzban volt.Bűntudatot éreztem,ugyanis ha akkor nem szeretek bele Bellába,akkor Harry sem itt lenne.Minden más lenne.
-Sajnálom haver!Tudom,hogy részben az én hibám hogy most itt vagy,de tudom hogy erős vagy és képes vagy küzdeni.Túl kell élned,bízunk benned.És Harry szeretünk,mindannyian.És azt hiszem még Bella is szerelmes beléd,csak fél magának bevallani.-suttogtam,majd ott hagytam a barátomat.Kiléptem a kórteremből és Bellát kezdtem keresni,akit sehol sem találtam.
-Rosszul lett!-suttogta Anne.Felkaptam a tekintetem és Őt kezdtem nézni.
-Bella?-kérdeztem.Anne aprót bólintott,majd felállt a székről és hozzám sétált.
-Ne izgulj!Zayn kikísérte a friss levegőre..-mondta és nyugtatásképpen végig simított a kezemen.
-De mi történt?-motyogtam.Haragudtam magamra,amiért nem voltam itt Bellával...
-Hát először összecsuklott,aztán csak annyit mondott hogy nem kap levegőt...Zayn pedig kivitte a levegőre..-suttogta.A pánik egy perc alatt söpört végig rajtam,amit Anne is észrevett.-Menj Bellához!-suttogta és elmosolyodott.Hihetetlen sebességgel rohantam ki a friss levegőre,és kezdtem el keresni Zaynéket.Pár perc után megtaláltam őket egy padon ülve.--Kicsim jól vagy?-kérdeztem aggódva.Óvatosan felemelte a fejét és egy halvány mosolyt eresztett meg,majd újra hányni kezdett.Idegesen toporogtam mellette,Zayn pedig fogta a haját.Kérdőn néztem Malikra,aki semmit tudóan megrázta a fejét,és a távolba meredt.
-Jól vagyok...-nyögte Bella,majd felemelte a fejét és rám nézett.Közelebb léptem hozzá,majd megöleltem.
-Liam mindjárt itt van a kocsival!-mondta Zayn,bólintottam egyet majd felemeltem Bellst a padról és elindultam.Pár perc után Liam fékezett le előttem,és vette el tőlem Bellst.Berakta a kocsiba,majd megvárta míg én is beülök,aztán gázt adott.
-Tommo,mi a gond?-kérdezte Liam.
-Aggódok Bella miatt..-suttogtam.Liam megcsóválta a fejét,majd megszólalt.
-Ez a sok stressz.Nyugalom csak egy kiadós alvásra van szüksége!-mondta,mire én bólintottam egyet.Reméltem,hogy igaza van,mert ott és akkor semmilyen más lehetőségre nem gondoltam..