*2.ÉVAD* 44.fejezet~Egy kar

Hi babies!:)
Meghoztam a részt!:D
Tudnotok kell,hogy nagyon sokat szenvedtem ezzel a résszel,és nekem személy szerint megint nem tetszik.Rövid lett,de siettem.A következő tényleg hosszabb lesz :*
Mind1 is a lényeg,hogy nektek elnyerje a tetszésetek.
Komizzatok!
Puszii: Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Teljes erőbedobással úsztam a lány felé,aki a víz felszínén lebegett.Féltem.Mi van akkor ha nem érek oda időbe?Mi van akkor ha nem éli túl ezt a butaságot?Nem.Ilyen nem történhet.Bellának élnie kell.
Mellúszást végeztem és reménykedtem,hogy időben odaérek.Magamban elmormoltam egy gyors imát,és még gyorsabbra vettem a tempót.Már csak pár méter választott Bellától,amikor eszembe jutott,hogy vajon Harry most mit csinál.Elvégre az ő hibája,hogy Bella ezt csinálta.Az ő hibája lesz minden.
Kinyújtottam a kezem és megragadtam Bella karját.Szorosan magamhoz húztam,és a part felé kezdtem úszni.Mindent beleadva úsztam a vízben,hogy minél hamarabb a stégen tudhassam Bellát.


(Bella szemszöge)
Mosolyogva néztem Joshra,aki csillogó szemekkel nézett rám.Szorosan hozzábújtam és beszívtam az illatát.Rá kellett ébrednem,hogy rosszul cselekedtem.Nem bánthatok meg embereket,a saját boldogságom érdekében.Elvégre én boldog voltam,azt leszámítva hogy Harry eldobott magától.Boldog lehettem volna mással is,esetleg Niallel.De én bolond rosszul döntöttem és hibát követtem el.Most már csak reménykedni tudtam abban,hogy valaki megtalál.Bíztam abban,hogy Louis vagy esetleg Harry utánam jön és megment.És a reménykedésem valóra is vált.A kis merengő féle 'látomásban' láttam,ahogy Louis beleugrik a vízbe és felém kezd úszni.Minden erejét megfeszítve úszott,hogy minél előbb a karjaiba zárhasson.Szorosan megragadta a kezem és a part felé kezdett húzni.Gyorsan Josh felé fordultam,aki könnyes szemmel nézett rám.Megragadtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Szeretlek téged!-suttogtam.Josh elmosolyodott és magához ölelt.Erőteljesen szorított,és várta a pillanatot,amikor eltűnök a karjai közül.

-Én is téged!-motyogta és egy puszit nyomott a fejem búbjára.Tudtam,hogy most látom utoljára ezt a fiú akit még mindig a legjobb barátomnak tekintettem.-Isten veled!-mondta és a következő pillanatban eltűnt.Könnyes szemmel néztem jobbra és balra,hát ha meglátom valahol,de nem így történt.Tudtam,hogy nemsokára a vissza kerülök a stégre ahol Louis könnyes szemmel próbál megmenteni.Én pedig talán helyesen döntök a saját érdekemben. 

(Louis szemszöge)
Kimásztam a Temzéből,majd magam után kaptam Bellát.Lefektettem a stégre és idegesen végig mértem.Remegő kezeimmel megpróbáltam kitapintani a pulzusát,de sehol sem találtam.A félelmem beigazolódott,nem volt pulzusa.A mellkasához hajoltam és reménykedtem benne,hogy a szíve dobog.De nem így volt.Nem dobogott,nem lélegzett.Idegbeteg módjára kezdtem tárcsázni a mentőket,majd Liaméket.Gyorsan ledaráltam nekik mindent és vissza tértem Bellához.Nem szégyelltem sírtam,sőt bömböltem.De meg kellett világosodnom,hogy ha nem csinálok valamit végleg elvesztem.Erőt vettem magamon és pumpálni kezdtem Bella mellkasát.Magamban számoltam 10-ig,majd a szájába fújtam a levegőt.De nem történt semmi.Ugyan ott feküdt mozdulatlanul,élettelenül.Másodszorra is megpróbáltam,majd harmadszorra és negyedszerre is.De semmi nem történt.Kegyetlenül sírtam.Ott ültem a lány mellett,és szorítottam a kezét.
-Bella Amy Jonhson!Ne hagyj itt engem!Szeretlek téged,értsd meg!Nem halhatsz meg,szükségem van rád.Szükségünk van rád!Harrynek,Liamnek,Zaynnek,Niallnek,Sophienak,a szüleidnek,Eleanoréknak...mindenkinek!Ne csináld ezt!Gyere vissza,nem halhatsz meg!Nem vehetnek el tőlem!-kétségbeesetten ordítoztam,nem érdekelt hogy én vagyok Louis Tomlinson a One Directionból,nem érdekelt hogy híres vagyok,nem érdekelt hogy minden újság rólam fog beszélni.Csak azt akartam hogy Bella éljen,hogy ne hagyjon itt,hogy szeressen engem.
Hirtelen ötlettől fogva újra kezdtem mindent.Pumpáltam a mellkasát,és szájon át lélegeztettem.Megakartam menteni.Tudni akartam,hogy él.Csak pumpáltam és pumpáltam,szerettem volna mindent megtenni,addig amíg a mentősök nem értek ide.
Hirtelen a telefonom kezdett csörögni amit abban a pillanatban fel is kaptam.Nem néztem meg ki hív,csak beleszóltam.
-Igen?-kérdeztem.
-Louis,mi a franc van már?!Ugye él?Mondj már valamit!Louis!-Liam kétségbeesett hangja miatt még rosszabbul éreztem magam.Bellára néztem aki lila szájjal és falfehér arccal nézett vissza rám.Tudatosult bennem,hogyha így folytatom,Bella véglegesen meghal.
-Liam,nem....úristen megjöttek a mentők!-ordítottam és lecsaptam a telefont.Felugrottam a földről és integetni kezdtem.A mentősök futásnak eredtek és Bellához hajoltak.Elővettek minden féle ketyerét és műszert,amit felhasználtak.Láttam ahogy Bellát gépekre kötik,ami eszeveszett módon sípolt.Rögtön rájöttem,hogy a szívverését mutatja,ami most nem ver.De vernie kell.Kötelező.Elővették a defribillatort és egyből elkezdték az újra élesztést.A harmadik próbálkozásnál már a mentősök feladni készültek,de akkor meglátták az arcomat,ami már vörösre volt sírva.Egymásra néztek és újra megpróbálták.Reménykedve néztem Bellára,és imádkoztam érte.Százszor jobb lett volna,ha nem ismer meg minket,akkor nem okoztunk volna neki ekkora fájdalmat,de ezt már nem csinálhatjuk vissza,de jóvá még tehetjük.Néztem a lányt,és reménykedtem.Könyörögtem Istennek,hogy mentse meg.És azt hiszem meghallhatta.A monitor hirtelen pittyegésbe kezdett,és a sípolás abba maradt.Bella szíve újra verni kezdett,ami egyet jelentett.Újra életben volt!

Nem rész :/

Sziasztok drágáim!:)
Nem sajnos még nem résszel jelentkezem,az még sajnos íródik.
Csak helyzet jelentést szeretnék küldeni,hogy élek és virulok csak teljesen elvagyok havazva.:$
Kosármeccsről kosármeccsre járok,aztán táncra és utána kosár edzésre,ráadásul mellette még tanulnom is kéne,de a lustaság folyton győz.
Ráadásul beleszerettem egy blogba,aminek nem tudok ellenállni és a saját blogomra jelen pillanatban időm sincs.
Akit érdekel esetleg a blog,annak itt a link: http://darkfanfictionhu.tumblr.com/
Én személy szerint nagyon imádom,a főszereplő Harry!:) Olvass bele,nem bánod meg!

Nos a helyzet jelentésemnek vége,most egy pár kérdést teszek...komiba válaszoljatok!:)

1.Ki a kedvenc szereplőtök a blogból?
2.Melyik volt a kedvenc részetek?
3.Mit szeretnétek,mi legyen még a blogba?
4.Bellát kivel látnátok legszívesebben?
5.Szeretnétek harmadik évadot?

A kérdésből ennyi,ezekből még majd ki fog sülni valami..:D

Nos, köszönöm a 30 rendszeres olvasót és a 18,311 oldal megtekintést!:)
imádlak titeket:)

És köszönöm a komikat.:)
Puszii: Krisztii xx
ui.: KOMIKAT! xx

*2 ÉVAD* 43.fejezet~Louis Tomlinson

Hi drágáim!:)
Nem bírtam magammal és úgy döntöttem megérdemeltek egy részt!:D
Előre szólok,hogy lesznek benne még bonyolítások szóval remélem tetszeni fog!:)
Köszönöm az előző részhez kapott komikat,imádlak titeket!:$
A részről annyit,hogy rövid és gagyi..legalábbis nekem nem tetszik..ez is egy olyan összekötő rész inkább...ne haragudjatok..a következő hosszabb és jobb lesz!:$
Nos ehhez a részhez is komizzatok.:D
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Amint Bella lecsapta a telefont,tudtam hogy a gyanúm beigazolódott.Tudtam,hogy innentől kezdve nincs sok időm.A többiek idegesen néztek rám,én pedig rohanni kezdtem.Hallottam Harry kiabálását,de ez érdekelt a legkevésbé.Meg kellett mentenem Bellát.Nem akartam elveszíteni,az nem éltem volna túl.Rájöttem,hogy beleszerettem;többet éreztem iránta,mint barátság.
Eszeveszett módon rohantam a Temzéhez,de sajnos a rajongók és riporterek megakadályoztak.Mindenhonnan kérdések záporoztak és vakuk villogtak.Tudtam,hogyha nem csinálok valamit;elkések.
-Hagyjanak békén!Nem látják,hogy nem érek rá?!-ordítottam és futni kezdtem.Mát magam előtt láttam a holnapi újságot,aminek a címlapján én leszek.De nem érdekelt.Megakartam menteni Bellst.Miközben futottam sorba ugrottak be az emlékek.

-Te vitted el a kocsim,de miért?-kérdeztem.
-Csak kiakartam szellőztetni a fejem!-mondta.Érdeklődve néztem,ő pedig folytatta.-Kijönnél velem 1 percre a konyhába?-kérdezte.Bólintottam,majd a konyha felé kezdtem húzni.
-Na mi az?-kérdeztem.Bella vett egy nagy levegőt és belekezdett.


-Ne hívj Jonhsonnak!-nyávogta.Odaúsztam mellé,majd magamhoz húztam.
-Te meg ne hívj Tomlinsonnak!-suttogta,.
-Tomlinson...-motyogta.Megforgattam a szemem,majd gyorsan lenyomtam a víz alá.Pár másodperc múlva Bella levegőért kapkodva jött fel a víz alól.-Hülye!-zihálta.Gonoszan elmosolyodtam,majd átfogtam a derekát.
-Vegyél nagy levegőt,majd a víz alatt nyisd ki a szemed!Háromra!1...2...3.-mondtam.Pár pillanat múlva a víz alatt voltunk mindketten.Szorosan átfogta, a derekát és vártam,hogy kinyissa a szemét.A víz alatt Bellával meseszerű volt.Arcommal közeledni kezdtem felé,és nyomtam egy puszit az arcára.Elhúzódtam majd felrántottam a víz alól.A levegő hiány miatt mindketten ziháltan kapkodtunk oxigénért.
-Csodálatos volt!-motyogta,miután a légzése visszaállt a normális tempóba.

-Mit érzel irántam?-kérdeztem.Lassan felpillantott rám.Kékeszöld szemeimmel Őt bűvöltem
-Többet,mint barátság.-nyögte elhalóan.

-Nem csinálunk egy közös twitcamot?-kérdeztem.Bella elhúzta a száját és gondolkozni kezdett.Az arcomra kiült az igen jellegű válasz és reméltem,hogy fogja az adást.Pár másodperc múlva rábólintott.Hálásan elmosolyodtam és kiposztoltam twitterre.

-Min agyalsz kicsi lány?-kérdeztem.A felszállás óta most szóltam hozzá először.Mindketten a gondolatainkba burkolóztunk.
-Azon,hogy kibékülök Harryvel!-mosolygott.Az arcom felragyogott,de a hirtelen tudattól el is komorult.
-Ugye nem mondod el neki?-kérdeztem.Reméltem,hogy Bella érti mire gondolok.A New York-i incidensünkre.
-Azt a titkot New Yorkban hagytuk!-mondta.Kifújtam a levegőt,majd újra magam elé bámultam.-És te min mélázol?-kérdezte.
-Azon,hogy ott New Yorkban mi üthetett belém.Hogy miért csináltam azt?Hogy mit érzek?-suttogtam

-Louis!-egy csilingelő hang,majd egy lány a nyakamba.Szorosan öleltem magamhoz,és nyugtatás képen a hátát simogattam.Az elmúlt hetemet ebben a házban töltöttem,azon belül pedig Bella szobájába.Minden éjszaka ott aludtam mellette és nyugtattam amikor rémálmai voltak.

-Gyere menjünk!-húztam magam után.

-Nem nagyon ismertem Josht,de nagyon sokat hallottam róla.Bella mindig csupa jó dolgot mesélt erről a fiúról.Köztük nem csak egy átlagos barátság volt,köztük testvériség alakult ki.Imádták egymást,olyanok voltak egymás számára mint a lelki társak.Bellának Josh jelentette a világot,Joshnak pedig Bella.Nagyon sajnálom,hogy nem ismerhettem meg olyan nagyon,de Josh Brandons megígérem,hogy vigyázok Bellára.Az életemnél is jobban fogok rá vigyázni!-motyogtam.Szemeimben érezem,a könnyeket,Bella pedig megálíthatatlanul bőgött.Hirtelen futni kezdett és egyenesen a nyakamba ugrott.Sírtam és ő is.Azt hiszem most először látott sírni,és ahogy elnéztem az arcát;megijedt,

-Köszönöm!-suttogta a fülembe.

-Kérjük kedves utasainkat,kapcsolják be a biztonsági övüket!A leszállást megkezdjük!-mondta a stewardess.Bellával egymásra vigyorogtunk,majd szólásra nyitottuk a szánk.

-NEW YORK!

-Bells....-mormoltam és odasietettem hozzá.
-Louis mi ütött....-kezdte,de a számat az övére tapasztottam és megcsókoltam.A nyelve, utat tört a szájába és táncra hívta az övéit..Nem ellenkezett,visszacsókolt.Nem törődtem a következményekkel,akartam Őt.MOST.

-Bella!Jól vagy?Mit csinálsz?Gyere haza!Érted megyek,csak mond meg merre vagy!Mindenki nagyon aggódik.Bells,nem hagyhatsz itt.Nem teheted ezt velem!Szeretlek téged!-szipogtam a telefonba.
-Louis sajnálom!De ne felejtsd el,hogy nagyon szeretlek téged!Mindennél jobban!Vigyázz El-re és senkinek se mond el,hogy mi történt New Yorkban.Becsüld meg a barátaid,és Sophiet ne hagyd egyedül.Vigyázzatok egymásra és ne feledjétek,hogy mindannyiótokat nagyon szeretlek!Még Harryt is.Louis...ne haragudj rám és soha ne felejts el,emlékezz rám egy mosolygós lányként,aki mindig boldog volt!-motyogta.
-Bells ne csináld!Szeretlek!-nyögtem elhalóan.Nem akartam,hogy baja legyen.
-Sajnálom!-suttogta,de mielőtt lerakhatta volna megszólalt egy hajó dudája.

Könnyes szemekkel rohantam a partszakasz felé,ahol Bells keresésébe kezdtem.Rohantam össze-vissza,egészen addig amíg meg nem láttam egy rózsaszín telefont.Egy rózsaszín telefont ami a Belláé volt.A vizet kezdtem kémlelni hátha meglátom Bellát.Pár perce nézelődhettem,amikor hirtelen észrevettem.Vettem egy mély levegőt és úszni kezdtem.Egy cél lebegett előttem,még pedig az hogy BELLÁNAK ÉLNIE KELL!

*2 ÉVAD* 42.fejezet~Te mit keresel itt?

Hi babies!:)
Nézzétek csak hoztam egy új részt,remélem örültök neki!:)
Köszönöm a komikat aranyosak vagytok....imádlak titeket!:)
Ehhez a részhez is kérek komikat..:)
Kicsit érdekes lett,de remélem tetszeni fog!:D
ui: Semmi sem biztos még! ;)
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx

(Josh szemszöge)

Láttam egy lányt.Egy lányt,aki úgy nézett ki mint Bella Jonhson.De nem,ő nem lehet itt.Nem csinálhatott ekkora butaságot.Nem csinálhatta,elvégre ő mindig kitartott és küzdött.Most pedig ott áll és csodálkozik.Ugyan úgy voltam én is,volt választásom,de rosszul döntöttem.Én feladtam az életem és akkor kerültem ide.Ide a mennyországba.De nem ő nem kerülhet ide,neki élnie kell.Van választási lehetősége,de segítenem kell neki.El kell érnem,hogy jól döntsön.
Megiramodtam a helyszín felé,hogy megakadályozzam Őt.Nem akartam,hogy hibát kövessen el.Ő nem teheti ezt velem.Ott álltam a háta mögött és vártam.Vártam,hogy megforduljon és észrevegyen.De nem tette,bámulta a földet és akkor értettem meg,hogy mit néz.Látja magát a vízben,a telefonját a stégen,az életét amit ott akar hagyni.
-Bella!-törtem meg a csendet.Látni akartam a legjobb barátom,akitől el sem tudtam búcsúzni,megakartam ölelni mielőtt visszaküldöm az életbe.Bella lassan megfordult és felemelte a fejét.Eltátott szájjal nézett engem,majd megindult az irányomba.Szemei megteltek könnyekkel,úgy ahogy az enyémek is.HIÁNYZOTT.
-Josh!Jézusom ezt nem hiszem el!Annyira jó látni és....-visította,de a sírástól elcsuklott a hangja.Szorosan magamhoz öleltem és próbáltam elraktározni az utolsó perceket.Bella a karomba kapaszkodva sírt.
-Bells,te mit keresel itt?-kérdeztem.Ő kibújt a kezemből és mélyen a szemembe nézett.
-Nem szeretnéd,hogy veled legyek?-kérdezte csalódottan.
-Erről szó sincs,szeretném ha újra velem lennél,de nem itt!-mondtam.Bella értetlenül nézett rám,majd mikor felfogta,hogy mit mondtam magához ölelt.Csak szorított és szorított.-Hé Bells,láttam a temetésem innen fentről és a kórházi jelenetet.Sőt egy ideig szemmel kísértem az életed,de fájt azt látni,hogy ennyire szenvedsz,azért mert meghaltam.-mondtam.Bells felnézett rám,majd megszólalt.
-Josh nagyon fáj!Olyan mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot,mintha nem lennék teljes ember.Egy űrt hagytál magad után,amit senki se tud begyógyítani.Elvégre 5 évig legjobb barátok voltunk,mindent együtt csináltunk,most pedig Louis-val utaztam New Yorkba helyetted!-suttogta.Tudta,,hogy mit érez,de az ő szájából ezerszer rosszabb volt hallani.
-Nem akarom,hogy fájjon!-motyogtam.Bella megforgatta a szemét,majd újra megszólalt.
-De miért hagytál itt?Mondd el kérlek!-suttogta.
-Rendben.Volt választási lehetőségem,visszamehettem volna az életbe,de rosszul és későn döntöttem.Nem akartam neked és a családomnak ilyen nagy fájdalmat okozni.Láttam,ahogy mindennap sírsz és azt,hogy úgy mászkálsz mintha te is halott lennél.Láttam a temetésen az anyám,a hugaim és az öcsém,láttam ahogy engem siratnak.És aztán ott voltatok ti is.Fanny arca  még mindig az elmémben él,és David kisírt szemei is.Rólad pedig nem is tudok mit mondani,hallottam a búcsúbeszéded és a Louis-ét is.Láttam a kórházi jelenetet,amikor ott ültél mellettem és sírtál.Aztán amikor befulladtál,azt hittem menten agyvérzést kapok.Utáltam magam,hogy miattam lettél ilyen,sőt még most is utálom magam,hiszen még mindig egy roncs vagy.Nem akartalak bántani,mert szeretlek!-mondtam.Bella hatalmasra nyitott szemekkel hallgatta,ahogy beszámolok neki mindenről.Nem szólt egy szót sem,csak némán nézett engem.Arca eltorzult a fájdalomtól,szeme pedig megtelt könnyekkel.
-De most már együtt leszünk!-suttogta.Rámeresztettem a szemeim és hangos tiltakozásba kezdtem.
-Bella!Ne légy hülye!Neked is van választási lehetőséged.De neked jól kell döntened!Gondolj bele neked mennyire fájt,az én halálom,akkor szerinted a családod és a barátaid hogy viselnék a tiéd?Gondolj Harryre szerinted nem bolondulna meg?Vagy Louis,aki megígérte hogy vigyáz rád!Na és Sophie,Jenna,Eleanor és Danielle?Szerinted neki nem fájna?Na és a családod?Gondolkozz!És Adam?Ő talán nem őrülne meg?Ne csináld Bella!Neked jól kell döntened,nem szabad azt a hibát elkövetned,mint amelyiket én elkövettem!És ha te meghalnál szerinted nekem nem lenne bűntudatom?Nem tudnám elviselni,hogy miattam kerültél ide!-kiáltottam.Tudtam,hogy rosszul fogja érinteni,de tudnia kellett az igazat.Fel kellett fognia,hogy rosszul cselekszik.
-Josh....-suttogta és újra a karomba borult.-Felfogtam,hogy vissza kell mennem,de nem akarok.Veled akarok lenni!-motyogta a vállamba.A szívem összeszorult és úgy éreztem menten kiszakad a mellkasomból.Rossz volt így látni,ilyen tehetetlennek.
-Bells,én mindig veled leszek!Csak gondolj jó erősen rám és érezni fogod a jelenlétem!-mondtam.Bella bólintott egyet és nézelődni kezdett.
-Josh,akkor most két tűz között vagyok?Mármint még élek is,de meg is haltam?-kérdezte.
-Igen,de neked élned kell!Szóval ne gondolkozz ilyen sokat,döntsd el hogy melyik utat választod!-mondtam.Bella bólintott és visszasétált az eredeti helyére és újra nézni kezdte magát.
-Szeretlek Josh!-suttogta.Elmosolyodtam,majd közelebb léptem hozzá.
-Én is téged!-motyogtam.A szemeim könnyben úsztak,fájt hogy megint el kell engednem.-Ne felejtsd el,ha együtt kell lennünk,akkor együtt leszünk!-mondtam.Bella megfordult és mélyen a szemembe nézett.
-Egyszer újra együtt leszünk!-mosolygott.Értetlenül néztem rá,ő pedig megszólalt.-Tudom melyik utat választom!

*2.ÉVAD* 41.fejezet~Emlékek

Sziasztok!:)
Nos köszöntök mindenkit a második évadban,ahol Harry Styles és Bella Jonhson szerelmi életét követhetitek nyomon!:)
Örülök a sok kominak,imádlak titeket!
Köszönöm mindenkinek aki ma gondolt rám és sok sikert kívánt!
A felvételiről annyit,hogy szerintem a matek nagyon nehéz  volt,viszont a magyar eléggé könnyűnek mondható.Remélem nektek jól sikerült!:)
Na de nem is rizsázok tovább...itt is van a második Évad!:)
Komizni ugyanúgy érvényes és feliratkozni is ugyan úgy lehet!:)
Puszii: Krisztii xx
Jó olvasást!


(Bella szemszöge)

~Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad,rólunk.Van egy kis darab közös múltunk,de ahhoz,hogy ez így maradjon meg,az kell,hogy ne rontsuk tovább.~

Süllyedek.Az öntudatlanság elnyert.Azt mondják a halálunk előtt,lepereg előttünk az életünk.Nos én nem előtte,hanem utána láttam mindent magam előtt.Az első napokat Londonban,az első csókot Harryvel,az első csókot Josh-sal,ez első utat Holmes Chapelba,az újra találkozást Adammel,a New York-i utamat,az első csókom Louis-val,az megcsalást és az utolsó beszédemet a fiúkkal.Tudtam,hogy fájdalmat okozok nekik,de megint csak magammal törődtem.Senki és semmi se érdekelt,csak az h nekem jó legyen.Másokkal nem törődtem,nem érdekelt hogy mekkora trauma lesz ez nekik,hogy mennyire fog fájni a tudat,hogy már nem élek.

Emlékszem az első találkozásra a legjobb barátnőmmel,amikor a Hősök terén keringtem és vártam,hogy valahol felbukkanjon.Hogy magamhoz ölelhessem és végre láthassam élőben.


*-Úristen Zsófii-kiáltottam és a nyakába ugrottam.Olyan erősen öleltem,hogy levegőt is alig kapott.Cserébe ő is visszaszorított..2 perc után elváltunk egymástól és mindketten őrült vigyorgásba kezdtünk.
-Hát örülök,hogy megismerhettelek,élőben.-tette hozzá,mert elég értelmes  fejet vágtam.*

Belegondolni is rossz,hogy soha többé nem látom ezt a kelekótya lányt,de remélem Zayn boldoggá teszi.
Az emlékeim sorra peregtek le a szemem előtt,beugrott amikor találkoztam Harryvel ő pedig megcsókolt,aztán aznap még találkoztam Louis-val is,aki a Hide Parkban vigasztalt este 11 körül.Tudott mindenről már akkor,tudta hogy nekem nem olyan könnyű az életem,de nem hagyott cserbe soha sem.Helyette én hagytam el.Önző vagyok.


*Éppen a kávémat szürcsölgettem,amikor hirtelen valaki berontott a kávézóba.A szemem háromszorosára nőtt mikor tudatosult bennem,hogy ki az.Ő volt az a személy akit 14 éves korom óta bálványozom,és aki még a mai napig is lázba tud hozni a mosolyával,vagy a zöld szemével.Ő volt Harry Styles a One Direction szép fiúja,aki egyenesen engem bámult a kávézó ajtajából.*

*Csendben sétáltunk az utcán,amikor Harry maga felé fordított és megcsókolt.Amint az ajkai hozzá értek az enyémhez,a pillangók a hasamban még jobban elkezdtek verdesni,sőt ezek már nem is pillangók,hanem galambok.Gondolkozás nélkül visszacsókoltam,de amint rájöttem ellöktem magamtól Harryt,és futni kezdtem.*

*-Nyugodj meg,nincs semmi baj.Jól vagy?-mikor meghallottam a kérdését a fülem is ketté állt.Louis Tomlinson megkérdezte,hogy jól vagyok-e?Még én elméláztam Louis érdeklődve figyelt.Egy pár krákogás után megszólaltam.
-Fogjuk rá.-mondtam és erőltettem magamra egy kisebb fajta mosolyt.Nem hiszem hogy szép látvány lehetett,mert Louis is elmosolyodott.
-Ne is próbálkozz ez a mosoly inkább egy fintorgásra hasonlított.-ezen elmosolyodtam,mire Louis folytatta.-De nem ezért vagyok itt.Mi történt?-Na ne egy híres sztárnak nem fogom elmondani.
-Nem történt semmi érdekes.-Ahogy ezt kimondtam,Louis egy ilyen "nekemnehazudozz" fejet vágott.Kifújtam a levegőt és hozzákezdtem.
-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?-szándékosan kérdeztem,mivel láttam ahogy Louis azt hiszi elmondom neki a legféltettebb titkomat.*

Sose hittem volna,hogy akkor ott Louis Tomlinson fog vigasztalni,amiből kavarodás lesz.Visszagondolva az akkori újságok címlapjára,elég nagy pletyka született Louis-ról és rólam.Sose felejtem el,amikor Eleanor szakítani akart Lou-val,mert azt hitte hogy vele csalta meg,az a bűntudat amit akkor éreztem örökké a tudatomban marad.

*-Figyelj Bella!Félreértés történt,mindent megbeszélnek egymással.Rendbe jön minden.Biztosan nem szakítanak,hiszen imádják egymást.-mondta Zsófi,mire kifújtam a levegőt és belekezdtem a mondandómba..
-Ha elcseszem Louis életét,akkor nem is tudom mit csinálok.Mikor még kicsik voltunk emlékszem,nekem ők voltak az igazi álompár.És mikor az a pletyka keringet,hogy szakítottak egy világ dőlt össze bennem,hiszen felnéztem rájuk.Majd amikor kiderült,hogy nem igaz,én voltam az egyik legboldogabb ember.Mindig arról álmodoztam,hogy nekem is lesz egy ilyen tökéletes kapcsolatom.Persze nem Louis-val képzeltem el,hanem mással.Louis mindig is azt akartam,hogy a legjobb barátom legyen.De ezek után,örülhetek ha szóba áll velem.Zsófi szeretem Louist,kiskorom óta.Nem akarok neki rosszat,és az hogy tegnap utánam jött mindenben felvilágosított......-és ekkor rontott be a szobába Louis.*

Egy mosoly keletkezett az arcomon,ahogy visszaemlékeztem Louis mondatára.
Te szerelmes vagy belém? Hát,ha akkor még nem voltam most már az vagyok,de már lényegtelen hogy mit érzek,hiszen halott vagyok.
Boldogság öntött el,ahogy visszagondoltam életem első igaz szerelmére,Adam Russelre.Hiába bántott meg millió meg egyszer,nem tudtam Őt utálni.Volt egy  kötelék,ami hozzám láncolt,egy kötelék ami miatt még mindig szerettem.
Mikor újra találkoztunk Londonban,már akkor tudtam hogy nem tettem túl magam rajta,tudtam hogy még mindig szeretem.Hiszen ugyanúgy kitudott készíteni és akkor is Louis és Harry vigasztalt.Akkor rontott be a szobámba Louis és törte be az ajtómat.Hm,idióta Tomlinson!

*-Bella Amy Jonhson!-kiáltotta Louis,és a következő pillanatban már a szobám kellős közepén terült el.Hihetetlen sebességgel felpattant és mellém ugrott.Aggódóan mért végig,és mikor megbizonyosodott hogy nem csináltam magamban kárt,kifújta a levegőt.
-Louis William Tomlinson!Kitörted az ajtómat.-visítottam.Louis halványan elmosolyodott,mire folytattam.-Nem csináltam magammal semmit.-mondtam gyorsan,mert láttam ahogy Louis újra végig vezeti a tekintetét rajtam.*

Szeretett,már akkor fontos voltam neki és ezt sose tudom már neki meghálálni.Sajnálom Louis!
Bolondság volt megismerni őket,bolondság volt beleszeretni Harrybe,de mégsem bánom hogy annak idején a véletlen folytán megismerhettem őket.Hiába hagytak itt amikor turnéra mentek,akkor is mindig gondoltak rám.Hiába csalt meg Harry,nem bántam hogy így alakult.Szerettek és én is szerettem őket,bár nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna.
Hiszen beleszerettem a legújabb legjobb barátomra,a fogadott bátyám pedig meghalt,a pasim pedig megcsalt,de ezek ellenére mindenkit szerettem.És ezért kell most elmennem.

*Lepergett előttem az összes vele töltött idő,amikor a ballagáson egymás vállán sírva búcsúztunk egymástól,amikor télen elrángatott szánkózni és felborultunk vele.Amikor a kosárpályán életemben először zsákoltam,ő pedig rám ugrott és 10 percig rajtam feküdt,vagy amikor elmentünk életünkbe először a discoba és természetesen sík részegre ittuk magunkat,amikor Jennynek kellett hazavinnie minket mert már nem tudtunk menni.Amikor Adam szakított velem,ő ott volt mellettem és vigasztalt,amikor neki nem jött össze a dolog Lexivel,amikor kiakart költözni Los Angelesbe,de az én kedvemért itt maradt,amikor elvégeztük a középiskolát,amikor kiköltöztem Londonba ő pedig szervezett nekem egy búcsúbulit,aztán amikor kijött hozzám és elmentünk bulizni.Az a bizonyos csók,a sok ígéret amit egymásnak tettük,a sok boldog pillanat,az utolsó veszekedés és a rossz előérzet.Minden lepergett előttem,amitől még nagyobb sírásba kezdtem.A torkom kiszáradt és ziháltan kapkodtam levegő után.Képtelen voltam felfogni,hogy nincs többé.Az a srác akit az életemnél is jobban szerettem,meghalt.Itt hagyott,nem láthatom többé az idióta mosolyát,az idióta röhögését és az idióta vicceit.Soha többé nem nyugtat meg,amikor kibukok.Itt hagyott.*

Josh Brandons,nem sokára találkozunk!És végre együtt lehetünk!

*-Bella..-suttogta.Óvatosan felpillantott rám.Elgyötört arca láttán,a szívem kettéhasadt.-Szeretlek!-nyögte el-el csukló hangon.Nem értettem ezt a viselkedését.Olyan bűnbánó volt,olyan gyengéd,olyan más.
-Én is szeretlek...-suttogtam.Harry halványan elmosolyodott,majd gyengéden megcsókolt.Más volt,mint a többi csókunk.Ebbe minden érzelme benne volt.Megbánás,szeretet,megértés és megannyi érzelem.Nem értettem Őt.Sose viselkedett így velem.Ez volt az első alkalom,hogy ilyen óvatosan,gyengéden csókolt.*

Szerettem Harryt,és még mindig szeretem ezért fáj,hogy megcsalt.De most már együtt lehet Lexivel,nem akadályozom meg az útját.Ennek biztosan így kell lennie.Neki és nekem már nincs közös jövőnk,és tudom hogy még mindig szeret,de túl teszi majd magát a halálomon.Boldog lesz,megtalálja majd azt a lányt,aki teljes szívéből szereti és nem csak a pénze miatt van vele.

*-Louis mi ütött....-kezdtem,de száját az enyémre tapasztotta és megcsókolt.A nyelve utat tört a számba és táncra hívta az enyémet.Nem ellenkeztem,visszacsókoltam.Nem törődtem a következményekkel,akartam Őt.MOST.
És ebben a pillanatban jöttem rá arra,hogy Louis iránt többet érzek,mint barátság.*

*-Bella!Jól vagy?Mit csinálsz?Gyere haza!Érted megyek,csak mond meg merre vagy!Mindenki nagyon aggódik.Bells,nem hagyhatsz itt.Nem teheted ezt velem!Szeretlek téged!-Louis szipogós és ideges hangja zengte be a telefonom.
-Louis sajnálom!De ne felejtsd el,hogy nagyon szeretlek téged!Mindennél jobban!Vigyázz El-re és senkinek se mond el,hogy mi történt New Yorkban.Becsüld meg a barátaid,és Sophiet ne hagyd egyedül.Vigyázzatok egymásra és ne feledjétek,hogy mindannyiótokat nagyon szeretlek!Még Harryt is.Louis...ne haragudj rám és soha ne felejts el,emlékezz rám egy mosolygós lányként,aki mindig boldog volt!-motyogtam.
-Bells ne csináld!Szeretlek!-nyögte elhalóan.A szívem elszorult,de nem tudtam mit csinálni.
-Sajnálom!-suttogtam és éppen kiakartam nyomni ,amikor egy hajó dudált.
-A Temzénél vagy,odamegyek!-visította Lou,én pedig lecsaptam a készüléket.*

Talán Louis lesz az,aki nehezen teszi majd túl magát ezen az egészen,de majd Eleanor segít neki,hiszen ők egy pár.Egy gyönyörű pár,akiket majdnem elválasztottam.De ez már soha többé nem fordulhat elő.Nekik örökké együtt kell lenniük.Kötelező.


                              ~Feelings change, but memories don't!~

Díj!:)

Sziasztok drágáim!:)
Nem,még nem résszel jelentkezem:/
De ígérem vasárnap,azaz január 20.-án első dolgom az lesz hogy felrakom a részt,DE lehet még 19.-én!:)
Nos,mindenkinek sok sikert kívánok a felvételihez és csak ügyesen,hajrá drágáim!:)
Na nem is húzom tovább a rétest tésztát.:)
Puszii mindenkinek!....Krisztii xx

Nos a díjat küldöm:

Viktória Orosz

XoAndioX

1. 10 dolgot kell elmondanod magadról!

2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

3. 10 kérdést kell feltenni a jelöltnek.

4. 3 embert meg kell jelölni és linkelni.

11 Kérdésem!:)

1.Mi inspirált téged az írásban?

2.Miért ilyen jellegű blogba kezdtél?

3.Ha lehetne három kívánságod mi lenne az?

4.Ha azt mondanám,hogy ez volt az utolsó napod,így élted volna meg?

5.Mi a legszebb élményed?

6.Mikor lesz új rész?:DDD

7. Hanyadikos vagy?

8.Melyik fiúhoz húz jobban a szíved? Zayn vagy Louis?:)

9.Szereted a Little Mix-et?

10.Melyik a kedvenc dalod a Take Me Home-ról?

40.fejezet~GoodBye

Hi babies!:)
Hát igen ehhez a részhez is elérkeztünk...az évad utolsó része következik most.
EZ NEM A BLOG BEFEJEZÉSÉT jelenti,hanem az első ÉVAD végét,nyugalom nyugalom nemsokára jön a második ÉVAD.
A résztől,csak annyit mondok,hogy megint okozok meglepetéseket és remélem díjazzátok!:)
Csak tudjátok most 19.-én felvételizek és most minden erőmmel a központira koncentrálok.
Szóval 19.-én drukkoljatok :)
Az utána való héten pedig megnyílik a második évad is!:)
DE KOMIKAT kell írni!:3
na de itt is a rész,remélem tetszeni fog...KOMIZZATOK!
puszii: Krisztii 
Jó olvasást! xx


(Bella szemszöge)

Fáj a tudat,hogy kétszer is megcsalt,ugyan azzal a lánnyal.Lexi Peterson az egykori legjobb barátnőm,kavart Harry Styles-zal.Persze mindig is ez volt a célja,de soha nem gondoltam volna,hogy Harry képes erre,de megtette.
Futva igyekeztem ott hagyni a saját lakásomat,ahol ez a kis affér megtörtént.Egyenesen a Temze partjára siettem,ahol megvalósíthattam a tervem.Pár perc után megláttam a jól ismert partszakaszt.Futólépésben haladtam a kijelölt helyszínre,oda ahol minden véget ér.
Lehuppantam a földre és elgondolkoztam az élet nagy dolgain.A szerelemben mindig megszívtam;először Adam Russel küldött padlóra,majd rá 4 évre Harold Edward Styles dönt úgy,hogy megcsal.Előtte meghal a legjobb barátom,Josh Brandons.Aztán most itt ülök és várom a hirtelen elhatározásom,miszerint beleugrom a jég hideg Temzébe és megfullasztom magam.Gratulálok Bella Amy Jonhson megint elmenekülsz a problémáid elől.Ügyes vagy!
Ott ültem amikor eszembe jutott egy név: Louis William Tomlinson.Ő akinek,az elmúlt 2 hetemet köszönhetem,akinek a segítségével újra tudtam mosolyogni,aki iránt többet éreztem,mint barátság.De most itt hagyom,itt kell  hagynom.Remélem Eleanor vigyáz rá és mindig szeretni fogja.Előkaptam a telefonom és még utoljára tweeteltem egyet.

@BellaJonhson: @Louis_Tomlinson @EleanorJCalder @SophieMohn @NiallOfficial @DaniellePeazer @zaynmalik @Real_Liam_Payne köszönök mindent! xx:)

Gyorsan elküldtem és még egy kicsit nézelődtem.A telefonom rezegni kezdett,ami jelen esetben a twitterem jelző hangja volt.

@Louis_Tomlinson: @BellaJonhson mi történt? hol vagy? mi ez a kiírás?! xx :o

Ahogy elolvastam megjelent a többi is.

@NiallOfficial : @BellaJonhson ne csinálj hülyeséget! mi történt? rám számíthatsz! xx

@zaynmalik: @BellaJonhson mi a baj?Bells..gondolkozz!xx

@Real_Liam_Payne: @BellaJonhson Kicsi lány mi a gond? merre jársz? xx

@EleanorJCalder: @BellaJonhson csajszii mi történt? gyere haza! xx

@DaniellePeazer: @BellaJonhson ne csinálj butaságot!xx

@SophieMohn: @BellaJonhson azonnal told haza a formás segged! és ne csinálj hülyeséget! xx

Fáj,hogy itt kell hagynom őket,de nem vagyok képes Harryt és Lexit nézni.
Újabb 2 rezgés,amiből az jön le,hogy valaki megint megakar akadályozni.

@Harry_Styles: @BellaJonhson sajnálom! szeretlek kicsim!ne csinálj hülyeséget!!xx

Gülűszemekkel néztem a képernyőt,amelyen Harry bocsánatot kért.Kifújtam a bent tartott levegőt és tovább görgettem.

@Louis_Tomlinson: @BellaJonhson nem hagyhatsz itt! nem teheted ezt velem! You are my best friend! xx



És ebben a percben éreztem,hogy a könnyeim utat törnek maguknak.Kiakartam adni magamból a fájdalmat.Sírni akartam még utoljára.

@BellaJonhson goodbye my life and sorry! :c xx

Kiírtam és leraktam a telefonom.Néztem a folyót,a tájat,az embereket akik vidáman sétáltak a párjaikkal.A bambulásom a telefonom csörgése zavarta meg.A Harryvel való közös képünk villogott a képernyőn.Úgy éreztem mintha ezer meg ezer tűt döfte volna a szívembe.Ott volt az a kép,ami azt bizonyította,hogy egyszer minden rendben volt köztünk.De már nem volt így.Harry elrontotta.Kinyomtam a telefont és tovább nézelődtem.De ebben megint megzavart a telefon.Lepillantottam a képernyőre ahol Boo Bear mosolygós arca villogott.Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem.
-Bella!Jól vagy?Mit csinálsz?Gyere haza!Érted megyek,csak mond meg merre vagy!Mindenki nagyon aggódik.Bells,nem hagyhatsz itt.Nem teheted ezt velem!Szeretlek téged!-Louis szipogós és ideges hangja zengte be a telefonom.
-Louis sajnálom!De ne felejtsd el,hogy nagyon szeretlek téged!Mindennél jobban!Vigyázz El-re és senkinek se mond el,hogy mi történt New Yorkban.Becsüld meg a barátaid,és Sophiet ne hagyd egyedül.Vigyázzatok egymásra és ne feledjétek,hogy mindannyiótokat nagyon szeretlek!Még Harryt is.Louis...ne haragudj rám és soha ne felejts el,emlékezz rám egy mosolygós lányként,aki mindig boldog volt!-motyogtam.
-Bells ne csináld!Szeretlek!-nyögte elhalóan.A szívem elszorult,de nem tudtam mit csinálni.
-Sajnálom!-suttogtam és éppen kiakartam nyomni ,amikor egy hajó dudált.
-A Temzénél vagy,odamegyek!-visította Lou,én pedig lecsaptam a készüléket.
Felálltam a földről és közelebb léptem a folyóhoz.Vettem egy mély levegőt és beleugrottam.A hideg víz egy pillanat alatt átjárta a testem,kifújtam a bent tartott levegőt és vártam,hogy a tüdőm megtelítődjön vízzel.Éreztem,hogy süllyedek,ahogy az öntudatlanság a markában tart,ahogy a szemeim lassan elnehezednek,ahogy az életem a vége felé tart.Tudtam,hogy nemsokára a legjobb barátom karjaiban leszek.Ott ahol boldog lehetek.
Hirtelen éles fényességet láttam,a következő pillanatban pedig elnyelt a sötétség.Ez pedig egyet jelentett,teljesült a tervem.MEGHALTAM.




Nos,remélem tetszett és a második Évadban is velem tartotok!:)
Köszönöm,hogy az első Évadban végig olvastátok a blogot és írtatok Komikat.
És köszönöm,hogy feliratkoztatok!
Ti vagytok a legjobbak!:)) 

39.fejezet~Miért?

Hi babies!:)
Bizony...új rész,hiszen összegyűltek a komik,aminek nagyon örülök és látom megleptelek titeket:DD 
szóval hoztam nektek egy részt.:DD
utolsó előtti az első évadból,szóval KOMIZZATOK!
más: láttátok a Kiss You-t?:) Nem akkor nézzétek meg.:D
Annyira nagyon idióták és annyira nagyon imádom őket.♥ 
De nem is jártatom tovább a számat,itt a rész.
Komizzatok!:)
Puszii:Krisztii.
Jó olvasást!xx

(Bella szemszöge)

Erőteljesen csókoltam a fiút.A fiút aki a legjobb barátom.A fiút akinek a bandatársa a volt pasim.A fiút akinek a barátnője Londonban várja.A fiút aki iránt többet éreztem,mint barátság.De nem érdekelt,hogy rosszat cselekszem.Nem érdekelt,hogy mik lesznek a következmények.Semmi se érdekelt,akartam Őt.MOST.
Loui belemarkolt a seggembe,amitől hangosan felnyögtem,ő pedig belemosolygott a csókunkba,majd lejjebb tért a hasamra.Apró puszikat leheltem a nyakára,majd a mellkasára.Ettől persze Ő borzongott meg,de ugyan olyan intenzitással csókolt.Akartam Őt,pedig tudtam hogy hibát követek el.Ha ez a kis incidens kiderül,elveszítem a barátaim.De itt és most,ez sem érdekelt.Valami megváltozott bennem.Valamit éreztem Louis Tomlinson iránt.
Louis már a bugyimat húzta rólam,amikor megszólalt a telefonja.Nyomott egy búcsúpuszit a számra és felkapta a telót.Óvatosan felültem az ágyon,és figyeltem ahogy Lou telefonál.Arca néha megrándult,néha pedig teljesen elsötétült.5 perc után lecsapta a telefont és rám pillantott.Bűnbánóan nézett rám,majd megszólalt.
-Megcsaltam Eleanort!-suttogta.És abban a pillanatban fogtam fel,hogy mit csináltam.Tönkre tettem egy kapcsolatot.Tönkre tettem egy álompárt.Majdnem lefeküdtem a példaképem és egyben legjobb barátnőm pasijával.Elrontottam.Üreges szemekkel meredtem magam elé és vártam,hogy Louis kiabálni kezdjen velem.De nem tette,ugyan ott állt egy szál boxerben és engem nézett.Ahogy néztem a fiút,tudatosult bennem még valami.Elvesztettem a legjobb barátomat.Csak ültem és vártam,hogy Louis megtörje a csendet a kiabálásával,de ehelyett csak egy suttogást hallottam.
-Mit érzel irántam?-kérdezte.Lassan felpillantottam rá.Kékeszöld szemeivel engem bűvölt.
-Többet,mint barátság.-nyögtem elhalóan.Louis szája megremegett a válaszom hallatán.Közelebb lépett hozzám,majd leguggolt elém.A sírás határán álltam és vártam,hogy kimondja hogy soha többé nem akar látni.
-Bells,nem is tudom mit kéne mondanom!-kezdte.Éreztem valami nedveset az arcomon,amiből egyből rájöttem,hogy sírok.-Ne sírj Bells!-nyögte Louis.
-Csak mond,hogy nem akarsz látni és itt sem vagyok...-suttogtam.Louis szemei hatalmasra nyíltak,amitől még rosszabbra számítottam.
-Miért ne akarnálak látni?Bella ne sírj már,minden rendben lesz.Csak senkinek se szabad erről tudnia,csak neked és nekem!Bolond,szeretlek!-mondta,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem tudom mi ütött belém.....én csak nagyon sajnálom!-nyögtem.Louis a kezei köze fogta az arcom,majd egy puszit nyomott a számra.
-Utoljára.-sóhajtotta.-Legjobb barátok!-motyogta.Bólintottam és lemásztam az ágyról.
-Louis nem akarok ünneprontó lenni,de mindjárt indul a gépünk és nem éppen indulásra készen állunk itt!-szipogtam.Lou az órára pillantott,a következő másodpercben pedig a cuccait aggatta magára.Én is magamra kaptam egy szürke cica nadrágot és egy piros pulcsit.A lábamra húztam egy piros magassarkút,majd pakolni kezdtem a bőröndbe.Louis nikkelbolhaként ugrált össze-vissza a szobában.Berohantam a fürdőbe és rendben hoztam az arcom.Magamra kentem egy alapsminket,a hajamat pedig kontyba fogtam.Előhalásztam a napszemüvegem és kiugráltam a fürdőből.Louis az ajtóban állt a bőröndjeivel.Felkaptam a táskáim és Louis után futottam.
-Menj a kocsihoz,én kijelentkezem!-kiáltotta.Kirontottam az épületből,de a fotósok és a rajongók megakadályoztak.Mindenki kérdésekkel bombázott,és mindenhonnan elállták az utamat.
"Mi volt a szakítás oka?" "Hol van Louis Tomlinson?" "Miért jött New Yorkba?" "Louis és maga együtt vannak?"
Az emberek tolongtak,én pedig bárhogy próbáltam szabadulni nem tudtam.Hirtelen valaki megfogta a derekam,amitől kisebb féle szívrohamot kaptam.
-Nyugi!-suttogta a fülembe Louis.Karon ragadott és húzni kezdett a tömegbe.A bőröndjeinket bedobálta a csomagtartóba,majd beültetett a kocsiba,ami abban a pillanatban elindult.

*2óramúlva*

A gépen ülve volt időm rájönni,hogy Harryt még mindig tiszta szívemből szeretem.Hogy Ő az a fiú,akivel leszeretném élni az életemet.És hogy bármekkora hülyeséget is csinál én megbocsájtok neki,elvégre senki sem tökéletes.Úgy ahogy Ő,én is félre léptem a legjobb barátjával.
-Min agyalsz kicsi lány?-kérdezte Louis.A felszállás óta most szólt hozzám először.Mindketten a gondolatainkba burkolóztunk.
-Azon,hogy kibékülök Harryvel!-mosolyogtam.Louis arca felragyogott,majd elkomorult.
-Ugye nem mondod el neki?-kérdezte.Tudtam mire gondol.A New Yorki incidensre.
-Azt a titkot New Yorkban hagytuk!-mondtam.Louis kifújta a levegőt,majd újra maga elé bámult.-És te min mélázol?-kérdeztem.
-Azon,hogy ott New Yorkban mi üthetett belém.Hogy miért csináltam azt?Hogy mit érzek?-suttogta.Nos,ezek a kérdések engem is foglalkoztattak.Nem szóltam semmit,nem akartam még nagyobb galibába keveredni.Louis sem szólt többet.Mindketten méláztunk az életünkön.

*15-20percmúlva*
*Otthon*

Izgatottan ugráltam be a házba,ahol senkit se láttam.A végén Eleanor és a többiek nem jöttek ki a repülőtérre,így Louis-val ketten jöttünk haza.Louis belépett az ajtón és álmélkodva nézett körbe az üres bejáratnál.Karin ragadott és a nappali felé kezdett húzni.Értelmetlenül néztünk egymásra,ugyanis az is üres volt.Végső elkeseredésünkbe a konyha felé indultunk ahol elég érdekes látvány fogadott.Mindenki fehér köpenyben és szakács sapkában állt a konyha közepén.
-Itthon vagyunk!-visította Louis.Eleanor ijedtében Niall arcába dobta a tálat,Sophie pedig hasra esett a tojásos létyóban.3 másodpercen belül mindenki ölelt mindenkit.Mindenki,kivéve egyet.
-Harry hol van?-kérdeztem.Mindannyian egymásra néztek,majd az emelet felé mutattak.
-A szobádban!-mondta Sophie.Izgatottan rohantam fel a szobámba,hogy megbocsássak Haroldnak.Az ajtó előtt vettem egy nagy levegőt,majd benyitottam.Abban a pillanatban megfagyott az ereimben a vér és halál sápadt arccal néztem magam elé.Az ágyamban éppen hancúroztak,újra.Harry megint megcsalt,ráadásul újra Lexivel.
-Miért?-suttogtam.Harry felkapta a fejét és ijedten nézett rám.Kimászott az ágyból,majd közeledni kezdett felém.-Harry miért?Miért pont az ÉN házamban,az ÉN ágyamban?MIÉRT?Te nem vagy normális!Gyűlöllek Styles!Remélem boldogan fogtok élni,csak ne az ÉN házamban.Tűnjetek innen!-őrjöngtem.Lerohantam a lépcsőről és abban a percben Lou-ba botlottam.
-Mi történt?-kérdezte.Kikerültem Louis-t és felkaptam egy másik cipőt.-Bells!-kiáltotta,de abban a pillanatban kirontottam a házból és futni kezdtem.Ott akartam hagyni az új csodálatos párt.Soha többé nem akartam visszamenni.Tudtam mit akarok.

38.fejezet~Érzések

Sziasztok!:)
Végre valahára sikerült felraknom az új részt..és nem most nem azzal volt probléma,hogy nem tudtam időbe megírni..mert ez a rész már vagy egy hónapja készen van.Most az időhiány a gond.Sokat kell tanulnom,mert a felvételi a nyakamba van és még amiből tudok javítanom kell,de nem olyan egyszerű.
De most van egy kis időm ezért felrakom nektek az új részt!:)
Remélem tetszeni fog és meglepődtök egy kicsit!:)
Ja és még elnem felejtem...nyitottam egy új blogot..ami nem 1D-s de remélem lesznek feliratkozók..szóval nézzetek be.: Hope's life
Komizzatok és iratkozzatok fel!:D
puszii:Krisztii xx
Jó olvasást!


(Bella szemszöge)

Nem bírom tovább.
Mindenhol Ő van.Ő akit a világon mindennél jobban szerettem.Ő aki itt hagyott,aki elment egy jobb helyre.
Josh Brandons,igen még mindig itt vagyok kiakadva.Minden percben ő jár a fejemben,minden pillanatban beugrik egy kép a mosolygós arcáról,a sok badarságáról és az ölelő karjairól.Róla,akit soha többé nem látok,aki örök nyugalomra tért.
És most mit csinálok nélküle?Pótolom a legjobb barátságot,Louis Tomlinsonnal.Ő az a srác aki tudja,hogy mikor van rá szükségem és hogy mikor kell magamra hagynia.Megtapasztalta,hogy milyen az amikor hisztizek,és hogy milyen az amikor senkihez se szólok.Kiismert.És még így sem hagy magamra,szeret engem.Nem tudom elégszer meghálálni a sok segítséget neki és Eleanornak.
Igen,Eleanornak.Ő is segít nekem és kiáll mellettem.És ami a legszebb az egészbe,nem féltékeny.Nem bánja,hogy Louis mostanság velem van többet,és nem vele.Megért.
Na és mi van a többiekkel?A twitteres esemény óta közelebb kerültem a kis szöszihez.Ebben a 2 napban sokkal többet beszéltünk,mint úgy általában.A csicsergő tőlünk harsog,ugyanis általában ott beszélünk.És,hogy miért nem telefonon?Időeltolódás.
És a legjobbat még nem is mondtam,a rajongók azt találták ki,hogy Niall és én együtt vagyunk.Hát nem mesés?Szegény írmanót most ezzel szekálják,hogy vallja be hogy én vagyok a barátnője.Ő pedig nem győzi bizonygatni,hogy ez nem így van.No és az egyik interjúban felhozták ezt az egészet.Ugyebár Louis az interjún nem jelent meg,így egyből jöttek a találgatások,hogy hol van.És minden kérdésre én voltam a válasz,vagyis többnyire.
De visszatérve az elejére,felhozták az összes twitteres beszélgetést Niallel.A műsorvezető pedig megkérdezte,hogy mióta vagyunk együtt.Ezt persze Harry nem hagyta szó nélkül,egyből fellázadt,hogy én az ő barátnője vagyok.Itt viszont a műsorvezető mutatott be egy fotót,amin a Lexivel való veszekedés ment.Harry szépen kiakadt és kisétált élőadásból.Szegény Liam fogta a fejét,ugyanis ő már az elején megmondta,hogy az egész sajtó ezen fog csámcsogni,és lássuk be;igaza lett.Mindegyik címlap oldalán különböző cikk szerepelt.

"Bella Jonhson,Harry Styles egykori barátnője,most Niall Horanra vetett szemet?"
"Meghitt utazásra ment Louis Tomlinson,de nem barátnőjével.Mi történt?"
"Megvan az új álompár?:Lexi Burger és Harry Styles?"
"Mi volt a szakítás oka?:Bella Jonhson és Harry Styles!"
"A rajongók kibuktak:visszaakarjuk kapni az 1D-t!"

És,hogy ezek után mi következett?Mindenki összeveszett mindenkivel.Liam haragudott Harryre,Harry haragudott Niallre,Niall pedig szívta az egészet.
No és hogy mi történt Harryvel és velem?
Utoljára tegnap este beszéltünk az interjú után,amikor számon kérte rajtam a Niallel való "kapcsolatom".Én persze besértődtem és leraktam a telefont.Még neki állt feljebb,miután ő csalt meg engem.Valljuk be,most minden összejött.A twitter attól harsog,hogy kivel vagyok együtt.Külön csoportok alakultak,akik Harryvel akartak látni és akik azt szerették volna ha Niallel jövök össze.De volt olyan csoport is,amelyik Lou-val akart összeboronálni.Mindannyian mással akartak látni,ráadásul a követőim száma is az egekbe repült.Az 1500 követőből,750.000 lett és mindezt 2 nap alatt.Hihetetlen.
Ma volt a harmadik napja,hogy New Yorkban voltunk,ma volt a harmadik napja,hogy mentek a találgatások.Megelégeltem.Úgy gondoltam tudniuk kell az igazat.Felléptem twitterre és nézegetni kezdtem a kiírásokat.Mindenki ezen rágódott,mindenkinek bökte a csőrét,hogy nem tudja az igazságot.A trendek közt is szerepeltünk már.Harryt és engem már csak "Hellának" hívtak,a Niallel való kapcsolatom "Nella" lett,míg a Lou-val való szerelmi románcunk a "Lella" becenevet kapta.Valaki az Elounort trendelte,hogy bizonyítsa nem létezik "Lella".
Rámentem az értesítők opcióra,ahol 100 meg 100 kiírás volt.Több,mint a fele arról szólt,hogy kövessem őket vissza,a negyede arról,hogy kivel vagyok együtt,a maradék pedig a fiúktól és lányoktól jött.Az utolsó amit kaptam Niall-től jött.

@NiallOfficial: @BellaJonhson láttad a trendet? #Nella ???

Ez volt az ami kiakasztott,a directionerek bemeséltek mindent.Elvégre Niall és köztem semmi se volt.Lejjebb tekertem és megláttam Harry kiírását.

@Harry_Styles : @BellaJonhson #Nella #Hella #Lella ezek mik?mond már el az igazat!xx :|

És itt volt az a pillanat,amikor meguntam a találgatásokat.Rámentem a kezdőlapra és írni kezdtem.

@BellaJonhson senkivel se vagyok együtt!!!

Kiírtam és leléptem twitterről.Untam már.Nem értettem miért akarnak 3 sráccal is összehozni.

-Most beszéltem Eleanorral!-jött be az ajtón Louis.Dereka köré egy törölköző volt csavarva,felső teste pedig meztelen volt.A vízcseppek végig folytak a mellkasán,majd a kocka hasát vették célba.
-És mit mondott?-kérdeztem.A szemeim Louis tökéletes felső testén legeltettem,majd nagy nehézségen árán de felvezettem a szemem az arcára.Louis vigyorogva nézett,én pedig vörösödő arccal bámultam a kékeszöld szempárba.
-Azt,hogy kijönnek a repülőtérre!-mondta.Közeledni kezdett felém,én pedig automatikusan hátrébb csúsztam az ágyon.
-Rendben!-suttogtam.Louis elmosolyodott és leült mellém.
-Láttad a trendeket?-kérdezte.Arca közeledni kezdett felém,és ebben a pillanatban a pillangók hada megindult a hasamban.
-Igen láttam,de kiírtam,hogy szingli vagyok!-motyogtam.
-Bella...-suttogta Lou és még közelebb hajolt.Az arcunk között már csak pár centi volt,Louis pedig egyre jobban közeledett.
-Louis....-nyögtem,de ekkor megszólalt a mindent megmentő telefon.Felkaptam a telefont és kiviharoztam a fürdőbe.
-Tessék!-szóltam bele a telefonba.
-Bella,mi az hogy nem vagy együtt senkivel?-Harry hangja hallatszott a vonal másik végén.
-Harry elvégre szakítottunk!-mondtam.
-De ez csak szünet!Basszus Bella értsd már meg,hogy szeretlek.Szerelmes vagyok beléd!Érted?-Harry könyörgő hangja miatt bűntudatom lett.Úristen majdnem megcsókoltam a legjobb barátját.
-Harry,otthon mindent megbeszélünk!-suttogtam,majd kinyomtam a telefont.Kisétáltam a fürdőből és egyenesen a szobába igyekeztem.Louis ugyan úgy az ágyon ült,annyi különbséggel hogy a törölközőt lecserélte boxerra.
-Bells....-mormolta és odasietett hozzám.Olyan fura volt,olyan más.Mintha kicserélték volna.
-Louis mi ütött....-kezdtem,de száját az enyémre tapasztotta és megcsókolt.A nyelve utat tört a számba és táncra hívta az enyémet.Nem ellenkeztem,visszacsókoltam.Nem törődtem a következményekkel,akartam Őt.MOST.
És ebben a pillanatban jöttem rá arra,hogy Louis iránt többet érzek,mint barátság.