*2 ÉVAD* 43.fejezet~Louis Tomlinson

Hi drágáim!:)
Nem bírtam magammal és úgy döntöttem megérdemeltek egy részt!:D
Előre szólok,hogy lesznek benne még bonyolítások szóval remélem tetszeni fog!:)
Köszönöm az előző részhez kapott komikat,imádlak titeket!:$
A részről annyit,hogy rövid és gagyi..legalábbis nekem nem tetszik..ez is egy olyan összekötő rész inkább...ne haragudjatok..a következő hosszabb és jobb lesz!:$
Nos ehhez a részhez is komizzatok.:D
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Amint Bella lecsapta a telefont,tudtam hogy a gyanúm beigazolódott.Tudtam,hogy innentől kezdve nincs sok időm.A többiek idegesen néztek rám,én pedig rohanni kezdtem.Hallottam Harry kiabálását,de ez érdekelt a legkevésbé.Meg kellett mentenem Bellát.Nem akartam elveszíteni,az nem éltem volna túl.Rájöttem,hogy beleszerettem;többet éreztem iránta,mint barátság.
Eszeveszett módon rohantam a Temzéhez,de sajnos a rajongók és riporterek megakadályoztak.Mindenhonnan kérdések záporoztak és vakuk villogtak.Tudtam,hogyha nem csinálok valamit;elkések.
-Hagyjanak békén!Nem látják,hogy nem érek rá?!-ordítottam és futni kezdtem.Mát magam előtt láttam a holnapi újságot,aminek a címlapján én leszek.De nem érdekelt.Megakartam menteni Bellst.Miközben futottam sorba ugrottak be az emlékek.

-Te vitted el a kocsim,de miért?-kérdeztem.
-Csak kiakartam szellőztetni a fejem!-mondta.Érdeklődve néztem,ő pedig folytatta.-Kijönnél velem 1 percre a konyhába?-kérdezte.Bólintottam,majd a konyha felé kezdtem húzni.
-Na mi az?-kérdeztem.Bella vett egy nagy levegőt és belekezdett.


-Ne hívj Jonhsonnak!-nyávogta.Odaúsztam mellé,majd magamhoz húztam.
-Te meg ne hívj Tomlinsonnak!-suttogta,.
-Tomlinson...-motyogta.Megforgattam a szemem,majd gyorsan lenyomtam a víz alá.Pár másodperc múlva Bella levegőért kapkodva jött fel a víz alól.-Hülye!-zihálta.Gonoszan elmosolyodtam,majd átfogtam a derekát.
-Vegyél nagy levegőt,majd a víz alatt nyisd ki a szemed!Háromra!1...2...3.-mondtam.Pár pillanat múlva a víz alatt voltunk mindketten.Szorosan átfogta, a derekát és vártam,hogy kinyissa a szemét.A víz alatt Bellával meseszerű volt.Arcommal közeledni kezdtem felé,és nyomtam egy puszit az arcára.Elhúzódtam majd felrántottam a víz alól.A levegő hiány miatt mindketten ziháltan kapkodtunk oxigénért.
-Csodálatos volt!-motyogta,miután a légzése visszaállt a normális tempóba.

-Mit érzel irántam?-kérdeztem.Lassan felpillantott rám.Kékeszöld szemeimmel Őt bűvöltem
-Többet,mint barátság.-nyögte elhalóan.

-Nem csinálunk egy közös twitcamot?-kérdeztem.Bella elhúzta a száját és gondolkozni kezdett.Az arcomra kiült az igen jellegű válasz és reméltem,hogy fogja az adást.Pár másodperc múlva rábólintott.Hálásan elmosolyodtam és kiposztoltam twitterre.

-Min agyalsz kicsi lány?-kérdeztem.A felszállás óta most szóltam hozzá először.Mindketten a gondolatainkba burkolóztunk.
-Azon,hogy kibékülök Harryvel!-mosolygott.Az arcom felragyogott,de a hirtelen tudattól el is komorult.
-Ugye nem mondod el neki?-kérdeztem.Reméltem,hogy Bella érti mire gondolok.A New York-i incidensünkre.
-Azt a titkot New Yorkban hagytuk!-mondta.Kifújtam a levegőt,majd újra magam elé bámultam.-És te min mélázol?-kérdezte.
-Azon,hogy ott New Yorkban mi üthetett belém.Hogy miért csináltam azt?Hogy mit érzek?-suttogtam

-Louis!-egy csilingelő hang,majd egy lány a nyakamba.Szorosan öleltem magamhoz,és nyugtatás képen a hátát simogattam.Az elmúlt hetemet ebben a házban töltöttem,azon belül pedig Bella szobájába.Minden éjszaka ott aludtam mellette és nyugtattam amikor rémálmai voltak.

-Gyere menjünk!-húztam magam után.

-Nem nagyon ismertem Josht,de nagyon sokat hallottam róla.Bella mindig csupa jó dolgot mesélt erről a fiúról.Köztük nem csak egy átlagos barátság volt,köztük testvériség alakult ki.Imádták egymást,olyanok voltak egymás számára mint a lelki társak.Bellának Josh jelentette a világot,Joshnak pedig Bella.Nagyon sajnálom,hogy nem ismerhettem meg olyan nagyon,de Josh Brandons megígérem,hogy vigyázok Bellára.Az életemnél is jobban fogok rá vigyázni!-motyogtam.Szemeimben érezem,a könnyeket,Bella pedig megálíthatatlanul bőgött.Hirtelen futni kezdett és egyenesen a nyakamba ugrott.Sírtam és ő is.Azt hiszem most először látott sírni,és ahogy elnéztem az arcát;megijedt,

-Köszönöm!-suttogta a fülembe.

-Kérjük kedves utasainkat,kapcsolják be a biztonsági övüket!A leszállást megkezdjük!-mondta a stewardess.Bellával egymásra vigyorogtunk,majd szólásra nyitottuk a szánk.

-NEW YORK!

-Bells....-mormoltam és odasietettem hozzá.
-Louis mi ütött....-kezdte,de a számat az övére tapasztottam és megcsókoltam.A nyelve, utat tört a szájába és táncra hívta az övéit..Nem ellenkezett,visszacsókolt.Nem törődtem a következményekkel,akartam Őt.MOST.

-Bella!Jól vagy?Mit csinálsz?Gyere haza!Érted megyek,csak mond meg merre vagy!Mindenki nagyon aggódik.Bells,nem hagyhatsz itt.Nem teheted ezt velem!Szeretlek téged!-szipogtam a telefonba.
-Louis sajnálom!De ne felejtsd el,hogy nagyon szeretlek téged!Mindennél jobban!Vigyázz El-re és senkinek se mond el,hogy mi történt New Yorkban.Becsüld meg a barátaid,és Sophiet ne hagyd egyedül.Vigyázzatok egymásra és ne feledjétek,hogy mindannyiótokat nagyon szeretlek!Még Harryt is.Louis...ne haragudj rám és soha ne felejts el,emlékezz rám egy mosolygós lányként,aki mindig boldog volt!-motyogta.
-Bells ne csináld!Szeretlek!-nyögtem elhalóan.Nem akartam,hogy baja legyen.
-Sajnálom!-suttogta,de mielőtt lerakhatta volna megszólalt egy hajó dudája.

Könnyes szemekkel rohantam a partszakasz felé,ahol Bells keresésébe kezdtem.Rohantam össze-vissza,egészen addig amíg meg nem láttam egy rózsaszín telefont.Egy rózsaszín telefont ami a Belláé volt.A vizet kezdtem kémlelni hátha meglátom Bellát.Pár perce nézelődhettem,amikor hirtelen észrevettem.Vettem egy mély levegőt és úszni kezdtem.Egy cél lebegett előttem,még pedig az hogy BELLÁNAK ÉLNIE KELL!