39.fejezet~Miért?

Hi babies!:)
Bizony...új rész,hiszen összegyűltek a komik,aminek nagyon örülök és látom megleptelek titeket:DD 
szóval hoztam nektek egy részt.:DD
utolsó előtti az első évadból,szóval KOMIZZATOK!
más: láttátok a Kiss You-t?:) Nem akkor nézzétek meg.:D
Annyira nagyon idióták és annyira nagyon imádom őket.♥ 
De nem is jártatom tovább a számat,itt a rész.
Komizzatok!:)
Puszii:Krisztii.
Jó olvasást!xx

(Bella szemszöge)

Erőteljesen csókoltam a fiút.A fiút aki a legjobb barátom.A fiút akinek a bandatársa a volt pasim.A fiút akinek a barátnője Londonban várja.A fiút aki iránt többet éreztem,mint barátság.De nem érdekelt,hogy rosszat cselekszem.Nem érdekelt,hogy mik lesznek a következmények.Semmi se érdekelt,akartam Őt.MOST.
Loui belemarkolt a seggembe,amitől hangosan felnyögtem,ő pedig belemosolygott a csókunkba,majd lejjebb tért a hasamra.Apró puszikat leheltem a nyakára,majd a mellkasára.Ettől persze Ő borzongott meg,de ugyan olyan intenzitással csókolt.Akartam Őt,pedig tudtam hogy hibát követek el.Ha ez a kis incidens kiderül,elveszítem a barátaim.De itt és most,ez sem érdekelt.Valami megváltozott bennem.Valamit éreztem Louis Tomlinson iránt.
Louis már a bugyimat húzta rólam,amikor megszólalt a telefonja.Nyomott egy búcsúpuszit a számra és felkapta a telót.Óvatosan felültem az ágyon,és figyeltem ahogy Lou telefonál.Arca néha megrándult,néha pedig teljesen elsötétült.5 perc után lecsapta a telefont és rám pillantott.Bűnbánóan nézett rám,majd megszólalt.
-Megcsaltam Eleanort!-suttogta.És abban a pillanatban fogtam fel,hogy mit csináltam.Tönkre tettem egy kapcsolatot.Tönkre tettem egy álompárt.Majdnem lefeküdtem a példaképem és egyben legjobb barátnőm pasijával.Elrontottam.Üreges szemekkel meredtem magam elé és vártam,hogy Louis kiabálni kezdjen velem.De nem tette,ugyan ott állt egy szál boxerben és engem nézett.Ahogy néztem a fiút,tudatosult bennem még valami.Elvesztettem a legjobb barátomat.Csak ültem és vártam,hogy Louis megtörje a csendet a kiabálásával,de ehelyett csak egy suttogást hallottam.
-Mit érzel irántam?-kérdezte.Lassan felpillantottam rá.Kékeszöld szemeivel engem bűvölt.
-Többet,mint barátság.-nyögtem elhalóan.Louis szája megremegett a válaszom hallatán.Közelebb lépett hozzám,majd leguggolt elém.A sírás határán álltam és vártam,hogy kimondja hogy soha többé nem akar látni.
-Bells,nem is tudom mit kéne mondanom!-kezdte.Éreztem valami nedveset az arcomon,amiből egyből rájöttem,hogy sírok.-Ne sírj Bells!-nyögte Louis.
-Csak mond,hogy nem akarsz látni és itt sem vagyok...-suttogtam.Louis szemei hatalmasra nyíltak,amitől még rosszabbra számítottam.
-Miért ne akarnálak látni?Bella ne sírj már,minden rendben lesz.Csak senkinek se szabad erről tudnia,csak neked és nekem!Bolond,szeretlek!-mondta,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem tudom mi ütött belém.....én csak nagyon sajnálom!-nyögtem.Louis a kezei köze fogta az arcom,majd egy puszit nyomott a számra.
-Utoljára.-sóhajtotta.-Legjobb barátok!-motyogta.Bólintottam és lemásztam az ágyról.
-Louis nem akarok ünneprontó lenni,de mindjárt indul a gépünk és nem éppen indulásra készen állunk itt!-szipogtam.Lou az órára pillantott,a következő másodpercben pedig a cuccait aggatta magára.Én is magamra kaptam egy szürke cica nadrágot és egy piros pulcsit.A lábamra húztam egy piros magassarkút,majd pakolni kezdtem a bőröndbe.Louis nikkelbolhaként ugrált össze-vissza a szobában.Berohantam a fürdőbe és rendben hoztam az arcom.Magamra kentem egy alapsminket,a hajamat pedig kontyba fogtam.Előhalásztam a napszemüvegem és kiugráltam a fürdőből.Louis az ajtóban állt a bőröndjeivel.Felkaptam a táskáim és Louis után futottam.
-Menj a kocsihoz,én kijelentkezem!-kiáltotta.Kirontottam az épületből,de a fotósok és a rajongók megakadályoztak.Mindenki kérdésekkel bombázott,és mindenhonnan elállták az utamat.
"Mi volt a szakítás oka?" "Hol van Louis Tomlinson?" "Miért jött New Yorkba?" "Louis és maga együtt vannak?"
Az emberek tolongtak,én pedig bárhogy próbáltam szabadulni nem tudtam.Hirtelen valaki megfogta a derekam,amitől kisebb féle szívrohamot kaptam.
-Nyugi!-suttogta a fülembe Louis.Karon ragadott és húzni kezdett a tömegbe.A bőröndjeinket bedobálta a csomagtartóba,majd beültetett a kocsiba,ami abban a pillanatban elindult.

*2óramúlva*

A gépen ülve volt időm rájönni,hogy Harryt még mindig tiszta szívemből szeretem.Hogy Ő az a fiú,akivel leszeretném élni az életemet.És hogy bármekkora hülyeséget is csinál én megbocsájtok neki,elvégre senki sem tökéletes.Úgy ahogy Ő,én is félre léptem a legjobb barátjával.
-Min agyalsz kicsi lány?-kérdezte Louis.A felszállás óta most szólt hozzám először.Mindketten a gondolatainkba burkolóztunk.
-Azon,hogy kibékülök Harryvel!-mosolyogtam.Louis arca felragyogott,majd elkomorult.
-Ugye nem mondod el neki?-kérdezte.Tudtam mire gondol.A New Yorki incidensre.
-Azt a titkot New Yorkban hagytuk!-mondtam.Louis kifújta a levegőt,majd újra maga elé bámult.-És te min mélázol?-kérdeztem.
-Azon,hogy ott New Yorkban mi üthetett belém.Hogy miért csináltam azt?Hogy mit érzek?-suttogta.Nos,ezek a kérdések engem is foglalkoztattak.Nem szóltam semmit,nem akartam még nagyobb galibába keveredni.Louis sem szólt többet.Mindketten méláztunk az életünkön.

*15-20percmúlva*
*Otthon*

Izgatottan ugráltam be a házba,ahol senkit se láttam.A végén Eleanor és a többiek nem jöttek ki a repülőtérre,így Louis-val ketten jöttünk haza.Louis belépett az ajtón és álmélkodva nézett körbe az üres bejáratnál.Karin ragadott és a nappali felé kezdett húzni.Értelmetlenül néztünk egymásra,ugyanis az is üres volt.Végső elkeseredésünkbe a konyha felé indultunk ahol elég érdekes látvány fogadott.Mindenki fehér köpenyben és szakács sapkában állt a konyha közepén.
-Itthon vagyunk!-visította Louis.Eleanor ijedtében Niall arcába dobta a tálat,Sophie pedig hasra esett a tojásos létyóban.3 másodpercen belül mindenki ölelt mindenkit.Mindenki,kivéve egyet.
-Harry hol van?-kérdeztem.Mindannyian egymásra néztek,majd az emelet felé mutattak.
-A szobádban!-mondta Sophie.Izgatottan rohantam fel a szobámba,hogy megbocsássak Haroldnak.Az ajtó előtt vettem egy nagy levegőt,majd benyitottam.Abban a pillanatban megfagyott az ereimben a vér és halál sápadt arccal néztem magam elé.Az ágyamban éppen hancúroztak,újra.Harry megint megcsalt,ráadásul újra Lexivel.
-Miért?-suttogtam.Harry felkapta a fejét és ijedten nézett rám.Kimászott az ágyból,majd közeledni kezdett felém.-Harry miért?Miért pont az ÉN házamban,az ÉN ágyamban?MIÉRT?Te nem vagy normális!Gyűlöllek Styles!Remélem boldogan fogtok élni,csak ne az ÉN házamban.Tűnjetek innen!-őrjöngtem.Lerohantam a lépcsőről és abban a percben Lou-ba botlottam.
-Mi történt?-kérdezte.Kikerültem Louis-t és felkaptam egy másik cipőt.-Bells!-kiáltotta,de abban a pillanatban kirontottam a házból és futni kezdtem.Ott akartam hagyni az új csodálatos párt.Soha többé nem akartam visszamenni.Tudtam mit akarok.