*2 ÉVAD* 42.fejezet~Te mit keresel itt?

Hi babies!:)
Nézzétek csak hoztam egy új részt,remélem örültök neki!:)
Köszönöm a komikat aranyosak vagytok....imádlak titeket!:)
Ehhez a részhez is kérek komikat..:)
Kicsit érdekes lett,de remélem tetszeni fog!:D
ui: Semmi sem biztos még! ;)
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx

(Josh szemszöge)

Láttam egy lányt.Egy lányt,aki úgy nézett ki mint Bella Jonhson.De nem,ő nem lehet itt.Nem csinálhatott ekkora butaságot.Nem csinálhatta,elvégre ő mindig kitartott és küzdött.Most pedig ott áll és csodálkozik.Ugyan úgy voltam én is,volt választásom,de rosszul döntöttem.Én feladtam az életem és akkor kerültem ide.Ide a mennyországba.De nem ő nem kerülhet ide,neki élnie kell.Van választási lehetősége,de segítenem kell neki.El kell érnem,hogy jól döntsön.
Megiramodtam a helyszín felé,hogy megakadályozzam Őt.Nem akartam,hogy hibát kövessen el.Ő nem teheti ezt velem.Ott álltam a háta mögött és vártam.Vártam,hogy megforduljon és észrevegyen.De nem tette,bámulta a földet és akkor értettem meg,hogy mit néz.Látja magát a vízben,a telefonját a stégen,az életét amit ott akar hagyni.
-Bella!-törtem meg a csendet.Látni akartam a legjobb barátom,akitől el sem tudtam búcsúzni,megakartam ölelni mielőtt visszaküldöm az életbe.Bella lassan megfordult és felemelte a fejét.Eltátott szájjal nézett engem,majd megindult az irányomba.Szemei megteltek könnyekkel,úgy ahogy az enyémek is.HIÁNYZOTT.
-Josh!Jézusom ezt nem hiszem el!Annyira jó látni és....-visította,de a sírástól elcsuklott a hangja.Szorosan magamhoz öleltem és próbáltam elraktározni az utolsó perceket.Bella a karomba kapaszkodva sírt.
-Bells,te mit keresel itt?-kérdeztem.Ő kibújt a kezemből és mélyen a szemembe nézett.
-Nem szeretnéd,hogy veled legyek?-kérdezte csalódottan.
-Erről szó sincs,szeretném ha újra velem lennél,de nem itt!-mondtam.Bella értetlenül nézett rám,majd mikor felfogta,hogy mit mondtam magához ölelt.Csak szorított és szorított.-Hé Bells,láttam a temetésem innen fentről és a kórházi jelenetet.Sőt egy ideig szemmel kísértem az életed,de fájt azt látni,hogy ennyire szenvedsz,azért mert meghaltam.-mondtam.Bells felnézett rám,majd megszólalt.
-Josh nagyon fáj!Olyan mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot,mintha nem lennék teljes ember.Egy űrt hagytál magad után,amit senki se tud begyógyítani.Elvégre 5 évig legjobb barátok voltunk,mindent együtt csináltunk,most pedig Louis-val utaztam New Yorkba helyetted!-suttogta.Tudta,,hogy mit érez,de az ő szájából ezerszer rosszabb volt hallani.
-Nem akarom,hogy fájjon!-motyogtam.Bella megforgatta a szemét,majd újra megszólalt.
-De miért hagytál itt?Mondd el kérlek!-suttogta.
-Rendben.Volt választási lehetőségem,visszamehettem volna az életbe,de rosszul és későn döntöttem.Nem akartam neked és a családomnak ilyen nagy fájdalmat okozni.Láttam,ahogy mindennap sírsz és azt,hogy úgy mászkálsz mintha te is halott lennél.Láttam a temetésen az anyám,a hugaim és az öcsém,láttam ahogy engem siratnak.És aztán ott voltatok ti is.Fanny arca  még mindig az elmémben él,és David kisírt szemei is.Rólad pedig nem is tudok mit mondani,hallottam a búcsúbeszéded és a Louis-ét is.Láttam a kórházi jelenetet,amikor ott ültél mellettem és sírtál.Aztán amikor befulladtál,azt hittem menten agyvérzést kapok.Utáltam magam,hogy miattam lettél ilyen,sőt még most is utálom magam,hiszen még mindig egy roncs vagy.Nem akartalak bántani,mert szeretlek!-mondtam.Bella hatalmasra nyitott szemekkel hallgatta,ahogy beszámolok neki mindenről.Nem szólt egy szót sem,csak némán nézett engem.Arca eltorzult a fájdalomtól,szeme pedig megtelt könnyekkel.
-De most már együtt leszünk!-suttogta.Rámeresztettem a szemeim és hangos tiltakozásba kezdtem.
-Bella!Ne légy hülye!Neked is van választási lehetőséged.De neked jól kell döntened!Gondolj bele neked mennyire fájt,az én halálom,akkor szerinted a családod és a barátaid hogy viselnék a tiéd?Gondolj Harryre szerinted nem bolondulna meg?Vagy Louis,aki megígérte hogy vigyáz rád!Na és Sophie,Jenna,Eleanor és Danielle?Szerinted neki nem fájna?Na és a családod?Gondolkozz!És Adam?Ő talán nem őrülne meg?Ne csináld Bella!Neked jól kell döntened,nem szabad azt a hibát elkövetned,mint amelyiket én elkövettem!És ha te meghalnál szerinted nekem nem lenne bűntudatom?Nem tudnám elviselni,hogy miattam kerültél ide!-kiáltottam.Tudtam,hogy rosszul fogja érinteni,de tudnia kellett az igazat.Fel kellett fognia,hogy rosszul cselekszik.
-Josh....-suttogta és újra a karomba borult.-Felfogtam,hogy vissza kell mennem,de nem akarok.Veled akarok lenni!-motyogta a vállamba.A szívem összeszorult és úgy éreztem menten kiszakad a mellkasomból.Rossz volt így látni,ilyen tehetetlennek.
-Bells,én mindig veled leszek!Csak gondolj jó erősen rám és érezni fogod a jelenlétem!-mondtam.Bella bólintott egyet és nézelődni kezdett.
-Josh,akkor most két tűz között vagyok?Mármint még élek is,de meg is haltam?-kérdezte.
-Igen,de neked élned kell!Szóval ne gondolkozz ilyen sokat,döntsd el hogy melyik utat választod!-mondtam.Bella bólintott és visszasétált az eredeti helyére és újra nézni kezdte magát.
-Szeretlek Josh!-suttogta.Elmosolyodtam,majd közelebb léptem hozzá.
-Én is téged!-motyogtam.A szemeim könnyben úsztak,fájt hogy megint el kell engednem.-Ne felejtsd el,ha együtt kell lennünk,akkor együtt leszünk!-mondtam.Bella megfordult és mélyen a szemembe nézett.
-Egyszer újra együtt leszünk!-mosolygott.Értetlenül néztem rá,ő pedig megszólalt.-Tudom melyik utat választom!