*2.ÉVAD* 41.fejezet~Emlékek

Sziasztok!:)
Nos köszöntök mindenkit a második évadban,ahol Harry Styles és Bella Jonhson szerelmi életét követhetitek nyomon!:)
Örülök a sok kominak,imádlak titeket!
Köszönöm mindenkinek aki ma gondolt rám és sok sikert kívánt!
A felvételiről annyit,hogy szerintem a matek nagyon nehéz  volt,viszont a magyar eléggé könnyűnek mondható.Remélem nektek jól sikerült!:)
Na de nem is rizsázok tovább...itt is van a második Évad!:)
Komizni ugyanúgy érvényes és feliratkozni is ugyan úgy lehet!:)
Puszii: Krisztii xx
Jó olvasást!


(Bella szemszöge)

~Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad,rólunk.Van egy kis darab közös múltunk,de ahhoz,hogy ez így maradjon meg,az kell,hogy ne rontsuk tovább.~

Süllyedek.Az öntudatlanság elnyert.Azt mondják a halálunk előtt,lepereg előttünk az életünk.Nos én nem előtte,hanem utána láttam mindent magam előtt.Az első napokat Londonban,az első csókot Harryvel,az első csókot Josh-sal,ez első utat Holmes Chapelba,az újra találkozást Adammel,a New York-i utamat,az első csókom Louis-val,az megcsalást és az utolsó beszédemet a fiúkkal.Tudtam,hogy fájdalmat okozok nekik,de megint csak magammal törődtem.Senki és semmi se érdekelt,csak az h nekem jó legyen.Másokkal nem törődtem,nem érdekelt hogy mekkora trauma lesz ez nekik,hogy mennyire fog fájni a tudat,hogy már nem élek.

Emlékszem az első találkozásra a legjobb barátnőmmel,amikor a Hősök terén keringtem és vártam,hogy valahol felbukkanjon.Hogy magamhoz ölelhessem és végre láthassam élőben.


*-Úristen Zsófii-kiáltottam és a nyakába ugrottam.Olyan erősen öleltem,hogy levegőt is alig kapott.Cserébe ő is visszaszorított..2 perc után elváltunk egymástól és mindketten őrült vigyorgásba kezdtünk.
-Hát örülök,hogy megismerhettelek,élőben.-tette hozzá,mert elég értelmes  fejet vágtam.*

Belegondolni is rossz,hogy soha többé nem látom ezt a kelekótya lányt,de remélem Zayn boldoggá teszi.
Az emlékeim sorra peregtek le a szemem előtt,beugrott amikor találkoztam Harryvel ő pedig megcsókolt,aztán aznap még találkoztam Louis-val is,aki a Hide Parkban vigasztalt este 11 körül.Tudott mindenről már akkor,tudta hogy nekem nem olyan könnyű az életem,de nem hagyott cserbe soha sem.Helyette én hagytam el.Önző vagyok.


*Éppen a kávémat szürcsölgettem,amikor hirtelen valaki berontott a kávézóba.A szemem háromszorosára nőtt mikor tudatosult bennem,hogy ki az.Ő volt az a személy akit 14 éves korom óta bálványozom,és aki még a mai napig is lázba tud hozni a mosolyával,vagy a zöld szemével.Ő volt Harry Styles a One Direction szép fiúja,aki egyenesen engem bámult a kávézó ajtajából.*

*Csendben sétáltunk az utcán,amikor Harry maga felé fordított és megcsókolt.Amint az ajkai hozzá értek az enyémhez,a pillangók a hasamban még jobban elkezdtek verdesni,sőt ezek már nem is pillangók,hanem galambok.Gondolkozás nélkül visszacsókoltam,de amint rájöttem ellöktem magamtól Harryt,és futni kezdtem.*

*-Nyugodj meg,nincs semmi baj.Jól vagy?-mikor meghallottam a kérdését a fülem is ketté állt.Louis Tomlinson megkérdezte,hogy jól vagyok-e?Még én elméláztam Louis érdeklődve figyelt.Egy pár krákogás után megszólaltam.
-Fogjuk rá.-mondtam és erőltettem magamra egy kisebb fajta mosolyt.Nem hiszem hogy szép látvány lehetett,mert Louis is elmosolyodott.
-Ne is próbálkozz ez a mosoly inkább egy fintorgásra hasonlított.-ezen elmosolyodtam,mire Louis folytatta.-De nem ezért vagyok itt.Mi történt?-Na ne egy híres sztárnak nem fogom elmondani.
-Nem történt semmi érdekes.-Ahogy ezt kimondtam,Louis egy ilyen "nekemnehazudozz" fejet vágott.Kifújtam a levegőt és hozzákezdtem.
-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?-szándékosan kérdeztem,mivel láttam ahogy Louis azt hiszi elmondom neki a legféltettebb titkomat.*

Sose hittem volna,hogy akkor ott Louis Tomlinson fog vigasztalni,amiből kavarodás lesz.Visszagondolva az akkori újságok címlapjára,elég nagy pletyka született Louis-ról és rólam.Sose felejtem el,amikor Eleanor szakítani akart Lou-val,mert azt hitte hogy vele csalta meg,az a bűntudat amit akkor éreztem örökké a tudatomban marad.

*-Figyelj Bella!Félreértés történt,mindent megbeszélnek egymással.Rendbe jön minden.Biztosan nem szakítanak,hiszen imádják egymást.-mondta Zsófi,mire kifújtam a levegőt és belekezdtem a mondandómba..
-Ha elcseszem Louis életét,akkor nem is tudom mit csinálok.Mikor még kicsik voltunk emlékszem,nekem ők voltak az igazi álompár.És mikor az a pletyka keringet,hogy szakítottak egy világ dőlt össze bennem,hiszen felnéztem rájuk.Majd amikor kiderült,hogy nem igaz,én voltam az egyik legboldogabb ember.Mindig arról álmodoztam,hogy nekem is lesz egy ilyen tökéletes kapcsolatom.Persze nem Louis-val képzeltem el,hanem mással.Louis mindig is azt akartam,hogy a legjobb barátom legyen.De ezek után,örülhetek ha szóba áll velem.Zsófi szeretem Louist,kiskorom óta.Nem akarok neki rosszat,és az hogy tegnap utánam jött mindenben felvilágosított......-és ekkor rontott be a szobába Louis.*

Egy mosoly keletkezett az arcomon,ahogy visszaemlékeztem Louis mondatára.
Te szerelmes vagy belém? Hát,ha akkor még nem voltam most már az vagyok,de már lényegtelen hogy mit érzek,hiszen halott vagyok.
Boldogság öntött el,ahogy visszagondoltam életem első igaz szerelmére,Adam Russelre.Hiába bántott meg millió meg egyszer,nem tudtam Őt utálni.Volt egy  kötelék,ami hozzám láncolt,egy kötelék ami miatt még mindig szerettem.
Mikor újra találkoztunk Londonban,már akkor tudtam hogy nem tettem túl magam rajta,tudtam hogy még mindig szeretem.Hiszen ugyanúgy kitudott készíteni és akkor is Louis és Harry vigasztalt.Akkor rontott be a szobámba Louis és törte be az ajtómat.Hm,idióta Tomlinson!

*-Bella Amy Jonhson!-kiáltotta Louis,és a következő pillanatban már a szobám kellős közepén terült el.Hihetetlen sebességgel felpattant és mellém ugrott.Aggódóan mért végig,és mikor megbizonyosodott hogy nem csináltam magamban kárt,kifújta a levegőt.
-Louis William Tomlinson!Kitörted az ajtómat.-visítottam.Louis halványan elmosolyodott,mire folytattam.-Nem csináltam magammal semmit.-mondtam gyorsan,mert láttam ahogy Louis újra végig vezeti a tekintetét rajtam.*

Szeretett,már akkor fontos voltam neki és ezt sose tudom már neki meghálálni.Sajnálom Louis!
Bolondság volt megismerni őket,bolondság volt beleszeretni Harrybe,de mégsem bánom hogy annak idején a véletlen folytán megismerhettem őket.Hiába hagytak itt amikor turnéra mentek,akkor is mindig gondoltak rám.Hiába csalt meg Harry,nem bántam hogy így alakult.Szerettek és én is szerettem őket,bár nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna.
Hiszen beleszerettem a legújabb legjobb barátomra,a fogadott bátyám pedig meghalt,a pasim pedig megcsalt,de ezek ellenére mindenkit szerettem.És ezért kell most elmennem.

*Lepergett előttem az összes vele töltött idő,amikor a ballagáson egymás vállán sírva búcsúztunk egymástól,amikor télen elrángatott szánkózni és felborultunk vele.Amikor a kosárpályán életemben először zsákoltam,ő pedig rám ugrott és 10 percig rajtam feküdt,vagy amikor elmentünk életünkbe először a discoba és természetesen sík részegre ittuk magunkat,amikor Jennynek kellett hazavinnie minket mert már nem tudtunk menni.Amikor Adam szakított velem,ő ott volt mellettem és vigasztalt,amikor neki nem jött össze a dolog Lexivel,amikor kiakart költözni Los Angelesbe,de az én kedvemért itt maradt,amikor elvégeztük a középiskolát,amikor kiköltöztem Londonba ő pedig szervezett nekem egy búcsúbulit,aztán amikor kijött hozzám és elmentünk bulizni.Az a bizonyos csók,a sok ígéret amit egymásnak tettük,a sok boldog pillanat,az utolsó veszekedés és a rossz előérzet.Minden lepergett előttem,amitől még nagyobb sírásba kezdtem.A torkom kiszáradt és ziháltan kapkodtam levegő után.Képtelen voltam felfogni,hogy nincs többé.Az a srác akit az életemnél is jobban szerettem,meghalt.Itt hagyott,nem láthatom többé az idióta mosolyát,az idióta röhögését és az idióta vicceit.Soha többé nem nyugtat meg,amikor kibukok.Itt hagyott.*

Josh Brandons,nem sokára találkozunk!És végre együtt lehetünk!

*-Bella..-suttogta.Óvatosan felpillantott rám.Elgyötört arca láttán,a szívem kettéhasadt.-Szeretlek!-nyögte el-el csukló hangon.Nem értettem ezt a viselkedését.Olyan bűnbánó volt,olyan gyengéd,olyan más.
-Én is szeretlek...-suttogtam.Harry halványan elmosolyodott,majd gyengéden megcsókolt.Más volt,mint a többi csókunk.Ebbe minden érzelme benne volt.Megbánás,szeretet,megértés és megannyi érzelem.Nem értettem Őt.Sose viselkedett így velem.Ez volt az első alkalom,hogy ilyen óvatosan,gyengéden csókolt.*

Szerettem Harryt,és még mindig szeretem ezért fáj,hogy megcsalt.De most már együtt lehet Lexivel,nem akadályozom meg az útját.Ennek biztosan így kell lennie.Neki és nekem már nincs közös jövőnk,és tudom hogy még mindig szeret,de túl teszi majd magát a halálomon.Boldog lesz,megtalálja majd azt a lányt,aki teljes szívéből szereti és nem csak a pénze miatt van vele.

*-Louis mi ütött....-kezdtem,de száját az enyémre tapasztotta és megcsókolt.A nyelve utat tört a számba és táncra hívta az enyémet.Nem ellenkeztem,visszacsókoltam.Nem törődtem a következményekkel,akartam Őt.MOST.
És ebben a pillanatban jöttem rá arra,hogy Louis iránt többet érzek,mint barátság.*

*-Bella!Jól vagy?Mit csinálsz?Gyere haza!Érted megyek,csak mond meg merre vagy!Mindenki nagyon aggódik.Bells,nem hagyhatsz itt.Nem teheted ezt velem!Szeretlek téged!-Louis szipogós és ideges hangja zengte be a telefonom.
-Louis sajnálom!De ne felejtsd el,hogy nagyon szeretlek téged!Mindennél jobban!Vigyázz El-re és senkinek se mond el,hogy mi történt New Yorkban.Becsüld meg a barátaid,és Sophiet ne hagyd egyedül.Vigyázzatok egymásra és ne feledjétek,hogy mindannyiótokat nagyon szeretlek!Még Harryt is.Louis...ne haragudj rám és soha ne felejts el,emlékezz rám egy mosolygós lányként,aki mindig boldog volt!-motyogtam.
-Bells ne csináld!Szeretlek!-nyögte elhalóan.A szívem elszorult,de nem tudtam mit csinálni.
-Sajnálom!-suttogtam és éppen kiakartam nyomni ,amikor egy hajó dudált.
-A Temzénél vagy,odamegyek!-visította Lou,én pedig lecsaptam a készüléket.*

Talán Louis lesz az,aki nehezen teszi majd túl magát ezen az egészen,de majd Eleanor segít neki,hiszen ők egy pár.Egy gyönyörű pár,akiket majdnem elválasztottam.De ez már soha többé nem fordulhat elő.Nekik örökké együtt kell lenniük.Kötelező.


                              ~Feelings change, but memories don't!~