31.fejezet~Ne hagyj itt!

Sziasztok:)
Nézzétek csak mit hoztam,bizony új részt!:D
Az előző részhez köszönöm szépen,hogy komiztatok,aranyosak vagytok.:D
Szeretnélek megkérni,hogy most is írjatok komikat!:)
Amúgy van 20 rendszeres olvasó és átléptük a 10.000 oldalmegtekintést.:)
Úgyhogy köszönjük *-*
A részről annyit,hogy kicsit szomorkás és nekem nem tetszik,de ezt majd ti eldöntitek.
ui.:Komizzatok. xx

Jó olvasást.xx 

 (Bella szemszöge)
*Soha nem engedem,hogy bántson.Mindig itt leszek neked és megvédelek.Hiszen te vagy a legjobb barátom,sőt annál több is.És ha neked fájdalmat okoznak,akkor nekem is.*

Eszeveszett sebességgel hajtottunk a kórház felé.Harry mellettem síri csöndben vezetett,én pedig a könnyeimmel küszködtem.Próbáltam nem a kocsiban hisztirohamot kapni,hiszen akkor Harry nem az útra figyelne és a végén még mi is baleseteznénk.
-Bella...nagyon sajnálom!-suttogta Harry,amikor leparkolt a kórház előtt.Minimálisat bólintottam,majd futásnak eredtem.Berontottam a kórházba és a recepcióshoz rohantam.
-Josh Brandons!-mondtam el-el csukló hangon.A nő egyből megértette és lapozgatni kezdett az iratok között.
-A második emeleten,keresse Dr.Coopert.Ő majd eligazítja magát.-mondta.Hátat fordítottam a recepciós pultnak és a lift felé indultam.Beszálltam és felfuvaroztam magam a második emeletre,ahol Dr.Cooper eszeveszett keresésébe kezdtem.
-Dr.Cooper?-szólítottam meg egy kis dundi,őszülő hapsit.
-Igen,miben segíthetek?-kérdezte.Szemlátomást nem tudta ki vagyok,de hát honnan is kéne tudnia.
-Josh Brandons!-szép,lassan ejtettem ki legjobb barátom nevét.A doktor úr hirtelen megvilágosodott és maga után invitálva elindult az egyik szobába.
-Menjek csak be!-mondta és betuszkolt az ajtón.Magam után bezártam az ajtót és a letakart ágyhoz léptem.Reszkettem a sírástól,de meg kellett tennem.Lassan lehúztam a lepedőt az élettelen testről és tekintetem rászegeztem.
Legjobb barátom élettelen testével találtam magam szembe.Nyugodt arca,arról árulkodott,hogy végre békében van.Arca minden szegletén apró csikarások és vágások éktelenkedtek.Óvatosan megsimítottam az arcát és sírni kezdtem.
-Miért hagytál itt?Miért?Te vagy a legjobb barátom,nem hagyhatsz itt.Megígérted.Azt mondtad mindig velem leszel,de itt hagytál!Gyere vissza,kérlek szépen.Josh szeretlek téged,nem akarlak elveszíteni.....Josh....-kiáltottam el-el csukló hangon.-Gyere vissza!!-kérleltem.
Lepergett előttem az összes vele töltött idő,amikor a ballagáson egymás vállán sírva búcsúztunk egymástól,amikor télen elrángatott szánkózni és felborultunk vele.Amikor a kosárpályán életemben először zsákoltam,ő pedig rám ugrott és 10 percig rajtam feküdt,vagy amikor elmentünk életünkbe először a discoba és természetesen sík részegre ittuk magunkat,amikor Jennynek kellett hazavinnie minket mert már nem tudtunk menni.Amikor Adam szakított velem,ő ott volt mellettem és vigasztalt,amikor neki nem jött össze a dolog Lexivel,amikor kiakart költözni Los Angelesbe,de az én kedvemért itt maradt,amikor elvégeztük a középiskolát,amikor kiköltöztem Londonba ő pedig szervezett nekem egy búcsúbulit,aztán amikor kijött hozzám és elmentünk bulizni.Az a bizonyos csók,a sok ígéret amit egymásnak tettük,a sok boldog pillanat,az utolsó veszekedés és a rossz előérzet.Minden lepergett előttem,amitől még nagyobb sírásba kezdtem.A torkom kiszáradt és ziháltan kapkodtam levegő után.Képtelen voltam felfogni,hogy nincs többé.Az a srác akit az életemnél is jobban szerettem,meghalt.Itt hagyott,nem láthatom többé az idióta mosolyát,az idióta röhögését és az idióta vicceit.Soha többé nem nyugtat meg,amikor kibukok.Itt hagyott.

(Sophie szemszöge)
-Harry!-kiáltottam,amikor megláttam Harryt a kórház előtt szobrozni.Felemelte a fejét,majd közelebb sétált.-Hol van Bella?-kérdeztem,Harry a kórház felé biccentet én pedig berohantam.
-Elnézést megtudná nekem mondani,hol találom Josh Brandonst?-kérdeztem.
-A második emeleten eligazítják.-mondta és a lift felé mutatott.Hálásan ránéztem,majd a lifthez rohantam.Gyorsan beszálltam és a második emeletre viharoztam.
-Elnézést!-szólítottam meg a pasit,aki éppen elmélyülten tanulmányozta az ajtót.
-Igen,mondja csak!-mosolygott rám kedvesen.-Vagy esetleg maga is Josh-t keresi?-aprót bólintottam,ő pedig az ajtó felé mutatott.-A barátnője bent van,menjen csak be.-mondta és kinyitotta az ajtót.Óvatosan belépkedtem és megláttam a zokogó Bellát.Josh kezét szorongatta,aki élettelenül feküdt az ágyon.
-Bells...-kezdtem halkan,de Bella egyből meghallotta.Rám emelte a tekintetét,majd nehezen de felállt az ágyról.Odasétált hozzám,majd a nyakamba borult és újra sírni kezdett.Szorosan öleltem magamhoz sírástól rázkódó testét,ami kiszorította belőlem a szuszt.Éreztem ahogy az én szemeimből is folyni kezd a könny,de nem olyan intenzíven,mint Belláéból.Pár perc után elhúzódott tőlem és a fiú felé nézett.
-Soha többé nem láthatom!-nyögdécselt,majd visszasétált az ágyhoz.Leült barátja mellé és apró puszit nyomott az arcára.Szomorúan néztem rájuk,majd én is odasétáltam és megfogtam Josh kezét.
-Hiányozni fogsz!-mondtam és megsimítottam a kezét.-Bella menjünk!-szólaltam meg pár perc csend után.Bella rám nézett,majd tekintetét visszavitte Joshra.
-Te vagy a legjobb barátom!-suttogta,majd felállt az ágyról és az ajtóhoz indult.Gyorsan utána eredtem és megfogtam a kezét.Hálásan rám nézett,majd a lifthez kezdett húzni.Kinyitottam az ajtót és beszálltam a liftbe.Bells tétován nézett,majd ő is belépett én pedig megnyomtam a földszintre tervezett gombot.A lift 2 perc után megállt,mi pedig kiszálltunk.Bella kihúzta a kezeit az enyém közül és az ajtó felé iramodott.
-Viszlát!-köszöntem oda a recepciósnak,majd én is a kijárat felé araszoltam.Kint érdekes látvány várt.Bella ahelyett,hogy Harry karjaiba sírni,inkább Louis védelmező karjaiba menekült.Harry érdekesen nézte őket,de nem szólt.Odasétáltam hozzájuk és szemügyre vettem őket.Niall és Liam szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,Lou arca meggyötört volt,Harry tehetetlenül állt a Lou-Bella páros mellett,Zayn pedig engem nézett.Odasétáltam hozzá és apró csókot nyomtam a szájára.
-Menjünk!-mondta Liam,aki eddig csendben állt a járdán.
-Kicsim,gyere menjünk!-kezdte Harry,de Bella még szorosabban bújt Lou-hoz.Harold még érdekesebb arcot vágott,mint eddig és barátjára szegezte a tekintetét.Louis értetlenkedve nézett vissza legjobb haverjára,aki megrökönyödve nézte ahogy Bella egyre jobban szorítja magához Loui-t.
-Én Lou-val szeretnék menni..-suttogta elhalóan.Mindenki ránézett,kivéve Harry aki a kocsijához sietett és erőteljesen becsapta maga után az ajtót.Niall és Liam utána sietett és beszálltak a fekete Range Roverbe.Zayn magához húzott és elindult az autója felé.Lou pedig Bellát támogatva indult meg a saját kocsija felé.

(Louis szemszöge)
A kocsiban csak Bella levegőért kapkodását lehetett hallani.A haza fele úton legalább 10szer meg kellett állnom,hogy megnyugtassam,kitörni készülő sírógörcsét.Egyfolytában magát okolta a történtek miatt,és így egyre rosszabb és rosszabb állapotba került.Mire hazaértünk beesteledett,Bella pedig szörnyű állapotban volt.Szó szerint nem kapott levegőt,amitől persze a kocsiban úgy megrémültem,hogy majdnem neki mentem egy kukának.Gyorsan leparkoltam a házuk előtt és az ölembe kaptam a fuldokló Bellst.
-Engedjetek már be!-kiáltottam kétségbeesetten.A következő pillanatban az ajtó nyílt és megpillantottam Liamet.Berohantam Bellával a konyhába és leültettem a székre,majd gyorsan töltöttem neki egy kis vizet.Addigra már mindenki becsörtetett a konyhába és aggódva nézték a lányt.
-Basszus kicsim,úristen...-hallottam Harry aggodalmas hangját,amint meglátja barátnőjét.Odarohantam Bellshez és a kezébe nyomtam a poharat.De ezzel nem sokat segítettem,hiszen egész testében remegett.Kikaptam a kezéből és itatni kezdtem.Pár másodperc után nagy megkönnyebbülésünkre normálisan vette a levegőt.
-Bella ilyet többet ne.-kérleltem.Aggódóan néztem a lány felé,aki halálsápadt fejjel bámult maga elé.
-Lou..-hallottam magam mögül egy angyali hangot.Gyorsan megfordultam és barátnőmmel találtam szembe magam.Aggódva nézett engem,majd Bellát.
-Kicsim.-sétáltam közelebb és megöleltem.Erősen beszívtam tökéletes rózsa illatát,majd visszafordultam a konyha asztalnál lévő párhoz.
-Bells..-Harry kétségbeesett hangja,engem is megrémített.Óvatosan Bella alá nyúlt és felemelte.-Fel viszem a szobájába.-mondta és elindult a lépcső irányába.
-Én Lou-val akarok lenni..-mondta egy kicsit hangosabban.Harry megtorpant a lépcső közepén,én pedig még levegőt is elfelejtettem venni.Először Eleanorra néztem,majd a srácokra,mindannyian értetlenül néztek rám és Bellára.
-Én értem.-suttogta a fülembe Eleanor,én pedig értetlenkedve néztem rá.-Menj vele!Majd elmagyarázom.-mosolyodott el.Aprót bólintottam és a lépcsőhöz indultam.Ránéztem legjobb barátom szomorú arcára és elvettem tőle a pihe könnyű barátnőjét.
-Én sem értem!-tátogtam neki,majd a tovább lépkedtem a lépcsőn,ezzel ott hagyva értetlen legjobb barátomat,a barátnőmet és a srácokat.

~A végzet az, amikor az ember lelke eltávozik.~

30.fejezet~Baleset

Sziasztok!:)
Bizony,bizony résszel jelentkezem.
Engem is meglep,hogy ilyen hamar megírtam,de túlságosan kíváncsi vagyok a véleményetekre.:D
Igazából,nem akarok rizsálni,úgy hogy nem is húzom az időt!

Komizzatok és pár feliratkozó is jöhet.:)

Jó olvasást! xx

 (Josh szemszöge)
Nem értettem Bella hirtelen rossz megérzését,főleg nem velem kapcsolatban.De azért mégis elfogott a félelem,mi van ha tényleg történni fog velem valami?!

Lassan vezettem a legközelebbi bevásárló központba,ami jó pár km-rel arrébb volt.Hatalmas szemekkel pásztáztam az utat,hát ha meglátok valami érdekeset,de semmi.Unottan ültem a kocsiban és énekeltem a rádióval együtt amikor,hatalmas dudálást hallottam.Nem törődtem vele,tovább énekeltem a rádióból kiszűrődő dalt.Újabb dudálás és a következő pillanatban egy hatalmas csapódást éreztem a jobb oldalamon.Eszeveszett fékezések,dudálások és kiabálásokat hallottam,majd minden elsötétült.

Lebegtem.
Akkor ezek szerint meghaltam?Beigazolódott a rossz előérzet?Egyáltalán mi történt?És hol vagyok?A pokolban vagy a mennyországban?
-Segítség!!-kiáltottam.Üresség,sehol senki.Talán szét kéne néznem.
Elindultam a zöldellő pázsit felé,ahol egy hatalmas kapu állt.Fényesség.Vagyis meghaltam,vagy még nem?Szóval van választásom?
Tovább sétáltam és megláttam magamat.Az út szélén a mentősök keze közt feküdtem.Élettelenül.Hallottam ahogy az emberek minden féle műszerekért kiáltoznak és próbálnak segíteni.Döntenem kellene?
-Gyorsan a defibrillátort!-hallottam ahogy az egyik mentős kiabál,és a következő pillanatban már a mellkasomon volt az eszköz és hatalmas csapást éreztem.Megrázkódtam,de a szívem meg sem mozdult.Ugyan olyan eszeveszett sípolás hallatszott,mint eddig.Még egy rázkódás,de még mindig semmi.A szívem feladta,nem pumpált többé.A mentősök még utoljára megpróbálták,de ismét sikertelenül.Kész,ennyi volt.Meghaltam.

A halál békés.


(Bella szemszöge)
Yeah, You could be the greatest
You can be the best
You can be the king kong banging on your chest
-Bells!Telefon!-éreztem ahogy Harry rázza a vállam és édesen durmol a fülembe.Kinyitottam a szemem és barátom csábos mosolyával találtam szembe magam.
-Hány óra?-kérdeztem nyűgösen.Harry nem válaszolt,hanem az orrom elé nyomta a telefont és várta,hogy felvegyem.Ismeretlen.
-Igen,tessék?-szóltam bele.
-Bella Jonhson?-hallottam egy mély női hangot.
-Igen.Miben segíthetek?-kérdeztem.A rossz előérzet villámcsapásként hatolt belém,egyből kirepült a szememből az álom,és helyét átvette a félelem.
-Nagyon sajnálom,de a barátja súlyos autóbalesetet szenvedett és életét vesztette.-tudtam.Tudtam,hogy a rossz előérzetem,ugyancsak befog igazolódni,és én mondtam,hogy vigyázzon magára és nem vigyázott.Éreztem,ahogy hirtelen felgyorsul a szívverésem és szaporán kapkodom a levegőt.A könnycsatornáim megnyílni készültek,de a nő beleszólt a telefonba.-Részvétem.-lettem a telefont és földhöz vágtam.Harry ijedten nézett rám,én pedig felálltam az ágyból és az ajtóhoz sétáltam.Mielőtt odaérhettem volna,összeestem.Sírtam,sőt bömböltem.Éreztem ahogy megszakad valami a szívembe,sőt semmit se éreztem csak a hiányt.Hiányt,ürességet,fájdalmat.
-Kicsim mi a baj?-Harry aggodalmas hangja rázott fel a mélázásomból.Óvatosan rázogatott,azt remélve ezzel eléri a célját,hogy ráfigyeljek,de tévedett.Semmi se érdekelt.Meghalt a legjobb barátom.Ő aki mindig mellettem volt a legrosszabb időkben,aki feltudott vidítani amikor rossz kedvem volt,aki bátyám helyett bátyám volt,most itt hagyott.
Ahogy ezekbe belegondoltam,még jobban rám tört a sírás.Egy egész Niagarát hoztam létre,de nem érdekelt.Csak kiakartam adni magamból az összes fájdalmat,mindent.
-Bells!-szólított meg Harry újra.Hangja elgyötört és aggódó volt.Erőt vettem magamon és ránéztem.
-Meghalt....-az arcán láttam,hogy megvilágosodik és szorosabban ölel magához.Tudta,hogy kire gondolok.
-Én annyira nagyon sajnálom!-hangja tele volt érzelemmel,de akkor sem tudta átérezni azt amit én.Itt hagyott,egyedül.Elment és még el sem tudtam tőle búcsúzni.Soha többé nem találkozhatok vele.

(Sophie szemszöge)
*pár órával később*
-Sophie......-és elcsuklott a hangja.Megijedtem,de még mielőtt feleszmélhettem volna,Harry hangját hallottam meg a vonal túlsó végén.
-Gyertek Londonba!-ez nem is kérés,hanem sokkal inkább parancs volt.
-De miért?Mi történt?Harry!-ideges voltam.Zayn felült az ágyon és közelebb csúszott hozzám.
-Sophie hangosítsd ki!-mondta.Teljesítettem a kérését,és vártam,hogy folytassa.-Gyertek vissza Londonba,de lehetőleg még ma.Josh......-és egy hatalmas sikítás.Mi a franc történt?
-Bella,nyugodj meg!-hallottam Harry hangját ahogy Bellét próbálja nyugtatni,de lehetetlennek bizonyult.Sikított,sírt vagy inkább bömbölt,nem is tudom.
-Meghalt...-tudtam,kire gondol Bella.A könnyeim hirtelen folyni kezdtek és szorosan Zaynhez bújtam.
-Vissza utazunk Londonba!-Zayn hangja határozott volt és erőteljes.
-Köszönöm..-Harry hálálkodó hangja csak még jobban kikészített.A tudat,hogy a legjobb barátnőd legjobb barátja meghalt elég kiakasztó,és ráadásul abba a bizonyos legjobb barátba te szerelmes is voltál,megrémítő.
-Bella kibukott!-suttogtam és Zayn vállába temettem a fejem.Sírtam,nem bömböltem,csak sírtam.Fájt a tudat,hogy Josh nincs többé.Zayn vigasztalásképpen a hátamat kezdte simogatni,ami hatott is.
-Pakoljunk!-elhúzódtam barátomtól és a bőröndökhöz léptem.Zayn aprót bólintott,majd az ajtóhoz sétált és lerohant a földszintre.


utóirat: Nos gondolom felmerült bennetek az a kérdés,hogy miért írtam ki a történetből.
Josh a valóéletben is létezik,a legjobb barátom volt,de összevesztünk és nem is igazán beszélünk.Magyarul nem vagyunk jóba:|
Ezért úgy gondoltam,inkább kiírom a történetből,mert nem tudtam volna jól megírni a dolgokat,hogy így meg úgy imádják egymást.:)
Viszont,ennyi lettem volna.Olyan 2-3 komi után jelentkezem az új résszel!:)
Írjatok véleményt a bloggal kapcsolatban és ha van kérdésetek bátran tegyétek fel!:) 
puszii:Krisztii xx 
 

29.fejezet~Bradford

Sziasztok!:)
Nézzétek csak,igen bizony új rész miatt jelentkezem.:))
Az előző részhez kaptunk komit,aminek kifejezetten nagyon örülök.:))
Nos a lélekmutatón már lassan 10.000 az oldalmegtekintés,és olyan büszke vagyok rátok.:))
Mit kéne mondanom,hmm?!:D
Ja igen,pár díjat is szeretnék kiosztani,MEGINT.:)
nekik küldöm:----> http://beforetheflood.blog.neon.hu/
http://wfnagain.blogspot.hu/
http://whydontyouremember.blogspot.hu/
http://onegirlonemonthonedream.blogspot.hu/

1. 11 dolgot kell magadról mondani.
2.A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
4.5 embert meg kell jelölni és linkelni.

11.kérdésem 

1.Mi inspirált az írásban?:)

2.Szereted a nutellát?

3.Honnan jött az ötlet,hogy ilyen témájú legyen a blog?

4.Ha választhatnál,melyiket választanád?: Repülni életed végig vagy halhatatlanság?:D

5.Szereted az alkonyatot?:DD

6.Melyik a kedvenc állatod?

7.Mióta vagy directioner?

8.Mi fogott meg a One Direction-ban?:DD

9.Voltál már külföldön?

10.Gumicukor vagy csoki?*-*

11.Szereted a pókokat?:DD

Na azt hiszem mára ennyi lettem volna:)

Olvassátok a részt és komizzatok.:PP

Puszii:Krisztii xx

ui: tudom,tudom nem 1D,de ti vártátok már a Breaking Dawn második felvonását?:)) /várom a válaszokat:D/

(Sophie szemszöge)

Útban Bradford felé,ahol megismerhetem Zayn szüleit.Nagyon izgatott vagyok,hiszen mindig is szerettem a pasijaim szüleit megismerni.Mindig mindenki udvarias volt velem és szerettek is.Mindig volt bennem egy kis egészséges félelem annak kapcsán,hogy mi van akkor ha esetleg nem vagyok nekik szimpatikus,de Zayn még az út elején megnyugtatott,hogy imádni fognak és én hittem neki.

-Mindjárt ott vagyunk!-zavarta meg a gondolataim Zayn.Aprót bólintottam és rávigyorogtam.Izgultam,de nem féltem.Kíváncsi voltam,hogy milyen Zayn szülei és testvérei.Azt tudtam,hogy Zayn nagyon szereti őket,de kíváncsi voltam,hogy velem hogyan fognak viselkedni.

Zayn 10 perc után lassan leparkolt egy aranyos,családi ház előtt.Kívülről fehér festék fedte a házat,a kertjeiben hatalmas fák tornyosultak,egyszóval minden tökéletes volt.Teljesen nagy volt az összhang,igazi családi idill.

Kikapcsoltam a biztonsági övemet,és kipattantam a kocsiból.Zayn is ugyan így tett,majd mellém sétált.Gondosan átfonta az ujjait a kezemen és a ház felé lépkedett.Hatalmas vigyor ült ki az arcomra,amit Zayn egy megkönnyebbült levegő kifújással díjazott.Az ajtóban még utoljára rám nézett,majd benyitott.Egy tágas előszobába léptem be.Barna tapéta borította a falakat,és szekrények sorakoztak a falakon.

-Anya,Apa!-kiáltotta egy kicsit hangosan Zayn.Beljebb lépkedett a házba és megállt az egyik szoba előtt.Megvárta amíg odaértek mellé,majd belépett.A narancssárga színű kis szobába csöppentünk.A Tv és a kanapé láttán egyből rájöttem,hogy a nappaliban vagyunk.Hangos dobogást hallottam,a következő pillanatban pedig egy közápkorú nő állt velünk szembe.Szeme izgatottan csillogott,szája pedig mosolyra húzódott.Zayn közelebb lépett a nőhöz és szorosan megölelgette.Pár percig csendesen ölelgették egymást,majd a nú húzódott el Zayntől,hogy engem szemügyre vegyen.Feltűnően végig mért,majd odasétált hozzám.

-Örülök,hogy a fiam egy ilyen csinos lánykát fogott meg!-mondta.Hangja tele volt őszinteséggel,ami megnyugtatott.-Patricia Malik!-nyújtotta felém a kezét.

-Sophie Mohn!-köszöntem.Halványan elmosolyodott,majd az ajtó felé nézett,ahol pár perccel ezelőtt bejött.Én is odanéztem és megláttam,egy férfit aki éppen barátomat öleli.Elhúzódott tőle és hozzám sétált.

-Yaser Malik!-köszönt.-Nagyon csinos kislányt fogtál ki magadnak Zayn!-mosolyodott el.

-Sophie Mohn!-köszöntem én is.

-Anya,apa hol vannak a lányok?!-kérdezte Zayn,de ahogy kiejtette ezt a mondatott 3 lány ugrott egyszerre a nyakába és kezdték el puszilgatni.Safaa,Waliyha és Doniya őrültek módjára ölelték Zaynt,aki arcán őszinte,boldog mosoly villant fel.-Lányok!Szeretném nektek bemutatni a barátnőm!-ahogy Zayn kimondta a barátnő szót,mindannyian lemásztak róla és érdeklődve figyeltek.zayn felém mutatott és a 3 lány egyből felém fordult.

-Sziasztok!Sophie Mohn vagyok.-mondtam és rámosolyogtam a 3 lányra.Doniya kezdett el felém lépkedni,majd a nyakamba ugrott.Erősen szorított magához,és én is automatikusan visszaöleltem.

-Doniya Malik.Örülök,hogy megismertelek,remélem jól jársz az öcsikémmel!-lökte oda könnyedén,majd egy másik szoba felé araszolt.A következő lány aki odajött hozzám,a kis Safaa volt.Félénken rám nézett,majd bemutatkozott.

-Safaa Malik vagyok!-nyújtotta a kezét.Elmosolyodtam a kis Safaa láttán,majd megráztam a kezét.Elvigyorodott és visszaszökdécselt bátyához.Waliyha is odajött hozzám és ő is kinyújtotta a kezét.

-Waliyha Malik!Remélem jóban leszünk!-elmosolyodtam.Mindenki nagyon kedves volt velem és ennek nagyon örültem.Ránéztem Zaynre aki a szüleivel beszélgetett,amikor látta,hogy Őt nézem odasétált hozzám és megölelt.

-Felmegyünk a szobámba!-suttogta és az ajtó felé húzott.Lassan lépkedtünk a lépcsőn,és befordultunk az első ajtón.

A halványzöld falak,a sötétbarna szekrények,a sötétkék ágyhuzat teljesen Zayn ízlését mintázta.A szoba egyik sarkában egy hatalmas franciaágy volt,mellette pedig egy aranyos kis asztalka.Az asztalon mindenféle csecsebecse volt.Digitális órától kezdve,a hamu tartóig.

-Nagyon aranyos!-suttogtam,miközben a szekrény előtt a régi fotókat nézegettem.Azt amikor a fiúkkal volt,vagy amikor a családjával mentek egy tóhoz.Mindenféle fénykép megtalálható volt a szekrényen.

-Pont mint Te!-suttogta.Közelebb lépett hozzám és apró puszit nyomott a fejem búbjára.Maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett.Érdeklődve figyeltem,ahogy a szeme a szemeim és az ajkam között cikázik,majd megállapodik az ajkamon.Csibészesen elmosolyodott majd lecsapott a számra,mint a ragadozó madár az áldozatára.Szenvedélyesen és erőteljesen csókolt,majd az ágy felé kezdett tolni.Belemosolyogtam a csókunkba,majd még erőteljesebben kezdtem csókolni,ami Zaynnek nagyon bejött.Hangosan sóhajtoztunk,miközben próbáltuk lerángatni egymásról a felesleges ruhadarabot.De ezt is,mint mindig megzavarta valami.Most éppen a telefonom kezdett hangos visítozásba,ahogy belekezdett az egyik Coldplay számba.Kelletlenül,de elhúzódtam barátomtól,aki ziháltan kapkodott levegő után.Kihalásztam a zsebemből a telefonom és a kijelzőt kezdtem szugerálni.BELLA.Lassan a fülemhez emeltem a telefont és éppen beleszólni készültem,amikor meghallottam Bella hangját.

-Sophie.....-és elcsuklott a hangja. 

28.fejezet~Holmes Chapel

Sziasztok drága olvasók!:)
Nézzétek mit hoztam,bizony egy részt!:)
Na a részről csak annyit,hogy : Bella és Harry lesznek a főszereplők benne,és egy kis részt Joshnak is szántam.A címből kifolyólag szerintem hamar rájöttök,hogy Holmes Chapelben játszódik.:)

Más:Most tartunk a 28.fejezetnél és nem sokára vége az első évadnak,DE nyugalom jön a második ÉVAD,de csak akkor ha lesz rá jelentkező!!

Puszii nektek,remélem a következő résszel,hamarabb végzek.:)
 

Krisztii.xx

 

 

 

(Bella szemszöge)

Félek.Mi van akkor ha nem tetszem nekik?Ha nem kedvelnek meg?Ha nem leszek nekik szimpatikus?Ha nem fogadnak be?

Idegesen tördeltem a kezem,miközben az ország úton hajtottunk Holmes Chapel felé.Harry fekete,jól bevált Range Rover-ével szeltük az utakat.Csendesen ültünk egymás mellett,Harry az utat figyelte én pedig a gondolataimba temetkeztem.

-Bella!Jól vagy?-hallottam Harry aggodalmas hangját.Óvatosan rázogatta a vállamat,szemeivel pedig engem bűvölt.Ijedten pislogtam egy párat,majd lassan ráemeltem a tekintetem.-Minden renden.-erőltettem egy kisebb féle mosolyt az arcomra,amit Harry egy szemforgatással dijjazott.
-Nyugodj meg!Szeretni fognak!-mondta.Szemeivel még mindig engem bűvölt,majd újra az utat kezdte pásztázni.Lassan haladtunk a forgalmas autópályán és egyre közelebb kerültünk a célhoz.Már messziről láttam kibontakozni a Holmes Chapel feliratot.A pánik újra rám tört,és megint tördelni kezdtem az ujjaim.Ideges voltam,nagyon is.A szemem sarkából láttam ahogy Harry rám pillant,majd az utat bűvöli tovább.Pár perc után azt vettem észre,hogy Hazza leparkol egy kis ház előtt és rám néz.Fal fehér arccal néztem a ház felé,ami minden bizonnyal a végleges állomás volt.Az ujjaimmal görcsösen markoltam az ülést,és ziháltan kapkodtam levegő után.
-Bella!-szólított meg Harry.Lassan odafordítottam a tekintetem és Harry ideges arcával találtam szembe magam.Szemeiben félelmet,aggódást és izgatottságot láttam.-Vegyél mély levegőt!-kérlelt.Aprót bólintottam és mély levegőt vettem.A zihálásom alább hagyott,és normális tempóban kezdtem levegőt venni.
-Készen állsz?-törtem meg a csendet.Aprót bólintottam és kimásztam a kocsiból.Láttam,ahogy Harry halványan elmosolyodik és ő is kiszállt az autóból.Mellém lépett és kezeinket óvatosan összefonta.Az ajtó felé kezdtünk lépkedni,majd mikor odaértünk Harry egyszerűen benyitott.Finom sütemény illat csapta meg az orrom,és abban a pillanatban Harry elkiáltotta magát.
-Megjöttünk!-utoljára még biztatóan rám mosolygott,majd az anyukája lépett ki a konyhából.Boldogan elmosolyodott és fiához rohant.Jó erősen megszorongatta,és apró puszit nyomott a feje búbjára.Harry arrébb lépett anyukájától és felém fordult.
-Anya ő itt a barátnőm,Bella Jonhson.-félénken előrébb léptem és udvariasan bemutatkoztam.
-Jó napot.Bella Jonhson örülök,hogy megismerhetem magát.
-Aranyom,tegezz csak nyugodtan.Anne vagyok.-mondta és engem is megölelt.Eléggé meglepett,de nem volt időm ezen mélázni mert a lépcső felől hangos dobogás hallatszott.Anne elhúzódott tőlem és a lépcső felé nézett.Egy barna hajú,csinos lány száguldott le az emeletről.Gemma Styles,az én pasim drága nővére.Még  mindig ugyan olyan szép,mint pár évvel ezelőtt.
-Öcsii!-visította és Harry nyakába ugrott.Nyomott egy barackot a fejére,majd felém fordult.-Bella örülök,hogy megismerhetlek.Remélem Harry az óvszert nem felejti el!-tette hozzá röhögve,mire én fülig vörösödtem.
-Jól van Gemma!-mondta Harry és kézen ragadott.-Felmegyünk kipakolni!-mondta és az emeletre húzott.Benyitott a legelső ajtón és maga után húzott.A falak világoskéken pompáztak,a szoba közepén volt egy hatalmas franciaágy,mellette pedig egy hatalmas Tv.A szoba jobb oldalán szekrényen sorakoztak és mellettük egy ajtó-gondolom a fürdőszoba-eléggé tágas kis szobácska volt.Harry levetődött az ágyra és csábosan rám mosolygott.Odalépkedtem mellé,és apró csókot nyomtam a szájára.Drága barátom persze ennyivel nem elégedett meg,magára rántott és forró csókot lehelt ajkaimra.A meghitt csókolózásunkat a telefonom szakította félbe.Kelletlenül húzódtam el Harrytől,aki a fürdő felé intett.Bólintottam egyet és a következő pillanatban Harry már a fürdőben volt.Kivettem a telefonom a zsebemből és a hívó fél nevére néztem.Josh.
-Igen tessék?-szóltam bele.
-Bella.-hallottam legjobb barátom lágy hangját,de nem tudtam mire vélni a hirtelen hangulatváltozását.-Sajnálom,hogy bunkó voltam.Ne haragudj!-hangjában hallottam az őszinte megbánást.
-Nem haragszom,inkább te ne haragudj rám!-mondtam.Hallottam ahogy Josh a vonal másik végén felhorkan,majd felröhög.Én is elmosolyodtam és vártam,hogy megszólaljon.
-Mikor jöttök haza?-kérdezte.
-2 nap múlva,vagyis holnapután.-hallottam ahogy Josh kifújja a bent tartott levegőt,majd gyorsan megszólalt.
-Rendben akkor 2 nap múlva találkozunk.Szia,szeretlek és vigyázz magadra!-mondta.
-Vigyázni fogok,de azért te se csinálj hülyeséget.Szeretlek.-hallottam ahogy barátom felhorkan,majd kinyomta a telefont.Visszacsúsztattam az Iphone-omat a zsebembe és a szekrényhez léptem.Millió meg egy fénykép volt Harryről,a családjáról és a fiúkról.
Az első képen Harry kisbaba kori képe volt,a következőn egy iskolás fotó ahol éppen az iskola padban ül,a harmadik képen az anyukájával és a nővérével volt,a negyedik képen a fiúkkal az x-factorban.Sorra jöttek a képek egészen az utolsó turnéig.Gondolom a többi képet,már nem tudta kirakni,hisz nem volt itthon olyan sokat.Aranyos látvány nyújtott,az összes régi fénykép,ez mutatta hogy Harry nem szállt el magától.Ugyan az a Holmes Chapeli srác,mint aki 2010-ben volt.

 

(Harry szemszöge)
Ki lébecoltam a fürdőből,és egyből Bella felé kaptam a fejem.A szekrényem előtt állt és a fotókat nézegette.Mikor észrevette,hogy őt bámulom,odasétált hozzám és megcsókolt.Bódító illata megint elvette a józan eszem,aminek következtében az ágyon kötöttünk ki.Szenvedélyes csókban törtünk ki,amikor anya kiáltása lengte be a lakást.
-Ebéd!-Bellával automatikusan szét rebbentünk.Kiugráltunk az ágyból és a konyha felé igyekeztünk.Anya a konyhapultnak támaszkodva várta míg mindenki leér,majd felszolgálta az ebédet.Anya házi készítésű húslevese volt a legfinomabb amit valaha ettem.
-Ugye szereted a húslevest?-kérdezte félve anya.Barátnőm aprót bólintott,mire anyukám megeresztett egy mosolyt.Az ebédet természetesen végig beszélgettük,minden féle téma jött.A desszertnél már a gyerek koromról volt szó.Anya készségesen mesélte,hogy miként fejeltem le egy kecskét és miként estem bele 7 évesen a sárba.Bella jókat mosolygott rajta,én pedig durcizva majszoltam a muffinomat.

-Jól van anya,már elegem meséltél.Mi most felmegyünk a szobámba.-mondtam és felálltam az asztaltól.Bells utánam araszolt,majd a szobámba érve az ágyra ugrott.
-Nagyon aranyos családod van.-mondta.Elmosolyodtam és mellé feküdtem a hatalmas francia ágyon.
-És te féltél.-állapítottam meg.Barátnőm lesütötte a szemét,majd odakúszott mellém.Szorosan a mellkasomra vontam és hallgattam egyenletes lélegzetét.
-Szeretlek!-suttogtam a fülébe.Bells megremegett,majd rám nézett.Elvigyorodott és apró puszikat lehelt a nyakamra.Kirázott a hideg az érintésétől,de ő mit sem törődve ezzel tovább kényeztetett.Nem bírtam tovább türtőztetni magam,gyorsan fordítottam a helyzeten így én kerültem felülre.Apró puszit nyomtam a nyakára,majd az ajkaira.Szenvedélyesen megcsókoltam és most már semmi se érdekelt.Akartam Őt.Mindennél jobban vágytam rá.Erőteljesen csókoltam és Bella is ugyan így tett.Hevesen küzdöttem az érzelmeimmel,de ő nem gátolt meg abban,amit tenni akartam.Hagyta magát.Apró csókokat leheltem a nyaka tövébe,az arcára,a homlokára és visszatértem a szájára.Bells szájából egy halk sóhajt tört fel,majd hirtelen megakadt a csókolózásban.Elhúzódtam tőle és értetlenül meredtem Bellára.
-Sajnálom,ha valamit rosszul csináltam....-kezdtem bele,de leintett.Óvatosan felült és a telefonja után kezdett kutatni.Megrémített,nagyon is.
-Nem csináltál semmi rosszat,csak rossz előérzetem van Joshhal kapcsolatban.-mondta és az Iphone-ját a füléhez emelte.

(Bella szemszöge)
Kicsöng....kicsöng..kicsöng..és végre valahára meghallottam legjobb barátom morcos hangját.
-Mi olyan fontos?-tért egyből a lényegre.Meglepődve hallgattam ezt a morcos hangot,majd mit sem törődve előző megnyilvánulásával,belekezdtem a mondandómba.
-Az olyan fontos,hogy volt egy rossz előérzetem és tudni akartam,hogy jól vagy-e.De ahogy elhallgatom eléggé morcos vagy,úgyhogy ki vele.Mi történt?
-Bella nem tudtam,hogy te vagy az.Bocsánat,csak aludtam.Nincs semmi,nyugodj meg jól vagyok.-megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt,mikor biztosított a jól létéről.
-Rendben.De ígérd meg hogy vigyázol magadra.Érzem,hogy valami fog történni.-mondtam.Féltettem Őt,hiszen általában mindig bevállnak a rossz előérzeteim.
-Vigyázok magamra,ígérem!
-Merem remélni,de most leteszlek.Szia.-mondtam és válaszát meg sem várva,letettem a telefont.Harryre pillantottam,aki még mindig értetlenkedve nézett rám.
-Rossz előérzetem van Joshhal kapcsolatban,és általában az ilyen rossz előérzetek mindig beválnak.Valami történni fog!-mondtam alig hallhatóan.

ÉLÜNK:$$

Sziasztok!:)
Megint nem résszel jelentkezem,amit nagyon sajnálok :c
Nagyon sok a tanulnivalóm és nem volt időm megírni a részt,most is a suliból írok..xd
Ígérem,holnap hozom a részt.:D 
MÁS: KI RENDELI MEG A TAKE ME HOME-OT?:dd
Megint máás: a következő részben Bella és Harry Holmes Chapelbe,Zayn és Sophie pedig Bradfordban lesznek,utána pedig egy szereplőtől búcsúzunk:cc
Puszii mindenkinek: Krisztii xx

Nem rész!

Még nem résszel jelentkezem.:)
Még nem gyűlt össze a megszokott 2 komment,ezért nem hozom.:)
komizzatok és hamarabb jön.:D
DE a lényeg a lényeg.

 Nos a dijjat küldöm: http://onedirectionlovestorywithlisa.blogspot.hu/

1. 11 dolgot kell magadról mondani.
2.A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
4.5 embert meg kell jelölni és linkelni.

11.kérdésem.:)

1.Mi inspirált téged az írásban?

2.Miért pont Harry lett a főszerepló srác?

3.Melyik a kedvenc csokid?

4.Megfogod venni a Take Me Home-ot?:D

5.Szereted a nutellát?:P

6.Miért csináltattad a tetkód?(nagyonjólett*-*)

7.Hanyadikos vagy?

8.Jártál már külföldön?Ha igen hol?

9.Mondanál véleményt a blogunkról?(adunk a véleményedre)

10.Szereted a pókokat?:DDD

 

                                

27.fejezet~Egy váratlan fordulat

Nézzétek mit hoztam.:D
Egy újabb fejezet,így a szünet utolsó napjaiban.
Ahogy ígértem,2 részt kaptatok.Azt hiszem ez a rész egy kicsit hosszabb lett,mint a többi.
Iratkozzatok fel,és komizzatok is.:)
MÁS: láttátok a videóklippet?
Annyira nagyon jó lett,hogy huh.Nem találok rá értelmes szavakat.
Zayn csokoládé barna,érzelmes szemei.
Liam puszi küldése.
Niall szólója,és a közelítés az arcára.
Louis aranyos mosolygása,és az ő arcára közelítés.
És Harry.Amikor kis szégyenlősen lehajtja a fejét,vagy amikor a szólója közben mosolyog.
Komolyan,tudják hogy kell tökéletes klippet csinálni az már biztos.
LITTLE THINGS.- ha nem láttátok,nézzétek meg.
Nos,ennyi lettem volna.Puszii:Krisztii xx ui.:Komizzatok :D

 *Harry szemszöge*
Egy hét telt el azóta,hogy összejöttünk Bellával.A rajongók már nagyon faggatóznak,ugyanis twitteren bejelentettem,hogy barátnőm van.Igaz,azt nem árultam el,hogy ki hiszen nem akarom veszélynek kitenni.De a mai interjúnkon,muszáj lesz elmondanom a nevét.
-Kicsim!-szólítottam meg,mire mosolyogva rám nézett.-Ma el kell mondanom,hogy te vagy a barátnőm.-mondtam.Bells lehajtotta a fejét,majd újra rám nézett és bólintott egy aprót.Odabújtam hozzá és szorosan a mellkasomra vontam.Apró puszit nyomtam az orrára és ennek következtében vörösödni kezdett.Elmosolyodtam és kimásztam az ágyból.Az ajtó felé vettem az irányt,de egy hang megszakította a tevékenységem.
-Szeretlek Harry.-hallottam meg Bella,édes hangját.A szívemet hatalmas melegség járta át.Megfordultam a tengelyem körül és visszaugrottam az ágyra.
-Én is szeretlek kicsim!-mondtam és megcsókoltam.

*Zayn szemszöge*
Egy hete vagyunk együtt Sophieval.Minden a legnagyobb rendben megy.Hatalmas a harmónia,és millió meg egy közös pontunk van.Megértjük egymást,és azt hiszem ebben az egy hétben megtapasztaltuk egymás jó és rossz tulajdonságait.
-Zayn,mikor jelented be,hogy nem vagy szingli?-kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Szerintem ma.Interjúra megyünk.Jöhetnél velem,szerintem Harry is hozza Bellát.-mondtam.Sophie bólintott egyet,majd a konyhába csoszogott.Utána masíroztam és hátulról átöleltem.Apró puszikat leheltem a nyakára,amitől Őt kirázta a hideg.
-Malik....-kezdte volna a szokásos pampogását,de egy csókkal elhallgattattam.Belemosolygott a csókunkba,majd sietősen elhúzódott tőlem.Vigyorogva nézett rám,majd a 'szobánk' felé intett.Megforgattam a szemeim és a szobánkba indultam,valami értelmes gönc után kutatva.

*Sophie szemszöge*
Ahogy Zayn bement a szobába Bella számát kezdtem tárcsázni.A második csörgésre végre méltóztatott felvenni.
-Mond!-szólt bele egy hang.
-Harry,tudod adni Bellát?-kérdeztem.Harry elkiáltotta magát,és a következő percben már barátnőm hangját hallottam.
-Na mond mit szeretnél?-kérdezte.Átgondoltam a mondandóm,majd belekezdtem.
-Téged is visz Harry az interjúra?-kérdeztem.Bella sóhajtott egy hatalmasat,majd megszólalt.
-Igen visz és bejelenti,hogy együtt vagyunk.És ha jól gondolom Zayn is visz téged és ő is most jelenti be.-mondta.Hangján hallottam,hogy mosolyog.Felkuncogtam,majd sietősen beleszóltam.
-Nemsokára hazaugrom.Kell valami ruha.Majd beszélünk,szia.-mondtam és gyorsan letettem a telefont.Zayn abban a pillanatban csapta ki a szoba ajtót,és egy modellt megszégyenítő divatbemutatót tartott nekem.Először ledobta a kockás ingét,majd a nadrágjával kezdett szerencsétlenkedni.Izmos vállát és kocka hasát kezdtem bámulni,míg ő nagy nehezen leoperálta magáról a farmer nadrágját.Kaján vigyor ült ki borostás pofijára,de én nem törődve vele,elmasíroztam mellette.Vagyis csak szerettem volna,hiszen Zayn felkapott az ölébe és csókolgatni kezdett.
-Zayn..-kezdtem,de mit mindig,most is megcsókolt nehogy betudjam fejezni.-Neked ma interjúd lesz,nekem pedig haza kéne ugranom átöltözni.-mondtam.Zayn letett az öléből,majd kiskutya szemekkel nézett rám.
-Ugye én is mehetek veled?-kérdezte.Elvigyorodtam a hülye kérdésén,de amikor láttam,hogy ő halál komolyan gondolja bólintottam egyet,ő pedig kisfiú módjára kezdett öröm táncba.Gyorsan magamra kapkodtam egy ép kéz-láb ruhát,majd az ajtó felé siettem.Barátom,még szarakodott egy sort a hajával,ugyan is neki nem volt mindegy,hogy merre dől az antennája.


*Bella szemszöge*
Josh szobájában ültem és vártam,hogy hazajöjjön.Mióta Harryvel összejöttem kicsit elhanyagoltam.Jaj,kinek akarok hazudni?Nagyon is elhanyagoltam,sőt nem is nagyon foglalkoztam vele az elmúlt 1 hétben.Azt se tudom,most merre van.
A szoba ajtó hirtelen kicsapódott és Josh lépett be rajta.Mikor meglátott,kikerekedett szemekkel vizsgálta,hogy biztos nem csak káprázik a szeme.
-Hát te?-kérdezte nem törődöm stílussal.Rosszul esett,hogy ilyen érzelemmentesen kérdezte,de tudtam;megérdemeltem.
-Josh,sajnálom hogy elhanyagoltalak.-kezdtem bele a bocsánatkérésbe,de Josh félbe szakított.
-Nem haragszom.Csak nem értem minek vagyok még mindig itt.-kezdte.
-Hogy-hogy nem érted,miért vagy itt?-kérdeztem.Arcára kihatolt minden érzelem.A szemei fájdalmat,csalódottságot és szomorúságot tükröztek.Nem értettem.
-Sophie-nak nem kellek.Te pedig elvagy varázsolva az újdonsült barátoddal.-mondta és megint átváltott bunkó stílusba.
-Mondtam már,hogy sajnálom.És igen tudom ezzel nem tudom helyre hozni,de nagyon bánom,hogy így elhanyagoltalak.Te vagy a legjobb barátom és nem akarlak elveszíteni.-éreztem,hogy nemsokára eltörik a mécses,de nem engedhetem meg magamnak,hogy folyton sírjak.
-Bells,nem fogsz elveszíteni és ezt te is jól tudod.De most hagyj magamra,tudod ilyenkor jobb.Most napon van.-mondta és az ajtó felé mutatott.Óvatosan felálltam az ágyról és kisétáltam a szobájából.A szobám felé indultam,de útközbe Sophie-ba botlottam.A szobája felé intett én pedig követtem.
-Nagyon ki van?-kérdezte.Tudtam kire gondol.Nevet se kellett mondania,egyből leesett a tantusz,hogy Joshra gondol.
-Igen.-mondtam.Sophie bólintott egyet és gardróbjához sétált.Kivett egy piros-fehér 'Zayn-es' pulcsit,hozzá pedig egy krém színű nadrágot.
Kitette az ágyára,majd cipő után kezdett kutakodni.Előhalászott egy egyszerű fekete torna cipőt,majd a ruhája mellé rakta.

Kíváncsian nézett rám,én pedig elképesztő vigyort varázsoltam az arcomra,ezzel jelezve,hugy tetszik az összeállítás.Barátnőm az ajtó felé biccentett én pedig kisétáltam rajta,ő is jött utánam és egyenesen a szobám felé indult.Beléptem a gardróbomba és ruha után kezdtem kutatni.Elővettem egy világos kék farmer,és egy kék Angry Bird-os felsőt.Kerestem hozzá egy kék ADIDAS-os pulcsit,majd cipő után kezdtem kutakodni.Előhalásztam egy egyszerű kék torna cipőt és az ágyamra dobtam.Sophie elvigyorodott,majd kirohant a szobámból.

Pár perc múlva a kikészített ruhájával állt a szobám kellős közepén,és kezdett öltözni.
-Bolond!-mondtam.Sophie rám nyújtotta a nyelvét,majd folytatta az öltözködést.
10 perccel később már teljes harcidíszben álltunk a szobámban.Sophie lazán a vállára engedte a haját,én pedig lófarokba kötöttem.Pár perc múlva kicsapódott az ajtóm és két imádnivaló fickó lépett be rajta.Zayn odasétált barátnőjéhez,Harry pedig az ajtófélfának dőlve nézett végig rajtam.Hogy teljes legyen a hatás meg is fordultam egyszer-kétszer,amit Harry röhögve díjjazott.Odasétált mellém,majd szorosan magához húzott.
-Skacok gyertek!-kiáltotta el magát Liam.Harryvel kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn,mögöttünk pedig Zayn-Sophie páros sétálgatott.Kiértünk a házból és egyből az autó felé vettük az irányt.Az út elég rövid volt,ugyan is a stúdió nem volt olyan messze a lakásunktól.Már messziről lehetett hallani a rajongók sikítozását,amitől Sophie és én is megijedtünk egy kicsit.A fiúk bíztatóan néztek ránk,amitől egy kicsit jobban éreztük magunkat.
-A lényeg a lényeg.Mindig maradhatok mellettünk,és ne figyeljetek az újságírók kérdésére.Bent úgy is tisztázunk mindent.-mondta Liam.Kipattant a kocsiból,mi pedig követtük.A vakuk automatikusan kattogtak,és a kérdések ezrei cikáztak a levegőben.Erősen szorítottam Harry kezét,aki hiper gyorsasággal lépkedett be az épületbe.Szorosan magához húzott és így mentünk fel a harmadik emeltre.A fiúkat elvezették az öltözőjükbe,mi pedig kint vártuk,hogy jöjjenek.10 perc múlva mikroporttal felszerelkezve készültek az élő adásba.

*Louis szemszöge*
-Helló mindenkinek,Itt Julia Evens jelentkezik élőben a Teen Tv-től.Mai vendégünk a brit-ír fiúbanda,a One Direction.-ahogy kimondta a nevünket,a rajongók eget rengető sikítozásba kezdtek.A fiúkkal szép,lassan bevonultunk,majd helyet foglaltunk a kanapén.Julia kedvesen mosolygott,majd elkezdte az interjút.
-Nos srácok,most fog kijönni az új albumotok.Mondjatok róla valamit.-kezdte a beszélgetést.Mindannyian Liam felé néztünk,aki belekezdett a mondandójába.Szépen megfogalmazta az új albumról szóló dolgokat.Julia figyelmesen végig hallgatta,majd feltette a legjobban várt kérdést.
-És hogy vagytok a lányokkal?-kérdezte.
-Nekem még mindig van barátnőm,Eleanor Calder személyében.-mondtam és a név hallatán melegség járta át a szívem.
-Én is boldog párkapcsolatban élek Danielle Peazerrel.-mondta Liam és a többieket figyelte.
-Nos,én még mindig szingli vagyok.-jelentette ki Niall,mire hangos sikítások lepték el a stúdiót.
-Nekem is van barátnőm.-kezdte Zayn,de Julia félbe szakította.
-Oh,akkor mesélj róla.Hogy ismerkedtetek meg?Hogy hívják?Mióta vagytok együtt?-tette fel a kérdéseket.Láttam Zaynen,hogy nem sok kell neki és mindjárt feláll és itt hagyja az egészet,de türtőztette magát.
-Sophie Mohnnak hívják,lassan 2 hónapja ismerem és egy hete vagyunk együtt.-mondta.A közönség tapsviharba tört ki,majd a nő Harry felé fordult.
-Én is boldog párkapcsolatban élek,amit twitteren már be is jelentettem.Bella Jonhsonnak hívják a barátnőm,és ugyan úgy 2 hónapja ismerem és 1 hete vagyunk együtt.És kedves rajongók,szeretnélek titeket megkérni,hogy ne küldjetek nekik fenyegető üzeneteket,ha igazi rajongók vagytok;akkor elfogadjátok,hogy Zayn és Én boldogok vagyunk.-mondta Harry.Helyeslően bólogattunk,majd megköszöntünk,hogy részt vehettünk a műsorban és távoztunk.

*Bella szemszöge*
Ahogy Harryék kijöttek a stúdióból,egyből a nyakába ugrottam.Szorosan megölelt majd a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
-Pakolj,holnap megyünk Holmes Chapelbe!

*Sophie szemszöge*
Zayn felém igyekezet,én pedig szorosan hozzábújtam.Beszívtam bódító illatát,majd apró csókot nyomtam a szájára.
-Szívem,holnap indulunk Bradfordba!

26.fejezet~Együtt

Sziasztok babócák:D
Lehet örülni,meghoztam az áhított 26.fejezetet.
Remélem tetszeni fog és komiztok.

Nos a népszámláló,már majdnem eléri a 8000 kattintás,úgyhogy nagyon köszönöm/köszönjük.
Van 18 rendszeres olvasó,szóval á köszii.:) 
A részről annyit,hogy a címből is ki lehet következtetni a lényeget.
A szünetben,még vagy ma vagy holnap felkerül a 27.fejezet is.
De addig komizzatok és jó olvasást.
Puszii:Krisztii xx 

  *Sophie szemszöge*
Eljött az idő.Most vagy soha.

Lélekszakadva rohantam Zayn lakásához és bíztam benne,hogy még nem késtem el.Őrült módjára nyomtam a csengőt és vártam a megmentőmet.De az valamilyen oknál fogva nem akart jönni.Elkeseredetten nyomtam a csengőt,de semmi haszna nem volt.Elkéstem.
-Te mit keresel itt?-hallottam egy mély,dörmögős hangot.A térdeim remegni kezdtek és a pillangók a hasamban egy emberként kezdtek ficánkolni.Lassan felé fordultam.Előttem állt,teljes élet nagyságban.Barna hajában,szőke melírok,arcán pedig egy kis borosta.Mély barna szemeit az enyémbe fúrta és várta a válaszom.Elmosolyodtam,majd a nyakába ugrottam.Szorosan magamhoz öleltem,majd megcsókoltam.Zayn szenvedélyesen visszacsókolt,majd a hajamba túrt.Éreztem,hogy megtaláltam a helyemet.Zayn volt a pasi,akiért bármire hajlandó lennék.Megtaláltam a másik felem,és nem méltóztatok elengedni.Zayn pár perc után elhúzódott tőlem és meglepődve nézett felém.
-Akkor engem választottál?-kérdezte egy huncut mosollyal az arcán.Aprót bólintottam,Zayn pedig hirtelen az ölébe kapott.Ide-oda ugrált velem,majd egyszer csak lerakott.
-Szeretlek!-mondta.Kimondta,azt amire kicsi korom óta várok.Azt mondta szeret.Úristen,engem Sophie Mohn-t szeret egy híresség,aki nem más mint Zayn 'szexisten' Malik.
Az agyamban hirtelen minden elsötétült és jött a rózsaszín köd,ami nem akart kijönni onnan.Elborult az agyam,nem érdekelt,hogy Zayn most éppen hülyének néz,egyetlen szó visszhangzott a fejembe: "szeretlek".
-Én is szeretlek Malik!-láttam,ahogy Zayn kifújja az eddig bent tartott levegőt és sármosan elmosolyodik.
-Akkor mostantól együtt?-kérdezte.Hatalmas kő esett le a szívemről,hiszen most már biztos lehettem benne,hogy komolyan gondolja.
-Együtt.-mosolyodtam el.Zayn bólintott egyet és egy apró puszit lehelt az ajkaimra.

*Bella szemszöge*
Talán most eljött az én időm.Talán Harry oldalán megtalálom az igazi boldogságot.
-Kicsim!-rontott be a szobámba,az újdonsült barátom.Óvatosan végig nézett rajtam,majd a combjaimnál megakadt a tekintete.Kaján vigyor ült ki az arcára,mire én megdobtam egy párnával.Durcásan nézett a szemembe,én pedig jkedvűen mosolyogtam.Harold megforgatta a szemeit,majd hirtelen felkapott és ledobott az ágyamra.Hiper gyorsasággal rám mászott,majd gyengéden megcsókolt.Nyelvei utat törtek az én számba,és táncra hívták az én drága nyelvecskémet.(muszájvolt:D. szerk.megj.)Óvatosan beletúrtam a hajába,amit ő egy édes kuncogással reagált le.Elhúzódott tőlem,majd a nyakamat kezdte csókolgatni.Az egész testem bizsergett az érintésétől.Tudtam,hogy ha most nem állunk le,akkor bajok lesznek.
-Harry...-suttogtam,de ő rávetette magát az ajkaimra.Követelőzve csókolt,én pedig ugyan olyan intenzíven csókoltam vissza.Újra beletúrtam a hajába,Harry pedig morgott egy aprót.Belemosolyogtam a csókunkba,majd elhúzódtam tőle.Először érdekesen nézett rám,majd leesett neki a tantusz.
-Ne haragudj,csak teljesen megbolondítasz és egyszerűen elvesztettem a fejem és...-gyorsan nyomtam egy puszit a szájára,ezzel elhallgattatva.
-Nem haragszom.-mondtam,és a szekrényemhez lépkedtem.
-Szeretlek Bells.-mondta és magához húzott.


*Louis szemszöge*
Tudtam,hogy minden a legnagyobb rendben lesz.Zayn Sophie-val,Harry pedig Bellával találja meg a közös pontot,hangot...kinek hogy tetszik.
-Eleanor.-szólítottam meg kedvesen a barátnőmet.Mosolyogva felém kapta a fejét,majd odasétált mellém.
-Igen Lou?-kérdezte.Huncutul elmosolyodtam,majd magamhoz rántottam és finoman megcsókoltam.El készségesen visszacsókolt,majd belemosolygott a csókunkba.Elhúzódott tőlem,majd a konyha felé indult.A konyha ajtóból,még vissza fordult és küldött egy légpuszit.A pusziért kaptam,és az arcomra nyomtam.El felnevetett azon az édes,csilingelő hangján majd a konyhába sietett.
Megfogtam ezzel a lánnyal az Isten lábát.Csodálatos,kedves,gyönyörű és ami a legfontosabb,nem a hírnevem miatt szeret.Sok lány csak a hírnevemre pályázik,a pénzre és arra,hogy luxus villákban lakhasson,de Eleanor nem ilyen.Ő teljesen más,megért engem és a rosszabb napokon is képes mosolyt csalni az arcomra.Sose tudnám megcsalni,hiszen még egy ilyen lányt soha se találnék.