31.fejezet~Ne hagyj itt!

Sziasztok:)
Nézzétek csak mit hoztam,bizony új részt!:D
Az előző részhez köszönöm szépen,hogy komiztatok,aranyosak vagytok.:D
Szeretnélek megkérni,hogy most is írjatok komikat!:)
Amúgy van 20 rendszeres olvasó és átléptük a 10.000 oldalmegtekintést.:)
Úgyhogy köszönjük *-*
A részről annyit,hogy kicsit szomorkás és nekem nem tetszik,de ezt majd ti eldöntitek.
ui.:Komizzatok. xx

Jó olvasást.xx 

 (Bella szemszöge)
*Soha nem engedem,hogy bántson.Mindig itt leszek neked és megvédelek.Hiszen te vagy a legjobb barátom,sőt annál több is.És ha neked fájdalmat okoznak,akkor nekem is.*

Eszeveszett sebességgel hajtottunk a kórház felé.Harry mellettem síri csöndben vezetett,én pedig a könnyeimmel küszködtem.Próbáltam nem a kocsiban hisztirohamot kapni,hiszen akkor Harry nem az útra figyelne és a végén még mi is baleseteznénk.
-Bella...nagyon sajnálom!-suttogta Harry,amikor leparkolt a kórház előtt.Minimálisat bólintottam,majd futásnak eredtem.Berontottam a kórházba és a recepcióshoz rohantam.
-Josh Brandons!-mondtam el-el csukló hangon.A nő egyből megértette és lapozgatni kezdett az iratok között.
-A második emeleten,keresse Dr.Coopert.Ő majd eligazítja magát.-mondta.Hátat fordítottam a recepciós pultnak és a lift felé indultam.Beszálltam és felfuvaroztam magam a második emeletre,ahol Dr.Cooper eszeveszett keresésébe kezdtem.
-Dr.Cooper?-szólítottam meg egy kis dundi,őszülő hapsit.
-Igen,miben segíthetek?-kérdezte.Szemlátomást nem tudta ki vagyok,de hát honnan is kéne tudnia.
-Josh Brandons!-szép,lassan ejtettem ki legjobb barátom nevét.A doktor úr hirtelen megvilágosodott és maga után invitálva elindult az egyik szobába.
-Menjek csak be!-mondta és betuszkolt az ajtón.Magam után bezártam az ajtót és a letakart ágyhoz léptem.Reszkettem a sírástól,de meg kellett tennem.Lassan lehúztam a lepedőt az élettelen testről és tekintetem rászegeztem.
Legjobb barátom élettelen testével találtam magam szembe.Nyugodt arca,arról árulkodott,hogy végre békében van.Arca minden szegletén apró csikarások és vágások éktelenkedtek.Óvatosan megsimítottam az arcát és sírni kezdtem.
-Miért hagytál itt?Miért?Te vagy a legjobb barátom,nem hagyhatsz itt.Megígérted.Azt mondtad mindig velem leszel,de itt hagytál!Gyere vissza,kérlek szépen.Josh szeretlek téged,nem akarlak elveszíteni.....Josh....-kiáltottam el-el csukló hangon.-Gyere vissza!!-kérleltem.
Lepergett előttem az összes vele töltött idő,amikor a ballagáson egymás vállán sírva búcsúztunk egymástól,amikor télen elrángatott szánkózni és felborultunk vele.Amikor a kosárpályán életemben először zsákoltam,ő pedig rám ugrott és 10 percig rajtam feküdt,vagy amikor elmentünk életünkbe először a discoba és természetesen sík részegre ittuk magunkat,amikor Jennynek kellett hazavinnie minket mert már nem tudtunk menni.Amikor Adam szakított velem,ő ott volt mellettem és vigasztalt,amikor neki nem jött össze a dolog Lexivel,amikor kiakart költözni Los Angelesbe,de az én kedvemért itt maradt,amikor elvégeztük a középiskolát,amikor kiköltöztem Londonba ő pedig szervezett nekem egy búcsúbulit,aztán amikor kijött hozzám és elmentünk bulizni.Az a bizonyos csók,a sok ígéret amit egymásnak tettük,a sok boldog pillanat,az utolsó veszekedés és a rossz előérzet.Minden lepergett előttem,amitől még nagyobb sírásba kezdtem.A torkom kiszáradt és ziháltan kapkodtam levegő után.Képtelen voltam felfogni,hogy nincs többé.Az a srác akit az életemnél is jobban szerettem,meghalt.Itt hagyott,nem láthatom többé az idióta mosolyát,az idióta röhögését és az idióta vicceit.Soha többé nem nyugtat meg,amikor kibukok.Itt hagyott.

(Sophie szemszöge)
-Harry!-kiáltottam,amikor megláttam Harryt a kórház előtt szobrozni.Felemelte a fejét,majd közelebb sétált.-Hol van Bella?-kérdeztem,Harry a kórház felé biccentet én pedig berohantam.
-Elnézést megtudná nekem mondani,hol találom Josh Brandonst?-kérdeztem.
-A második emeleten eligazítják.-mondta és a lift felé mutatott.Hálásan ránéztem,majd a lifthez rohantam.Gyorsan beszálltam és a második emeletre viharoztam.
-Elnézést!-szólítottam meg a pasit,aki éppen elmélyülten tanulmányozta az ajtót.
-Igen,mondja csak!-mosolygott rám kedvesen.-Vagy esetleg maga is Josh-t keresi?-aprót bólintottam,ő pedig az ajtó felé mutatott.-A barátnője bent van,menjen csak be.-mondta és kinyitotta az ajtót.Óvatosan belépkedtem és megláttam a zokogó Bellát.Josh kezét szorongatta,aki élettelenül feküdt az ágyon.
-Bells...-kezdtem halkan,de Bella egyből meghallotta.Rám emelte a tekintetét,majd nehezen de felállt az ágyról.Odasétált hozzám,majd a nyakamba borult és újra sírni kezdett.Szorosan öleltem magamhoz sírástól rázkódó testét,ami kiszorította belőlem a szuszt.Éreztem ahogy az én szemeimből is folyni kezd a könny,de nem olyan intenzíven,mint Belláéból.Pár perc után elhúzódott tőlem és a fiú felé nézett.
-Soha többé nem láthatom!-nyögdécselt,majd visszasétált az ágyhoz.Leült barátja mellé és apró puszit nyomott az arcára.Szomorúan néztem rájuk,majd én is odasétáltam és megfogtam Josh kezét.
-Hiányozni fogsz!-mondtam és megsimítottam a kezét.-Bella menjünk!-szólaltam meg pár perc csend után.Bella rám nézett,majd tekintetét visszavitte Joshra.
-Te vagy a legjobb barátom!-suttogta,majd felállt az ágyról és az ajtóhoz indult.Gyorsan utána eredtem és megfogtam a kezét.Hálásan rám nézett,majd a lifthez kezdett húzni.Kinyitottam az ajtót és beszálltam a liftbe.Bells tétován nézett,majd ő is belépett én pedig megnyomtam a földszintre tervezett gombot.A lift 2 perc után megállt,mi pedig kiszálltunk.Bella kihúzta a kezeit az enyém közül és az ajtó felé iramodott.
-Viszlát!-köszöntem oda a recepciósnak,majd én is a kijárat felé araszoltam.Kint érdekes látvány várt.Bella ahelyett,hogy Harry karjaiba sírni,inkább Louis védelmező karjaiba menekült.Harry érdekesen nézte őket,de nem szólt.Odasétáltam hozzájuk és szemügyre vettem őket.Niall és Liam szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,Lou arca meggyötört volt,Harry tehetetlenül állt a Lou-Bella páros mellett,Zayn pedig engem nézett.Odasétáltam hozzá és apró csókot nyomtam a szájára.
-Menjünk!-mondta Liam,aki eddig csendben állt a járdán.
-Kicsim,gyere menjünk!-kezdte Harry,de Bella még szorosabban bújt Lou-hoz.Harold még érdekesebb arcot vágott,mint eddig és barátjára szegezte a tekintetét.Louis értetlenkedve nézett vissza legjobb haverjára,aki megrökönyödve nézte ahogy Bella egyre jobban szorítja magához Loui-t.
-Én Lou-val szeretnék menni..-suttogta elhalóan.Mindenki ránézett,kivéve Harry aki a kocsijához sietett és erőteljesen becsapta maga után az ajtót.Niall és Liam utána sietett és beszálltak a fekete Range Roverbe.Zayn magához húzott és elindult az autója felé.Lou pedig Bellát támogatva indult meg a saját kocsija felé.

(Louis szemszöge)
A kocsiban csak Bella levegőért kapkodását lehetett hallani.A haza fele úton legalább 10szer meg kellett állnom,hogy megnyugtassam,kitörni készülő sírógörcsét.Egyfolytában magát okolta a történtek miatt,és így egyre rosszabb és rosszabb állapotba került.Mire hazaértünk beesteledett,Bella pedig szörnyű állapotban volt.Szó szerint nem kapott levegőt,amitől persze a kocsiban úgy megrémültem,hogy majdnem neki mentem egy kukának.Gyorsan leparkoltam a házuk előtt és az ölembe kaptam a fuldokló Bellst.
-Engedjetek már be!-kiáltottam kétségbeesetten.A következő pillanatban az ajtó nyílt és megpillantottam Liamet.Berohantam Bellával a konyhába és leültettem a székre,majd gyorsan töltöttem neki egy kis vizet.Addigra már mindenki becsörtetett a konyhába és aggódva nézték a lányt.
-Basszus kicsim,úristen...-hallottam Harry aggodalmas hangját,amint meglátja barátnőjét.Odarohantam Bellshez és a kezébe nyomtam a poharat.De ezzel nem sokat segítettem,hiszen egész testében remegett.Kikaptam a kezéből és itatni kezdtem.Pár másodperc után nagy megkönnyebbülésünkre normálisan vette a levegőt.
-Bella ilyet többet ne.-kérleltem.Aggódóan néztem a lány felé,aki halálsápadt fejjel bámult maga elé.
-Lou..-hallottam magam mögül egy angyali hangot.Gyorsan megfordultam és barátnőmmel találtam szembe magam.Aggódva nézett engem,majd Bellát.
-Kicsim.-sétáltam közelebb és megöleltem.Erősen beszívtam tökéletes rózsa illatát,majd visszafordultam a konyha asztalnál lévő párhoz.
-Bells..-Harry kétségbeesett hangja,engem is megrémített.Óvatosan Bella alá nyúlt és felemelte.-Fel viszem a szobájába.-mondta és elindult a lépcső irányába.
-Én Lou-val akarok lenni..-mondta egy kicsit hangosabban.Harry megtorpant a lépcső közepén,én pedig még levegőt is elfelejtettem venni.Először Eleanorra néztem,majd a srácokra,mindannyian értetlenül néztek rám és Bellára.
-Én értem.-suttogta a fülembe Eleanor,én pedig értetlenkedve néztem rá.-Menj vele!Majd elmagyarázom.-mosolyodott el.Aprót bólintottam és a lépcsőhöz indultam.Ránéztem legjobb barátom szomorú arcára és elvettem tőle a pihe könnyű barátnőjét.
-Én sem értem!-tátogtam neki,majd a tovább lépkedtem a lépcsőn,ezzel ott hagyva értetlen legjobb barátomat,a barátnőmet és a srácokat.

~A végzet az, amikor az ember lelke eltávozik.~