32.fejezet~temetés

Sziasztok!
Nagyon sajnálom,hogy ilyen  későn hoztam  a részt,de tudjátok nem sok időm van.Iskola,tanulás meg a külön féle edzések.Elég bonyolult.De most itt a rész és remélem tetszeni fog.
Jó lenne ha újra ugyan olyan lelkesedéssel komiznátok,mint eddig.
Nos,a következő résszel sietek,DE CSAK HA KAPOK KOMIKAT!

Jó olvasást!xx

*1 hét múlva*

(Bella szemszöge)

Talpig feketébe öltözve vártam a csodát,hogy felébredjek ebből a rémálomból.De mint az elmúlt 1 héten,most sem ébredtem fel.Hiába vártam a régi önfeledt életemet nem akart jönni.Az életembe újra beköszöntött a bús,komor szomorúság.1 hét telt el azóta a bizonyos nap óta.Még mindig rémálmokkal küzdök és 1 nap sem telik el anélkül,hogy ne sírnék.Harryvel kicsit eltávolodtunk,mert inkább Louis társaságát keresem.Mostanság sokkal jobban ragaszkodom hozzá,amit Harry nem néz jó szemmel.Emiatt persze még nagyobb a feszültség kettőnk között,de nem érdekel.Sőt az igazat megvallva semmi se érdekel.

-Bella,gyere menjünk!-hallottam meg Eleanor megnyugtató hangját.Őt egyáltalán nem zavarta,hogy Lou-ra csimpaszkodom.El megértette,hogy miért csinálom ezt az egészet és ezért nagyon hálás voltam neki.

-Rendben,menjünk!-mondtam és az ajtóban álló lányhoz sétáltam.Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra.

(Louis szemszöge)

Eleanor  a lépcső tetején állt Bellával az oldalán.Szegény lány még most sem tudta feldolgozni legjobb barátja halálát.Még mindig kisírt szemekkel közlekedett.Sőt jobban mondva ki se mozdult a szobájából csak amikor leráncigáltam enni.Az elmúlt 1 hétben legalább 5kg-ot fogyott,ami eléggé meglátszott rajta.

-Louis!-egy csilingelő hang,majd egy lány a nyakamba.Szorosan ölteltem magamhoz,és nyugtatás képen a hátát simogattam.Az elmúlt hetemet ebben a házban töltöttem,azon belül pedig Bella szobájába.Minden éjszaka ott aludtam mellette és nyugtattam amikor rémálmai voltak.

-Gyere menjünk!-húztam magam után.Kiléptünk a lakásból és a fekete Range Roverhez sétáltunk.Eleanor beszállt az anyós ülésre,én pedig Bellával hátra ültem..Harry rám pillantott,majd barátnőjét kezdte vizsgálni.Arca meggyötört volt,szeme alatt pedig sötét karikák éktelenkedtek.

-Induljunk!-törte meg a csendet Bella.Harry lassan visszafordult a kormányhoz és erőteljesen beletaposott a gázba.Bella rám nézett majd az utat kezdte pásztázni.

(Harry szemszöge)

Már 1 hete nem szól hozzám,már 1 hete levegőnek néz.Már 1 hete egyfolytában Lou-val van,engem pedig leszar.Nem értem Eleanort mért nem zavarja?Talán ő tud valamit,amit én nem?

Lassan hajtottam a temető felé,ahol Bells utoljára elbúcsúzik Joshtól.

(Bella szemszöge)

Harry leparkolt a temető előtt,én pedig hiper sebességgel kiugrottam a kocsiból.Kettőt lépni nem volt időm,ugyanis Louis a kezem után nyúlt és visszarántott.Dühösen néztem rá,ő pedig sajnálkozva próbált a helyes irányba terelni.Erőlködve tiltakoztam ellene,majd belátva,hogy sikertelen a próbálkozásom,megadtam magam.Louis a temető kapuja felé kezdett húzni,de mielőtt beléptünk volna felém fordult és mélyen a szemembe nézett.

-Készen állsz?-kérdezte.Bólintottam és beléptem a kapun.A temetés színhelye felé indultunk,ahol már sok 100 ember várakozott.A legelső sorba sétáltunk,ahol már ott állt Josh családja.Kisírt szemekkel bámulták a bezárt koporsót,ahol legjobb barátom feküdt.Mindenhol ismerős arcok tűntek fel,a régi osztálytársaink,a baráti körök és sokan mások.Louis szorosan magához húzott,mikor érezte a zihált levegőért kapkodásom.A hátamat kezdte simogatni,amitől lassan lecsillapodtam.Kibújtam Louis ölelő karjai közül és a régi társaság felé kezdtem sétálni.Ott volt mindenki ,aki annak idején számított.David,Jenna,Brandon,Fanny és Lexi.Mindannyian együttérzéssel néztek rám kivéve Lexit.Ő csak bámult maga elé,és nem törődöm stílussal odébb állt.David közelebb lépett hozzám és megölelt.Erősen szorított magához,és éreztem,hogy minden szem ránk szegeződik.Elhúzódtam tőle és Jenna nyakába borulva sírni kezdtem.Egymást ölelve sírtunk.Brandon közelebb lépett és átfogta barátnője vállát.Jenna elhúzódott tőlem és Brandonhoz bújt.Tovább léptem Fannyhoz aki beesett arcokkal és kisírt szemekkel nézett rám.Ő is rossz állapotban volt,de még mindig jobban nézett ki,mint én.Közelebb lépett hozzám és sírni kezdett.Nyugtatás képen megöleltem,majd kicsusszantam a kezei közül és végig néztem a társaságon.

-Lefogytál!-törte meg a csendet Brandon.

-Igen!-mondtam és hátrébb araszoltam.-Ha vége van,akkor.....-kezdtem,de elcsuklott a hangom és zihálni kezdtem.Egy erős kart éreztem a vállamon,a következő pillanatban már ölelő karjai között voltam.Fel sem kellett néznem,tudtam hogy ki az.Az illata elárulta.Szorosabban bújtam hozzá és próbáltam lenyugodni.

-Bella azt akarta mondani,hogy a temetés után,nyugodtan jöhettek hozzánk!-Harry hangja teljesen megnyugtatott.A közelsége,az illata elfeledtette velem az összes gondom.

-Rendben van!-mondta Brandon.

-Kicsim!Gyere menjünk előre!-felpillantottam barátomra,aki bíztatóan mosolygott.

-Szeretlek!-suttogtam és húzni kezdtem a koporsó felé.

*pár perc múlva*

A temetés alatt legalább 3szor kaptam sírógörcsöt,amitől még a pap is megijedt.Lou és Harry felválltva próbáltak nyugtatni több-kevesebb sikerrel.Amikor éppen megnyugodtam,akkor hátul Fanny kapott sírógörcsöt.

-És most következzen a búcsúbeszéd Bella Amy Jonhsontól!-megtöröltem a szemem és felsétáltam az emelvényre.

-Josh Brandons egy csodálatos fiú volt.Csodálatos barát,aki mindig megvédte a barátait és segített nekik.Kiállt mellettük jóban-rosszban,benne volt minden hülyeségben.Ő egy olyan fiú volt aki igazán tudott szeretni,és az életét áldozta volna fel a barátaiért.Egy olyan fiú volt akiből a mai világban kevés van.Josh egy igaz barát volt,mellette az ember mindig felvidult.A legjobb barátság megtestesítője ő volt.Josh Brandons mindig te leszel a legjobb barátom!-mondtam.Éreztem ahogy a könnyeim megállíthatatlanul folynak és a kezeim remegni kezdenek.Lesétáltam az emelvényről és a helyemre igyekeztem.Harryhez bújtam és a papot kezdtem nézni,de helyette Louist pillantottam meg.

-Nem nagyon ismertem Josht,de nagyon sokat hallottam róla.Bella mindig csupa jó dolgot mesélt erről a fiúról.Köztük nem csak egy átlagos barátság volt,köztük testvériség alakult ki.Imádták egymást,olyanok voltak egymás számára mint a lelki társak.Bellának Josh jelentette a világot,Joshnak pedig Bella.Nagyon sajnálom,hogy nem ismerhettem meg olyan nagyon,de Josh Brandons megígérem,hogy vigyázok Bellára.Az életemnél is jobban fogok rá vigyázni!-Louis szavai az elevenembe találtak.Pontosan úgy mondta el,mintha a gondolataimba olvasott volna.Loui szemeibe könny csillogott,én pedig megállíthatatlanul bőgtem.Lou-hoz rohantam és a nyakába ugrottam.Sírtam és ő is.Most először láttam sírni és megrémített.

-Köszönöm!-súgtam a fülébe s a helyünkre mentünk.Harryhez sétáltam és megöleltem.Figyelmesen hallgattam a pap utolsó pár mondatát,majd legjobb barátomat végleg leengedték a mélységbe.A tudatom ebben a pillanatban fogta fel igazán,hogy soha többé nem láthatom Josht.Erősen markoltam Harry felsőjét,úgy szorítottam mintha az életem ettől függene.Hallottam,hogy körülöttem mindenkiből kitör a sírás,de nekem egyszerűen nem ment.Most éreztem azt,hogy nekem nincs tovább.

Josh Brandons

1998-2018

"Nyugodj békében!"