33.fejezet~Magába zuhanva!

Sziasztok!:)
Itt a megígért rész:)
Tudom,tudom hogy mostanság nincsenek olyan gyakran részek,mint nyáron,de biztos vagyok benne,hogy megértitek.Az OK: ISKOLA.
Sokat kell tanulnom,hiszen most felvételizek,és nagyon nem mind1 hogy hova fognak fel venni..:))
De a lényeg a lényeg,imádlak titeket:)♥
Egy nap alatt összejött 4 komi is:) köszönöm szépen!
Nos,a következő lehet hamarabb jön,mint a hétvége hiszen beteg vagyok és most van időm megírni.:) 
Nyugalom sietek,HA KOMIZTOK! 
Puszii: Krisztii xx

Jó olvasást!

 (Bella szemszöge)
Vége volt mindennek.Felfogtam,hogy örökre itt hagyott és ez ellen nem tudtam mit tenni.De fájt a tudat,hogy az a fiú kiért az életemet is feláldoztam volna,most végleg elment.
1 hét telt el a temetés óta és még mindig fájt.Nem tudtam feldolgozni,hogy Josh Brandons nincs többé.De akármennyire is szerettem volna búslakodni,valaki mindig meggátolt benne.
Louis,Sophie,Harry és a többiek felváltva vigyáztak rám és próbáltak felvidítani.Noha én hajthatatlan voltam,ők sose adták fel a próbálkozást.Napról-napra hülyébbnél hülyébb ötletekkel álltak elő.Lou első nap elvitt a vidámparkba,ahol majdnem belefulladtam a tóba,amitől Louis sokkot kapott,majd eszeveszett visítozásba kezdett,hogy ő mennyire sajnálja.Második nap Zaynnel mentünk el a legközelebbi parkba sétálni,ahol nagy szerencsénkre összefutottunk pár rajongóval.Fotózkodtak Zaynnel,majd az egyik lány odajött és megfenyegetett.Mondhatom,nagyon örültem neki.Harmadik nap Sophieval és Eleanorral mentünk el vásárolni,ahol levertem egy egész cipős doboz készletet.Az egész bolt rajtam röhögött,és szemrehányóan bámultak rám.Negyedik nap Liam bemutatta a barátnőjét,Daniellet.Barna göndör hajú,gyönyörű szép lány.Elbeszélgettem velük,de egyszer csak Dani elkezdett mesélni az egyik táncos társáról,akit Joshnak hívnak.Nekem persze itt eltört a mécses,és 10 perces sírógöcsöt kaptam.Ötödik nap Niall elvitt a Nando'sba és megetette velem a fél boltot.Annyi kaját tömött belém,hogy rá 20 perce már menni nem bírtam és szépen ki is hánytam a külön féle ételeket.Hatodik nap Harry elvitt mozizni,egy romantikus vígjátékra,ami kezdetben nagyon aranyos volt,de mikor a főszereplő lány barátja meghalt,magamra ismertem és bőgni kezdtem.A moziba sirí csönd volt,csak az én bőgésemet lehetett hallani.És most a hetedik nap itt ülök az ágyamon és nézek ki a fejemből.
-Bella Amy Jonhson,ez így nem mehet tovább!-rontott be a szobámba Harry.Lassan felemeltem a fejem és a szemébe néztem.Aggódóan bűvölt smaragd zöld szemeivel,én pedig természetesen ámulatba estem.
-Mégis mi nem mehet tovább?-kérdeztem megszeppenve.Tudtam mire gondol,de nem akartam bevallani magamnak.
-Már három napja nem ettél,csak akkor mozdulsz ki a szobádból ha mi elrángatunk,úgy nézel ki,mint egy zombi.Szükségem van a barátnőmre,a mindig mosolygós lányra,akibe beleszerettem!-kiáltotta.Megszeppenten néztem Harryre,akinek mérhetetlen fájdalom tükröződött a szemében.Lassan feltápászkodtam az ágyról és odaléptem hozzá.
-Te ezt nem értheted!-vetettem oda neki foghegyről,majd kicsusszantam a szobámból.Futólépésben szaladtam a konyhába,ahol szerencsémre megpillantottam Louist.
-Bella!-mosolyodott el,én pedig rögtön a nyakába ugrottam és beszívtam bódító illatát.Éreztem,ahogy pár könnycsepp végig folyik az arcomon,de nem érdekelt.Már nem csak Josh hiánya fájt,hanem az is hogy fájdalmat okoztam Harrynek.

 -Mi a baj?-Louis aggódó hangja ébresztett fel a mélázásomból.Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.Kíváncsian fürkészte az arcomat,de mint mindig most sem tudott sok mindent leolvasni róla.
-Megbántottam Harryt.-suttogtam elhalóan.Lou vett egy mély levegőt,majd felemelte a fejem,amit időközben lehajtottam.
-Csak bántja a dolog,hogy nem tud rajtad segíteni.-mondta.
-De Louis,én nem tudom elviselni a hiányát.Azt az űrt soha senki se fogja betölteni.-suttogtam.Louis aprót bólintott,majd szorosan magához húzott.Hátamat kezdte simogatni,majd pár pillanat múlva elhúzódott és egy apró puszit nyomott a homlokomra.Értetlenül néztem rá,ő pedig hatalmas vigyort eresztett.Hátat fordított nekem,majd a következő pillanatban kirohant a konyha ajtón.Csodálkozva néztem az imént eltűnt fiú helyét,majd én is megfordultam és szembe találtam magam Harryvel.Lesütöttem a szemeim és a földet kezdtem firtatni.
-Bella..-suttogta.Óvatosan felpillantott rám.Elgyötört arca láttán,a szívem kettéhasadt.-Szeretlek!-nyögte el-el csukló hangon.Nem értettem ezt a viselkedését.Olyan bűnbánó volt,olyan gyengéd,olyan más.
-Én is szeretlek...-suttogtam.Harry halványan elmosolyodott,majd gyengéden megcsókolt.Más volt,mint a többi csókunk.Ebbe minden érzelme benne volt.Megbánás,szeretet,megértés és megannyi érzelem.Nem értettem Őt.Sose viselkedett így velem.Ez volt az első alkalom,hogy ilyen óvatosan,gyengéden csókolt.Ez a csók az Adammel való búcsú csókomra emlékeztetett.Rémisztő volt,pontosan ugyan így derült ki,hogy szakítani akar velem.Hirtelen elhúzódtam Harrytől és mélyen a szemébe néztem.
-Mi történt?-kérdeztem.Harry arca megfeszült,majd lassan ellágyult.Fájdalmas szemekkel nézett rám,aztán minden érzelem eltűnt az arácól.Ijedten néztem szerelmemre,aki semmiképp se akarta velem közölni a dolgokat.
-Bella....-kezdte,de félbeszakítottam.
-Ne köntörfalazz,mond meg az igazat!-mondtam egy kicsit hangosabban.Vett egy mély levegőt és megszólalt.
-Lefeküdtem Lexivel!-mondta.A szemem hatalmasra dülledt,a szívem pedig újabb ezer darabra tört.Meghökkenve néztem Harryre,aki lesütött szemekkel állt előttem.Tátott szájjal néztem rá,a szememet pedig újra a szokásos könnyfátyol borította.Lassan hátráltam az atjóhoz,majd gyorsan visszafordultam.
-Gyűlöllek Harry Styles!-suttogtam.Kirohantam a konyhából,és Louis keresésére indultam.
-Louis!-kiáltottam és akövetkező pillanatban összeestem.

(Louis szemszöge)

Éppen a kertben telefonáltam Eleanorral,amikor Bella kiáltását hallottam.
-El,lekell tennem.Szeretlek!-hadatam és lecsaptam a telefont.Futólépésben igyekeztem a házba,ahol nagy megelepetésemre sehol se találtam Bellát.A onyha felé kezdtem sietni,de akkor megpillantottam Őt.Eszméletlenül feküdt a padlón.
-Úristen!Bella!-kiáltottam és odarohantam hozzá.-Harry!-visítottam.2 percen belül egy kisírt szemű srác állított elém,de amikor meglátta Bellst egyből észhez tért.-Hívj egy orvost!-kiáltottam.Harry előkapta a telefonját és tárcsázta a megadott számot.Eldarálta a címet,majd lecsapta a telefont.Óvatosan leguggolt a  lány mellé és bűnbánóan rám nézett.
-Az én hibám.-suttogta.Értetlen arcom láttán egyből folytatta.-Lefeküdtem Lexivel és elmondtam neki.-mondta elcsukló hangon.
-Te barom!-kiáltottam és Harryre vetettem magam.Már majdnem bevertem a képét,amikor rájöttem ki áll velem szembe.Ő a legeslegjobb barátom,az öcsém,a csapattársam.Visszahúztam a kezem,és visszaugrottam Bella mellé.Harry lesütött szemekkel nézett minket,majd elfutott.10 perc múlva az orvossal jött vissza,aki megvizsgálta Bellst.
-Bella hallasz engem?-kérdeztem.Lassan kinyitotta kék szemeit és mélyen az enyémbe fúrta.-Elájultál.A sok stressz okozta és az,hogy napok óta nem vagy hajlandó táplálékot jutattni a szervezetedbe.Bells az egészségeddel szórakozol.-suttogtam.Bella figyelmesen végig hallgatott,majd halkan megszólalt.
-Sajnálom!-suttogta.Elmosolyodtam és egy apró puszit nyomtam az arcára.
-Szeretlek te maki.-mondtam.Bells elmosolyodott és magára húzott.Értetlenül néztem a lányt,akinek hatalmas vigyor keletkezett az arcán,és csiklandozni kezdett.2 hét alatt,akkor láttam  először igazán boldog mosolyt az arcán.Röhögve csiklandoztuk egymást az ágyán,madj 10 perc múlva véletlenül lecsusszantam az ágyról.Bella eszeveszett vihogásba kezdett,én pedig durcásan néztem rá.Bella abba hagyta a nevetsét és lemászott hozzám.Szorosan hozzám bújt és újra csikizni kezdett.5 perc után megelégeltem a dolgot és az ölembe kaptam.
-Louis engedj el!-visította és a mellkasomat kezdte ütlegelni.Már a lépcsőn szaladtunk le,amikor hirtelen megbotlottam a saját lábamba és legurultunk a lépcsőn.