*2.ÉVAD* 61.fejezet~Rosszabb lett az állapota

Hát sziasztok!:)
Az előző részhez elég nehezen akart összejönni az 5 komi,sőt össze sem jött.
De megírtam az új részt..:)
A második évadból pedig már csak 19 rész van :)
Az egész blogból pedig már csak 39 rész vaan:D
Na mind1,nem rizsálok...itt a rész!:)
4-5 komi után új rész!:D
puszoo:Krisztii
Jó olvasást! xx

(Bella szemszöge)
*2 nappal később*

-Louis,állj le!Ne csikizz!-kiáltottam,Ő pedig mélyen a szemembe nézett.
-De olyan aranyos vagy,amikor visítasz!-mondta és elkezdett röhögni.Bosszúsan néztem rá,egészen addig amíg a telefonom csörögni nem kezdett.Kihalásztam a zsebemből és a képernyőre néztem.Liam.Megnyomtam a gombot,majd a fülemhez emeltem a készüléket.
-Bella,haza kell jönnötök!-mondta.-Baj van!-egy pillanatra az ütő is megállt bennem.Ki sérült meg újra?Vagy ki szakított kivel?Vagy esetleg Harryvel van valami?
-Mi történt?-kérdeztem.Liam a vonal másik végén vett egy hatalmas levegőt,majd belekezdett.
-Reggel csörgött a telefonom,a kórházból hívtak.Azt mondták,hogy az éjszaka Harry befulladt és leállt a légzése.Stabilizálták az állapotát,de reggel rohama volt,még az orvosok sem tudják hogy mi történt.Bella gyertek vissza Londonba,a doki azt mondta hogy Harry haldoklik..érted?Itt már csak a csoda segíthet!!Az esélye annak,hogy túléli kevesebb mint 40 százalék..-suttogta elhalóan.A lélegzetem megakadt,a szemem pedig elhomályosult.Szaporán kapkodtam levegő után,de hiába.Úgy éreztem,mintha a tüdőmre egy több kilós súlyt tartottak volna.-Bella!Bella,hallasz?Itt vagy?-Liam sürgetően várt a válaszomra,de képtelen voltam megszólalni.A telefont elemeltem a fülemtől,majd jó messzire hajítottam.
-Bells,mi történt?-Louis rázogatni kezdett,de nem érdekelt.Felpattantam az ágyból és a bőröndömhöz léptem.Belehajítottam az összes ruhám,majd a fürdőbe mentem.Felkaptam a tisztálkodási szereim és bevágtam a bőröndbe.Louis rémültem nézett rám,de nem bírtam egy szót sem kinyögni.Tudtam,hogy ha elkezdem mondani,sírógörcsöt kapok,amitől Louis megrémül,de nem titkolhattam el előle,hogy a legjobb barátja.....
-Louis..-suttogtam.Az említett felkapta rám a tekintetét,én pedig folytattam.-Harry haldoklik...-nyögtem.Louis szemei elkerekedtek,én pedig könnyes szemmel néztem,hogy mit reagál.Előrángatta a bőröndjét és szabályszerűen beborította a cuccait,a fürdőszobába rohant és hangosan becsapta az ajtót.Pár másodpercig csak a levegőért kapkodásom lehetett hallani,aztán egy hatalmas üvöltés és kisírt szemű Louis az ajtóban.Ijedten néztem barátomra,aki engem bámult.
-Megyünk!-mormolta,a következő pillanatban pedig már a recepciónál álltunk és kijelentkeztünk.Louis amint kiért,lestoppolt egy taxit,majd belökött az ülésre,ő pedig bepakolt,aztán amint beült már hajtottunk is a repülőtér felé.Az út,ami amúgy fél órás,mi 10 perc alatt megtettük,ugyanis Louis nem kis mértékű pénzt lökött a hapsi kezébe.A repülőtéren rohanva csekkoltunk be és adtuk le a csomagunkat,majd szálltunk fel a gépre,ami azon nyomban el is indult.
Hihetetlennek találtam,hogy Harry haldoklik.Ő nem tehette ezt velem,Ő nem hagyhatott itt.Nem mehetett Josh után.Képtelennek tűnt,hogy a történelem megismételje önmagát.Nem veszíthetek el szinte egymás után 2 embert.Hiába szakítottunk Harryvel,Ő volt az egyik legfontosabb ember az életemben.Szerettem Őt....


*2 órával később*

Bőröndöstül hajtottunk a kórház felé,nem akartunk egy percet sem elpazarolni.Féltünk,hogy ha késünk még időnk sem lesz elbúcsúzni Tőle.A kocsi hirtelen lefékezett,én pedig vadállat módjára pattantam ki belőle.Gyorsan kikaptam a cuccaim a csomagtartóból,és sprinteltem a kórház ajtaja felé.Idegbeteg módjára rohantam a recepcióhoz és kezdtem el darálni,a nevet.A recepciós elmondta a szoba számot,én pedig eszeveszettül rohanni kezdtem.Louis a hátam mögött futott,de nem vártam meg,minél hamarabb Vele akartam lenni.A folyosó ajtaja előtt megálltam,megragadtam Louis kezét majd berontottam.Liam és Zayn egyből felkapták a fejüket és kezdtek el felénk rohanni.Liam szorosan megölelte Louist,akiből egyből kitört a sírás.Zayn megállt előttem,én pedig a nyakába ugrottam és sírni kezdtem.Sőt,nem is sírtam,szabályszerűen bőgtem.Nem voltam képet feldolgozni azt a tényt,miszerint elveszíthetem Harryt.Zayn simogatni kezdte a hátam,de ezzel most nem ért el semmit.Megállíthatatlanul folytak a könnyeim,és nem tudtam nekik megállj-t parancsolni.
-Bells,menj be hozzá!-suttogta Zayn a fülembe.Megráztam a fejem és még jobban szorítottam magamhoz a fiút.Éreztem ahogy megcsóválja a fejét,de közelebb húz magához és egy cuppanós puszit nyom az arcomra.-Harry erős fiú,túl fogja élni!-motyogta.
-Zayn,ha Ő meghal,én összeroppanok..-suttogtam,és reméltem hogy csak az említett hallotta.
-Szereted még Őt?-motyogta.Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni,egyedül a kérdésre koncentráltam.Szerettem még Őt?Éreztem még iránta valamit?Szerelmes voltam még belé,vagy már csak barátként szerettem?Bizonyos értelemben szerettem,de vajon Zayn milyen értelemben kérdezte.
-Milyen értelemben kérded?-kérdeztem.Zayn halványan elmosolyodott,majd megszólalt.
-Hagyjuk kicsi lány!-mondta.Óvatosan felnéztem Zaynre,aki meredten nézett egy pontra.Odafordítottam a fejem és megláttam Anne-t.Vörösre sírt szemmel nézett rám,majd Louisra.A földre szegeztem a tekintetem,majd barátomra néztem,aki engem bámult.Közelebb sétált hozzám,majd megölelt.
-Jobban lesz,tudom!-motyogta,majd egy apró puszit nyomott a számra.Miért gondolta azt mindenki,hogy jobban lesz?Miért voltak ilyen biztosak?Mi van akkor ha nem lesz jobban,és netalántán meghal?
-Louis...-kezdtem,de akkor egy orvos rontott ki Harry szobájából és ordítozni kezdett.Rémültem kapkodtam a fejem és próbáltam felfogni,hogy a nő most mit kiabál.
-Orvost!A betegnek rohama van,csökken a pulzus!Elveszítjük!