*2.ÉVAD* 46.fejezet~Ne merj itt hagyni!

Sziasztooook!:)
Bizony megjöttem az új résszel!:D
Remélem tetszeni fog.:D
Komizzatok!
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Harry szemszöge)

Óvatosan nyitottam ki a szemem és vezettem végig a tekintetem a többieken.Louis és Eleanor össze karolkozva,Liam és Danielle egymás kezét szorongatva,Zayn és Sophie pedig egymáshoz bújva álltak a szobában.Niallt sehol sem láttam,ami megrémített.Vajon hol lehet a kis ír manó?
Körbe vezettem a tekintetem még egyszer a szobán,majd megpróbáltam felülni,de egy hang megakadályozott.
-Meg ne próbáld!-Liam erőteljes hangja zengte a szobát.Szemöldök ráncolva néztem a fiúra,aki idegesen mért végig.
-Miért?-kérdeztem.Liam közelebb lépett az ágyhoz és sorolni kezdte az okokat.é
-Az orvos azt mondta,hogy nem szabad felkelned.Ki merültél Hazza,túl sokat stresszeltél.Pihenésre van szükséged!-mondta és végig simított a vállamon.Hitetlenkedve meredtem a fiúra,aki időközben visszasétált Danihez.
-Nem érdekel,hogy az orvos mit mondott!Látni akarom Bellst!-ordítottam és kipattantam az ágyból.Nem érdekelt,semmi csak az,hogy láthassam a barátnőmet.Kirontottam a kórteremből és egy orvos keresésébe kezdtem.Tudnom kellett,hogy hogy van Bella.
-Elnézést!-szólítottam meg az első utamba kerülő,fehér köpenyes hapsit.
-Igen,miben segíthetek?-kérdezte.
-Megszeretném tudni,hogy merre találom Bella Jonshont!-mondtam.A doki felhúzta a szemüvegét az orra hegyére és bámulni kezdett.
-A kisasszony az intenzív osztályon fekszik,oda csak is rokonok mehetnek be!-mondta.
-A barátja vagyok!-suttogtam.A doktor rám nézett,majd az ajtóra kezdett mutogatni.
-Jöjjön velem!-mondta és elindult.Bólintottam és a doki után kezdtem araszolni.Pár percet sétáltunk fel-le,amikor a doki megállt és felém fordult.-A kisasszony nincs magánál.Ne maradjon bent sokáig!-mondta és magamra hagyott.Vettem egy mély levegőt és beléptem a szobába.Bella az ágyon feküdt,hófehér arccal és millió meg egy csővel.A szemeim megteltek könnyel,de türtőztettem magam.Még nem sírhattam.Közelebb léptem hozzá és az ágya mellé ültem.Megfogtam a kezeit és sírni kezdtem.
-Nem hagyhatsz itt Bells,nem teheted ezt velem!Te erős vagy,túl kell élned!Én szeretlek téged!Fel kell épülnöd,nekem te vagy az életem!Kérlek,kicsim...-suttogtam,és sírni kezdtem.Erősen szorítottam a kezeit,és apró puszikat leheltem rá.Pár perc után letöröltem a könnyeim és egy apró puszit nyomtam Bells szájára.Felálltam az ágy mellől és az ajtó felé indultam.Még utoljára rá néztem,majd kiléptem.Az ajtóban Louisba botlottam aki ugyan olyan rossz passzban volt,mint én.Mély levegőt vettem és elsétáltam mellette.Tudtam,hogy utál..tudtam,hogy nem kíváncsi rám.És okos kisfiú módjára nem akartam kihúzni még jobban a gyufát.



(Louis szemszöge)

Érdekesen néztem Harry után aki egy szó nélkül elsétált mellettem.Nem tettem szóvá,nem akartam még jobban kikészíteni.
Óvatosan nyitottam be a szobába,ahol Bella volt.Lassan sétáltam az ágyához,és leültem a székre.Kezeim közé vettem puha kezeit és simogatni kezdtem.Nem tudom mit mondhattam volna neki.Nem tudom hol kezdhettem volna az egész beszámolót.Nem akartam sírni,elvégre már elegem bőgtem.Bíztam abban,hogy Bella megéli a holnapot.
-Kicsi lány..maradj erős!Nagyon szeretünk,tarts ki!Nem hagyhatsz itt minket.Küzdened kell,elvégre mindannyian bízunk benned.Szeretünk téged.Harry is szeret téged,mindennél jobban!Bells,kérlek szépen légy erős és tarts ki!-motyogtam és egy puszit nyomtam Bells arcára.-Szeretlek!-suttogtam és felálltam az ágy mellől.Elsétáltam az ajtóhoz és kiléptem rajta.Harry a földön és a fejét a térdére hajtotta.
-Harry,felfog épülni!-mondtam,mire Harry hirtelen rám kapta a fejét.Szemeiben értetlenséget véltem felfedezni,amit nem értettem.-Miért nézel rám ilyen furán?-kérdeztem.
-Mert nem értem miért szóltál hozzám,amikor utálsz..-motyogta.Közelebb léptem Harryhez és leültem mellé.Közelebb csúsztam hozzá és megöleltem.Nem érdekelt,hogy eddig haragudtam rá.Ő volt az öcsém,a legjobb barátom,nem érdemelte meg hogy így viselkedjek vele.
-Harry,haragudtam rád,de te vagy a legjobb barátom...nem utállak..soha nem is utáltalak.Hibáztál,de melyik ember nem hibázik?!Tudom,hogy Bella is megfog bocsájtani neked.Szeret téged!-mondtam.Harry könnyes szemeit rám emelte és megölelt.Tudtam hogy szereti Harryt,de abban is biztos voltam hogy engem is szeret.De Bella és Én nem lehettünk együtt,elvégre nekem ott van Eleanor,akit szeretek,neki pedig ott van Hazza.


(Niall szemszöge)

Az intenzív osztály felé csetlettem-botlottam,amikor megláttam Harry-t és Louis-t a földön ülve.Odasétáltam hozzájuk és hatalmasra meresztett szemekkel néztem őket.Louis felpillantott rám és halványan elmosolyodott.Harry feje a vállán pihent,amiből azt vontam le,hogy Harry elaludt,habár nem csodálom mindannyian fáradtan voltunk.
-Menj csak be Bellához!-mondta Louis és az ajtó felé bökött.Bólintottam egy minimálisat és besétáltam a kórterembe.Sietősen odalépkedtem az ágyhoz és ráültem.Nem nagyon izgatott,hogy ott van mellette a szék,az ágy szimpatikusabb volt.
-Jaj Bella!Miért kellett neked ilyen hülyeséget csinálnod?Olyan buta vagy néha,de erős vagy és kifogsz tartani.Felfogsz épülni,számítunk rád!Szeretünk téged te,mostantól több időt fogunk együtt tölteni sokkal.Ügyesen Bella,küzdj az életedért!-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.Felálltam az ágyról és az ajtó felé araszoltam.Éppen kinyitottam az ajtót amikor valaki megszólalt.
-Niall.....