*2.ÉVAD* 49.fejezet~Döntés

Hahi!:)
Ti aztán hihetetlenek vagytok,egyből meglett az 5 komi,imádlak titeket:))
Először is köszönöm a 32 rendszeres olvasót,a majdnem 22.000 oldalmegtekintést,és a komizást:)
A részhez nagyon köszönöm a segítséget Grétii W.-nek és Húsvétinyuszinak:)
Nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni,az egyik kedves olvasónak és az egyik legjobb barátnőmnek: Szinti nagyon boldog szülinapot:')
KOMIZZATOK:D
ui.:remélem tetszeni fog.:P
puszii:Krisztii 
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Hátat fordítottam Niallnek és Bella szobájába igyekeztem.Döntöttem,vagyis nem teljesen.Meg kellett arról bizonyosodnom,hogy melyik a biztos út.Felsprinteltem a lépcsőn és teljes erővel beugrottam Bella szobájába.Bella amint meglátott mosolyra húzta a száját,és feljebb ült az ágyon.
-Louis..-mondta.Közelebb sétáltam az ágyhoz és belekezdtem a mondandómba.
-Bella,én elmondtam Niallnek mindent,azt ami New Yorkban történt és azt,hogy mit érzek irántad!Bella sajnálom,de már nem bírtam..én szeretlek téged,és utálom látni hogy Harryvel vagy..azt szeretném ha engem választanál.Én döntöttem és veled szeretnék lenni!-mondtam és megcsókoltam.Bella nem tiltakozott,készségesen visszacsókolt,de hamar elhúzódott és sajnálkozva a szemembe nézett.
-Louis,ez annyira nehéz.Én szeretlek téged,de Harryt is..ahogy a szavaidból kivettem te képes lennél eldobni El-t,de én nem tudom.Louis,nem csinálhatjuk ezt.Eleanor összetörne,és Harry is csalódna benned.Elvégre te vagy a legjobb barátja,a testvére..nem lehet.Most menj el kérlek!-mondta én pedig könnyes szemmel néztem a lányra.
-Bella,ne csináld ezt!Én szeretlek,nem bírom látni,hogy ha Harryvel vagy,fáj..-suttogtam.Bella szemei megteltek könnyekkel,de nem engedte azokat szabadlábra.
-Sajnálom Boo Bear,sose hittem volna,hogy ilyen helyzetbe kerülhetünk.Sose álmodtam arról,hogy ez megtörténik.Sajnálom,nem akartam ezt...Louis menj el kérlek!-motyogta.Az ajtó felé mutatott,én pedig hihetetlen sebességgel kiviharoztam rajta.
-Tomlinson!-hallottam,ahogy valaki a nevemet kiálltja,és azon nyomban megfordultam.Niall aggódó szemekkel nézett végig rajtam én pedig gyorsan megszólaltam.
-Nem úgy jött össze ahogy terveztem,kidobott...-szipogtam és kirontottam a kórházból.

(Bella szemszöge)

Sírógörccsel küszködve ültem az ágyban,és vártam hogy megnyíljon alattam a padló.Hogy lehettem ekkora idióta,hogy fájdalmat okoztam Neki?Ő csak belém szeretett,én pedig hülye módjára elküldtem...akkora idióta vagyok.
-Bella...-a hang irányába néztem és megláttam az ajtóban álló ír srácot.Tétován közelebb lépett,majd gyorsan közelebb ugrott hozzám és szorosan magához ölelt.Nyugtatásképpen a hátam kezdte simogatni,amitől eszembe jutott pár emlék,a mi egyetlen Tomlinsonunkról.Az emléktől még jobban rám tört a sírás,ami Niallt is megrémítette,de kötelességtudóan ölelt magához és csitítgatott.
-Bella,biztos hogy jól döntöttél?-kérdezte.Kibújtam a szorításából és mélyen a szemébe néztem.Többé-kevésbé voltam benne biztos,hogy megtudok szólalni,de egy próbát megért.
-Niall,én már döntöttem és,egyik választást sem úszom meg....behívod nekem Harryt?-kérdeztem.Niall bólintott egyet és búcsúzóul egy puszit nyomott a fejem búbjára.
A tervem már elkészült,tudtam hogy mit szeretnék.Nem tehettem ezt velük.Ha Harryvel maradok,akkor Louist bántom,ha pedig Louist választom akkor Harryt és Eleanort is megsebzem egy életre.

Harry 5 perc után már a szobámban állt és észveszejtően mosolygott.Meg kellett tennem.Ez volt az egyetlen választás,ami helyesnek mondható.
-Harry,beszélnünk kell!-kezdtem,ő pedig egyből megrémült.Leült mellém és erősen koncentrálva rám,figyelni kezdett.-Én nem így akartam,és nagyon sajnálom.Szeretlek téged,szerelmes vagyok beléd,de valami történt.Megszerettem valaki mást,sajnálom Harry,de megcsaltalak!-sóhajtottam.Harry arca a szavak hallatán fehéredett el,amitől eléggé megijedtem.
-Te megcsaltál engem?-kérdezte fojtott hangon.Szörnyű volt így látni,olyan volt mintha a szívembe egy tört döftek volna.Szemei könnyesedni kezdtek,teste pedig remegni kezdett.
-Meg....-suttogtam.Harry beszívta a levegőt és felpattant mellőlem.
-Csalódtam benned Bella Jonhson!De egyet árulj el nekem,ki volt az?-kérdezte és lehajolt az arcomhoz.
-Nem mondhatom el..-mondtam,ő pedig feltápászkodott.
-Miért?-nyögte fájdalmasan.A szemeimből hirtelen folyni kezdett a könny.Harry fájdalma ezerszer rosszabb volt,mint a saját fájdalmam.Minden szava,pillantása újabb lyukat ejtett a szívemen.Egy hárpia voltam,rosszabb mint Lexi.Gyűlöltem magam,egy szörnyeteg voltam.
-Harry..nem tudom,csak megtörtént..sajnálom!-makogtam.Harry bólintott és az ajtóhoz sétált,még mielőtt kilépett rám nézett.
-Nem így képzeltem a jövőnket!-mondta és kilépett az ajtón.Kimásztam az ágyból és az ajtóhoz sétáltam,szükségem volt információkra.
-Doktor úr!-szólítottam meg gyorsan az előttem álló doktort.Ő felkapta rám a tekintetét és kedvesen elmosolyodott.
-Miben segíthetek kisasszony?-kérdezte.Elmosolyodtam és ecsetelni kezdtem az ötletem.
-Saját felelősségre hazaszeretnék menni!-mondtam.Az orvos érdekesen nézett rám,én pedig kedvesen mosolyogtam.
-Rendbe,ahogy akarja.Megírom a zárójelentését!-mondta és bement az egyik szobába.Visszasétáltam a kórtermembe és öltözni kezdtem.Magamra kaptam egy egyszerű szürke pulcsit és egy rövid farmer nadrágot.A hajam lófarokba kötöttem és vártam a zárójelentésem,ami 10 perc után meg is érkezett.Megköszöntem és elköszöntem az orvostól.
Útközben tárcsáztam a repülőteret,ahol a legközelebbi Magyarországi repülőre foglaltam jegyet,amit készségesen kiküldtek a lakásomhoz.Otthon szerencsére senkit se találtam,így nyugodtan tudtam pakolni.Nem siettem,de nem is lazsáltam,nem akartam véletlenül se lebukni.A jegyem a rendelés után rá 1 órára érkezett meg,aminek kifejezetten örültem.Bedobáltam még a legfontosabb dolgaimat,és a bőröndömet kezdtem lecibálni a földszintre.Elővettem egy papírt és írni kezdtem a többieknek.

Srácok és Lányok!
Sajnálom,elég régimódi a levél írás,de ez most megfelelőnek tűnik.Sajnálom,hogy ebben a levélben kell elbúcsúznom tőletek,ne haragudjatok.
Elutazom,elmegyek Londonból,és sajnálom de nem mondom meg,hogy hová.Nem akarok még többet ártani nektek,elég volt így is.
Zayn,vigyázz a barátnőmre és becsüld meg,elvégre nem mindenhol találsz egy ilyen csodabogarat.
Sophie,ne aggódj miattam,biztonságos helyre megyek.Ne csinálj butaságot,légy boldog Malikkal!:)
Liam,köszönöm szépen,csak ügyesen,nem kell az én segítségem,egyedül is megoldod.Nyugalom köztünk marad.
Niall,senkinek se mond el..:) Bízom benned,maradj mindig ilyen önfeledten vidám és kajás.Egyél sokat,nem akarom hogy legközelebb mikor visszajövök egy csont vékony srác fogadjon.
Eleanor,drága barátnőm!:)Vigyázz erre e répaimádó srácra,szeresd és legyetek boldogok!:)
Boo Bear,köszönök neked mindent és sajnálom,hogy olyan "zűrösen" váltunk el.Vigyázz a barátnődre,ne csinálj semmi hülyeséget.Gondolj meg minden lépést!Szeretlek,te vagy a legjobb barátom:)
Harry,sajnálok mindent.Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam neked.Találd meg azt a lányt,aki őszintén szeret és nem csak a pénzedért van veled.Légy vele boldog,elvégre kijár neked a boldogság.Szeretlek téged,de jobb így mindenkinek.Már túl sok fájdalmat okoztam neked/nektek.Egyszerűbb lesz nektek nélkülem.
Köszönök nektek mindent.
Millió puszii: Bella Amy Jonhson

Összehajtogattam a levelet és gondosan becsomagoltam a borítékba.Utoljára hátra néztem az ajtóból és kiléptem a bejárati ajtón,ami előtt Harry Styles álldogált.
-Te meg hová mész?-kérdezte,és szemeit le nem vette volna a bőröndről és a kezemben levő jegyről.
-Sajnálom Harry,így lesz mindenkinek a legjobb!-mondtam és elmentem mellette.Gyorsan fogtam egy taxit és a reptér felé invitáltam.Az autóból visszapillantottam Harryre,aki megrökönyödve állt az ajtóban és nézett engem.Szemeim bekönnyesedtek,de nem engedtem meg magamnak hogy sírjak.Én döntöttem így,az ÉN DÖNTÉSEM volt.