*2.ÉVAD* 45.fejezet~Újra,de életveszélyben

Húhúú:D
itt is vagyok,megjöttem az új résszel!:)
Köszönöm a komikat,imádlak titeket!:)
Sokat jelent nekem,hogy komiztok :)
Nos,azon gondolkoztam,hogy ha csinálok Fb-n egy csoportot akkor csatlakoztok majd hozzá?:)
Írjátok meg Komiban:)
Nos,itt a rész:D
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt,amint tudatosult bennem hogy Bella túlélte.Tudtam,hogy most következik a nehéz időszak,amikor ki kell tartanunk Bella mellett és vigyáznunk kell rá.
-Gyorsan kórházba kel vinnünk!Teljesen átfagyott!-mondta az egyik mentős,és már rá is rakta a hordágyra.Minden olyan gyorsan történt,hogy alig tudtam követni az eseményeket.Sokkoltan ültem a a földön és néztem a mentősök után.
-Elnézést,melyik kórházba viszik?-tettem fel a kérdést,mire az egyik mentős gyorsan rám nézett.
-A St.Patrickba!-mondta és a mentőautó felé vette az irányt.Aprót bólintottam és visszaültem a földre.Fejem a két kezem közé temettem és próbáltam lenyugtatni magam.Pár másodperc után feltápászkodtam a földről és 'haza' felé vettem az irányt.Nem siettem,szépen nyugodtan sétálgattam.Ideges voltam,hogy mi lesz Bellával,és nem akartam Harry szemei elé kerülni.Elvégre az ő hibája,hogy Bella majdnem meghalt.
A ház előtt még utoljára megálltam,majd szépen lassan benyitottam.A nappali felé vettem az irányt,ahol mindenki halál sápadt arccal bámulta vagy a földet,vagy éppen a szoba egyik szegletét.Egy köhintéssel jeleztem,hogy megérkeztem,mire mindannyian rám néztek és egyből rám ugrottak.
-Mi van Bellával?Hol van?Ugye életben van?-kérdések sokasága,amire azt se tudtam hirtelen mit válaszoljak.Arrébb léptem a társaságból és a kanapéra ugrottam.Harry a kanapén ült,könnyes szemekkel és zihált arccal.Tudtam,hogy ki fog borulni és bűntudata lesz,de nem tudtam sajnálni.
-Bellát bevitték az St.Patrick kórházban,életben van,de ennél többet nem tudok,mert ide jöttem!-suttogtam.Eleanor az ölembe ugrott és szorosan hozzám bújt.Éreztem ahogy a forró könnyei a nyakamon csorognak,és ahogy a teste a kezem alatt rázkódik a sírástól.Simogatni kezdtem a hátát,és közben Harryre néztem.Üreges szemmel bámulta a falat,és próbálta türtőztetni a sírást.Rossz volt így látni,és be kell hogy valljam a végére megsajnáltam.



(Harry szemszöge)

Idegesen meredtem magam elé,és szidtam magam minden féleképpen.Az én hibám volt,hogy Bella ezt csinálta.Ha nem vagyok ilyen ostoba,akkor most itt lenne velem és minden rendben lenne,de nem.Elrontottam,ezek után örülhetek ha szóba áll velem.
Louis szemei már lassan lyukat vájtak a bőrömbe,ezért úgy döntöttem jobb elmenekülni a kíváncsi szemek elöl.Felpattantam a kanapéról és az emelet felé indultam.Sírni akartam,de nem mindenki előtt.Nem akartam,hogy így lássanak.Benyitottam Bells szobájába és az ágyára vetettem magam.A hasamra fordultam és sírni kezdtem.Hiányzott Bella,az ölelése,a csókjai,a közelsége.Minden hiányzott,ami ő volt.Szerettem,és még mindig szeretem.Nem értem,hogy lehettem ekkora idióta hogy képes voltam megcsalni egy ilyen perszónával.
-Harry!-hallottam ahogy valaki a nevemet suttogja.Feltápászkodtam az ágyról és szembe fordultam a látogatómmal.Eleanor állt előttem,könnyes szemekkel és megszeppenve.Nem értettem,hogy miért ilyen fura,de úgy döntöttem nem teszem szóvá.-Bemegyünk a kórházba,ugye te is jössz?-kérdezte.Bólintottam egy minimálisat,mire Eleanor megeresztett egy apró mosolyt s kiment a szobából.Megint egyedül maradtam a gondolatimmal,és a fájdalmammal.De most nem kerekedhetett felül rajtam,most erősnek kellett lennem.Felálltam az ágyról és lebaktattam a lépcsőn.A többiek már a bejárati ajtónál tolongtak és rám vártak.Beálltam a kupacba és vártam,hogy el induljunk.Liam még utoljára rám nézett,majd kinyitotta az ajtót.




*15perccelkésőbb*

A kórház recepciósa előtt álltunk és a körmünket lerágva vártuk,hogy a recepciós közölje velünk,hogy Bella él.5 perce keresgette a nevét,majd megszólalt.
-Sajnos nem találom..-motyogta.A többiekben megállt az ütő én pedig hirtelen természetemmel ordítani kezdtem.
-Keresse tovább!Bellának élnie kell!Nézze meg az intenzív osztályon,vagy hívjon ide egy orvost..csak az Isten szerelmére keresse már meg azt a rohadt nevet!-ordítottam.A nő megszeppenten nézett rám,én pedig idegesen meredtem a többiekre,akik sajnálkozva néztek rám.
-Megtaláltam...az intenzív osztályon van.Harmadik emelet,ott pedig majd eligazítják egymást!-suttogta és rosszallóan rám nézett.
-Köszönjük!-mondta Liam,és a lift felé kezdett húzni.Beszálltunk mind a nyolcan és fel lifteztünk a harmadik emeletre.Mindannyian egyszerre ugrottunk ki a liftből és kezdtünk el keresni egy orvost.Ide-oda forgolódtam,amikor meghallottam a nevem.Liam felé fordultam aki egy orvossal szemben állt,oda siettem és hatalmasra nyitottam a füleim.
-Nos,a kisasszony elég sokáig volt oxigén nélkül.Nem kizárt,hogy agykárosodást szenvedett,habár a röntgen és a különböző vizsgálatok,nem mutatnak semmilyen elváltozást.A kisasszony él,de nagyon súlyos az állapota.Életveszélyes!Nem akarom magukat megijeszteni,de készüljenek fel a legrosszabbra.A kislány nem biztos,hogy megéli a holnapot!-mondta.Eleanorból,Sophieból és Danielleből egyből kitört a sírás,aminek hatására Liam,Zayn és Louis vigasztalni kezdték őket.Niall leült a földre és csendben sírni kezdett,én pedig csak álltam és egyenesen a doktor szemébe bámultam.Képtelenség,hogy Bella meghaljon.Ő nem teheti ezt velem.
-Szeretlek Bella!-suttogtam,és éreztem ahogy egyre sötétebb és sötétebb lesz minden.Nagyokat pislogva próbáltam elkerülni az ájulást,de azt hiszem nem jött össze.A következő pillanatban már a földön elterülve feküdtem és hallgattam ahogy Louis hirtelen fel kiállt.Még hallottam ahogy Eleanor egy orvosért kiállt,aztán minden elsötétült.
~Ha már Bella nem éli túl,akkor már én sem akarok élni.Akkor már nincs miért.Nekem Ő az életem.~ Harry Styles