*2.ÉVAD* 52.fejezet~Igazságok

Hi drágáim!:D
Hoztam nektek részt,és nem mondok róla véleményt.
Komizzatok!:D
puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Sophie elrohanás után mindannyian magunkba süllyedve ültünk a nappaliban.Mindenki csak annyit tudott,amit Bella a levélben leírt,viszont én tudtam mindent.Tudtam,hogy miért megy el.Neki erre volt szüksége,nekem pedig rá.Rosszul éreztem magam,elakartam venni a legjobb barátom szerelmét,miközben nekem itt volt Eleanor.A csodálatos,kedves és megértő Eleanor,aki iránt már nem éreztem ugyanazt.Rémisztő dolog volt.
-Írjunk neki twitteren!-Zayn hangja törte meg a kínos csendet.Mindannyian rá néztünk,ő pedig elmosolyodott.
-Jó ötlet,talán Bella még reagál nekünk,bár kitudja lehet hogy vissza sem ír.Mondjuk megpróbálhatnánk felhívni őket..-suttogta Niall.Nem is tűnt olyan rossz ötletnek,egy próbát mindenképp megért.Felálltam a kanapéról és Bella szobájába mentem.Nem érdekelt,hogy a többiek értetlenül néztek rám,meg kellett próbálnom.Előkotortam a zsebemből a telefont és tárcsáztam Bellát.Reménykedtem benne,hogy felveszi.Már nem maradt más,csak a remény.Kicsöng,kicsöng,kicsöng és...
-Igen Louis,mit szeretnél?-kérdezte.
-Bella...-motyogtam,és leültem az ágyra.Nem hittem volna,hogy felveszi,azt hittem soha többé nem akar rólunk hallani,de tévedtem.
-Igen én vagyok,mit szeretnél?-kérdezte még egyszer.
-Gyere vissza,kérlek.Harry kiborult,mindenki magába roskadva ül a nappaliban.Szeretünk Bells!-mondtam.Hallottam ahogy Bella a vonal végén beszívja a levegőt,majd szaggatottan kifújja.
-Lou,ezt már eldöntöttem.Nem megyek vissza Londonba,nem ártok többet nektek.Ez az utolsó hogy twitteren reagáltam,vagy éppen felvettem a telefont.Jó lesz nekem ott ahol vagyok.Mélyen megsebeztelek téged és Harryt is....de most már lényegtelen.Te maradj együtt Eleanorral,Harry pedig majd talál magának egy újabb barátnőt,akivel boldog lesz.Viszont most leteszlek,a gépünk mindjárt leszáll.Sajnálom Tommo,de így lesz mindenkinek a legjobb.A sebek idővel begyógyulnak...Vigyázz magadra!-mondta,és lecsapta a telefont.Könnyes szemmel meredtem magam elé.Miért csinálja ezt velem?Szeretem,miért nem fogja fel?
-Louis..-Eleanor a szoba ajtóban állt és szomorúan nézett rám.
-Mond!-nyögtem.Eleanor szemei fájdalmasan csillogtak.Megbántottam.
-Figyelj!Tudom,hogy valamit titkolsz előlem....mond el!Talán tudok segíteni...-mondta.Nagy lelki erő kellett ahhoz,hogy visszatartsam a kikívánkozó ordibálást.
-Eleanor,ebben nem tudsz segíteni!-minden egyes szót külön kiemeltem,és figyeltem a reakciót.El könnyes szemmel nézett rám,de nem tudott érdekelni.El kellett mondanom neki,mindent.-Megcsaltalak!-mondtam.Eleanor szomorúan nézett rám,könnyeit próbálta visszatartani.
-Kivel?-szipogta.Felálltam az ágyról és közelebb sétáltam hozzá.
-Bellával!-mondtam.Eleanor felemelte a kezét és pofon vágott.Megértettem,jogosan csinálta.
-Louis...-kezdte,de a sírástól elcsuklott a hangja.Teste remegett az elfojtott sírástól.
-Sajnálom Eleanor,beleszerettem....nem így akartam!-mondtam.El bólintott,majd kifordult a szobából.Sajnáltam szegényt lányt,de ennek meg kellett történnie.

Eleanor tud rólunk.El mondtam neki,sajnálom Bella!...Louisxx

Elküldtem az üzenetet és leballagtam a nappaliba.Mindenki csodálkozva nézett rám.Gondolom nem értették Eleanor kirohanását.
-Mi történt odafent Louis?-kérdezte Niall.Bólintottam egy minimálisat,amitől Niall egyből megvilágosodott.Tudta mi történt.
-Elmondtam Eleanornak az igazat,szakítottunk!-mondtam.A fiúk szörnyülködve néztek rám,de nem érdekelt.
-Milyen igazat?Miért szakítottatok?-Liam hitetlenkedve nézett rám,Zayn pedig teljesen elhűlt.
-Megcsaltam,szerelmes vagyok Bellába!-mondtam.Liam kezéből kiesett a telefonja,Zayn pedig fal fehér arccal bámult rám.
-Szóval ezért ment el Bella,mert szerelmes volt beléd és Harrybe is.-mondta Liam.
-Jól gondolod Liam.Így van az egész!-mondtam,majd leültem a kanapéra és néztem a srácokat.
-Sajnálom Tommo..-motyogta Niall.Megráztam a fejem,ő pedig elmosolyodott.Pár perc után a telefonom jellegzetes csörgése zengte be a szobát.Elővettem a zsebemből és felvettem.
-Igen tessék,Louis Tomlinson!-szóltam bele.
-Jó napot,a kórházból telefonálok,a barátjukat Harry Stylest nem rég szállították be,betudnának jönni?-kérdezte.Harry neve hallatán éreztem,ahogy fokozatos lesápadok.A fiúk aggódva néztek rám.
-Persze,máris indulunk!-mondtam és kinyomtam a telefont.A fiúk aggódva néztek rám,de én képtelen voltam megszólalni.
-Louis,mi történt?Fal fehér vagy,mondj már valamit!-kiáltotta Liam.Vettem egy mély levegőt,majd nagy nehezen kinyögtem.
-Harry kórházban van..-suttogtam.A fiúk abban a pillanatban lesápadtak,de Liam kezelte a helyzetet.
-Nyomás a kórházba!-kiáltotta.



*10 perccel később*

Idegesen mászkáltunk a folyóson és vártuk a mindent megmentő választ,miszerint Harrynek nincs semmi komoly baja.A nővér szerint egy buliban esett össze és verte be a fejét,és azóta eszméletlen.Remélem semmi baja sem lesz.
-Maguk Harry Styles hozzátartozói?-kérdezte egy magas,szemüveges alak.
-Igen!-mondta Liam és árgus szemmel figyelte a doktor minden mozdulatát,és szavát.
-Nos a barátjuk elég sok alkoholt fogyasztott,amitől elesett és beverte a fejét.Eddig nem tért magához,ezért elvégeztünk pár vizsgálatot,ami kimutatta,hogy Mr.Styles-nak súlyos fejsérülése van,aminek következtében kómába esett.-mondta.Éreztem,ahogy az arcom verejtékezni kezd,és folyamatosan sápad.Megtántorodtam és lecsúsztam a földre.Nem ez nem lehet igaz,Harryvel nem történhet ilyen.
-Mikor ébred fel?-suttogta Niall,aki hasonlóképpen a földre csúszva próbálta feldolgozni a hallottakat.
-Nem tudjuk,mindenesetre 1-2 hónap,de lehet akár fél év is!-mondta.A fél év hallatára Niallből kitört a sírás,Zayn pedig hangosan zihálni kezdett,majd elrohant.Liam megindult utána,de félúton vissza fordult és rám nézett.A földön ülve próbáltam felfogni,hogy akár fél évig nem láthatom Harry mosolygós arcát és zöld szemeit.Fel kellett hívnom Bellát.
-Liam..-suttogtam,ő pedig rám emelte könnyes szemét.
-Mi az?-kérdezte.
-Fel kell hívnunk Belláékat..-motyogtam.Niall Bella nevére felkapta a fejét és bólintott egy óvatosat,majd Liam is.Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számot.Reménykedtem,hogy most felveszi.Muszáj volt vele beszélnem.
-Louis,kérlek!Megmondtam hogy ne hívj!-mondta.Halványan elmosolyodtam,majd belekezdtem.
-Bella...-kezdtem,de nem tudtam befejezni.Elcsuklott a hangom és sírni kezdtem.Most fogtam fel igazán,hogy mi történt.Basszus a legjobb barátom kómába esett.


(Bella szemszöge)

A gépünk éppen leszálló félben volt,amikor a telefonom megszólalt.Szinte biztos voltam abban,hogy Louis hív és nem is tévedtem.Nézegettem egy kicsit,még a telefont majd valamilyen oknál fogva felvettem.
-Louis kérlek!Megmondtam,hogy ne hívj!-mondtam.Éreztem,hogy Louis most elmosolyodik,majd vett egy nagy levegőt és megszólalt.
-Bella...-kezdte,de a hangja elcsuklott és sírni kezdett.Megijedtem.Valami rossz történt.
-Louis,mi történt?-kérdeztem.Sophie figyelmesen nézett rám,én pedig hallgattam Louis folyamatos sírását.
-Bella,vissza kell jönnötök!-Niall szipogós hangja,végképp megrémített.
-Niall mi a franc történt?-visítottam.Nem érdekelt,hogy egy repülőn ülök és rajtam kívül még több ember van.
-Harry kórházban van.....szúval,ő kómába esett..-motyogta.A telefon kiesett a kezemből és éreztem,hogy alig kapok levegőt.A szemeim bekönnyesedtek és a levegőm is elfogyott.Ziháltan kapkodtam levegő után,és próbáltam kontrollálni az érzelmeim.De nem sikerült,hangos sírásba kezdtem.Sophie rémülten nézett rám és kezdett el rázogatni.
-Bella,mi történt?-kérdezte.
-Harry kómában van!-nyögtem,majd minden elsötétült.

~A tény,miszerint az a fiú akit mindennél jobban szeretsz,kómába esik rosszul érint.Nem láthatod többé a mosolygós arcát,a gödröcskét,a smaragzöld szemeit,a kaján vigyort az arcán.Nem fogom érezni a közelségét,nem fogom hallani a hangját.Talán soha nem is látom.Mi van akkor ha fel sem ébred?~