*2.ÉVAD* 53.fejezet~Repül az idő

Hi drágáim!:D
Meghoztam az új részt,remélem tetszeni fog.
Nekem nem tetszik,szerintem ritka szar..:/
Sajnálom kicsit csúsztam vele,de sok dolgom volt a héten.
btw.: felvettek álmaim sulijába*-*
no rizsa,itt a rész!:D
puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Bella szemszöge)

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet,és néztem körbe az ismeretlen szobában.Sophie mellettem ült az ágyon és aggódva nézett.Felültem,majd a lényegre tértem.
-Hol vagyunk?-kérdeztem.
-Egy szállodában,de nem hiszem hogy sokáig itt maradunk,mert
visszamegyünk Londonba!-mondta.Értetlenül néztem rá,ugyan is én nem akartam visszamenni Londonba.
-Én nem megyek vissza Londonba!-mondtam.Sophie összevont szemöldökkel bámult,én pedig folytattam.-Tudom,hogy Harry kómában van,de én nem tudok mit csinálni.Te nyugodtan visszamehetsz,én nem akarok!-kiáltottam,majd felálltam az ágyról és öltözködni kezdtem.-Elmegyek sétálni!-szóltam vissza az ajtóból,majd kiléptem.

*10 perccel később*

A telefonommal a kezembe ültem le az egyik padra és kezdtem el twitterezni.Apró mosollyal az arcomon tekergettem a kezdőlapot,egészen addig a kiírásig.

@Louis_Tomlinson kérlek directionerek küldjetek sok energiát és szeretet @Harry_Styles-nak...kómában van...drukkoljatok,hogy felébredjen..xx

Könnyes szemmel tekertem tovább és olvastam a fiúk tweetjeit.

@NiallOfficial egy szörnyű trauma :'(

Kinyomtam a twittert és elraktam a telefonom.Felálltam a padról és sétálni kezdtem.Szörnyű volt belegondolni abba,hogy Harry most egy kórházi ágyon fekszik,kómában.De még se mehettem vissza Londonba,nem nézhettem szembe Eleanorral.Nem álltam rá készen.

(Zayn szemszöge)

Idegesen tárcsáztam Sophiet,ugyanis nem értettem az üzenetét.Mi az hogy Bella nem akar visszajönni?
-Sophie beszéld meg vele,hogy gyertek vissza..vagy mond meg hogy merre vagytok!-kértem.
-Zayn,nem mondhatom meg hogy hol vagyunk...nem tudom rávenni.És nem akarom kényszeríteni..-mondta.Tudtam,hogy Bella makacs,de valahogy rá kellett vennünk.
-Louis kiborult,Niall alig eszik,Liam bezárkózott a szobájába,én pedig egyfolytában cigizek...Sophie,gyertek vissza!-könyörögtem.A szemeim megteltek könnyekkel.Szükségem volt a barátnőmre.
-Zayn,én tudod hogy visszamennék,de Bella is kivan borulva..nem hagyhatom magára!-motyogta.Igaza volt,Bellának nem volt senkije,nekem pedig itt voltak a srácok.
-Rendben,most leraklak...szeretlek,vigyázz magadra!-mondtam.
-Én is szeretlek Malik!-suttogta.Elmosolyodtam és leraktam a telefont.Felálltam a fotelból és az elemeltre sétáltam.Louis szobája előtt megállva,ráébredtem arra,hogy neki van a legnagyobb szüksége társaságra.Benyitottam a szobájába és oda sétáltam hozzá.Kipirosodott szemekkel nézett rám,és újra sírni kezdett.Magamhoz szorítottam és simogatni kezdtem a hátát.



*3 hónap múlva*

(Bella szemszöge)

Eltelt 3 hosszú hónap.A fiúkkal azóta sem beszéltem,nem akarok róluk semmit se tudni.Lezártam magamban azt a fejezetet,és tovább léptem.Nem tudom hogy mi van Louisval,Liammel,Niallel,Zaynnel vagy Harryvel.Sophie még mostanság is beszél velük,de nem közli velem a híreket.Tudja,hogy rosszul érint.
3 hónapja tartózkodunk Budapesten,egy takaros kis kertes házban...egyszerűen gyönyörű.Nem túl nagy,de nem is olyan kicsi.Pont nekünk való.Tökéletes.
Már beilleszkedtünk és dolgozunk is.Sophie egy kisboltban eladó,én pedig egy étteremben pincérkedem.Nem olyan rossz állás,de nem is a legjobb.
Napsütötte délután volt,Sophieval pedig úgy döntöttünk,hogy csinálunk pár képet és feldobjuk twitterre.Előkaptam a mobilom és lefotóztam Sophiet.

@BellaJonhson : @SophieMohn egy átlagos nap (: 

Sophie kikapta a telefont a kezemből majd lefotózott.

@SophieMohn: @BellaJohnson emlékeek :D 

-Bella,én szeretnék vissza menni Londonba!-mondta.Felkaptam a fejem és érdekes néztem a barátnőmre.Nem értettem,ez most hogy jött ide.
-Miért?-kérdeztem.
-Hiányzik Zayn,és a többiek is.-mondta.Elmosolyodtam és bólintottam egyet.
-Figyelj nyugodtan menj vissza,most már el leszek egyedül is.Hálás vagyok,hogy itt maradtál velem,de tudom hogy hiányzik neked Zayn és London,szóval megértelek!-mondtam.Sophie elmosolyodott és szorosan magához ölelt.Igaza volt,neki Londonban a helye és nem mellettem.De mi lenne akkor ha én is visszamennék?Képes lennék a fiúk szemébe nézni?
-Akkor most hazamennék pakolni..-mondta.
-Rendben segítek!-kiáltottam.Sophiet karon ragadtam és húzni kezdtem a lakásunk felé.5 perc után haza is értünk,és elkezdtünk pakolni.Már a bőrönd felénél jártunk,amikor csengettek.
-Kinyitoom!-kiáltottam és az ajtóhoz sétáltam,majd elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót.A szemem a háromszorosára nőtt,a szívem pedig vad kalapálásba kezdett.Az ajtónkba két olyan személy állt,akit soha nem hittem volna.
-Bells...