*2.ÉVAD* 56.fejezet~Párizs

Hi babies!:)
Nagyon sajnálom,késtem a résszel..de családi okok merültek fel,és nem volt kedvem írni..sajnálom.
Köszönöm az előző részhez kapott komikat,elképesztőek vagytok!:3
Örülök,hogy tetszenek a részek.:)
Na nem is rizsálok többet,itt a rész.
Komizzatok^^
Puszii:Krisztii
Jó olvasást!xx


(Bella szemszöge)

Egyenesen a régi házunkhoz indultunk,hogy meglepjük a többieket.Louis közölte,hogy amióta elmentünk a fiúkkal ott laknak.Fizetik a rezsit,a gázt és mindent.Imádni valóak.
Gyorsakat lépve szedtük a lábunkat,hogy minél hamarabb a házba lehessünk,elzárva a külvilágtól és a riporterektől.
Belépve a házba,megszokott illat csapta meg az orrom.A fiúk ismerős parfümje,és Danielle elképesztően jó illata.Louisval az oldalamon sétáltam be a nappaliba,ahol megláttam a többieket.Mindannyian ránk kapták a fejüket,majd egy emberként ugrottak rám,majd Sophiera.Liam a kezeibe kapott és szorosan megpörgetett a levegőbe,majd egy puszit nyomott a fejembe búbjára,és átadott Daninek.Hatalmas mosollyal az arcán nézett végig rajtam,majd a nyakamba borult és megölelt.Felemelő érzés volt,hogy nem ítéltek el amiatt amit tettem.Elhúzódtam Danielletől és Niallhez fordultam.Kék szemeivel,mosolygós arcával egyenesen engem bámult.Közelebb férkőzött hozzám és megölelt.Az illata egyből felidéztette velem a múltat,amikor még minden más volt.Erősen szorítottam magamhoz a srácot,aki apró kuncogással jelezte,hogy élvezi.Pár másodperc után elhúzódtam tőle és Louishoz fordultam.Karjai közé zárt,és egy csókot lehelt a nyakamra.
-Örülök,hogy mindketten boldogok vagytok!-mondta Dani.Louisval mindketten elmosolyodtunk,majd Tommo elhúzódott tőlem és megszólalt.
-Na akkor Bella,nyomás a szobádba és kezdj elpakolni!A repülő nem vár örökké.-mondta.Megforgattam a szemeim,majd a szobám felé indultam.Képtelenségnek tűnt,hogy újra itt vagyok.Elvégre innen menekültem 3 hónappal ezelőtt,azért hogy ne bántsak meg senkit.De az élet úgy hozta,hogy a boldogságot Louis Tomlinson mellett találhatom meg.Halvány mosollyal az arcomon léptem be a szobámba,és kezdtem el pakolni az útra.Sejtésem se volt,hogy merre akar vinni,ezért mindenféle ruhát bepakoltam amit csak találtam.Előkotortam a másik táskámból a nesze szerem és azt is bedobtam a nyitott bőröndbe.Feltápászkodtam a földről,majd sietősen beálltam a zuhany alá és lemosdottam.A hajam leengedtem és az eper illatú samponommal mosni kezdtem.Kimásztam a kabinból és a tükör elé léptem.Szőke hajam vizese terült szét vállaimon,kék szemeim pedig vadul csillogtak.Magamra kaptam egy törölközőt,majd visszasétáltam a szobámba.Előkotortam a szekrényből egy babarózsaszín felsőt,és egy hozzápasszoló cicanadrágot.A hajamat erősen dörzsölni kezdtem a törölközővel,hogy minél hamarabb megszáradjon!Óvatosan fésültem ki belőle a gubancokat,majd hagytam hogy simán lógjon a vállamon.Behúztam a bőröndön a cipzárokat, és elindultam a földszintre.Louis rám emelte kék szemeit,majd elmosolyodott.
-Készen vagy?-kérdezte.Aprót bólintottam,ő pedig elsétált mellettem.Kíváncsian néztem a többiekre,majd Louisra,aki a lépcsőn tetején állva cibálta a bőröndöm.Elmosolyodtam rajta,majd mindenkit még utoljára megöleltem és kiléptem a házból.A kocsi mellett bevártam Louis-t,aki a csomagtartóba nyomta a bőröndjeink,majd beült a volán mögé és hajtani kezdett.Kíváncsian néztem a fiút,akinek az arcán hatalmas mosoly terült szét.
-Még mindig nem mondod el,hogy hova megyünk?-kérdeztem.Louis megrázta a fejét,én pedig hátra dőltem az ülésembe és durcizni kezdtem.Lou hangosan felröhögött,majd tekintetét rám szegezte.Halványan rám mosolygott,én pedig ráöltöttem a nyelvem.Megforgatta a szemeit,és leparkolt a repülőtér előtt.Kikászálódtam a kocsiból,majd a csomagtartóhoz léptem ahol Louis már a bőröndjeinket pakolta.Megragadtam a sajátomat és húzni kezdtem az épület felé.Louis a nyomomban loholt,majd megragadta a kezem,így egymás mellett haladtunk hogy leadjuk a csomagunkat.Louis a fejére húzta a kapucnit,én pedig a szememre raktam a szemüvegem és próbáltunk feltűnés mentesen végig menni a reptéren.Leadtuk a csomagjaink,és becsekkoltunk.Sietős tempóval szálltunk fel a repülőre és ültünk le a helyünkre.Hihetetlen,hogy már megint repülőn ülök.Egyetlen nap alatt többet repülőztem,mint egész életemben.
-Min agyalsz?-kérdezte Louis.Oldalra fordítottam a fejem,ő pedig egy apró csókot nyomott a számra.
-Azon,hogy vajon hova mehetünk már megint!-mondtam.Loui elvigyorodott,majd megszólalt.
-Ha elmondom akkor nem lesz meglepetés!-mondta,közben pedig lebiggyesztette az ajkát,amitől úgy nézett ki mint egy óvodás.Elröhögtem magam a helyzeten,majd rádőltem Louis mellkasára.Simogatni kezdtem a hátam,majd a hangos bemondó hangja megzavart minket.
-Kérem kapcsolják be a biztonsági övüket,megkezdjük a felszállást!-mondta.Elhúzódtam Louis-tól,és teljesítettem a kérést,miszerint kapcsoljam be a biztonsági övet.A gép gurulni kezdett,majd a levegőbe emelkedett.Kikapcsoltam az övemet,és visszabújtam Tommo mellkasára.Újra simogatni kezdte a hátam,amitől pillanatokon belül elálmosodtam.Nagyokat pislogva próbáltam úrrá lenni az álmosságon,de képtelenség volt.Behunytam a szemem és mély álomba szenderültem.


*pár órával később*
-Kicsim,ébredj!Nemsokára szállunk!-Louis hangja ébresztett fel az álmomból.Kinyitottam a szemem,és Tommo kékeszöld szemeivel találtam szembe magam.Elhúzódtam a mellkasáról és bekötöttem a biztonsági övem.
-Meddig aludtam?-kérdeztem.
-2 órát,de  hosszú volt ez a nap.Örülök,hogy kipihented magad!-mondta.Elmosolyodtam,majd mielőtt megszólalhattam volna a hangos bemondó megelőzött.
-Kérjük kedves utasainkat kapcsolják be a biztonsági övüket,megkezdjük a leszállást!-megragadtam Louis kezét,majd kibámultam az ablakon.Kíváncsian vizsgáltam a tájat,hátha rájövök hogy merre is vagyunk.Ahogy egyre közelebb kerültünk a talajhoz,minden reményem elszállt azzal kapcsolatban,hogy magamtól rájövök hogy merre vagyunk.Izgatottan Louisra néztem,aki kíváncsian méregette az arcom.
-Na rájöttél,hogy hol vagyunk?-kérdezte egy angyali mosollyal az arcán.Megráztam a fejem,ő pedig folytatta.-Jaj Bella,Párizsban vagyunk!-suttogta.Hatalmasra meresztett szemmel néztem Tommora,aki mosolyogva várta a reakcióm.
-Úristen,ezt nem hiszem el!Komolyan Párizsban vagyunk?Louis basszus imádlak!Köszönöm!-visítottam.Nem érdekelt,hogy a repülőn mindenki minket néz,egyszerűen ki kellett adnom az örömömet.A gép már javában a talajon volt,ezért kihámoztam magam a biztonsági övből és BooBear nyakába ugrottam.Apró csókot nyomtam a szájára,majd szorosan hozzábújtam.Hihetetlennek tartottam,hogy Párizsban vagyok.És hogy Louis Tomlinsonnal,ez még hihetetlenebbnek tűnt.
-Bella!Szeretlek!-suttogta és megcsókolt.Akartam Őt,menthetetlenül vágytam a közelségére.Apró csókokat nyomtam a szájára,majd áttértem az arcára.Barátom elhúzódott tőlem,s mélyen a szemembe nézett.-Kicsim,még a repülőn vagyunk,nem itt kéne elveszíteni a fejünket!-mondta.Elvigyorodtam majd Tommo kezét megragadva indultam el,hogy leszálljak a gépről.Kézen fogva sétáltunk végig a repülőtéren,és kerestünk a csomagjainkat,amik másodperceken belül az orrunk előtt voltak.Megragadtam a rózsaszín bőröndömet és húzni kezdtem.A tudat,hogy Párizsban voltam elvette az eszem.Nem tudtam feldolgozni a tényt,hogy én Bella Jonhson Párizsban vagyok,akinek minden álma az volt,hogy eljusson Londonba,az pedig már csak a ráadás,hogy voltam New Yorkban is,most pedig itt tengetem a napot Párizsban.Elképesztő.
-Fogjunk egy taxit,aztán irány a lakás!-kiáltott fel Louis,amitől megtorpantam.LAKÁS?
-Nem szállodában fogunk lakni?-kérdeztem.Lou elhúzta a száját,közelebb lépett és beszélni kezdett.
-Az az igazság,hogy vettem itt kettőnknek egy házat!Nehogy kimerj akadni Bells!-mondta.Vettem egy mély levegőt,majd magamban elszámoltam háromig.
-Nem akadok ki!De Louis mennyi pénzt költöttél erre?Bele se merek gondolni inkább!-mondtam.
-Bella,szeretlek téged..és nem akarom,hogy szállodában lakjunk ezalatt az idő alatt,amíg itt vagyunk!Ott nem találnának meg olyan könnyen a riporterek,és nyugtunk lenne,a szállodában viszont bárki megláthatna..és nem akarom,hogy neked rossz legyen!-mondta.Közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.Gyengéden és érzékien visszacsókolt,majd elhúzódott és fogott egy taxit.Bepakoltunk a cuccainkat,majd beültünk a hátsó ülésre.Louis bediktálta a címet,a sofőr pedig hajtani kezdett.Párizs utcáin végig hajtani mesés volt.A város egyszerűen meseszép,mindenhol butikok voltak,csodálatos.Minden vágyam az volt,hogy láthassam az Eiffel-tornyot,mindig is szerettem volna közelről látni és megcsodálni.
-Bella,gyere itt vagyunk!-Louis rázogatni kezdett,majd a taxi lefékezett,mi pedig kiszálltunk.Lou kifizette a fuvart,a taxis pedig elhajtott.Egy meseszép házzal találtam magam szembe.Fehér emeletes ház,gyönyörű szép kerttel,és virágokkal.
-Louis,ez gyönyörű.Belülről pedig már meg se merem nézni!-mondtam és elröhögtem magam.Lou is elmosolyodott,majd megragadta a karom és a ház felé kezdett húzni.Kinyitotta az ajtót,nekem pedig a szám a padlót súrolta.Louis kitett magáért amikor megvásárolta ezt a házat.Gyönyörű szép volt,kívülről és belülről is.A falak fehér színben pompáztak,a padló pedig gesztenye barna színt öltött magára.A bútorok tökéletesen illettek az egész házhoz.Kicsit régimódi stílusú volt a ház,ami egyszerűen magával ragadott.Letettem a bőröndöm az előszobába és feltérképeztem a házat.A konyhába belépve még jobban elképedtem.Talán a lakás ezen része volt a legnagyobb.Tökéletes összhatás volt az egész konyhában,elragadó látvány volt.A szobánk miatt az állam a padlót választotta céljául,amikor megláttam hogy hogyan is néz ki.Plazma TV,külön fürdőszoba..óriási franciaágy,kanapé,gardrób..és mindenféle luxus áru.Az ablakhoz siettem,ahonnan a kertre nyílt a kilátás.Óriási medence,és egy kisebb kuckó az udvaron.Egy szó jellemezte a házat: LUXUSVILLA!
Valaki hátulról megragadta a derekam,majd maga felé fordított.Izgatottan csillogó szemekkel mért végig,majd egy apró puszit nyomott a számra.
-Nem megyünk le egy kicsit pancsolni?-kérdezte egy kaján mosoly kíséretében.
-De menjünk!Keresek egy bikinit és máris mehetünk!-mondtam és nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.Louis elmosolyodott és kilépett a szobából.Időközben felhozta ide a bőröndömet,szóval nem kellett lerohannom érte.Előkotortam egy ciklámen színű bikinit,amit gyorsan magamra kaptam.A hajam felkontyoltam a fejem tetejére.Előhalásztam egy törölközőt,majd felkaptam a telefonom és elindultam a medencéhez.Tommo már ott ült a napágyon,és rám várt.Előkaptam a telómat és lefotóztam drága szerelmemet.

@BellaJonhson : @Louis_Tomlinson most mennyi rajongó örül ennek a képnek!:) szeretlek <3

-Hé,mit csinálsz?-kérdezte,majd felállt és odasétált hozzám.
-Semmit,csak megörökítettem azt a pózt!-mondtam és elindultam a medencéhez.Leraktam az egyik napágyra a törölközőm és a telefonom,majd Louis felé fordultam.Mögöttem állt és kaján vigyorral az arcán nézett.Megforgattam a szemem,majd közelebb araszoltam hozzá és megcsókoltam.Felkapott az ölébe és a medence felé kezdett lépdelni.Csókunkat egy pillanatra se szakította,egészen addig amíg bele nem ugrott a vízbe velem együtt.Ölelkezve jöttünk fel a víz alól,és csókoltuk meg egymást újra.Nem akartam tőle elszakadni,a közelsége nyugtató hatással volt rám.Nem féltem semmitől amíg vele voltam,minden gondom megszűnt.Csak Ő létezett számomra,senki más.
-Szeretlek Louis William Tomlinson!-suttogtam a csókunkba.Elhúzódott tőlem és szemeit mélyen az enyémekbe fúrta.
-Soha nem akarlak elveszíteni téged Bella!Nekem Te vagy ez életem értelme!Ha Te nem lennél,nem is tudom mi lenne velem.Szeretlek téged!-suttogta.Újra szájára tapasztottam a számat,és nem törődtem semmivel.Ő volt Louis Tomlinson,a szerelmem,a legjobb barátom,a védőangyalom.