*2.ÉVAD* 73.fejezet~A tények

Sziasztok!:)
Megjött az új rész!:)
Örülök,hogy tetszett ez előző rész!
4-5 komi után új rész!:D
Hope You Like It!
Puszii: Krisztii
Jó olvasást! ××


(Harry szemszöge)

Elmondtam az összes érzésem vele kapcsolatban.Kimondtam hangosan,hogy szeretem.
Bella érzelemmentes arccal nézett rám,ami engem megrémisztett.Akkor ezek szerint már elkéstem?Nem,az nem lehet....még nem késhettem el.Elvégre még csak pár nap telt el.
-Harry,nagyon sok minden megváltozott!-suttogta.Nem értettem,mi változott meg?Mi lett más?Talán összejött azzal a sráccal,akibe bele szeretett?
-Bella,tudom hogy eltelt pár nap vagy talán egy-két hét,de nem változhatott meg ennyi minden...-mondtam.Bella rázni kezdte a fejét,aztán megszólalt.
-Harry,nem csak pár nap telt el,sőt nem is csak 1-2 hét,fél év eltelt Harry.-mondta.A levegő hirtelen megrekedt bennem,és csak két szó foglalkoztatott...fél év.
De hisz az nem lehet,a többiek sem mondtak erről semmit.De ha eltelt fél év,akkor miről maradtam le?Mit kellene tudnom,ami miatt Bells nem akar engem?Mi történt?
-Ez lehetetlen..-suttogtam.Bella elhúzta a száját,majd kibámult az ablakon.Nem hittem el,ez az egész nem lehetett igaz.
-Sajnálom Harry,de ez az igazság.-mondta.



(Louis szemszöge)

Féltem szembe nézni Harryvel,sőt Eleanortól is rettegtem.Nem akartam velük találkozni,nem akartam semmit se,csak menekülni.
-Szia Louis!-egy kellemes hang,mely ezer emléket felidézett.Lassan fordultam felé.
-Szia Eleanor!-köszöntem.El elmosolyodott,majd szorosan mellém sétált.Frusztráltan éreztem magam mellette,tudtam,hogy a lesifotósok pont ilyen helyzetre várnak.
-Hogy vagy?-kérdezte egy apró mosollyal az arcán.A szemeiben őszinte aggódást véltem felfedezni,de ami lesokkolt,semmilyen rosszindulatot nem láttam rajta.
-Megvagyok,és te?-kérdeztem udvariasan.
-Én én is megvagyok.Voltál már bent Harrynél?-tette fel a következő kérdést.
-Nem,még nem mertem bemenni hozzá.Azt szeretném,hogy Bella mondja el neki a tényeket.-mondtam.Eleanor kissé elhúzta a száját,de rendezte a vonásait.
-Lehet,hogy Bella most mondja el neki,ugyanis bent van nála!-közölte.Az idegesség percek alatt tört rám.Nem álltam még készen arra,hogy végleg elveszítsem a legjobb barátomat,mert tudtam,hogy ettől a ténytől örök haragot fogad ellenem.-Nyugalom Lou,nem lesz semmi gond!-mondta El,kezeivel pedig biztatóan megsimogatta a hátam.
-Tudom,csak hagyjuk!Eleanor ugye tudod,hogy holnap már az összes újságban benne leszünk?-kérdeztem egy sóhaj kíséretében.
-Igen tudom,de csak pletykák lesznek,elvégre mindenki tudja,hogy te és Bella nagyon jól megvagytok!-válaszolta,egy apró mosollyal.Válaszadásként bólintottam egyet,El pedig folytatta.-Aranyos neveket választottatok,igazán szép dolog,hogy Josh emlékére ezt szeretnétek!-motyogta.Tudtam,hogy fáj neki,láttam az arcán a csalódottságot,fájdalmat,de mégis apró mosoly bujkált a szája sarkában.
-Bella szerette volna..-mondtam.
-Emlékszel Louis?Mi mindig azt szerettük volna ha Meena-nak hívták volna a lányunkat,a fiunkat pedig Mike-nak...-sóhajtotta.Halványan rá mosolyogtam El-re,majd megöleltem.Eleanort hirtelen érintette az ölelés,de készségesen visszaölelt.
-Emlékszem El..-motyogtam a hajába.Bevallom hiányzott Eleanor,és tudtam,hogy érzek még iránta valamit.Ugyanúgy voltam ezzel az egésszel,mint Bella.Ő is kételyek között volt,hiába nem mondta én tudtam,és én is kételyek között vergődtem.
A zsebeimben a telefonom hirtelen rezegni kezdett,ezért elhúzódtam Eleanortól.
-Sajnálom Boo Bear!-motyogta,a szívem pedig hirtelen megszakadt.Utoljára akkor hívott így,amikor minden rendben volt köztünk.Amikor még mi voltunk 'Elounor'.
-Ne sajnáld El,nem tehetsz róla!-simogattam meg az arcát,majd előkaptam a telefonom.Megnyitottam az SMS-t és olvasni kezdtem.

Louis,itt az ideje elmondani Harrynek,de nem akarom egyedül.Feltudnál jönni a kórtermébe? Bella xx

Vettem egy hatalmas levegőt,majd eltettem a telefonom.
-Ne haragudj Eleanor,muszáj lesz felmennem Harryhez,itt az idő!-sóhajtottam.
-Idővel megérti!-mondta Eleanor.Nyomtam egy puszit az arcára,majd felviharoztam a kórházba.Gyorsan bepattantam a liftbe és egyenesen a harmadik emeletre hajtottam.Harry kórterme előtt még vettem egy hatalmas levegőt,majd beléptem rajta.


(Bella szemszöge)

-Mik történtek ezalatt a fél év alatt veled?-tette fel a kérdést.El kellett mondanom neki,hogy mik a tények.Fel kellett vázolnom a helyzetet.
-Nos,ugye elutaztam akkor Budapestre,Sophie pedig utánam jött.3 hónapig ott voltunk,dolgoztunk meg ilyenek,de ugye Sophienak hiányzott Zayn,ezért úgy döntött,hogy ő visszamegy.Aztán éppen azon a napon betoppant hozzánk Zayn és Louis,és visszarángattak minket.Én Párizsba utaztam Louisval,aztán meglátogattuk a szüleit,utána pedig visszajöttünk Londonba egyenesen hozzád a kórházba.És röviden ennyi..-mondtam.Nem akartam egyedül elmondani neki,hogy Louis és Én együtt vagyunk.
-Louisval minek mentetek Párizsba,na és a szüleihez?-kérdő tekintettel meredt rám,én pedig úgy éreztem itt az idő.Előkaptam a telefonom és írtam Louisnak egy üzenetet,miszerint jöjjön fel gyorsan Haryhez.
-Harry,emlékszel amikor azt mondtam neked,hogy megcsaltalak és beleszerettem másba?-tettem fel a kérdést,Louis pedig abban a pillanatban betoppant.Harry barátjára kapta a tekintetét és elvigyorodott.Louis szomorkásan lépdelt mögém.
-Szevasz haver!-mondta és megveregette Harry vállát.
-Szia Louis!-mondta és elmosolyodott.-Igen emlékszem!-mondta és rám kapta a tekintetét.Nagy szemekkel Louisra néztem,aki megadóan bólintott egyet.
-Harry,az van,hogy nekem van barátom!Lassan 3 hónapja....és szeretem Őt!-suttogtam.Harry szemei kidülledtek,én pedig lassan megcsókoltam Louist.Hallottam,ahogy Harry lélegzete elakad,de nem tudtam mit csinálni.Meg kellett tudnia az igazat.Ezek voltak a tények,amelyeken sajnos nem változtathattunk.