*2.ÉVAD* 70.fejezet~Te hogy kerülsz ide?

Hi everybody!:d
Köszönöm az előző részhez kapott komikat,imádni valóak vagytok!
Remélem örültök a frissen érkezett régi szereplőnknek,vagyis Harrynek:D
Az új rész ugyanúgy 4-5 komi után érkezik!:)
Hope You Like It!
Puszi:Krisztii
Jó olvasást! xx


(Bella szemszöge)

Megrökönyödve néztem Anne-ra,akinek a mosolya a füléig ért.Nem egészen értettem a helyzetet.Erősen szorítottam Liam kezét,aki nem tudom mikor,de megragadta a kezem.
-Anne,azt akarod mondani,hogy Harry jól van?-suttogta Zayn.
-Igen srácok,Harry felébredt és nincs semmi komoly baja,jól van!-mondta.Semmitmondó tekintettel álltam Anne tekintetét,aki kisebb mosollyal nézett rám.Összezavarodtam.Félve pillantottam Liam-re,aki éppen Danielle-Niall párost szemrevételezte.Megráztam a fejem,majd Louisra emeltem a tekintetem.Halálsápadt arccal méregette Annet,majd a barna szépséget.Megköszörültem a torkom,mire mindenki rám kapta a tekintetét.
-Anne,mit mondott eddig?-kérdeztem.
-Nem kérdezett még rólatok,nem rég ébredt fel,de úgy van vele,hogy még csak pár nap telt el,nincs tisztában a dolgokkal!-mondta és közben Louisra és rám mutatott.Lesütöttem a szemeimet,majd a földet kezdtem nézni.-De még nem kéne elmondani neki!-folytatta,én pedig bólintottam egyet.Teljesen egyet értettem Anne-nel,nem akartam még ezzel felzaklatni Harryt.
-Liam..-motyogtam.Liam rám emelte barna szemeit,én pedig szorosan hozzábújtam.Erősen szorított magához,miközben simogatta a hátam.Nehezen érintett a tény,hogy Harry felébredt.Egészen idáig abban a tudatban voltam,hogy most el kell engednem Őt,de tévedtünk.Az imáink meghallgatásra kerültek.Harry életben maradt.
Kibújtam Liam karjai közül,majd körbe néztem.Mindenki hitetlenkedve nézett körbe,majd meredt egyenesen az új jövevényre.
Eleanor kissé szomorkásan nézett Louisra,majd rám,aztán pedig Anne-re.Mindannyian értetlenül néztük a lányt,majd a csendet Niall törte meg.
-Te mit keresel itt?-makogta.Eleanor élesen szívta be a levegőt,majd teljes testével felénk fordult.
-Én is örülök,hogy újra látlak titeket!Amúgy beakartam jönni elbúcsúzni Harrytől,de Anne engem is így fogadott!-mondta és elmosolyodott.
-Eleanor,ne értsd félre nincs semmi gondom azzal,hogy itt vagy,hiszen régen láttalak,csak meglepődtem.-mondta Niall.Eleanor kissé elmosolyodott,majd újra Louist kezdte nézni.Louis mit sem törődve Eleanor pillantásával,közelebb sétált hozzám,és erősen magához szorított.Erőteljesen szívtam be tökéletes illatát,amely másodpercek alatt átjárta a testem minden pocikáját.Louis egy másodperc alatt elfeledtette velem,hogy hol vagyunk és mi történik körülöttünk.Kizártam a külvilágot,csakis a barátom ölelő karjaira koncentráltam.Elakartam felejteni mindenkit,csak azt akartam,hogy Louis és Én létezzünk és senki más.
-Lemegyek a büfébe,hozzak valamit?-kérdezte Sophie.
-Én is megyek veled.-motyogtam,majd barátnőm mellé sétáltam.A többiek leadták a rendelésüket,mi pedig leszáguldoztunk a büfébe.
-Bells,látom rajtad,hogy rettegsz..-mondta.Túlságosan jól ismert,átlátott rajtam.Tudta,hogy mit érzek,hogy min agyalok éppen.Nagyon is jól tudta,hogy  mitől rettegek.
-Félek szembe nézni Vele,nem akarok neki fájdalmat okozni,fontos nekem!-mondtam őszintén.
-Bella nagyon is jól ismerlek,de van egy dolog ami egy kicsit nekem értelmetlen.-kezdte.Összevont szemöldökkel bámultam,ő pedig folytatta.-Mit érzel Harry iránt?-kérdezte.Ledöbbentem a kérdés hallatán.Nagyra meresztett szemmel néztem Sophiera,aki érdeklődő tekintettel figyelt.
-Sophie,a baleset óta nem is beszéltem vele.Előtte pedig kételyek között voltam,de Louist választottam.-feleltem.
-Nem csak azért választottad Louist,mert ő utánad jött?Figyelj Bella,nagyon jól tudod te is,hogy Harry is utánad ment volna,de a baleset meggátolta.Lehet,hogy magadnak se akarod elmondani,de tudom jól,hogy szereted Harry és ezért félsz a viszontlátástól.Félsz a reakciójától,félsz attól,hogy mit fog szólni ahhoz,hogy Louisval vagy.De legjobban még is attól félsz,hogy belőled milyen érzelmeket fog kiváltani,a zöld szeme és a mosolya!-kántálta.Hevesen rázni kezdtem a fejem,majd elrohantam.Nem törődtem Sophie kiabálásával,csak elakartam tűnni onnan.Egyedül akartam lenni,a gondolataimmal.
Egyenesen a Hyde Parkhoz siettem,ahhoz a padhoz ahol először találkoztam Louisval.Oda ahova a legelső nap menekültem,Harry csókja elől.
Igaza volt Sophienak,féltem a saját érzéseimtől amiket Harry iránt tápláltam.Rettegtem attól,hogy ha meglátom a csillogó zöld szemeit,előjönnek a régi érzéseim,és Louist teljesen elfelejtem.Nem akartam vele szembe nézni,nem akartam,hogy tudja hogy itt vagyok.Elvégre mikor a baleset történt,Ő úgy tudta,hogy én utazom,és magam mögött hagyom őket.
Nem akartam elveszíteni Louist,de Harryt sem.Mindketten fontosak voltak a számomra.De akkor és ott Tomlinsot választottam,Őt szerettem.És már a kisbaba is úton volt.De vajon mit éreztem Harry iránt?

Talán most eljött az én időm.Talán Harry oldalán megtalálom az igazi boldogságot.
-Kicsim!-rontott be a szobába,az újdonsült barátom.Óvatosan végig nézett rajtam,majd a combjaimnál megakadt a tekintete.Kaján vigyor ült ki az arcára,mire én megdobtam egy párnával.Durcásan nézett a szemembe,én pedig jókedvűen elmosolyodtam.Harold megforgatta a szemeit,majd hirtelen felkapott és ledobott az ágyamra. Hiper gyorsasággal rám mászott,majd gyengéden megcsókolt.Nyelvei utat törtek az én számba,és táncra hívták az én nyelvecskémet.Óvatosan beletúrtam a hajába,amit ő egy édes kuncogással reagált le.Elhúzódott tőlem,majd a nyakamat kezdte csókolgatni.Az egész testem bizsergett az érintésétől.Tudtam,hogy ha most nem állunk le,akkor bajok lesznek.
-Harry.....-suttogtam,de ő rávetette magát az ajkaimra.Követelőzve csókolt,én pedig ugyanolyan intenzíven csókoltam vissza.Újra beletúrtam a hajába,Harry pedig morgott egy aprót.Belemosolyogtam a csókunkba,majd elhúzódtam tőle.Először érdekesen nézett rám,majd leesett neki a tantusz.
-Ne haragudj,csak teljesen megbolondítasz és egyszerűen elvesztettem a fejem és...-gyorsan nyomtam egy puszit a szájára,ezzel elhallgattatva.
-Nem haragszom.-mondtam és a szekrényemhez lépkedtem.
-Szeretlek Bells.-mondta és magához húzott.
*részlet a 26.fejezetből*

-Tudtam,hogy itt leszel!-a nosztalgiázásomból Zayn hangja rázott vissza.Fáradt mosollyal néztem rá,ő pedig leült mellém a padra.
-Mit keresel itt Malik?-motyogtam.Zayn közelebb húzódott hozzám,majd szorosan megölelt.Apró puszit nyomott az arcomra,amitől nekem mosolyognom kellett.
-Hozzád jöttem Bella,azt hittem szükséged van valakire akivel beszélgethetsz!-mondta.
-Figyelj Zayn,tudom hogy csak segíteni szeretnél,de egy kicsit összezavarodtam,de megoldom.-válaszoltam egy halvány mosollyal az arcomon.
-Bella,nagyon jól tudom,hogy most újra kételyek között leszel,de ne felejtsd el,hogy Louist választottad,és már állapotos is vagy tőle.Harry megfogja érteni,neki a te boldogságod lesz a legfontosabb,és ezt te is tudod.Ha te boldog vagy,akkor Ő is az lesz.Igen,persze eleinte nehéz lesz mindenkinek,de túl teszi magát rajta.-mondta.Zayn elég bölcsen viselkedett,úgyhogy biztos voltam abban,hogy igaza van.
-Köszönöm Zayn!-motyogtam,és egy cuppanós puszit nyomtam kissé borostás pofijára.
-Ez csak természetesen Bella,de mond csak,hogy akarod megoldani?-kérdezte.
-Könnyen,nem megyek a közelébe.-mondtam egy kis mosollyal az arcomon.Zayn elhúzta a száját,majd megszólalt.
-Nos Bella,ez elég nehéz lesz,ugyanis téged akar látni!-mondta egy sóhaj kíséretében.
-Engem?-visítottam.Éreztem,hogy a pulzusom az egekbe szökik,az arcomra pedig kiül a rémület.-Honnan tudja,hogy itt vagyok?-sóhajtottam.
-Hazudni akartunk neki,de átlátott rajtunk.Simán rájött,hogy itt vagy és most a kórtermében szinte őrjöng.-közölte a tényeket.Hevesen rázni kezdtem a fejem,nem akartam találkozni vele.
-Nem találkozhat velem...-suttogtam megadóan.Szóval,akkor beszélnem kell Harryvel,ez kész.Muszáj mindent megtennem annak érdekében,hogy még legyen pár napom a találkozás előtt.