*2.ÉVAD* 72.fejezet~Szeretlek téged!

Itt az úúúj rész!:D
Remélem tetszeni fog ;)
Ebben a részben most már Harry is szerepel :3
4-5 komi után új rész!
Hope You Like It!
Puszii: Krisztii
Jó olvasást!××


(Harry szemszöge)

A napjaim unalmasan teltek,mindennap bent volt valamelyik fiú,de nem beszéltek szinte semmiről.Csak arról,hogy az egész sajtó jobbulást kívánt nekem,és hogy Liam megkérte Danielle kezét,Niall pedig végre talált magának barátnőt.
Furcsálltam,hogy Louis nem jött be hozzám,de biztos voltam abban,hogy nem tudta feldolgozni az eseményeket,ezért nem látogat.Persze a többiekkel üzent,hogy örül,hogy ébren vagyok,de Ő nem jött,úgy ahogy Bella sem.
Senki nem mondott róla semmit,ha pedig rákérdeztem folyton elterelték a figyelmemet.Látni akartam Bellát,szükségem volt rá.Tudni akartam,hogy mi történt vele.Szinte biztos voltam abban,hogy Londonban van és már visszajött.Tudnom kellett,hogy miért nem jött be hozzám,azt hogy hol van és hogy mi történt vele amíg én kómában voltam.A kómám csak ráébresztett arra,hogy szeretem Őt és visszaakarom szerezni.
Aztán megtudtam,hogy elutazott,de ennek már több napja.Tudtam,hogy már azóta hazajött,de nem jön be hozzám.
-Niall,tudom,hogy Bella már itthon van!-mondtam.Niall kissé lesápadt,de rendezte az arcvonásait.Innentől kezdve ha hazudni kezdett volna,át láttam volna rajta.
-Igen,itthon van!-mondta megadóan.
-Akkor miért nem jön be hozzám?-kérdeztem csalódottan.Nem ilyennek ismertem meg Bellát.Ő nem ilyen volt.
-Nem tudom Hazza,ezt csak Ő tudhatja.-mondta kimérten.Tudtam,hogy valamit titkolnak.Szinte éreztem,hogy valami nincs rendben.
-Niall,mond meg Bellának,hogy azt akarom,hogy bejöjjön!-kértem.Niall bólintott egyet,majd kiment a kórteremből.A remény sugara felcsillant a szememben.Bíztam Niallben,hogy betudja hozni Bellst.Beszélnem kellett vele.


*2-3 órával később*

Az ajtó hirtelen kinyílt és Ő sétált be rajta.Szőke haja fényesen csillogott,szemeit pedig egyenesen rám irányította.Egy pillanatra megtorpant,majd közelebb jött az ágyamhoz.Szaporán kapkodtam levegő után,Bella pedig halványan mosolygott.
-Szia Harry!-suttogta.A szívem kihagyott pár ütemet,majd őrült sebességre kapcsolt.-Örülök,hogy ébren vagy!-folytatta,miután nem szólaltam meg.
-Örülök,hogy látlak!-mondtam.Láttam,ahogy Bella lélegzete elakad egy pillanatra,de nem tovább.
-Ez kölcsönös Styles!-dadogta és elvigyorodott.
-Mesélj!Mi történt veled mostanság?Merre voltál az elmúlt pár napban?-kérdeztem.
-Elutaztam pár napra Svédországba!Igazán érdekesek a svédek,tuti biztos,hogy többet nem megyek oda!-felelte,a mondat végén pedig felnevetett.A szívem hatalmasat dobbant a nevetése miatt.Elmosolyodtam én is,majd megszólaltam.
-Milyen volt Budapest?-tettem fel a következő kérdést.
-Unalmas,de jó volt egy kicsit ott lenni.-válaszolta.Bólintottam egy aprót,Ő pedig elmosolyodott.Nem beszéltünk.Egymást néztük.
Az érzéseim a találkozás miatt a feje tetejére álltak,még biztosabb voltam abba,hogy szerelmes vagyok belé,még mindig.Beleszerettem egy lányba,aki talán már semmit sem érzett irántam.
-Bella,érzel még irántam valamit?-suttogtam.Bella szája 'o' alakot formált,a szeme pedig megkétszereződött.


(Bella szemszöge)

Könnyedén beszélgettem Harryvel,de a lelkem legmélyén ideges voltam.Tudtam,hogy amíg ilyen semleges témákról beszélünk,nem lesz semmi gond,de elfog jönni a pillanat,amikor be kell neki vallanom a dolgokat.
Áhítattal néztem csillogó zöld szemeibe,amelyekkel engem szuggerált.Halvány mosoly díszítette az arcát,mely miatt a gödröcskéi látszottak.A szívem hevesen dobbant meg a látvány miatt.Egy pillanatra úgy éreztem,hogy semmi sem változott meg kettőnk között.Olyan volt,mint régen,a kapcsolatunk elején.Csak Ő volt és Én,nem volt holmi kettős érzés,semmi megcsalás,semmilyen másik kapcsolat.De ahogy mindig,most is szertefoszlott a képzelgésem.
-Bella,érzel még irántam valamit?-suttogta.A döbbenettől a szám elnyílt,a szemeim pedig kidülledtek.Tudtam,hogy elérkezünk ehhez a kérdéshez,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar bekövetkezik.Harryre pillantottam,aki smaragdzöld szemeivel figyelte a reakcióm.Kifújtam a bent tartott levegőt,elszámoltam 10-ig,majd válaszolni próbáltam.
-Harry,ez nehéz kérdés!-mondtam.Hazza megrázta a fejét,amitől a göndör fürtjei a szemébe csapódtak.
-Bella,ne kertelj!Mondd meg,érzel még irántam valamit?-tette fel újra a kérdést göndörke.Lemondóan sóhajtottam egyet,majd megragadtam a kezét.Mit mondhatnék?Talán most kellene elmondanom,hogy szinte eltelt fél év,azt hogy én már Louis oldalán vagyok,és hogy már a közös gyermekünket várjuk?De én erre még nem álltam készen.Nem vághattam a képébe ezeket,nem lehettem ennyire szemét.Viszont,ha hazugságban él,akkor sem jobb neki.Kételyek,kételyek mindenhol.
-Nem tudom Harry!Abban biztos vagyok,hogy szeretlek.De sok minden történt kettőnk között.-válaszoltam.Részben igazság volt,sőt teljes mértékben igazat mondtam.
-Bella,én megbocsátom neked azt,hogy megcsaltál!-dadogta szinte suttogva.Meglepődve néztem a fiút,akinek szemei elszántságot tükröztek.Szinte biztos voltam abban,hogy most azon agyal,miként szerezzen vissza engem.De ez lehetetlen volt.Bárhogy próbálkozhatott egy dolog mindig is az utunkba állt volna; a kisbabánk.A közös gyermekünk Louisval,na és persze maga Louis is.
-Tudom,hogy megbocsájtod Harry!-mondtam fáradtan.Tudtam,hogy nem érti az indokomat,de még nem is érthette.
-Bella,tudom,hogy hülye voltam és nem úgy kellett volna viselkednem,ahogy akkor viselkedtem.Meg kellett volna akadályoznom,hogy elmenj.Sőt,ha nem csallak meg,akkor nem mentél volna el,akkor nem szerettél volna bele másba.Az egész az én hibám,de Bella én még mindig szeretlek téged!A kómám ráébresztett arra,hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek.Imádom a mosolyod,a szemed,a stílusod és mindenedet.Számomra te vagy a tökéletes személy,az ideális barátnő.Megtennék érted bármit,hogy visszaszerezzelek...menthetetlenül beléd szerettem.Bella Amy Jonhson szerelmes vagyok beléd,még mindig!-mondta teljesen őszintén.Harry kiteregette az összes lapját,elmondta az összes érzését amit irántam érzett elmondott mindent.
Mélyen a szemeibe néztem,amitől teljesen elbizonytalanodtam.Arca kétségbeesést tükrözött,az én szívem pedig megszakadt.Egyetlen egy mondat csengett a fülemben; ....szeretlek téged!....