*2.ÉVAD* 65.fejezet~Apa leszek!

Hello everybody:DD
Nos ahogy olvasgattam a komikat....rájöttem,hogy mindenki mással szeretné látni Bellát...:D
Valaki Harryvel shippelné valaki pedig Louisval:D
Szóval nem hogy ti,de már én sem tudom hogy mit is kéne csinálnom :p
Az biztos,hogy nagyon-nagy csavarok lesznek még benne,amire szerintem nem számítotok:D (vagyis remélem)
Na de akkor itt is van a rész!:)
Puszooo:Krisztii
Jó olvasást! xx


(Louis szemszöge)

Szorosan húztam magamhoz a barátnőmet,majd csókoltam meg.Képtelenségnek tűnt,hogy teherbe ejtsem a barátnőmet,de megtörtént.Nem tudtam miként érezzek,de jobban belegondolva a dolgokba,minden porcikámat melegség járta át.Boldog voltam,hihetetlenül boldog.Egy baba,ami az én vérem,az én DNS-em.Elhúzódtam Bellstől,aki értetlenül nézett rám,én pedig halványan elmosolyodtam.Lehetetlennek tartottam,hogy ilyen fiatalon gyerekünk legyen,de akartam.Úgy gondoltam hogy képesek vagyunk felnevelni a picit.
-Ez mesés!-motyogtam és elvigyorodtam.Tényleg boldog voltam,és reméltem hogy Bellának sincs semmi ellenvetése a babával kapcsolatban.
-Szóval akkor nem hagysz el?-suttogta.Összevont szemöldökkel néztem rá,majd hevesen rázni kezdtem a fejem.
-Miért hagynálak el?Ugyan már Bells,ne beszélj butaságokat!Szeretlek téged,és nem foglak egy baba miatt elhagyni.Én örülök neki,hogy teherbe estél...Én szeretném ezt a babát,ugye te is?-kérdeztem.Bella lehajtotta a fejét,majd beszélni kezdett.
-Szeretném,de félek.Én nem akarom elrontani a karriered ezzel!A sajtó szétcibálná a kicsit...-motyogta.Közelebb csúsztam hozzá,majd újra megöleltem.
-Kicsim,ezzel nem rontod el a karrierem,ne beszélj butaságokat!A sajtónak nem kell róla tudnia...persze látni fogják a pocakodat,de senkinek sem kell a baba képét látni.-mondtam.Nyomtam egy puszit az arcára,ő pedig elmosolyodott.
-Szeretlek Louis!-suttogta,majd megcsókolt.Gyengéden csókoltam vissza,és belevittem minden boldogságom.Pár perc utál ziháltan váltunk el egymástól és néztünk egyenesen egymás szemébe.
-A teszt mennyire biztos?-kérdeztem.
-Nem 100 százalékos,szóval lehet el kellene mennünk egy nőgyógyászhoz!-mondta,bólintottam egy hatalmasat,majd vigyorral az arcomon álltam fel és néztem barátnőmre.
-Na akkor ne is húzzuk tovább az időt,menjünk!-vigyorogtam.Bella jóízűen felnevetett,majd felpattant az ágyról és karon ragadott.
-A többieknek most mondjuk el vagy később?-kérdezte mosolyogva.Na igen a többiek,vajon mit fognak szólni?Bár szerintem mindenki örülni fog,kivéve egy valakit.A legjobb barátomat.
-Most szóljunk nekik!-mondtam,majd megragadtam Bells kezeit.Egyszerre léptünk be a nappaliba,amivel szerencsére mindenki figyelmét felhívtuk magunkra.Vigyorogva néztem Bellára,majd a többiekre,akik értetlenül álltak előttünk.
-Szóval,mi történt?-kérdezte sejtelmesen Zayn.Bella rám bökött,amivel azt jelezte,hogy most nekem kell elmondanom.Kissé idegesen néztem rájuk,majd belekezdtem a mondandómba.
-Nos,az a helyzet,hogy apa leszek!-mondtam egy büszke vigyorral.A testem a szó hallatán újra melegség járta el és büszkeség.Büszke voltam a barátnőmre,aki a szíve alatt hordozta az én utódomat.Liam sápadtan nézett ránk,Zayn pedig halványan mosolygott.Niall,Sophie és Danielle pedig vigyorogtak.Valahogy sejtettem,hogy Bella őket már beavatta.
-Gratulálok haver!-Zayn hatalmas vigyorral az arcán paskolta meg a vállam és lépett közelebb barátnőjéhez.Sophie elismerően mosolygott,Niall pedig szemtelenül méregette Bella pocakját.Liam közelebb sétált hozzánk,majd megölelt mindkettőnket.
-Remélem kislány lesz!-mondta.Értetlenül néztünk rá,Ő pedig folytatta.-Louis belőled egy is sok!-Liam mondatára mindenki röhögni kezdett,én pedig durcásan néztem körbe.Bella megforgatta a szemét,majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Viszont ha nem haragszotok mi most mennénk!-mondta Bella.A többiek bólogatni kezdtek,mi pedig egy hangos 'sziasztok' után kiléptünk a házból és egyenesen a kocsimhoz igyekeztünk.Mindketten gyorsan beugrottunk a kocsiba,majd beindítottam a motort és a kórház felé hajtottam.Izgatott voltam,megakartam róla bizonyosodni,hogy 100 százalékig biztos-e,hogy gyerekünk lesz.Kislányt szerettem volna,mindennél jobban szerettem volna egy kislányt.És hogy miért?Azt akartam,hogy ugyanolyan csodás lány legyen,mint az anyukája.Szerettem volna elkényeztetni,megadni neki mindent.Hercegnőként szerettem volna kezelni,Ő lett volna az én szemem fénye,persze Bella után.Reméltem,hogy kislány lesz.Egy csodálatos kislány.
Fél óra alatt,már a kórházban álltunk és vártuk,hogy végre minket is behívjanak.15 perc után kijött a nővér és behívott minket.Mosolyogva vette tudomásul,hogy sok dologról sejtésünk sincs,de készségesen elmagyarázott pár dolgot,amíg az orvos vizsgálta Bellát.
-Nos,a kisasszony tényleg állapotos!-mondta az orvos egy mosollyal az arcán.Ott és akkor kitudtam volna ugrani a bőrömből,szívem szerint visítozni kezdtem volna és körbe ugráltam volna a szobát,de mivel nem tehettem,ezért csak elvigyorodtam és barátnőmre néztem.-A baba 2 hetes,még nem látszik hogy fiú-e vagy kislány,ezt csak 3-4 hónaposan tudjuk majd megmondani.Ha bármi probléma adódna,akkor jöjjenek vissza!-mondta az orvos,mi pedig bólintottunk egyet.
-Köszönjük,viszlát!-mondtam,majd Bellával az oldalamon kisétáltam a kórteremből.
-Louis,te kislányt vagy kisfiút szeretnél?-kérdezte Bella.Elmosolyodtam,majd válaszoltam neki.
-Kislányt.-mondtam.Bellának csillogni kezdett a szeme,én pedig halványan elmosolyodtam.-És tudsz már neveket?-kérdeztem sejtelmesen.Bella elvigyorodott,majd megszólalt.
-Ha kisfiú akkor mindenképpen Josh-nak szeretném elnevezni,remélem tudod miért,ha pedig kislány lesz akkor Daisy-nek.-mondta.A Daisy tényleg szép név volt,de én valami egészen mást gondoltam nekik.-És neked van ötleted?-kérdezte.
-Ha fiú akkor mindenképpen Austinnak szeretném hívni,ha pedig kislány nos én Hope-nak nevezném.-mosolyogtam.
-Szóval Reménynek?-kérdezte Bells egy pajkos mosoly kíséretében.
-Igen,mert a mi kapcsolatunk is a remény szikrájából épült fel.-mondtam.Őszintén így gondoltam,hogy a reménykedéseink miatt lehetünk most boldogok.
-Nem is rossz ötlet és az Austin is igazán tetszik,de ....-motyogta.Közelebb húztam magamhoz,majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Bella,ha kisfiú Josh-nak fogjuk hívni..-mondtam,ő pedig elmosolyodott.-Viszont,most menjünk haza!Felakarom hívni anyáékat!-mondtam,majd bepattantam a kocsiba.Rávigyorogtam Bellára,majd hazafele kezdtem hajtani.El sem hiszem,Én Louis William Tomlinson apa leszek!