*2.ÉVAD* 67.fejezet~Úton a kis Tomlinson

Hát sziasztok!:ss
Nagyon-nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig nem hoztam részt,de megint nem volt kedvem írni...
Most mentségem is csak annyi,hogy a barátaimmal voltam és tényleg nem volt időm írni és kedvem sem..
De most neki láttam és remélem,hogy komiztok:)

Más: Nagyon-nagyon Boldog Születésnapot Eleanornak :') <3

Nos, 4-5 komi után új rész!
Van új blogötletem,de inkább nem kezdek bele..ugyanis már legalább 10-et töröltem mert nem tudtam folytatni,időhiány és olvasóhiány miatt is,de amint ezt befejezem szeretnék egy új történetet írni.Szóval a kérdésem a következő lenne..: lenne olyan ember aki szívesen olvasná?:) mert ha nem akkor biztos,hogy nem kezdek bele feleslegesen:) Komiba írjátok már meg,köszönöm.
Na nem rizsálok tovább,itt is van a rész!
Puszii:Krisztii
Jó olvasást! xx


(Bella szemszöge)

Louisval az oldalamon ültem a kanapén,és figyeltem ahogy Niall egyszerre pusztít be 6 virslit.Hatalmas vigyorral az arcomon néztem ahogy kimegy a konyhába és egy pohár víz társaságában leül a virslikhez és újra enni kezdi.Louis kezét a hasamra vezette és simogatni kezdte azt.Jó érzés volt tudni,hogy Louis már tűkön ülve várja,hogy elteljen az a 9 hónap és hogy a karjában foghassa gyermekét.Hihetetlen volt még mindig,hogy ilyen fiatalon gyermeket vállaljunk,de megbékéltünk a helyzettel és örömmel vettük,hogy a kapcsolatunk még biztosabb lett.Kezemet barátom kezére tettem,Ő pedig szorosan összekulcsolta az ujjainkat.Apró puszit lehelt az arcomra,én pedig még közelebb bújtam hozzá.Mióta kiderült,hogy babát várok Louis sokkal jobban odafigyel rám,és minden lépésemet árgus szemekkel figyeli.
-Kicsim,arra gondoltam,hogy esetleg nem kellene közölni a szüleinkkel?-kérdezte Louis.Értetlenül néztem rá,majd mikor felfogtam,hogy mit mondott gondolkozni kezdtem.Igaza van,közölni kellene a szülőkkel,hogy készüljenek arra,hogy nagyszülők lesznek.Bár már előre látom édesanyám rosszalló tekintetét,de nem tehetne semmit,maximum annyit,hogy ideutazik,bár kétlem,hiszen fél a magasságtól,nem hiszem hogy felmerne ülni egy  repülőre.Szóval anyámékkal nem lenne gond,de vajon mit szólna Johanna?Bár,szerintem örülne az unokájának,szóval vele sem lenne különösebb gondunk.
-Igazad van.Hívjuk fel őket.-mondtam és halványan elmosolyodtam.Nyomtam egy gyors puszit Louis arcára,majd felszáguldoztam az emeletre.Előkotortam a telefonom,majd tárcsázni kezdtem a szüleimet.Amióta Londonba vagyok,nem  sokat beszéltem velük.Még Budapesten voltam napi szinten tartottuk a kapcsolatot,most pedig életjelet sem adunk magunkról.Érdekes.
-Szia Kincsem!-az elmélkedésből,anyukám kedves hangja zökkentett vissza.A fülemhez emeltem a telefont,majd én is beleszóltam.
-Szia Anyu!Mi újság van veletek?Hogy vagytok?-kérdeztem.Nem akartam azzal kezdeni,hogy nagyszülők lesznek.
-Nem sok újdonság,a bátyád végre talált egy normális barátnőt magának,már elég komoly a kapcsolatuk,nagyon aranyosak együtt.A nővéreid pedig közösen elmentek nyaralni Spanyolországba,mi pedig apáddal éppen az utazást tervezzük Párizsba.Tényleg te voltál ott,milyen Párizs?Veled mi újság vagy inkább úgy kérdem,hogy veletek?Tudod,milyen fura hogy elmegyek az újságoshoz és a te arcod virít rajta?Soha nem gondoltam volna ezt.-mondta egy kacaj kíséretében.Anyám nem változott semmit,még mindig ugyanolyan kelekótya volt.
-Párizs gyönyörű,fenomenális.Tetszeni fog nektek.Ideje lenne hozzászoknod anya,hogy egy híresség barátnője vagyok.Nos,az igazat megvallva mi nagyon jól megvagyunk,sőt túlságosan is jól...-mondtam egy apró sóhaj kíséretében.Sejtésem sem volt,hogy hogyan közöljem anyámmal,csak reménykedni tudtam,hogy rákérdez majd valahogy.
-Túlságosan is jól?Na mesélj csak Bella!-anyám kissé izgatott hangja miatt elmosolyodtam,majd vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.
-Nos anyu,ne borulj ki..de nagymama leszel!-mondtam.Hallottam ahogy anya a vonal másik végén még levegőt is elfelejt venni,és pár másodpercig nem is szándékozik oxigénhez jutni.Már éppen beleakartam szólni,amikor anya vett egy hatalmas levegőt.Tudtam,hogy mi következik most..; a prédikáció arról,hogy mi még fiatalok vagyunk ehhez.Lelkiekben már felkészültem rá,de anyám válasza kissé meglepett.
-Ez hihetetlen!Nagymama leszek,ezt el kell mondanom apádnak.Örülni fog neki!Amint tudunk meglátogatunk titeket,és végre megismerhetem már azt a Louist.Viszont nekem most mennem kell,jó légy!Vigyázzatok magatokra.Szeretlek!-mondta.
-Jól van anyu,menj csak!Én is szeretlek téged!-mondtam,majd bontottam a vonalat.Anya reakciójára nem igazán voltam felkészülve,de örültem hogy nem ellenzi.Bár,ha jobban belegondolok a tudatom mélyén számítottam erre,hiszen anya mindig is imádta a gyerekeket,lásd négyen vagyunk testvérek.
Felpattantam az ágyról,majd a nappaliba indultam,ahol Louis telefonált.Lassan sétáltam hozzá,majd öleltem meg hátulról.Egy pillanatra elhallgatott,majd elemelte a fülétől a telefont és kihangosította.
-Kisfiam,mond mit szeretnél mondani?Már elég szépen elterelted a dolgokat,úgyhogy most már hadd halljam!-Jay kissé fenyegetően szólt bele a telefonba,amitől Louisval mindketten elmosolyodtunk.
-Anya,ne borulj ki de nagymama leszel!-mondta Louis,miközben közelebb húzott magához,a kezeit pedig a hasamra vezette.Mindketten kíváncsian vártunk Johanna válaszára,amit pár másodperc késés után meg is kaptunk.
-Fiam készen állsz az apaságra?Bella készen áll az anyaságra?Tudjátok mibe vágtok bele?-kérdezte.Louisval egymásra néztünk,majd barátom beleszólt a készülékbe.
-Anya tudjuk,hogy mire vállalkozunk.Mindketten készen állunk arra,hogy felneveljük a fiunkat vagy lányunkat.-mondta.A szemei eszeveszettül csillogtak,és láttam,hogy iszonyatosan büszke,hogy apa lehet.
-Akkor ez esetben,hogy fogják hívni a kis Tomlinsont?-tudakolta.Hallottam Jay hangján,hogy mosoly.
-Ha kislány,akkor mindenképpen Hope lesz a neve,ha pedig kisfiú akkor Josh..-közölte Louis.Jay felnevetett,majd beleszólt a telefonba.
-Az unokámnak tökéletes neve lesz,bármelyik nembe is születik.Tökéletes választás!-mondta.Hatalmas mosolyra húzódott a szám,ugyanúgy ahogy Louisnak is.-Most viszont megyek,Phoebe palacsintát óhajtott!Vigyáz Bellára és a kicsire,szeretlek!-mondta.Louis elmosolyodott,majd beleszólt a kütyübe.
-Nekem is küldj palacsintát!!Öleld meg helyettem a lányokat és mond meg nekik is,hogy szeretem őket.Vigyázok rájuk!Szeretlek!-mondta,majd bontotta a vonalat.Pajkosan rám emelte a szemeit,én pedig beszélni kezdtem.
-Beszéltem anyuval,örül neki.Azt mondta,hogy amint tudnak ideutaznak,hogy végre megismerhessenek téged!-mondtam.Louis bólintott egyet,majd egy apró csókot nyomott a számra.Közelebb bújtam hozzá,ő pedig szorosan ölelt magához.
-Louis!-motyogtam.
-Hmm?-kérdezte,miközben felemelte a fejemet,hogy egy vonalban legyen az övével.
-A sajtóval mikor akarjuk közölni?Nem mintha én azt szeretném,hogy mindenki ezen csámcsogjon,csak tudod szerintem jobb lenne minél hamarabb.-motyogtam.Louis felvont szemöldökkel nézett rám,én pedig lesütöttem a szemeimet.Csak nem kínos téma?
-Nem tudom Bella,ha a sajtó megtudja akkor tényleg ezen fognak csámcsogni.Az egész média rólunk fog beszélni,de tényleg jobb ha még a legelején tisztázzuk mindenkivel.De előtte beszélnem kell Paullal!-mondta.Egy aprót bólintottam,Ő pedig elviharzott.Hallottam,ahogy a konyhában a menedzserrel tárgyal.Lehuppantam a kanapéra,majd gondolkozni kezdtem.Pár perc után Louis rontotta be a nappaliba egy fülig érő vigyorral az arcán.
-Na akkor vagy twitterre írjuk ki,vagy elmegyünk egy baba boltba vagy valami hasonló,ugyanis Paul holnapra szervezett egy Tv műsort amiben részt kell vennem,hogy elmondjam a dolgokat.De előtte közölni kell a dolgokat a többi emberrel,hogy a sajtó rákapjon és hogy,holnapra már mindenki kérdezősködjön.-mondta.Bólintottam egyet,majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Louis,arra gondoltam,hogy mi lenne ha elköltöznénk?Csak te meg én,ketten.-mondtam egy apró mosollyal.Louis szemei megcsillantak,majd elvigyorodott.
-Ez az én fejemben is megfordult.Jó ötletnek tartom,majd szét nézünk,viszont most...elkezdjük a pletykákat!-mondta és előkapta a telefonját.Láttam,ahogy fellép twitterre és írni kezd.Lehunytam a szemeimet és vártam,hogy Louis megossza a világgal ezt a fontos tényt.Mindketten biztosak voltunk a jövőben,abban hogy ennek így kell történnie és,hogy minden rendben lesz.Vagy lehet hogy nem minden,ugyanis még Harry ott volt.És akármennyire is fájni fog az elválás,meg kell tennünk,hogy mindketten boldogok lehessünk.Mert tudom,hogy még mindketten ugyanúgy szeretjük egymást.

@Louis_Tomlinson úton a kis Tomlinson :) xx