*2.ÉVAD* 68.fejezet~Louis Tomlinson+ a sajtó

Sziasztok!:)
Köszönöm az előző részhez kapott komikat,imádlak titeket!:*
Remélem felcsigázlak titeket:DD
újabb csavarok következnek :P
4-5 komi után új rész!:D
puszii: Krisztii
Jó olvasást!xx


(Louis szemszöge)

Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltam be az épületbe,ahol egy interjú fognak velem készíteni.Pontosan úgy történt minden,ahogy gondoltunk.A rajongók és az emberek nyomozni kezdtek,hogy vajon mit takarhat a kiírásom twitteren.Az újságírók sebességbe kapcsoltak és mindenféle idiótaságot kezdtek írni.Valamelyik újság még azt is kitalálta,hogy újra összejöttem Eleanorral,és hogy ő vár gyereket tőlem.Hihetetlenek az emberek.Elég sok minden össze tudnak hordani.
Beléptem a stúdióba,ahol már nagy volt a sürgés-forgás.Beinvitáltak egy külön szobába,majd egy kis sminket tettek rám.Szemet forgatva tűrtem ahogy 'kezelésbe' vesznek,majd elküldenek a Tv műsorba.Hallottam,ahogy a műsorvezető köszönti a nézőket és elkezdni a szokásos beszédét.A közönség visít és röhög,majd egyszerre hallgatnak el.A műsorvezető,akit Jennifernek hívnak,újra belekezd a beszédbe,majd szinte ordítva közli a közönséggel,hogy a következő vendége én vagyok.Hatalmas bájvigyorral az arcomon léptem be a stúdióba,és integettem a közönségnek.Mosolyogva ültem le a székre és néztem a nőre.
-Köszöntelek a műsorban Louis!Örülök,hogy eljöttél!-mondta és elmosolyodott.
-Köszönöm,hogy meghívtatok!-mondtam.Jennifer bólintott egyet,majd belekezdett a kérdés özönletbe.
-Louis mesélj nekem,hogyan vagytok most a barátnőddel?-kérdezte egy mosoly kíséretében.A közönség sikítozni kezdett,én pedig vigyorogva vártam,hogy megszólalhassak.
-Köszönöm kérdésed,nagyon jól megvagyunk.Szeretjük egymást és boldogok vagyunk együtt!-mondtam.Tudtam jól,hogy lassacskán kitértünk a gyerek témára,ami miatt itt voltam.
-Ezt örömmel hallom.De Louis mesélj nekünk,láttuk a kiírásod twitteren,és az újságok is elég sok mindent összeírtak.Mi igaz ebből?-a közönség hirtelen elhallgatott,Jennifer pedig kidüllesztett szemmel nézett rám.
-Mindenki jól gondolja,apa leszek.Bella állapotos,szóval a kapcsolatunk most már halál biztos.De azt nem igazán értem,hogy Eleanor hogyan jött képbe,de nem Ő vár tőlem babát,hanem a barátnőm.És szeretném,ha a directionerek nem küldenének neki fenyegető üzeneteket,ugyanis tegnap óta elég sokat kapott már.-mondtam enyhe éllel a hangomba.Bells tegnap óta millió meg egy fenyegető üzenetet kapott,amiben az állt,hogy ölje meg magát a babával együtt.Szánalmas emberek.
-Oh,akkor ez esetben gratulálok!És van már ötletetek,hogy mi lesz a baba neve?-kérdezte.
-Természetesen,már most eldöntöttük.Ha kislány akkor Hope lesz,ha pedig fiú akkor Josh.-mondtam egy mosoly kíséretében.
-És mi alapján döntöttetek ezek mellett?-kérdezte.Hű de kíváncsi ma mindenki.
-A Hope-ot azért választottuk,mert a mi kapcsolatunk is csak reménykedés volt az elején,és szeretnénk majd tudatni a gyermekünkkel,hogy miért is ezt a nevet kapta.A Josh pedig Bells legjobb barátjának az emlékére,szerintem sokan tudjátok,hogy nagyon közel álltak egymáshoz és ezért szeretnénk ezt a nevet adni neki.-mondtam.
-Ez nagyon megható.Szerintem tökéletes név választás.A szülők mit szóltak ehhez az egészhez?-tudakolta.Hm,vajon mennyi kérdés van még a listáján?
-Boldogok voltak,hogy nagyszülők lehetnek.Örülnek.-válaszoltam,majd egy féloldalas mosolyt villantottam.
-Most,hogy jön a kisbaba,nem lesz semmi eljegyzés vagy valami ilyesmi?-tette fel a következő kérdést.Pár másodperc erejéig lesápadtam,de gyorsan rendeztem a vonásaim.Az igazat megvallva ilyenről még szó sem esett,egyikünk se gondolkozott még ilyeneken.Minden gondolatunkat lekötötte a baba,időnk sem igazán lett volna ilyen kérdéseket gyártani.Házasság,eljegyzés...nem hiszem,hogy ezt akartuk volna.
-Eljegyzésről még szó sincs.Nem igazán jött még fel ilyen téma,ugyanis a kicsi minden gondolatunkat elveszi.-mondtam.
-Hogy képzeled el a jövődet?-kérdezte.
-Nos,ez jó kérdés.De egy szerető feleséggel,2 gyermekkel,a barátaimmal.Nekem ennyi lenne.-mondtam teljesen őszintén.
-Akkor lehet még fogunk arról hallani,hogy házasságot kötöttél!-közölte egy sunyi mosollyal.Felnevettem az elképzelésén,de hamar abba is hagytam a nevetést.-A gyereknévről jut eszembe,ki is volt ez a Josh és mi történt vele?-kérdezte.A kérdés hallatán a gyomrom görcsbe rándult,a szemem pedig elhomályosult.Lepergett előttem az a pár emlék,amikor még Josh köztünk volt,majd azok amikor meghalt,Bells pedig kiborult.Tudtam,hogy Bella a Tv előtt,most könnyes szemmel néz és próbálja nem elbőgni magát.Vettem egy mély lélegzetet,majd válaszoltam a kérdésre.
-Josh,Bella legjobb barátja volt.Már kiskoruk óta ismerték egymást,mindig számíthattak a másikra,már szinte egymáshoz voltak nőve.Nos,azt hiszem fél évvel ezelőtt történt,autóbalesetben meghalt.Az orvosok már nem tudtak rajta segíteni,lehet,hogy túlélte volna,de a mellkasába fúródott egy üvegszilánk,és túlságosan közel volt a szívéhez...-motyogtam.Tudtam,sőt éreztem,hogy otthon Bella most szenved,hogy kisírja a szemeit és kiáltozik,hogy Josh miért ment el.
-Nagyon sajnálom...-mondta a nő,nuku együttérzéssel a hangjában.Megembereltem magam és ránéztem.-Louis,mesélj nekünk mi van most Harryvel?-kérdezte.Valahogy egyik interjú során sem maradhat el a kérdés,hogy mi van a göndörkével.
-Még mindig változatlan az állapota,nem is igazán tudom,hogy mikor voltam bent nála utoljára...-motyogtam.
-Értem!Reméljük hamarosan felépül.Köszönöm,hogy eljöttél Louis,sok sikert az apasághoz!-mondta,a közönség pedig tapsolni kezdett.Gyorsan beleintegettem a kamerába,majd a műsor véget is ért.Felpattantam a helyemről,majd száguldozni kezdtem a kocsim felé.Éreztem,hogy Bellsnek most szüksége van rám.Bepattantam a kocsiba,majd őrült módjára hajtani kezdtem.15 perc után fékeztem le a ház előtt,majd ugrottam ki a kocsiból és kezdtem el sprintelni a házhoz.A kulcsot belehelyeztem a zárba,majd az emelet felé kezdtem rohanni.Niall és Zayn,Bella ajtaja előtt álltak és kopogtak neki.Ijedten néztem a két srácra,akik reménytelenül nézték az ajtót.
-Mi történt?-kérdeztem.Zayn bólintott egyet,Niall pedig mesélni kezdett.
-Amikor elmesélted Josh történetét,Bells felrohant az emeletre és magára zárta az ajtót.Hallottunk ahogy szétdobálja a cuccait,majd sírásba kezd.Azóta is bent van és semmi életjelet nem ad magáról.-mondta.A rettegés pár másodperc alatt uralmába vette a testem,de nem tudtam mit tenni.Közelebb sétáltam az ajtóhoz,majd teljes erőből verni kezdtem.
-Bella,kérlek szépen nyisd ki az ajtót!!Louis vagyok!!-ordítottam.Zayn a vállamra tette a kezét,de én se perc alatt leráztam magamról,és újra verni kezdtem az ajtót.-Ha nem nyitod ki az ajtót,akkor betöröm.Emlékezz,nem ez lenne az első alkalom!-mondtam,és egy aprót kuncogtam az emlék hatása miatt.Már éppen rúgni készültem,amikor a zárban elcsavarták a kulcsot,az ajtó pedig kinyílt.Bella kisírt szemmel állt az ajtóban,ajkain pedig egy halvány mosoly játszadozott.
-Azért több ajtót már nem szeretnék venni Louis!-mondta,majd halványan elmosolyodott.Közelebb léptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.Bella szorosan tartott,úgy mintha az élete is ezen az ölelésen függne.Elhúzódtam tőle,majd a szobájába kukkantottam.Pár doboz a földön hevert,és néhány papírfecni is látható volt a szoba sarkában.-Majd rendet rakok!-motyogta,mikor rájött hogy a szobáját nézem.
-Aggódtam.-közöltem vele ezt az egyszerű szócskát.
-Tudom,és azért nyitottam ki az ajtót.De nyugalom,nem csináltam semmi rosszat,amivel veszélyeztettem volna a pici életét vagy az enyémet.Csak egy kicsit tomboltam és nézegettem a régi képeket!-suttogta.Láttam,hogy Niall és Zayn fokozatosan fújják ki a levegőt,ami azt jelentette nálunk,hogy megnyugodtak.Feléjük biccentettem egyet,ők pedig egyszerre fordultak be a másik szobába.Összekulcsoltam a kezeinket,majd besétáltam a szobába.Bells leült az ágyra,én pedig követtem Őt.Az ágyán mindenféle képek és papírok hevetek.Érdeklődve vettem kezembe egy képet,amin Ő és Josh volt.Mindketten vidáman mosolyogtak.Látszott rajtuk,hogy igazán szeretik egymást,bár ebben sohasem kételkedtem.
-Ez a kép,akkor készült amikor egy házibuli után nálunk aludt!-mondta,majd hangosan felnevetett.Rá mosolyogtam a barátnőmre,Ő pedig közelebb bújt hozzám.-Volt szó Harryről az interjún?-kérdezte.
-Igen volt,megkérdezték hogy hogy van!-mondtam.Bella rám emelte kék szemeit,majd másodpercek alatt lesápadt.Ijedten néztem rá,Ő pedig sírni kezdett.-Bells,mi a baj?Mi fáj?Kinek szóljak?-kérdezgettem.Pánikfélelemmel néztem rá,mire megszólalt.
-Emlékszel,hogy mit mondtak az orvosok Harry állapotáról a múltkor?-dadogta.Összeráncoltam a szemöldököm,majd visszagondoltam a beszélgetésre.
-Igen,emlékszem.Azt mondták,hogy ha nem kel fel 1 héten belül...miért kérded?-kérdeztem.Nem voltam képes befejezni a mondatot,egyszerűen nem ment.
-Holnap letelik az az 1 hét....-suttogta.Megrökönyödve néztem Bells,aki szó szerint bömbölni kezdett.De képtelen voltam arra,hogy megvigasztaljam.Felpattantam az ágyáról,majd jó erősen kirántva a szoba ajtót,rohantam egyenesen előre.Egyedül akartam lenni.Fel kellett dolgoznom a tényt.Kirohantam a szakadó esőbe,ami időközben esni kezdett.Még ő is sírt.Leültem a kert közepére és sírni kezdtem.Képtelenségnek tűnt,hogy elvesztettem a legjobb barátomat.Nem bírtam feldolgozni.Ez nem lehetett igaz.Harry Styles nem hallhat meg 18 évesen,nem veheti el Isten ilyen fiatalon.Már egész testemben remegtem,de nem érdekelt.A hideg eső miatt már szinte jégcsappá váltam,de tojtam rá magasról.Egyetlen egy dolgot szerettem volna...; a legjobb barátomat újra életben látni.Ugyanis,holnap letelik az 1 hét és Ő nem ébredt fel,hiszen semmi változást nem mutatott.Semmi olyan életjelet nem adott,ami miatt reménykedni tudtam volna.Ez nem mese volt,ahol álmodtuk ezt az egész balesetet.Nem ez itt a valóság volt.A valóság,ahol a csúf igazság az volt,hogy Harry Styles meghalt.