6.fejezet~Álmodom vagy valóság?

Sziasztok.:) itt a hatodik fejezet.:) ha tetszik iratkozzatok fel és nyugodtan kommenteljetek.:) persze ha nem írtok mi akkor is hozzuk a részt.:D de jobban örülnénk ha lenne kiért vagy éppen kikért hozni a részt,akik örömmel olvassák.:) De nem is jártatom tovább a lepénylesőmet...itt a rész.:) jó olvasást:3 puszii: Gréti W. és Krisztii xx

(Bella szemszöge)
Már egy ideje sétálgattunk Londonban,mikor Zsófi lustaságra hivatkozva hazaindult.Én még nem akartam hazamenni,ezért tovább mászkáltam a városba.Elmentem megnézni a London Eye-t ami sokkal nagyobb volt,mint gondoltam.Előkotortam a pénztárcám a táskámból és kifizettem egy kört a London Eye-on.A kilátás gyönyörű volt.Egész kiskorom óta arról ábrándozom,hogy felülök ide és innen csodálom a várost.Mikor kiszálltam elindultam megnézni a Big Bent.Ahhoz képest,hogy még csak ma érkeztem elég jól kiigazolódom a városon.A Big Ben ugyanolyan csodás volt,mint a képeken.El sem tudom képzelni,hányszor álmodoztam arról,hogy itt fogok állni,ezelőtt a hatalmas óratorony előtt.Miután kinézelődtem magam tovább mentem szét nézni a városba.Nagyon sok butik előtt megálltak,és nézelődtem ruhák után.Jelen pillanatban nem volt nálam,olyan hű de sok pénz,ezért nem most kezdtem vásárolgatni.Miközben császkáltam ide-oda,a Starbucks előtt találtam magam.Gondoltam megiszok egy kávét,ezért bementem.

(Louis szemszöge)
Mikor megláttam azt a képet arról a lányról,egyből az jutott eszembe hogy simán lehetne belőle modell.Mondjuk én miért is avatkozom ebbe bele?Hmm,nem is tudom,de egyszerűen túl szép volt.
-Boo Bear,mit nézel ilyen hű,de nagyon?-kérdezte Harry.Az orra alátoltam a telefonom és megmutattam neki ezt a lányt.Harry kikerekedett szemekkel bámulta,majd kinyögött annyit,hogy:huh.
-Ezt a lányt nézegetem.-mondtam,mire Harry egy érdekes pillantást vetett rám,ezért gyorsan folytattam.-Nyugodj meg haver,nem tervezem,hogy megcsalom Eleanort,nagyon szeretem.-mondtam,mire ő megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.Elmosolyodtam,majd folytattam.-Szóval azért néztem,mert igazán szép és simán lehetne belőle modell.-mondtam.Harry leült mellém és elővette a telefonját.
-Mi is a neve?-kérdezte.Ebből gondoltam,hogy éppen twitterezik és visszaköveti a lányt,akit Bellának hívnak.
-Bella Jonhson.-mondtam.Harry bólintott egyet és keresgetni kezdett.Mikor megtalálta,diadalmasan felkiáltott és visszakövette.
-Ahogy elnézem,egész nagy Directioner!-mondta vigyorogva Harry.
-Hát igen,eléggé örült annak,hogy visszakövettem.De haver,most komolyan a profilját nézed?-kérdeztem.

(Harry szemszöge)
Amint Louis kimondta a kérdését,éreztem ahogy vörösödni kezdek.Magam se értettem miért,hiszen nem is ismerem ezt a lányt.De így képről annyira szép,és nem mellesleg nem egoista,amit nagyon díjazok.Más lányok akik ennyire szépek,elszállnak maguktól.Elmélkedésem Louis krákogása zavarta meg.Mióta krákog ez?
-Igen,az ő profilját nézem.-mondtam tettetett nyugodtsággal.Louis 1 percig csendben emésztette a hallottakat majd még egy kérdést tett fel.
-Tetszik neked a csaj?-kérdezte egy ördögi mosoly kíséretében.Amint meghallottam a kérdést,mindent elfelejtettem.Hirtelen azt sem tudtam,hogy fiú vagyok vagy éppen lány.Tudom,tudom ciki,de most na.Louis még mindig vigyorgott mint,egy hülye és hiába várta a válaszom nem kapta meg.Mielőtt letagadhattam volna,Lou megszólalt.-Áhhá,szóval tetszik neked,már akkor gondoltam amikor megláttad róla a képet.-mondta és magamra hagyott.10 perc múlva még ugyanúgy elmélkedtem,amikor Louis kikiabált a konyhából.
-Ha találkozni akarsz a csajjal,akkor siess.2 perce posztolt,hogy a Starbucks-ban van.-amikor a füleim meghallották ezt a mondatot,felpattantam és rohantam a szobámba.Felkaptam magamra egy fekete csőnadrágot,egy fehér felsőt és hozzá egy fehér converse cipőt.Kirohantam a szobámból,és befutottam a konyhába.
-Elmentem,majd jövök.-mondtam,még hallottam ahogy Louis utánam kiállt,hogy szedd fel a csajt.Elröhögtem magam,és elindultam a közeli kávézóba.Szerencsémre gyalog is csak 10 percre volt,de én 5 perc alatt megtettem.Annyira siettem,hogy szinte mindenkit fellöktem.Ahogy beléptem a kávézóba egyből megpillantottam.

(Bella szemszöge)
Éppen a kávémat szürcsölgettem,amikor hirtelen valaki berontott a kávézóba.A szemem háromszorosára nőtt mikor tudatosult bennem,hogy ki az.Ő volt az a személy akit 14 éves korom óta bálványozom,és aki még a mai napig is lázba tud hozni a mosolyával,vagy a zöld szemével.Ő volt Harry Styles a One Direction szép fiúja,aki egyenesen engem bámult a kávézó ajtajából.Nem tudtam mire vélni,ezért csak pillanatnyi elmezavarnak tudtam be.Elfordítottam a fejem és tovább iszogattam a kávémat.Éppen elmerültem a kávém tanulmányozásában,mikor egy árnyék eltakarta előlem a fényt.Félve pillantottam fel rá,majd ő megszólított.
-Ugye te vagy Bella Jonhson?-jesszusom,honnan tudja a nevemet Harry Styles?Kikerekedett szemekkel bámultam rá,majd nagy nehezen kipréseltem magamból a választ.
-I-i-igen én vagyok.-dadogtam.Harry elmosolyodott,majd a kezét nyújtotta.
-A nevem Harry Styles,örülök a találkozásnak!-mondta és én megráztam a kezét.
-Igen,én is örülök.De te honnan ismersz engem?-kérdeztem tőle.A kérdésem,ahogy elnéztem nem nagyon lepte meg,így elég hamar válaszolt.
-Láttalak twitteren.-vigyorodott el,és akkor jutott eszembe,hogy Louis visszakövetett és Harry biztosan meglátta.
-Értem.-nyögtem ki nagy nehezen,majd felálltam az asztaltól és elindultam az ajtó felé.Az ajtóból még visszaintettem Harrynek és kiléptem az ajtón.Gyorsan szedtem a lábam hazafelé,de egy hang megakadályozta a tovább haladásom.
-Bella várj már!-kiáltotta,mire teljesen lesokkolódtam.Félve hátra pillantottam,hát ha csak képzelődöm,de nem.Ott áll előttem teljes élet nagyságban,ismét és az én nevemet kiabálta.-Figyelj!Tudom,hogy nem ismersz,de szeretnélek megismerni,és Louis is.-mondta egy kicsit megszeppenve.A legnagyobb álmom itt állt előlem,és én megszólalni se tudtam.Pedig sokszor elképzeltem,hogy ha találkozok mit fogok neki mondani,de most egyszerűen nem jutottam szóhoz.Az az egy szó zengett a fejemben,hogy:megismerni.Ő a híres,neves One Direction göndör hajú szép fiúja szeretne engem megismerni?!Engem!
-Hát..izéé...őő...szóval...-mondtam makogva,mire Harry elröhögte magát és újra elkezdett beszélni.
-Megértem ha neked én csak egy elkényeztetett popsztár vagyok és semmi más.-miután még ezek után sem voltam képes megszólalni,Harry folytatta.-Akkor nem is zavarlak tovább,örülök,hogy beszélhettem veled,ilyen kis ideig.Hát akkor szia.-mondta és láttam az arcán a csalódottságot.Még mielőtt elment mélyen a szemembe nézett,amitől majdnem összeestem,de mivel nyílt utca ezért türtőztetem magam.Harry megfordult és elindult.Nem hagyhatom veszni az álmomat,hiszen erről álmodom már egy jó pár éve.Hirtelen felindulásból Harry után rohantam és megálltam előtte.Óriási meglepődöttséggel nézett végig rajtam,majd tekintete kérdővé változott.
-Nagyon sajnálom az előbbit,csak kicsit lefagytam.Nem minden nap jön oda hozzám egy híresség.És..őő...hát én is szívesen megismernélek.-mondtam el neki a kis monológomat,amit sikerült összeraknom.Harry rám mosolygott egy 1000 wattos mosollyal,amitől a szívem hirtelen felgyorsult és majd kiakart ugrani.Azt hiszem el is vörösödtem,mert Harrynek egy csibészen mosolyra húzódott a szája.
-Ezt örömmel hallom.-mondta és elkezdett maga után húzni.Nem nagyon értettem,hogy hova rángat,de nem szóltam neki...ez legyen a legkevesebb.Mikor már ismeretlen környékre értünk(ami nem meglepő,mivel 1 napja lakom itt)megszólaltam.
-Harry,hova megyünk?-kérdeztem.Ő csak elmosolyodott és tovább húzott.10 perc sétálás után végre leesett,hogy hol vagyunk.A Temze partján sétáltunk.Mindig is tudtam,hogy a Temze partján sétálni romantikus,de hogy ennyire?Harry mellettem sétált,és az arcomat fürkészte.Éreztem ahogy pirulok,ezért lehajtottam a fejem és a cipőm kezdtem tanulmányozni.Miután meguntam az érdekes tevékenységem,felnéztem és Harry arcával találtam szembe magam.Szemét hatásosan az enyémbe fúrta és nem szándékozott más hova nézni.Akármennyire is elakartam kapni a pillantásom a szeme megbabonázott.Csak álltam ott és néztem,azt a fiút akit bármennyire nem ismerek,de szeretem.Egy kérdés cikázott a fejemben:álmodom vagy valóság?