és nem mellesleg megkaptuk az első díjunkat is.:)
puszii:Krisztii és Gréti W.
(Bella szemszöge)
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem,ő pedig megszólalt...
-Bella,hát itt laksz.Gondoltam meglátogatlak,és megnézem hogy vagy.Hiszen elég régen találkoztunk,úgy 3-4 éve.-mondta és egy undorító mosoly húzódott a szájára.Akármennyire próbáltam gyűlölni,nem ment.A kötelék,ami hozzá láncolt erősebb volt.Ez volt a szerelem.Csak álltam ott és figyeltem,ahogy végig mér,majd kaján vigyor keletkezik az arcán.
-Képzeld nagyon is jól vagyok,úgy hogy elmehetsz.-nyögdécseltem a legflegmább hangnemben,amit sikerült összehoznom.
-Tényleg jól vagy?Akkor nem hiányzom?Már nem is szeretsz?-tudakolta és végig a szemembe nézett.Zöld szemeit az enyémbe fúrta és várta a választ.Bár mindenkinek azt hazudtam,hogy túl léptem rajta,magamnak mégsem hazudhattam.De most a legjobb megoldás a hazugság volt;ismét.
-Igen tényleg jól vagyok!-húzódott egy elégedett mosoly az arcomra,majd folytattam:-Jól kérdezted!Nem hiányzol és nem is szeretlek.-mondtam ki életem legnagyobb hazugságát.
-Tudod Amy.-kezdte.Na igen ő volt az egyedüli,aki Amynek hívott.Na jó volt még 1-2 ember,de azok után hogy szakítottunk Adammel,senki nem mert így szólítani.-Sok minden megváltozott azóta.Köztük véve én is megváltoztam.-emelte ki a szavakat,és közben az arcomat pásztázta.
-Aha,ennyit akartál?-sziszegtem neki nyersen,amivel nem csak Adamet,de még magamat is megleptem.A kisebb meglepettség után Adam megforgatta a szemét,majd folytatta.
-Amy,szeretlek téged!-ahogy ezt kimondta arca közeledni kezdett az enyém felé,és pár másodperc múlva,puha ajka az enyémen tanyázott.Az érzelmeim felül kerekedtek az agyamon és ösztönösen vissza csókoltam.Adam követelőzve csókolt,és a pólómat kezdte húzogatni.Kezemet a nyaka köré fontam,ő pedig a derekamnál fogva fogva magához húzott.Az agyam elborult és azt sem tudtam mit csinálok.Majd a semmiből felugrott egy kép,amikor Adam szakít velem,és hogy miket vág a fejemhez.Amint tudatosult bennem,hogy éppen mit csinálok,elhúzódtam tőle.Adam csodálkozva nézett rám,én pedig jó erősen pofon vágtam.
-Ezt már egyszer eljátszottad,még egyszer nem dőlök be neki.Tűnj innen és vissza se gyere!Elrontod az életemet,amit nagy nehezen sikerült újra kezdenem,miután TE tönkre tettél.Adam menj el!Látni se bírlak.Gyűlöllek!-kiáltottam,és éreztem ahogy a könnyeim már patakokban folynak.
-Látom Amy,az a híres Louis már a markában tart.De te Amy,mindig is engem fogsz szeretni!-mondta egy gúnyos vigyorral az arcán,én pedig rá csaptam azt ajtót.Az ajtónak dőlve csúsztam le a padlóig,majd eget rengető sírásba kezdtem.Ennyi volt az amit felépítettem,ennyi év után összeomlott.És mitől?Egy szemét állattól,akit Adamnek hívnak.
(Zsófi szemszöge)
Bella már elég rég kiment ajtót nyitni,és azóta vissza se jött.A fiúkkal,és Eleanorral nagyon jót beszélgettünk.Louis hozta a szokásos formáját.Éppen a répás vicceiről mesélt,amikor hatalmas ajtócsapódást halottunk.Egy emberként ugrottunk fel,majd Harry volt az első aki felpattant.Mi is követtük és elindultunk az előszoba felé,ugyan is ott volt a bejárati ajtó.Amint odaértünk szörnyű látvány fogadott.Bella a földön ülve sírt.Kezei remegtek,és ziháltan kapkodott levegő után.Mindenki lesokkoltan állt,majd Harry ugrott meg és barátnőm felé rohant.Leült mellé és szorosan magához húzta.Láttam Bellán,hogy most Harry közelsége sem nyugtatja meg.Rossz volt így látni,magatehetetlennek éreztem magam.A legjobb barátnőm a földön ülve zokog,én pedig egy helyben állva nézem.
-Eleanor,hozz neki egy pohár vizet,és nyugtatót.A konyhában,az asztalon vagy egy bögre,rá van írva Bella neve,a gyógyszer pedig a tűzhely feletti szekrényben van.-mondtam El-nek,aki bólintott egyet és a konyhába sietett.Louisra néztem aki aggódva figyelte barátja próbálkozását,Bella megvigasztalásában.Majd hirtelen elkapta a tekintetét,és rám szegezte.
(Louis szemszöge)
Amint megláttam a földön zokogó Bellát,egyből a tegnap esti dolog jutott eszembe.Akkor is sírt,de nem ennyire.Valami rossz történhetett vele,ugyan is én erős lánynak ismertem meg.Ahogy láttam,hogy remeg a keze és levegőért kapkod,összeszorult a szívem.Mindannyian leblokkoltunk,majd azt vettem észre,hogy Harry odarohan hozzá és mellé ül.Szorosan a mellkasára húzta a lányt,és simogatni kezdte a hátát.Ugyanezt a módszert alkalmaztam tegnap,amitől megnyugodott.De most Harry akármit csinált,Bella ugyanúgy sírt.Hallottam,hogy Zsófi elküldi a barátnőmet nyugtatóért,de én mit sem törődve ezzel,néztem a tehetetlen barátomat.Zsófi szemei már szinte átfúrták a bőrömet,de nem érdekelt.Tudni akartam,hogy ki járhatott itt,amitől Bella ennyire kiakadt.A felismerés az agyam kellős közepéig hatolt,majd mikor teljesen megvilágosodtam,Zsófi felé kaptam a tekintetem.Érdeklődve figyelt,én pedig szólásra nyitottam a számat.
-Adam.-suttogtam.Zsófi szemei elkerekedtek a megdöbbenéstől,majd miután észhez tért a fejéhet kapott.Mielőtt megszólalhatott volna,Eleanor masírozott ki a konyhából,kezében egy gőzölgő pohárral és egy doboz nyugtatóval.Zsófira néztem és a fejemmel intettem egyet barátnőm felé.Zsófi,hamar vette a lapot és odament El-hez.
-Gyere,menjünk vissza a nappaliba.Majd Louis odaviszi a teát ás a nyugtatót.-rángatta Eleanort.Barátnőm rám nézett,én pedig bólintottam egy hatalmasat,hogy menjen.Több se kellett El a kezembe nyomta a dolgokat és elindult a nappali felé.Zsófi biztatóan elmosolyodott és El után indult.
(Harry szemszöge)
Hiába szorítottam magamhoz szegény lányt,semmit se használt.Keservesen zokogott,és markolta a felsőm,mintha az élete függne tőle.Louis közeledő lépteire figyeltem fel.Arcára pillantottam,ami aggódást tükrözött.Leguggolt mellén és megszólalt.
-Bella!Könyörögve kérlek vedd be ezt a nyugtatót!-kérlelte Bellát,de ő mit sem törődve ezzel tovább sírt.Louis arca mérhetetlen fájdalommal telt meg,és láttam rajta,hogy nagyon próbálkozik azzal hogy ne szólja el magát.
-Louis,mit tudsz?-sziszegtem neki a kérdést,mire hirtelen felkapta a fejét.Üveges tekintettel bámult engem,majd Bellát.Vett egy mély levegőt és megszólalt.
-Tudom mitől van ki Bella!-mondta lassan,kiemelve a szótagokat.Hatalmas,golyó méretű szemekkel figyeltem legjobb barátomra,aki nem szándékozott többet mondani.
-Louis!-szólítottam meg idegesen Lou-t.Újra rám emelte a tekintetét,majd kinyitotta a száját és megpróbálta kinyögni a szavakat.
-Nem szabadna tudnom,de Zsófi tegnap nagyon aggódott és megtudta,majd elmondta nekem.-nyögdécselte,mire még idegesebb lettem.
-A lényeget!Mi baja?-kiáltottam.Louis megszeppenve nézett ki a fejéből,majd pár perc után megadóan bólintott.
-Bellának volt egy fiúja.Adamnek hívták.-ahogy Louis kimondta,éreztem ahogy Bella megfeszül a karjaimban és kitör belőle még több sírás.Louis arca teli volt együtt érzéssel,míg az enyém értetlenséget vett fel.(nem szó szerint érteni,de ilyen helyzetekben nem tudok jól fogalmazni.)
-Gyerünk már!-sürgettem és Louis folytatta.
(Louis szemszöge)
-2011.óta ismeri,és szerelmes belé.De Adamet nem érdekelte Bella.Majd 2012. januárjában összejöttek.Majdnem 2 évig együtt voltak,de szakítottak.Adam mindvégig hazudott Bellának.Kihasználta a szerelmét,és soha nem szerette,csak játszadozott az érzéseivel.2013.december 12.-én szakítottak és Bella összeomlott.2 hónapig depressziós volt.Ki se mozdult a szobájából,amitől a szülei megrémültek.Az első 2 hétben vagdosta magát.De aztán,-pontosan nem tudok mikor-,de elhatározta,hogy erős lesz.Felállt a padlóról és mindenkinek megmutatta,hogy egyik fiú sem ér ennyit.Az segített neki,hogy Adam nem volt a közelében,mert ide költöztek.Biztos vagyok benne,hogy ő volt itt.-fejeztem be a történetem és Harryékre néztem.Bella még mindig sírt,de már feszülten hallgatta a saját történetét.Harry élettelen arccal próbálta felfogni a hallottakat.Hirtelen ötlettől még gyorsan megszólaltam.-Tegnap azért rohant el,mert Adammel pont így történt az első csókjuk.-mondtam,mire Bella hirtelen felkapta a fejét és könnyes szemekkel nézett engem.Lehajtott fejjel kémleltem a padlót,mikor végre megszólalt.
-Honnan tudod ezeket?-kérdezte.Láttam,hogy nem sokáig bírja visszatartani a könnyeit,ezért hamarjában válaszoltam.
-A naplódból.-mondtam fájdalommal teli hangon.Bella arca megremegett és kimászott Harry öléből.A fiú árgus szemekkel figyelte minden mozdulatát.Bella felállt,de hirtelen megtántorodott.Harry és én fény sebességgel ugrottunk mellé és fogtuk meg.
-Jó-jól vagy?-dadogta idegesen Harry.Szegény még most sem dolgozta fel a hallottakat.De nem is csodálom,hiszen ez a lány különleges.Pontosan Hazzához való.
-Hagyjatok békén!-kiáltotta Bella rekedtes hangon és felfutott az emeletre.
(Bella szemszöge)
2012.január 4.
-Amy beszélhetnénk?-kérdezte egy hang.Odakaptam a fejem és megláttam Őt.Őt akiért 1 éve sóvárgok.Akiért 100 meg 100 éjszakát átsírtam.Őt akiért bármire képes lennék.Ott áll tőlem pár méterre,és a válaszomra várt.Zöld szemeit eltakarta a fekete napszemüvege.De még így is tökéletes láttam,ahogy bűvöl a szemeivel.
-Pe-pe-persze.-dadogtam a szavakat,ő pedig elmosolyodott.Közelebb jött hozzám és megfogta a kezemet.A szívem 1000-re kalapált,a gyomrom pedig görcsbe rándult.
-Amy,tudom sokszor bántottalak meg,de most már tudom hibáztam.Szeretlek téged!-mondta és egyenesen a szemembe nézett.Meglepődve hallgattam amit mond,majd megpróbáltam felfogni az előbbieket.Adam Russel azt mondta nekem,hogy szeret.1 éves erre várok és most végre bekövetkezett.Mosolyogva pillantottam rá,és éreztem ahogy egyre közelebb jön hozzám.Ajkát hirtelen az enyémre tapasztotta és finoman megcsókolt.Nem ellenkeztem,egyből visszacsókoltam és beletúrtam szőke hajába.Kezeit a derekamra rakta és magához húzott.Hosszas csókolózásunkat,a levegő hiány zavarta meg ,ezért kedvetlenül,de el váltunk egymástól.
-Bella Amy Jonhson.Lennél a barátnőm?-kérdezte minden szótagot kiemelve.Úgy éreztem,hogy a szívem menten kiugrik a helyéről és pár percen belül összeesek.Te jó ég,életem szerelme most kérte meg,hogy legyek a barátnője.
-Igen,igen és igen.-visítottam és a nyakába ugrottam.
2013.december 12.
Egy parkban állok és várom,hogy Adam végre megszólaljon.Azt mondta fontos dologról szeretne beszélni,de még most se szólalt meg.
-Amy,mondanom kell valamit.-végre megszólalt.-Én szakítok veled,és az igazat is elmondom.-ahogy kimondta a szakítás szót,éreztem hogy a szívembe millió apró tűt szúrnak.-Sose szerettelek,csak kihasználtalak.Nem vagyok szerelmes beléd,és nem is voltam.Most elutazom Londonba,így remélhetőleg nem találkozunk.Ne keress engem,hiszen mindkettőnknek így lesz a legjobb.Úgyhogy,szia!-ahogy kimondta az utolsó szót,hátat fordított nekem és elment.Figyeltem a távolodó alakját,ahogy ott hagy egyedül a parkban.Akkor abban a pillanatban tudtam,hogy elvitte magával az életemet.A szívemben egy óriási lyuk tátongott.Üres voltam,minden élet kiszállt belőlem.Úgy éreztem meghalt valaki,és az a valaki én voltam.Nélküle egy senki vagyok.Egy lány akinek darabokban hever az élete.
-Bella,engedj be!-kiabálta már vagy századszorra Zsófi az ajtón keresztül.Semmi kedvem nem volt hozzájuk,ezért próbáltam nem oda figyelni.Igaz,ez nehezen ment,ugyanis minden másodpercben kiáltoztak.
-Bella Amy Jonhson!-kiáltotta Louis,és a következő pillanatban már a szobám kellős közepén terült el.Hihetetlen sebességgel felpattant és mellém ugrott.Aggódóan mért végig,és mikor megbizonyosodott hogy nem csináltam magamban kárt,kifújta a levegőt.
-Louis William Tomlinson!Kitörted az ajtómat.-visítottam.Louis halványan elmosolyodott,mire folytattam.-Nem csináltam magammal semmit.-mondtam gyorsan,mert láttam ahogy Louis újra végig vezeti a tekintetét rajtam.
-Bella.Jól vagy?-aggodalmaskodott.Mit mondhattam volna?Azt,hogy az életem romokban hever;újra?Vagy hogy gyűlölök mindenkit?De nem,nem fogok újra szenvedni.Én erős vagyok,és ez volt az utolsó,hogy Adam miatt sírtam.
-Igen,jól vagyok.-mondtam határozottan.Louis felvonta a szemöldökét.Olyan magasan volt,mint a sok-sok emeletes felhőkarcolók.Felhőkarcolók?!Na nekem sincs semmi bajom.
-Most el kéne hinnem?-zavarta meg a felhőkarcolókról gyártott elméleteimet Lou.Elvigyorodtam és befutottam a fürdőbe.Belenéztem a tükörbe és egy zombit láttam benne.Hiper sebességgel beálltam a zuhanykabinba és élveztem,a forró víz nyugtató hatását.Nem tudom mióta állhattam bent,de egy hang megzavart.
-Bella,ugye nem csináltál őrültséget?-visította Zsófi és közben dörömbölt az ajtón.Megforgattam a szemem,és kikászálódtam a zuhany alól.Magamra tekertem a törölközőm és kiléptem a fürdőből.Zsófi és Eleanor az ágyon ülve várták,hogy kijöjjek,míg Louis és Harry az ajtóban állva ordítoztak(?) egymással.Amint kiléptem Zsófi és El futottak oda hozzám.Mindketten szorosan megöleltek,és aggódva néztek rám.
Harry döbbenten mért végig,majd mikor meglátta a ruhát,büszkén elmosolyodott.
-Fiúk,lányok!-kezdtem és mindenki rám kapta a tekintetét.(Nem mintha eddig nem mindenki engem bámult volna)-Szóval,nagyon sajnálom az előző kiborulásomat.Amit Louis elmondott az mind úgy volt.Zsófi nem haragszom amiért beleolvastál a naplómba,de az magántulajdon és többször nem szeretném,ha előfordulna.Örülnék,ha ezt a mai napot mindannyian elfelejtenénk és nem is hoznánk fel.És az Adam témát is hanyagoljuk.-láttam ahogy az Adam szó hallatán mindenkinek megváltozik az arca.Zsófi,Harry és Louis dühösen meredtek rám,míg Eleanor sajnálkozva nézett.Na pont ezt nem akarom.-Úgyhogy,mi lenne ha elmennénk valamerre?-kérdeztem.Először kcisit furcsán néztek rám,de aztán mindannyian bólintottak egyet.Lefutottunk a nappaliba,és a bejárati ajtó felé indultunk,amikor Zsófi telefonja megszólalt.
ooohh....nagyon imádoom.*-* kövi mikor várható?:oo:))
VálaszTörlésnagyon jó lett!!!*-*...gyorsan hozd a kövit!!!! :D
VálaszTörlésHenrietta:)) ma vagy holnap:))
VálaszTörlésDia:)) köszönjüük..rendben sietünk:))