23.fejezet~Újra te?

Sziasztok.:) *tádááám* itt a 23.fejezet!!:DD
Komizzatok és jó olvasást!! xx
És wááááá *-* megvan a 4000 oldalmegtekintés,köszönjük!:))
És csak 1 komi?o.O gy halk -
amúgy úristen 13 rendszeres olvasó amit köszönünk szépen.:)
puszii: Krisztii és Gréti W.








(Bella szemszöge)
Már órák óta azt hallgatom,hogy Sophie nem tud dönteni.Kicsit már unalmas,ráadásul nehéz megállni,hogy a szemére ne vessem,hogy miatta vesztem össze Joshhal.
-Bella,figyelsz te rám?-rázogatta meg Sophie a vállam.Aprót bólintottam és tovább hallgattam barátnőm nyávogását.Csak mondta és mondta,megállás nélkül.Egyszer Zaynről érvelt,hogy miért őt kéne választania,másszor pedig már Joshról.
-Tudod mit?Válaszd amelyiket akarod!-mondtam miután teljesen meguntam a nyávogását.Kimentem a szobájából és egyből Joshba botlottam.Mély levegőt vettem és elsétáltam mellette.
Louis ajtajához mentem,majd ahogy odaértem bekopogtam.Egy halk "gyere be" volt a válasza.Kezemet ráraktam a kilincsre és benyitottam.Lou az ágyán ült és nagyban tanulmányozta a lap top-ja képernyőjét.Odasétáltam hozzá és mellé ültem.Elmosolyodott és nyomott egy hatalmas puszit az arcomra.
-Nem csinálunk egy közös twitcamot?-kérdezte.Elhúztam a számat és gondolkozni kezdtem.Loui arcán láttam,hogy igen jellegű válaszra várt,ezért rábólintottam.Hálásan elmosolyodott és kiposztolta twitter-re.
@Louis_Tomlinson 5 perc és twitcam! xx :)
Ahogy kiírta,egyből mindenki RT-zte és kedvencnek jelölte.5 perc múlva bekapcsolta a kamerát és vártuk a nézőket.200.000 néző volt már a legelején.Kedvesen mosolyogtam a kamerába ás vártam a reakciókat.
Szinte minden második néző megkérdezte a nevem,a korom és hogy honnan ismerem a fiúkat.Mindegyikre tisztelet tudóan válaszoltam és vártam a többi kérdések sokaságát.Loutól nagyon sok mindent kérdeztek,amire ő készségesen válaszolt is.Volt szó az új albumukról,a koncert helyszínekről és még megannyi más témáról is.
10 perc után már ugráltunk és énekeltünk,vagyis jól szórakoztunk.Vissza ültünk az ágyra és olvasni kezdtük a véleményeket a produkciónkról.

(Louis szemszöge)
Bellával nagyon jól elvoltunk.Láttam rajta,hogy élvezi a közös twitcamot.Örültem neki,hogy elterelődött a figyelme Joshról.Önfeledten bohóckodtunk egészen addig amíg nem kaptunk egy kérdést.
-Együtt vagytok?Mert ha igen annyira aranyosak vagytok együtt.-olvastam hangosan a kérdést. Bella kiköpte a narancs levet a szájából,majd rám nézett.
-Nem.Mi csak nagyon jó barátok vagyunk!-mondta Bella tetetett nyugodtsággal.Bólogatni kezdtem és közben vigyorogtam a kamerába.
-Különben is tudjátok,hogy Eleanor a barátnőm.-mondtam.

Bella elmosolyodott,majd felállt az ágyról.Kérdőn néztem rá,de ő csak kisétált az ajtón.Nem értettem.Mi rosszat mondtam?Vagy talán ő másképp érez irántam?Még ezen gondolkoztam,kaptam egy csomó kérdést,hogy hova tűnt Bella.Gyorsan kitaláltam egy ész szerű magyarázatot,majd én is kiléptem.Bella után indultam,aki a konyhában szorgoskodott.Palacsintát készített.Mikor meglátott széles mosoly húzódott az ajkaira.Fejével az asztal felé biccentett,én pedig engedelmesen leültem.Bella egy tányér palacsintát rakott elém.A szekrényből kivette a kakaó port és a nutellát.Lerakta az asztalra és ő is leült a velem szemközti székre.
-Miért jöttél el a twitcamról?-kérdeztem.Bella megrántotta a vállát és belekezdett a palacsinta evésbe.Én is megragadtam egy darabot és megkentem nutellával.

(Adam szemszöge)
Itt állok az ajtó előtt."Gyerünk csengess be!Nem lesz semmi baj." Ilyen gondolatok cikáztak a fejembe erőt vettem magamon és megnyomtam a csengőt.Hallottam ahogy Amy kiállt egy "rögtön jövöket" és elindul az ajtóhoz.Izgatottan vártam,hogy kinyissa az ajtót és újra láthassam.Az ajtóban hallottam ahogy elfordul a kulcs,és az ajtó szép lassan kinyílik.Amy ijedten nézett rám,mégis a szemébe csillogást véltem felfedezni.
-Megint te?-kérdezte.Aprót bólintottam és tetőtől-talpig végig mértem.Rövid nadrágot és hosszú ujjú felsőt viselt.Haját pedig a feje tetejére fogta.Otthoni szerelésben,smink nélkül volt a legszebb.Késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam.Lábaim megremegtek és tettek egy lépést a lány felé.Meglepődve figyeltem Amyre,aki ugyanott állt és várta a reakcióm.Még egy lépést tettem felé,ő pedig szorosan megölelt.Nagyon jól esett a közelsége.Megnyugtatott.Abban a percben elfelejtettem mindent.Úgy éreztem magam,mint 15 évesen,amikor Amy és én együtt voltunk.Akkor is pontosan így ölelt.Annyi különbséggel,hogy akkor az életénél is jobban szeretett.Amy elhúzódott tőlem és mélyen a szemebe nézett.Elmosolyodott,majd ajkát az enyémre tapasztotta.Nyelvei utat törtek a számba.Először meglepődtem,majd hevesen visszacsókoltam.Nem értettem Amyt.Egyszer elküld a világ másik végére,most meg csókolózást kezdeményez.Elhúzódtam tőle,ő pedig kérdőn nézett rám.Nyomtam egy puszit a szájára,ennek következtében pedig kirázta a hideg.
-Még találkozunk!-mondtam és ott hagytam az előttem álló lányt.Azt aki a világot jelentette nekem.Őt akibe szerelmes voltam,de elvesztettem.De most éreztem a reményt,hogy a mi kapcsolatunk még jóra fordulhat.Ki tudja mit hoz az élet.