22.fejezet~Döntened kell!

Sziasztok.:) itt a 22.fejezet.....remélem tetszeni fog és komiztok is.:D
éés wáá 1 új felirakozóó*-* köszönjüük..:DD 
és dobpergés*-* mindjárt megvan a 4000 oldalmegtekintés:D kösziii mindenkinek:)
no de a rész:-----> komizni ér!!!!:P puszii: Krisztii és Gréti W. xx

(Josh szemszöge)
Kimondtam.Ez volt az első gondolatom.Sophie bambán bámult rám,majd kirohant.Utána kaptam a fejem,de már csak hűlt helyét láttam.Megráztam a fejem és próbáltam kirázni belőle ezt az elmúlt 5-6 percet.Kiléptem a konyhából és a nappali felé vettem az irányt.4 szempárral találkozott a tekintetem.Éreztem,hogy nemsokára átfúrják a bőröm,ezért inkább vissza fordultam a konyhába.
Leültem az egyik székre,és a fejemet a kezeimbe temettem.Vajon mi rosszat mondhattam,amitől ennyire kiakadt?
-Nem tudom.-hallottam meg egy csendes hangot.Felkaptam a fejem és megláttam Bellát.Basszus az előbbit hangosan mondtam ki?
-Hát ez az,hogy én se.-mondtam szomorúan.Bella felsóhajtott,majd közelebb lépett hozzám.Felemeltem a fejem és egy kéz csattant az arcomon.Meglepődve kaptam oda a kezem,és néztem fel Bellára.
-Szedd össze magad!Térj észhez!-mondta teljesen nyugodtan.Hitetlenkedve bámultam az előttem álló lányra,aki semmilyen érzelmet nem mutatott ki.Tudta mi fog következni,és nem tett ellene.Felálltam a székről és az ajtó felé indultam.Magamba gyorsan megfogalmaztam a mondandóm és a szemére vetettem.
-Tudod Bella Amy Jonhson nagyot csalódtam benned.Azt hittem a legjobb barátom vagy,de tévedtem.Neked csak akkor voltam jó,mikor éppen neked volt szerelmi problémád.De tudod mit,innentől kezdve nyávogd el az újdonsült barátaidnak,engem pedig felejts el.Nem akarok ilyen barátot.Nem fogok haza menni,de amíg itt maradok szépen megkérnélek,hogy ne merj hozzám szólni.-mondtam.Bellán láttam,hogy nem számított erre,és én se hittem volna,hogy valaha ilyet mondok neki.Éreztem a bűntudatot,de makacs voltam.A büszkeségem felül kerekedett rajtam,és kimentem a konyhából.Hallottam ahogy Bella hangos zokogásba kezd.Nem sok kellett ahhoz,hogy vissza forduljak bocsánatot kérni,de Louis rohant el mellettem,egyenesen a konyhába.Felrohantam a szobámba és az ágyamba vetettem magam.

(Bella szemszöge)
Josh szavai tőrként hatoltak a szívembe,minden egyes szó után éreztem,ahogy lesüllyedek a mélybe.
"Erősnek kell maradnod",végig ez járt a fejembe,de ahogy Josh kilépett az ajtón,nem bírtam tovább.A mélység elnyelt,és én a földre zuhantam.Hangos zokogásba törtem ki,és bármennyire nem akartam sírni,nem tudtam magam türtőztetni.Ziháltan kapkodtam levegő után,pedig még csak pár perce kaptam sírógörcsöt.
Az ajtó hirtelen kicsapódott és egy döbbent Louis futott be hozzám.Mellém ugrott és védelmezően szorított magához.Csimpaszkodva karoltam át a nyakát és sírtam.Másra nem voltam képes,mint sírni.
Amióta Londonban vagyok többet sírtam,mint az eddigi életem során.Azt hiszem,most már Londonnak is tudok becenevet adni.Ahogy Párizst a szerelem városának hívják,Londont innentől kezdve a szomorúság városának fogják hívni.
Egy szorítást éreztem a jobb kezemen,ezzel visszarántva a jelenbe.Kibújtam Lou öleléséből és felálltam.Letöröltem a könnyeimet,amik még mindig záporként hullottak a szememből.Louis mellém állt és kérdőn nézett rám.Megrántottam a vállam és az ajtó felé indultam.Mielőtt kiléphettem volna,Lou megragadta a kezem és vissza rántott.
-Mi történt?-kérdezte idegesen.Most mit mondjak?Nem fogom elmondani,hogy az úgy nevezett legjobb barátom elküldött melegebb éghajlatra,nem nem fogom elmondani.
-Kicsit összebalhéztunk Joshhal,de megoldjuk.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.Tudtam,hogy inkább egy fintorgásra hasonlít,de most egy cseppet se izgatott.Louis persze átlátott a szitán,és szorosan a mellére vont.Közelsége megnyugtatott és ahogy magához ölelt elfelejtettem a problémáim.Lehet,hogy Louis az igaz barátom?

(Sophie szemszöge)
Két fiú is szerelmes belém.Ilyen még sose fordult elő.Ráadásul mindkettővel szimpatizálok.Kiskorom óta Zayn a kiszemeltem,de Josh ő annyira más.Két különböző személyiség és mégis mindkettő teljesen magával ragadott.
Nem hülyíthetem őket,muszáj választanom.
Nézzük csak először Zaynt.Mikor még 13 éves voltam már akkor teljesen belezúgtam,és mindig arra vártam,hogy ő és én együtt legyünk.És most itt a lehetőség és nem tudok dönteni.És ennek az oka;Josh.Nos ugyan így 13 évesen mindig ilyen fiúról álmodoztam.A képzeletemben mindig ilyen fiúm volt,mint Josh.Két fiú és mindkettő közel áll a szívemhez.
-Döntened kell!-rontott be Bella az ajtómon.