21.fejezet~Te is?

Sziasztok drága olvasóink:*
Köszönjük a komikat,rettentően örülünk neki.:)
Remélem ez a rész is tetszeni fog,és ki eddig nem tette most nyugodtan feliratkozhatna:D
Jó olvasást és komizzatok.:) xx puszii:Krisztii és Gréti W.
ui: NYUGALOM LÁNYOK,HARRY ÉS BELLA nemsokára ÖSSZEJÖNNEK:))
 ÉS MA VAN BABY LUX SZÜLINAPJA,ÚGY HOGY SOK BOLDOG SZÜLINAPOT LUX <3

~As much as it hurts anything,I alwasy smile~
(Bármennyire is fáj,én mindig mosolygok)


(Josh szemszöge)
Reggel 10 óra,és még mindig az ágyban fekszek.Egyszerűen a lustaság felülkerekedett rajtam.Pedig én aztán nem vagyok lusta,hiszen 15 éves koromig thai boxoltam.De Josh erőt kell venned magadon.Ilyen gondolatokkal tömtem az agyam,és ezek segítségével sikerült felállnom az ágyból.Magamba szépen gratuláltam magamnak,és a konyhába indultam.Odaléptem a hűtőhöz és abban a pillanatban kopogtak.
"Biztos a recepciós" gondoltam és az ajtóhoz léptem.Már éppen mondani akartam,hogy semmit se kérek,amikor az a személy a nyakamba ugrott és szorosan megölelt.Beszívtam az illatát,és megbizonyosodtam róla,hogy legjobb barátom csüng a nyakamba.Meghitt ölelkezésünk után kimászott a nyakamból és a "szobám" felé indult.Becsuktam az ajtót és utána araszoltam.Kényelmesen elhelyezkedett az ágyon,és kék szemeit az enyémbe fúrta.Kíváncsi tekintettel figyeltem,ő pedig megszólalt.
-Mikor jössz haza?-kérdezte.Na igen,haza.Azt hiszem vagy 2 és fél hete jöhettem el onnan,és azóta még nem is mentem vissza.A megtakarított pénzemből fizetem a hotelt.
-Nem tudom.-mondtam.Bella lehajtotta a fejét,és a takarót kezdte birizgálni.
-Hiányzol!-mondta és a szemembe nézett.Szemei megteltek könnyekkel,és fájdalommal teli szemmel bámult engem.Sajnáltam,nagyon is.De az érzéseim túlságosan erősek voltak,még képtelen vagyok vissza menni a házukba.
-Te is hiányzol,de nem vagyok rá képes hogy visszamenjek.-láttam Bella arcán.hogy valami nincs rendben.És nem csak az,hogy most nem lakok ott,hanem van valami más.
Barátnőm (nem olyan értelembe) előre meredt és lenyelte a kikívánkozó sírógörcsét.Rám kapta a szemeit,majd kifújta a levegőt és megszólalt.
-Emlékszel?Annak idején pontosan ugyan ezt csináltad,csak akkor másba voltál szerelmes.Név szerint is akarod hallani;igen ő volt Lexi Burger.Ugyan így volt ez is csak,akkor nem tudtál hova menekülni.Most pedig csak eljössz egy szállodába és azt hiszed ezzel mindent megoldasz.-ahogy ezeket a mondatokat kimondta,éreztem hogy a szívem összeszorul.Teljes mértékben igaza van elmenekülök a problémáim elől.Tudom,hogy megígértem hogy nem fogok még egyszer megcsinálni vele,de megint szerelembe estem.-Ha annyira nagyon szereted Sophiet akkor mondd el neki és szerezd meg.Zaynnel már így is elég közel kerültek egymáshoz.Ha szereted akkor küzdj érte!-mondta és felállt az ágyamról.Lesokkoltan ültem ott ahol eddig,és vártam hogy hátha Bella még hozzá tesz valamit de nem tett.Rá emeltem a tekintetem és láttam,hogy a könnyeivel küszköd.Mélyen a szemembe nézett és kirohant az ajtón.Felpattantam az ágyról és mit sem törődve azzal,hogy pizsamában vagyok;utána rohantam.A lépcső fordulónál értem utol,és még időben kaptam a keze után és rántottam vissza.Arrébb húztam a lépcsőtől és magam felé fordítottam.Láttam rajta,hogy nem sok kell ahhoz hogy elsírja magát,de erősnek akarta hogy lássam.Lehajtotta a fejét,én pedig abban a pillanatban magamhoz húztam.Ott akkor kitört belőle a sírás.Tudtam,hogy nem fogja sokáig bírni.A hátát simogattam,ő pedig görcsösen markolta a felsőmet.
10 perc után azt hiszem bátran kijelenhettem,hogy megnyugodott.Habár teljesen nem voltam még biztos benne,így fel voltam készülve a második felvonásra.De az elmaradt,helyette a rosszullét vette kezdetét.Bella teljesen lesápadt és úgy nézett ki mint egy szellem.Hiába szólongattam nem reagált,rohadt mód megijedtem,majd amikor a lábai összerogytak,akkor szívrohamot kaptam.Mázlinkra időben utána kaptam és bevittem a szobámba.Lefektettem az ágyra és hívtam a portát.Kértem kaját,italt és gyógyszereket is.A recepciós hamar felhozta a dolgokat,én pedig Bella keltegetéséhez kezdtem.Egy vizes törölközőt raktam a fejére és szépen megtörölgettem az arcát.Kinyitotta a szemeit,majd abban a pillanatban fel is ugrott  az ágyról,ezzel elérve hogy a víz a földön kössön ki.Bocsánatkérő szemekkel nézett rám,én pedig egyszerűen nem tudtam ellen állni.Megértően mosolyogtam és elé raktam a a kaját.


(Bella szemszöge)
Joshhal éppen hazafelé tartunk.Végre sikerült rávennem,hogy haza jöjjön és nézzen szembe Sophie-val.Beléptünk az ajtón és egyből a nappalihoz indultunk.Louis,Harry,Liam és Niall bámult vissza ránk.Intettem egyet,majd Louishoz sétáltam.Beleültem az ölébe és nyomtam egy puszit az arcára.Lou elmosolyodott és egy barackot nyomott a fejemre.Harry féltékeny fejjel mért végig minket,ezért odamentem hozzá és megöltem.Ő persze nem elégedett meg ennyivel,az ölébe húzott és arcon puszilt.Belevörösödtem ebbe a kis pusziba is ezért hiper gyorsan kipattantam az öléből,és Josh-hoz léptem.Átkarolta a derekam és magához húzott.A fiúk megforgatták a szemüket,majd hangos hahotázásba kezdtek.Krákogtam egyet,ezzel elérve a kívánt hatást.A négy fiú mind rám meresztette a 2 szép szemét és várták a mondandómat.
-Sophie merre van?-kérdeztem.Josh erősebben szorított magához,úgy hogy szinte kinyomta belőlem a levegőt.Louis megvonta a vállát és tovább bámulta a répákról szóló meséit.Niall egy "nemtudom" fejet vágott és belekezdett az evésbe.Harry és Liam egymásra néztek,majd a konyha felé intettek.Kibújtam Josh kezei közül,és biztatóan elmosolyodtam.Barátom megindult a konyha felé,és az ajtóból még utoljára visszanézett.

(Sophie szemszöge)
Mielőtt bármit is mondhattam volna Zaynnek,Josh lépett be a konyhába.Éreztem ahogy a gyomrom görcsbe rándul,és a tenyerem még jobban izzadni kezdett.Josh jobban nézett ki,mit 2 és fél hete,mikor úgy döntött ő nem marad itt.Nem értettem a viselkedését,de nem feszegettem a témát,mert tudtam hogy Bellának rossz.
-Zsófi beszélhetnénk?-kérdezte és a magyar nevemet használtam.Bólintottam egyet,és Zaynnek az ajtó felé biccentettem.Megadóan indult el,de még utoljára tetőtől-talpig végig mérte Josht.A fiú közelebb lépett hozzám,és leheletét már éreztem a bőrömön.Nagyon sok akarat erő kellett ahhoz,hogy nehogy rávessem magam.Barna haja a szemébe lógott,szemei pedig egyszerűen megbabonáztak.Mielőtt bármit is szólhattam volna,ő tette meg az első lépést,a beszélgetés felé.
-Zsófi szeretlek téged.Azért mentem el,mert tisztázni akartam az érzéseimet,és most már tudom mit érzek.Teljes szívemből szeretlek,és remélem még nem késtem el.-mondta.Csodálkozva néztem az előttem álló fiúra és két darab szó cikázott a fejembe; Te is?