25.fejezet~Döntöttem

Sziasztok nyunyók:)
Meghoztam a 25.fejezetet,remélem tetszeni fog és komiztok.:DD
Amúgy van 16 rendszeres olvasó és ebből ketten-hárman kommentelnek.Ennyire rosszul írok vagy mi?! Jó persze azért nem vagyok író,de azért szerintem nem ilyen rossz amit csinálok.
Na mind1,más.Nézzetek be az új blogomba: Forever Together .:)
Szóval komizzatok és jó olvasást!:P Puszii:Krisztii és Grétii W. xx
















Érezted már,hogy felhőtlenül boldog vagy?Nem?Akkor most jól figyelj.

(Bella szemszöge)
Egy nap,amelyet sose felejtek el.Egy nap amelyre boldogan emlékszem vissza,egy nap amely megváltoztatta az életem.És az a személy aki miatt boldog lehettem,sok év után.Ő volt Harry Styles.Megmutatta,hogy ő igen is képes úgy szeretni,ahogy senki más nem.Ő képes megbecsülni és nem eldobni magától.Képes bármire csak,hogy boldog lehessek.
Ott álltunk a konyhában,egy gyengéd csók közepette amikor barátnőm berontott a konyhába.
-Megva..-kiáltotta,de amikor meglátott minket hátrálni kezdett.-Bocsánat,ha megzavartam valamit.-mondta egy vigyor kíséretében és kirohant a konyhából.Jóízűen felnevettem,majd kibújtam Harry ölelő kezei közül.Zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta,ezzel jelezve hogy nem akarja,hogy ott hagyjam.Visszabújtam kezei közé és egy apró puszi nyomtam a szája sarkába.Édesen felkuncogott,majd elengedett.Barátnőm után indultam,akivel a konyha ajtóban össze is futottam.Értelmetlenül vigyorgott,majd egy hatalmasat visított.Harry kiszaladt a konyhából,Josh pedig az emeletről ugrott le,úgy mint Pokember(?) .Elképedve bámultak minket,majd mikor leesett nekik,hogy Sophie-ra rájött az 5 perc,visszamentek eredeti helyükre.
-Szóval együtt vagytok?-kérdezte Sophie egy kisebb csend után,aprót bólintottam majd terelni kezdtem a témát.
-Na és hogyan döntöttél?-kérdeztem.Sophie arca elkomolyodott és már előre tudtam a válaszát.Sokat mondóan nézett rám,nekem pedig egyből leesett.
-Zayn-t választom.-mondta ki a végleges döntését.Bólintottam egyet,majd az emelet felé néztem.Sophie értette a célzást;beszélni kell Joshhal.

(Sophie szemszöge)
Döntöttem.Végre sikerült eldöntenem melyik fiú iránt érzek többet.Ez a fiú Zayn volt.Ő volt aki behozta a napot az én mélabús világomba,ő volt az aki miatt pillangók hada repdesett a hasamba és rózsaszín köd lepte el az agyamat.
De volt ebben a csodálatos 'világban' egy kisebb zavaró tényező.Josh.Elkellett neki mondanom,hogy nem őt választottam.A szemébe kellett néznem azzal a ténnyel,hogy nekem ő nem volt elég jó.
Az ajtaja előtt álltam.Utoljára végig gondoltam a mondandóm,majd bekopogtam.Josh megszokott mély hangján kiszólt egy 'szabad-ot',én pedig óvatosan benyitottam.Az ágyán feküdt és a plafont bámulta,ahogy meglátott egyből felpattant és kíváncsian nézett rám.
-Figyelj Josh!-kezdtem bele.-Én választottam Zayn és közted.És nagyon sajnálom,de Zaynt választottam.Tudom,tudom elcsépelt szöveg de remélem attól barátok még maradhatunk.-ahogy ezeket a szavakat kimondtam,majdnem elsüllyedtem szégyenembe.Josh lehunyta a szemét,majd 2 perc után megszólalt.
-Rendben.Küld fel Bellát,kérlek.-mondta.Felálltam az ágyról és távoztam a szobából.Tudtam,hogy megbántottam de az érzéseimnek nem tudtam nemet mondani.

(Josh szemszöge)
Ültem az ágyon és azon gondolkoztam,miért nem vagyok jó neki.Nem ez az első alkalom,hogy nem kellek annak a lánynak,akibe őszintén bele vagyok zúgva.Ugyan ez volt jó pár évvel ezelőtt Lexivel.Imádtam őt.Totálisan elvakított a szerelem és nem láttam,hogy milyen igazából.Kihasznált mindenkit aki körülötte volt.Annyiszor vesztem össze Bellával,mert túlságosan szerettem Lexit.Hiába mondta el nekem 100-szor,hogy csak kihasznál,nem érdekelt.Fiatal voltam és szerelmes,akárki akármit mondott nem érdekelt.Minden szavát elhittem,küzdöttem érte,mígnem rájöttem,hogy nem éri meg.Túl léptem rajta és büszke voltam magamra.Most ugyan ez történt annyi különbséggel,hogy nem használtak ki.Tudtam,hogy választani fog;de reménykedtem benne,hogy én leszek.De mint általában,most is tévedtem.
Érezted már,hogy mindenki összeesküdött ellened?Hogy sose leszel igazán boldog?Hogy akármennyire is nagy a szíved,az emberek kihasználnak?19 évesen az ember egy szerethető barátnőről álmodozik;ami valjuk be keveseknek adatik meg.Nekem például még most sincs barátnőm.És hogy miért?Mert nem vagyok nekik elég jó.Sose értettem őket.Mi kell nekik,hogy az ember milliomos legyen?Vagy,hogy egy híresség?Hát sajnálom bennem ez nincs meg.Nem vagyok híres és milliomos sem.Egy átlagos srác vagyok,akit akárhányszor eltalál ámor nyila,mindig pofára esik.
-Sajnálom!-rontott be a szobámba Bella.Az ágyamra ugrott és szorosan magához ölelt.Nos ő volt az,aki mindig mellettem volt.Akár mekkora hibát követtem el,ő kitartott mellettem.Próbált észhez téríteni és hiába voltam hajthatatlan nem hagyott magamra.Azt hiszem az évek folyamán tőle kaptam a legtöbbet.Kaptam egy legjobb barátot,akire már úgy tekintek mint a kis hugomra.Bár ő az idősebb,ez nem jelent problémát.
-Ne sajnáld!Már megszoktam.-mondtam.Bella kibújt az ölemből és mérgesen rám nézett.
-Hidd el megtalálod azt a lányt,akivel boldog leszel!-láttam,az arcán hogy komolyan gondolja.Bólintottam egy aprót,majd egy másik téma után kutatva az agyamba beugrott valami.
-Mi van veled és Harryvel?-kérdeztem.Bella arca hirtelen izgatott lett és vörösödni kezdett mint a paradicsom.
-Hát összejöttünk.-mondta.Vidáman elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a fejére.Hát ha én nem lehet boldog azzal akivel szeretnék,akkor legalább ő legyen az.És valljuk be,Harry nem egy olyan srác mint Adam.Sose nézném ki belőle,hogy megcsalja Bellst.