*2.ÉVAD* 80.fejezet~Örökké

Hát sziasztok drágáim!:)
Elérkeztünk a blog utolsó fejezetéhez,amely lezárja Bella és Harry életét.
Remélem tetszeni fog nektek az utolsó fejezet.
Köszönöm a kedves komikat,a feliratkozókat és a tetszikeléseket.
Talán még ma hozom az Epilógust és a köszönetnyilvánítás, majd ott elbúcsúzom tőletek méltóképpen :)
Jó olvasást még így utoljára! xx
Puszii : Krisztii



Találj valakit,aki mellett nincs játszma vagy színészkedés,aki elfogad úgy,ahogy vagy,mégis változásra bír.Azzal,hogy ismer,hogy minden álcád mögé belát,és lazán rávilágít az igazságra,amit vagy felfogsz,vagy nem. ~ Harry Styles

(Bella szemszöge)

Felhőtlenül boldog voltam,a kedvem az egekbe szökött,semmi nem ronthatta volna el a boldogságom.
Tudjátok egyáltalán miről beszélek?Kétlem.
Az emlékezetes lánykérés óta eltelt egy hónap,egy tökéletes hónap.A sajtó megtudta,hogy a közel jövőben én leszek Mrs. Styles, a rajongók örültek,a srácok jó kívánságokkal láttak el minket,a szülőkkel pedig madarat lehetett fogatni.Egyszóval mindenki boldog volt,főleg mi ketten Harryvel.Minden nap elmondtuk egymásnak,hogy mennyire szeretjük a másikat,hogy nem akarjuk egymást soha elveszteni.
-Bella!Ne mozogj már!-korholt le Eleanor a hátam mögül.Elvigyorodtam,majd eleget tettem a kérésének.Szőke hajkoronámat,a fejem tetejére kontyolta,pár tincset pedig begöndörített.De hogy minek is ez a nagy felhajtás? Ma van az esküvőnk.Végre egybe kelünk Harryvel és innentől kezdve senki nem választhat szét minket,csak a halál.
Csukott szemmel hallgattam,ahogy Sophie a sminkemet csinálja,közben pedig elmondja,hogy mennyire nagyon örül ennek az egésznek.Mindenkit feldobott a tény,hogy Harry végre ilyen nagy döntést hozott,hogy végre már nem az a nőcsábász,aki az ismerkedésünk előtt volt.Megváltozott,én változtattam meg,de ez kölcsönös volt.Mellette én is megváltoztam,sokkal jobban viseltem a kritikát,kivirultam a mellette töltött idők miatt.
-El sem hiszem Bells,hogy férjhez mész!-mondta Sophie már sokadjára.Elvigyorodtam rajta,de mielőtt szólhattam volna,ő újra beszélni kezdett.-Azért gondoltad volna,hogy egyszer te leszel a jövőbeli Mrs.Styles? Ha anno nem határozzuk el,hogy kijövünk Londonba akkor ez meg sem történt volna..!Na és az az első találkozás emlékszel?-kérdezte.Szinte magam előtt láttam Sophie könnyes szemeit,ahogy a múltunkat idézi vissza.Igaza volt,ha nem jövünk Londonba,soha nem lehetett volna ilyen kalandban részem,részünk.
-Persze,hogy emlékszem az első találkozásra..-motyogtam a könnyeimmel küszködve.Az a bizonyos kávézó,ahova Ő lélekszakadva rontott be,csakis miattam.Odasétált az asztalomhoz és a nevemen szólított.Ő már akkora tudta,hogy egymásnak vagyunk teremtve,hiszen utánam jött amikor ott akartam hagyni,már akkor pedálozott..ÉRTEM.-Sophie,soha nem gondoltam volna,hogy egyszer én leszek Bella Styles..-mondtam.Még most is hihetetlennek tűnt ez az egész,hogy én egy átlagos 18 éves lány,ilyen kalandokba részesüljön...olyan valótlannak tűnt,de ez volt a csodás valóság.
-Hát azt elhiszem..-röhögte el magát Eleanor.-A hajad készen van és ahogy látom a sminked is pont most lett készen.-folytatta.Kinyitottam a szemem,majd egyenesen a tükörbe bámultam.Áhítattal néztem a lányt,akinek a szája 'o' alakot formált,de az arca teljesen kivirult.Nem hasonlítottam magamhoz,egyszerűen gyönyörű voltam,pedig nálam az ritka alkalom.
-Gyönyörű vagy!-mondta Danielle,aki éppen akkor lépett be a szobába a ruhámmal a kezében.Lucy ott sétált mellette,majd amikor meglátott eltátotta a száját.
-Köszönöm csajok!-suttogtam meghatódva.
-Nehogy elkezdj sírni,elkened a sminkedet!-visította Sophie,a lányokból pedig kitört a röhögés.Megforgattam a szemeim,majd szorosan magamhoz húztam őket.
-Gyerünk,öltözz!-húzódott el Dani,majd a kezembe nyomta a ruhámat.Lekaptam magamról a fürdőköpenyem,kihámoztam a ruhát a fóliából,majd a lányok segítségével magamra húztam.A lányok könnyes szemmel néztek rám,én pedig kíváncsian tekintettel fordultam a tükör elé.A lélegzetem hirtelenjében elakadt,a mosolyom pedig még nagyobb lett.A ruhám gyönyörű volt,felül testhez simulós,a szoknya része kissé terebélyes,nem olyan nagyon,hanem csak kicsit,és egy masni volt rajta.Anyukám választotta,és tökéletesen eltalálta az ízlésemet.
-Egyszerűen nem találok szavakat!-suttogta Eleanor elérzékenyülve.Mosolyogva fordultam feléjük,ők pedig ámuldozva figyelték a ruhám.
-Na gyerünk készülődjetek ti is!-mutattam a lányokra,akik egyből észhez tértek és öltözködni kezdtek.Eleanor,Lucy és Danielle volt a koszorúslányom,Sophie pedig a tanúm.A gyűrűt kisgyerekre szerettük volna bízni,de mivel a közelben senkinek sem volt gyereke,ezért Niallt választottuk,eme megtisztelő feladatra.Ő örömmel vállalta,sőt titkon még reménykedett is benne,hogy Ő viheti a gyűrűket.Harry természetesen Louist választotta tanújának,aki vigyorogva közölte Harryvel,hogyha nem Őt választotta volna,akkor rosszul jár.
-Bells,indulnunk kellene!-Eleanor a vállamra tette a kezét,én pedig lassan fordultam szembe barátnőmmel.Gyönyörű volt,bár nála ez már nem újdonság.Piros testhez simuló ruhát viselt,melynek az alja fidres-fodros volt.A többiekre sandítottam,akik már teljes harci díszben álltak az ajtóban.Danielle egy egyszerű fekete ruhában pompázott,Lucy pedig egy elegáns lila ruhát öltött magára.Sophie egy padlizsán színű meseszép ruhát választott magának,ami teljesen kiemelte tökéletes alakját.
-Mese szépek vagytok!-motyogtam.A lányok elmosolyodtak,majd karon ragadtak és kihúztak a szobából.A fiúk kivételesen a saját lakásukba tartózkodtak,hogy nehogy meglássák a menyasszonyt,vagyis engem.
-A ceremónia fél órán belül kezdődik,a srácok már ott vannak!-tájékoztatott Dani.Beültünk a limuzinba,majd a templom felé kezdtünk hajtani.Előkaptam a telefonom,majd tweeteltem egyet.

@BellaJonhson Izgulok :) #nagynap xx 

Odaadtam a telefonom Eleanornak,aki mosolyogva rakta be a táskájába.
-Ne izgulj,minden rendben lesz!-mondta.Megeresztettem egy mosolyt,majd a gondolataimba temetkeztem.

-Bella Amy Jonhson,soha senkit nem szerettem még ennyire,mint Téged.Te behoztad a napot az életembe,bearanyoztad a mindennapjaimat.Megmutattad nekem,hogy létezik szerelem első látásra.Megváltoztattál,jobb emberré tettél.Szeretlek Téged,az életemnél is jobban...! Hozzám jönnél feleségül?-kérdezte.

Amikor először megláttalak,éreztem hogy te mást vagy mint a többi lány.Sokkal különlegesebb vagy mint hinnéd.Már első pillanatban tudtam,hogy te nekem vagy teremtve.Éreztem azt a szikrát kettőnk között.Amikor először megcsókoltalak már tudtam,hogy többet érzek irántad mint barátság.Bella behoztad a napot az én szürke világomba,megváltoztattál.Miattad más ember lettem,és lehet hogy ez mind csöpögősen hangzik de így igaz.Én szeretlek téged,minden nyelven.I love you Bella,Te amo Bella.-suttogta.

Mosolyogva idéztem fel Harry őszinte szerelmi vallomásait.Mindig megpróbált mindent,hogy a kedvemben járjon,már első perctől kezdve szeretett engem.
-Megérkeztünk!-szakította félbe a gondolataimat Sophie ideges hangja.Idegesen léptem ki a limuzinból,majd ragadtam meg Sophie kezét.Ő kedvesen rám mosolygott,majd magához húzott.-Ne izgulj!Ez a te napod Bells!-motyogta.Beszippantottam jellegzetes illatát,majd elhúzódtam.-Ő fentről figyeli az eseményeket.-mondta egy mosoly kíséretében.Hiába nem mondtam ki,Ő tudta,hogy mi bánt.Mindenki itt volt aki számított,kivéve a legjobb barátomat.De ahogy ő is mondta .."én mindig veled leszek!Csak gondolj jó erősen rám és érezni fogod a jelenlétem!" . -Most be kell mennem.-Sophie nyomott egy puszit a homlokomra majd beviharzott a templomba.Eleanor szorosan mellém lépett,majd ő is megölelt.
-Csodálatos vagy Bella!-mondta.Erősebben szorítottam magamhoz a lányt,akinek a száját egy kacaj hagyta el.
-Köszönök mindent Eleanor!-súgtam a fülébe,majd elhúzódtam.
-Ne köszönd,ez csak természetes!-felelte,majd a templom bejárata felé biccentett.
-Essünk túl rajta!-nyögtem.Eleanorék felnevettek,én pedig elmosolyodtam.Hallottam,ahogy bent megszólalt az induló,az ajtó pedig kitárul előttem.A három lány kecsesen lépdeltek befelé a templomba,ahol már várt a vőlegényem.
-Itt vagyok melletted!-súgta.Mosolyogva néztem oldalra,ahol Ő állt.Vettem egy mély levegőt,majd elindultam a lányok után,Ő pedig jött szorosan mellettem.Tudom,hogy csak képzeltem,hogy itt van mellettem,de nem zavart.Itt volt a legjobb barátom mellettem,még ha csak lélekbe is,de velem volt Josh.
A padlót fürkészve lépkedtem tovább a templomban,hallottam ahogy az emberek lélegzete eláll,valaki pedig elismerő hümmögésbe kezd.Óvatosan emeltem fel a fejem,hogy végre megpillanthassam Őt.
A lélegzetem elakadt,ahogy megláttam.Egyszerűen csodálatos volt,fekete öltöny,csokornyakkendő..felemelő látvány.Arcán elégedett mosoly volt,a szemei pedig vadul csillogtak.A gyomromban megindultak a szokásos pillangók,a szívem pedig őrült sebességbe kapcsolt.Minél hamarabb oda akartam érni hozzá,érezni akartam az ajka puhaságát,a szenvedélyes csókjait.Láttam Harry szemein a vágyat,tudtam,hogy ugyanez játszódik le benne,mint bennem.Ő is minél hamarabb maga mellett akart tudni.A lányok félre álltak az útból,Harry pedig közelebb lépett hozzám.Lélegzetvisszafojtva néztem ahogy megfogja a kezem,majd maga mellé húz.A pap felé fordultunk,aki intett egyet,az emberek pedig helyet foglaltak.
-Azért gyűltünk ma itt össze,hogy tanúi legyünk eme gyönyörű pár egybekelésének.Ha van valaki aki ellenzi ezt a házasságot,az kérem most szóljon vagy hallgasson örökre!-kezdte a pap.Harryvel egyszerre fordultunk meg és néztünk körbe a terembe,hát ha esetleg valaki úgy gondolná,hogy elrontja az esküvőnket.De szerencsére nem így volt,mosolyogva fordultunk vissza a paphoz,aki megköszörülte a torkát,majd Harry felé fordult.-Harold Edward Styles,akarod-e azt itt jelenlévő Isabella Amy Jonhsonst hites feleségedül? Ki tartasz-e mellette jóban-rosszban,egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben még a halál el nem választ?-tette fel a kérdést.Harry mélyen a szemeimbe nézett,majd válaszolt.
-Akarom.-felelte mosolyogva.A pap felém fordult,majd beszélni kezdett.
-Isabella Amy Jonhson,akarod-e azt itt jelenlévő Harold Edward Styles hites férjedül? Ki tartasz-e mellette jóban-rosszban,egészségben-betegségben,gazdagságban-szegénységben még a halál el nem választ?-kérdezte.Megköszörültem a torkom,majd Harryre néztem aki kíváncsi tekintettel méregetett.
-Akarom.-suttogtam.Niall közelebb sétált hozzánk a gyűrűkkel,arcán pedig hatalmas mosolyt terült szét.Harry felemelte a kezem,majd egy vigyor kíséretében az ujjamra húzta a gyűrűt.Mosolyogva vettem el én is Nialltől,majd húztam vőlegényem,vagyis most már a férjem ujjára.Összekulcsoltuk az ujjainkat,majd visszafordultunk a pap felé.
-Ezennel házastársaknak nyilvánítalak titeket.Megcsókolhatod a menyasszonyt!-felelte a pap.Harry 2 keze közé fogta az arcomat,majd megcsókolt.Puha ajkai szenvedélyesen csókoltak,kezeimet a hátára vezettem,ő pedig az egyik kezét az arcomról a derekamra helyezte,és még közelebb húzott magához.
A tömeg hangos 'húú'-zásba kezdett,mi pedig mosolyogva húzódtunk el egymástól.Fél szemmel Harryre pillantottam,aki megállás nélkül engem bámult.Szemei csillogtak,ajkán pedig büszke mosoly játszadozott.
-Szeretlek!-súgta a fülembe,majd felemelt a földről és rohanni kezdett velem.Hangos kacagással díjaztam,ahogy Harry beültet a kocsiba,majd Ő is beül,a limuzin pedig abban a pillanatban megindul.
És hogy hova? Nos,azt még én sem tudom,de minden esetre egy a lényeg,örökké együtt leszünk.

Örökké és talán tovább is,egészen addig amíg a halál el nem választ,te leszel az első igaz szerelmem.Szeretni foglak téged mindörökké,hisz a mi szerelmünk örök időkre szól.TE és ÉN örök időkre szeretni fogjuk egymást,mert ez így van rendjén. ~ Harry Styles és Bella Styles 

The End